Posterolateralis Rotációs Fiók Teszt

Ugrás ide

Ezt a wikit a Physiotutors platformon találod meg Legyél tag

Tanulj

Posterolateralis rotációs Fiók teszt | Posterolateralis Instabilitás

A posterolateralis rotációs instabilitás, röviden PLRI, a könyökinstabilitás leggyakoribb formája.

A PLRI tipikusan egy kinyújtott karra esés következtében alakul ki, amely axiális terhelést, valgus erőt és kifelé rotációs mozgást (nyomatékot) generál az alkar körül a felkarcsont tekintetében. Ezáltal a radius feje és a proximális ulna poszterolaterálisan szubluxálódik a felkarcsonttól rotációs módon, leválasztva vagy elszakítva a lateralis kollaterális szalag komplexust az 1. stádiumban. Egy súlyosabb, 2. stádiumban a szöveti destrukció a könyök körül előre és hátra, a medialis oldal felé halad, a 3. stádiumban pedig a Sérülés érinti a medialis kollaterális szalagot vagy akár a közös flexor-pronator eredetet is.

Bár Camp és munkatársai (2017) a posterolateralis Fiók tesztet elsődleges vizsgálati módszerként, valamint a posterolateralis rotációs instabilitás legmegbízhatóbb és legérzékenyebb tesztjeként írják le, a megbízhatósági és pontossági tanulmányok hiányoznak. Ezért ennek a tesztnek kérdéses klinikai értéket tulajdonítunk.

A teszthez helyezd a pácienst hanyattfekvő helyzetbe, karjait a feje fölé emelve, a vizsgáló pedig álljon az asztal fejénél. A páciens kezét és csuklóját rögzítsd a felkarod és a tested közé úgy, hogy az alkar semleges rotációban maradjon. A bal könyök esetében a felkar legdistalisabb részét a bal kezeddel rögzítsd úgy, hogy a hüvelykujjad a hátsó felszínen, a tricepsz ín felett legyen. Fogd meg az alkart a jobb kezeddel úgy, hogy a mutató- és középső ujjad a proximális radius elülső részén, a hüvelykujjad pedig a singcsont bőralatti szélén legyen.

A páciensnek el kell lazulnia ehhez a manőverhez, ezért elengedhetetlen, hogy jól elmagyarázza a páciensnek a manővert. A lazítás elősegítése érdekében végezhetünk különféle véletlenszerű, fájdalommentes mozgásokat, amelyek minimálisan terhelik a könyököt. Amikor a páciens ellazul, alkalmazzon poszterolaterálisan rotációs erőt a proximális radiusra a jobb kéz ujjbegyeivel, miközben a másik kezével rögzíti a felkarcsontot. A ficam általában 20-40 fokos hajlítás között a legnagyobb, de a tesztet különböző szögekben, 0-90 fok között megismételjük, hogy meghatározzuk a maximális instabilitás helyét.

A teszt pozitív, ha a radiális fej láthatóan hátsó irányba szubluxálódik, és a bőr bemélyed a radiális fej és a capitellum között. A kattanó hang megerősítheti a diagnózist, ami a radiális fej helyreigazítását jelzi a szubluxáció után.

Ha a páciens el tud lazulni, enyhe valgus erő alkalmazható a teszt során a ficam mértékének növelésére. A 80-90 fokos hajlításnál jelentkező pozitív teszt a posterolateralis tok jelentős lazaságára utal, nem csupán az LCL-ére.