Roos-teszt | Mellkasi kimeneti szindróma vizsgálata | TOS diagnózis

A mellkasi kimeneti szindróma egy ideg- és érrendszeri tünetegyüttes, mely a plexus brachialist és/vagy az arteria subclaviát is magában foglaló brachialis köteg kompressziójával függ össze. Ezt a kompressziót számos anatómiai struktúra okozhatja a következő három tér egyikében vagy többjében: a scalenus-izom háromszög, a borda-kulcscsont közötti tér vagy a retropectoralis minor tér.

A Roos-teszt állítólag mindhárom intervallumot terheli, mivel ez a pozíció feszültség alá helyezi az artériás, vénás és idegrendszert. Gillard et al. szerint (2001) a Roos-teszt szenzitivitása 84%, specificitása 30% volt. Tekintettel az alacsony pontosságra, és mivel a tanulmány nem használt MRI-t, a teszt klinikai értéke gyenge.

A teszthez üljön le úgy, hogy a feje semleges pozícióban legyen, a karjai 90 fokban oldalra emelve és kifelé forgatva, a könyökei pedig 90 fokban behajlítva. Ezután kérjük meg, hogy hajlítsa be és nyújtsa ki az ujjait legfeljebb három percig. A vizsgáló figyelje a végtag leesését ez idő alatt, ami fáradtságra vagy artériás károsodásra utalhat. A terapeuta figyelje meg a távoli végtag színét is, összehasonlítva a bal és a jobb oldalt, és kísérje figyelemmel a tünetek kezdetét.

A teszt pozitív, ha a páciens 3 percig nem tudja tartani a felemelt állapotot, vagy ha tünetek jelentkeznek.

TOS vizsgálatára használhatók még az alábbi gyakori tesztek:

• Adson-teszt
• Eden-/Katonai Brace-teszt
• Wright-teszt
• Tinel-jel
• Morley / Plexus brachialis kompressziós teszt
• Cyriax kioldási teszt
• Costoclavicularis manőver / Halstead-teszt

Gillard, J., Pérez-Cousin, M., Hachulla, É., Remy, J., Hurtevent, J.F., Vinckier, L., Thévenon, A. és Duquesnoy, B., 2001. Mellkasi kimeneti szindróma diagnosztizálása: provokatív tesztek, ultrahang, elektrofiziológia és spirális komputertomográfia szerepe 48 betegnél. Joint Bone Spine, 68(5), pp.416-424.