Bevezetés

Az ACL rehabilitáció során fontos a hamstring izmok megerősítése, mivel ellensúlyozzák a sípcsont előre irányuló elmozdulását a combcsonthoz képest. Így segítik az ACL-t a sípcsont túlzott előrecsúszásának megakadályozásában. Az ACL sérülések az aktív személyek térdsérüléseinek nagy részét teszik ki, és hosszú rehabilitációs időszakot igényelnek. Bizonyos esetekben az ACL rekonstrukciót hamstring-ín autograftjával végzik. Ez további figyelmet igényel a hamstring izomcsoport erejének visszanyeréséhez. Tanulmányok rámutatnak az ACL újraszakadásának fokozott kockázatára azoknál, akiknek korábban volt ACL sérülésük. Akiknél perzisztens erőhiány és végtagszimmetria-egyensúlyhiány áll fenn – ahogy az sok betegnél megfigyelhető még a hónapokig tartó rehabilitáció „befejezése” után is –, még nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ez a tanulmány azt kívánta kideríteni, hogy azok az emberek, akiknek perzisztens hamstring erőhiányuk van, profitálhatnak-e egy progresszív erősítő megközelítésből a rehabilitáció késői szakaszában. Ezért a perzisztens ACLR hamstring hiányosságok esetén alkalmazott progresszív erősítést 12-24 hónap elteltével összehasonlították az alacsony intenzitású otthoni gyakorlatokkal.

Módszerek

Dániában végeztek egy randomizált, kontrollált vizsgálatot a hatékonyság igazolására. Az LCA rekonstrukció után 12-24 hónappal toboroztuk a résztvevőket. Perzisztens, maximális hamstring izomerő aszimmetriával kellett rendelkezniük, amit >10%-os láb-láb közötti különbséggel mértünk izometrikus térd hajlítás során 90°-os térd pozícióban.

Véletlenszerűen osztottuk be őket egy felügyelt, progresszív erősítő edzésprogramba, amely neuromuszkuláris gyakorlatokat is tartalmazott, vagy egy otthoni, alacsony intenzitású, súlyterheléses gyakorlatokból álló kontrollcsoportba.

A fokozatos erősítő csoportban a résztvevők 12 héten keresztül hetente kétszer, 60-70 perces felügyelt foglalkozásokon vettek részt. Ez a program 8 gyakorlatból állt, amelyeket 3 sorozatban, 10 ismétléssel, 12 maximális ismétlés intenzitásával végeztek. A végzett gyakorlatok közé tartozott a lábtolás, a fekvő lábhajlítás, a guggolás rúddal a fej mögött, a Nordic hamstring gyakorlat.

A neuromuszkuláris progressziókat tüdőből súlyzós tüdőbe, majd háti gerinc rotációkkal végeztük. Az oldalirányú ugrás a két lábbal végzett súlyzórúd átugrásából az egylábú átugrásba fejlődött. A törzs stabilitása a térden és alkaron támaszkodó Superman gyakorlatból, egyik láb és a vele átellenes kar emeléséből a plank pozícióból végzett gyakorlatba fejlődött. A híd gyakorlatokat először kétoldali híd formájában végeztük, majd egylábas híddá és hamstring curl-lel ellátott gimnasztikai labdán végezett híddá alakítottuk.

A kontrollcsoport szóban és írásban kapott instrukciókat 4, otthon végezhető, súlyzós, alacsony intenzitású gyakorlat végrehajtásához, hetente kétszer. Ezek a gyakorlatok a gluteális nyomások, guggolások, álló lábhajlítások és helyben végzett kitörések voltak, mindegyik elasztikus szalaggal végzett terheléssel.

A 12. hét után a térd maximális, egyoldali izometrikus hamstring izomerejének csoportok közötti változása volt az elsődleges eredmény. Ezt dinamométerrel mértük a térd 90°-os hajlításakor, és nyomatékban fejeztük ki.

Eredmények

Ebben a tanulmányban 51 résztvevőt randomizáltunk a progresszív hamstring erősítő intervenció vagy a kontroll csoportba. A kiindulási jellemzők azt mutatják, hogy mindkét csoport összehasonlítható volt.

A perzisztens ACLR hamstring gyengeség esetén a progresszív erősítés nagyobb mértékű izometrikus hamstring izomerő javulást eredményezett az intervenciós csoportban a kontroll csoporthoz képest. A különbség 0,18 Nm/kg volt, jelentős, 0,30-as hatásmérettel. Mindkét csoporton belül javulás volt tapasztalható: 0,30 Nm/kg az intervenciós, és 0,09 Nm/kg a kontroll csoportban.

Kérdések és gondolatok

Másodlagos eredmények között szerepel a quadricepsz izomerő és a combhajlító-quadricepsz (H:Q) arány változása. A Knee Injury and Osteoarthritis Outcome Score (KOOS) beteg által jelentett eredményt is tartalmazott. Feltáró változóként kiszámítottuk a végtag szimmetria indexet (LSI).

Az elsődleges eredmény statisztikailag szignifikáns volt, vagyis a hamstring maximális izometrikus ereje jobban javult a progresszív erősítő csoportban, mint a kontrollcsoportban. A másodlagos eredmények hasonló tendenciát mutatnak, mint az elsődleges eredmény a quadriceps izomerőben, de a H:Q arányban nem. A quadriceps izomereje majdnem olyan mértékben javult, mint a hamstringben. Ezért logikus, hogy a hamstring: quadriceps arány nem javult. A LSI mindkét csoportban javulást mutatott a vizsgálat 12 hetes időtartama alatt. Azonban a vizsgálat végén még mindig nyilvánvaló volt az aszimmetria a sérült és a nem sérült láb között, és még mindig nem állt helyre teljesen. Természetesen jó, hogy a nem sérült láb is erősödött. De ez azt jelenti, hogy a szimmetriabeli különbségek nem javultak nagy mértékben. Lehet, hogy a gyakorlatokat túl sokat végezték bilaterális terheléssel? Azonban ez továbbra is ismeretlen, mivel a cikk nem közölt részleteket az egyének által átlagosan elért progressziókról. Ezért sajnos nem tudhatjuk, hogy a gyakorlatokat milyen mértékben végezték kétoldalúan vagy egyoldalúan. A gyakorlatok valószínűleg kivitelezhetők voltak mindkét csoportban, mivel kevés lemorzsolódás (2 és 3 az intervenciós és a kontrollcsoportban) és magas, 92%-os, illetve 100%-os adhéziós arányt dokumentáltak az intervenciós és a kontrollcsoportban.

A beavatkozási csoportban a progressziókat egyénileg végeztük, a gyógytornász belátása szerint. Az elvégzett gyakorlatok minőségét, a sorozatok és ismétlések számát, valamint a kiegészítő súlyok használatát is egyénileg állítottuk be. Azonban nem adtunk meg semmilyen kritériumot a progressziókra vagy információt. Azt viszont megemlítettük, hogy a gyakorlatokat 10 ismétléssel, 12RM intenzitással végeztük. Ez körülbelül a lehetséges maximális ismétlésszám 83%-a. Bár a 80% jó célintenzitás a gyakorláshoz, ez a 12RM intenzitás túl alacsony lehet a maximális izomerő növeléséhez, mivel gyakran az 1RM-hez közeli intenzitást javasoljuk a maximális erő növelésére. Ezt Kubo és munkatársai is kimutatták egy vizsgálatban, ahol alacsonyabb izomerő-növekedést tapasztaltak a 12RM protokollal, mint a többi protokollal (4 vagy 8RM).

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány a nyomatékot használta az izomerő kifejezésére. Ezt úgy kaptuk meg, hogy a Newtonban mért erőt megszoroztuk az alsó végtag hosszával és elosztottuk a testsúllyal. Ezért a nyomaték használata lehetővé tette az összehasonlítást az alanyok között, függetlenül a végtag hosszától és a testsúlytól. Az erőt izometrikusan mértük 90°-os térd hajlításnál. Érdekes lett volna látni egy izotóniás izomerő teszt eredményeit, mivel ez jobban hasonlít a térd működésére. Az izometrikus tesztelés választása érthető, mivel könnyen elvégezhető és könnyen megismételhető. Azonban ezek az egyének legalább 1 évvel az ACL rekonstrukció után voltak, tehát ebben az esetben az izotóniás izomerő mérések informatívabbak lettek volna a térd károsodás dokumentálásához. Bár az izotóniás izomerő tesztelés nem széles körben elérhető, érdekes lett volna ezt is belefoglalni az izometrikus dinamometria tesztelés mellé.

Fontos megjegyezni, hogy az abstract említést tesz a hamstring autografttal rekonstruált ACL-es betegekről, de a cikkben az is szerepel, hogy gracilis autograft is lehetséges. Továbbá, az ACL rekonstrukcióval kapcsolatban nem közöltek részleteket.

A vizsgálatot „kezelési szándék szerinti” modell alapján elemeztük, és az eredményeket a lehetséges társ-változókhoz (nem, életkor, BMI és a kiindulási értékek) igazítottuk. A vizsgálatot a priori regisztráltuk, de sajnos nagyon kevés információt adtunk meg, és nem tettünk közzé jegyzőkönyvet. A randomizációról és a vakításról nem sokat lehet mondani. Ezeket a szabályoknak megfelelően végeztük el.

Főbb üzenetek

A perzisztens ACLR hamstring hiányosságok esetén alkalmazott progresszív erősítés után jelentős mértékű javulást tapasztaltunk a térd hajlító izomerejében a szokásos ellátáshoz képest. Bár statisztikailag szignifikáns volt, a 0,18 Nm/kg különbség a két csoport között nem haladta meg a vizsgálat előtt meghatározott 0,31 Nm/kg minimális fontos különbséget. Mindkét csoport javult a 12 hetes vizsgálat során, a legnagyobb javulást a progresszív erősítő csoportban tapasztaltuk. Ezek az eredmények ígéretesek lehetnek hosszabb időn keresztül vizsgálva, de a jövőbeli kutatásokban nagyobb progressziókat is figyelembe vehetünk.

Tudj meg többet

https://physiotutors.com/research/rehabilitation-trajectory-after-acl-reconstruction

https://physiotutors.com/research/accelerated-aclr-rehabilitation-protocol

https://physiotutors.com/research/quadriceps-strength-and-function-after-aclr

Referencia

Bregenhof B, Aagaard P, Nissen N, Creaby MW, Thorlund JB, Jensen C, Torfing T, Holsgaard-Larsen A. A progresszív, terheléses gyakorlatok hatása a térd izomerejére és a funkciókra perzisztens hamstring hiány esetén LCA rekonstrukció után – egy randomizált, kontrollált vizsgálat. J Orthop Sports Phys Ther. 2022 Okt 28:1-33. doi: 10.2519/jospt.2022.11360. Epub megjelenés előtt. PMID: 36306171.

További tájékoztatás

Kubo K, Ikebukuro T, Yata H. A 4, 8 és 12 ismétléses maximális terhelésű edzésprogramok hatása az izomtömegre és -erőre. J Strength Cond Res. 2021 ápr. 1.;35(4):879-885. doi: 10.1519/JSC.0000000000003575. PMID: 32304514.