Bemutatkozás

A nyújtott lábemelés (SLR) egy gyakran alkalmazott teszt a klinikai gyakorlatban, de diagnosztikai tulajdonságai nem tökéletesek. A klasszikus SLR teszt a nervus ischiadicus-t terheli, de az ideg lefutása körüli szövetek is feszülnek. Ezért egy pozitív SLR több, mint pusztán egy ágyéki porckorongsérv, ahogy korábban gondoltuk, és manapság ezt a tesztet a neurális mechanoszenzitivitás felmérésére használjuk. A szerzők két strukturális differenciáló manővert írtak le a kiterjesztett SLR-hez (ESLR), hogy megkülönböztessék az idegi eredetű problémákat a mozgásszerviektől, és tesztelték a vizsgálók közötti megbízhatóságot, hogy megállapítsák, a csípő befelé rotációja és a boka dorsiflexiója következetes válaszokat ad-e az LBP-vel rendelkező betegeknél, isiásszal és anélkül.

Módszerek

Negyven alany vett részt a vizsgálatban az intézeti gerincközpontban. Közülük húszan isiász csoportba kerültek, a másik fele pedig a kontrollcsoportba. Mindannyiukat megvizsgálta egy vizsgálatvezető teljes fizikális vizsgálattal és részletes kórtörténettel. Az isiászos tünetek kritériumai a következők voltak: egyoldali lábfájdalom, amely rosszabb, mint a derékfájás, klinikai neurológiai hiányosságok megjelenése az izomerőben és/vagy a bőrérzékelésben és a reflexekben) és pozitív idegi feszülési teszt jelek, beleértve az SLR-t és a kiterjesztett SLR-t (ESLR). A kontrollcsoportban a derék-, a trochanter major és/vagy a csípő fájdalma volt jellemző, a hátsó comb feszességével vagy anélkül.

Az ESLR a klasszikus SLR-ként történt, de két adaptációt alkalmaztunk. Ha a páciens tünetei provokálódtak, két strukturális differenciáló manővert végeztünk. A gluteális vagy hamstring régióban jelentkező tünetek provokációja esetén a differenciálás passzív boka dorsiflexió volt, míg csípő befelé rotációt alkalmaztunk, ha a fájdalom a vádliban jelentkezett. Elmagyaráztuk, hogy ez jobban terheli az ideget anélkül, hogy a szomszédos mozgásszervi szöveteket mozgatná. Például vádli fájdalom esetén a csípő befelé rotációja nem növeli a feszültséget a vádli izmain, ami megnehezítheti az eredmény értelmezését, mivel fokozhatja a kellemetlenséget. Inkább növeli az ülőideg feszültségét, és mozgatja az ideget anélkül, hogy a vádli izmait mozgatná.

Az ESLR akkor tekinthető pozitívnak, ha a két strukturális differenciálási manőver a páciens tüneteinek fokozódásához vezet, és negatívnak, ha a differenciálás nem eredményez tünetfokozódást, vagy ha a csípő hajlításának 90°-áig nem jelentkeznek tünetek. A vizsgálat fő célja az interrater egyezés, az ESLR és a hagyományos SLR közötti átfogó egyezés volt. Az eredmények kifejezésére Kappa-értékeket használtunk.

Eredmények

Negyven alany vett részt a vizsgálatban, átlagéletkoruk 41 év volt (tartomány: 22-64 év). Az ülőideg csoport átlagos ESLR szöge 60 ± 19° (30°- 85°), míg a kontrollcsoport átlagos ESLR szöge 84° ± 8° (70°- 90°).

Az egyetértés összességében 92,5% volt. Az 1. és 2. vizsgáló szinte tökéletes egyetértést mutatott, a kappa értéke 0,85. A különböző vizsgáztatók és a kontrollcsoportok közötti egyetértés magas volt: 92,5%, 95% és 97,5%. A derékfájdalom tüneteinek prevalenciája magas volt, a résztvevő betegek közel fele (48,75%) mutatott ilyen jeleket és tüneteket.

Kérdések és gondolatok

Az ESLR és a hagyományos SLR összehasonlításakor a megegyezés nem volt tökéletes: 0,50 (0,27-0,73 tartomány). Pozitív ESLR-rel rendelkező betegek esetén a klasszikus SLR nem feltétlenül volt pozitív. A ülőidegzsába csoportban lévő húsz alany közül hatnak negatív SLR-je volt, mivel a csípő hajlítási szöge meghaladta a 70 fokot, és húszból négynek azért volt negatív, mert a hagyományos SLR által kiváltott tünetek a hamstringre és/vagy a gluteális régióra korlátozódtak. Ez azt jelentheti, hogy az ESLR értékesebb lehet, mivel jobban meg tudja különböztetni a neurális és a mozgásszervi eredetű tüneteket, különösen azért, mert a vizsgáztatók közötti egyezés meglehetősen magas volt.

Az eredmények értelmezésekor legyél óvatos, mivel a résztvevőket egy gerincklinikáról válogattuk. A magas prevalencia (majdnem 50%) miatt ne általánosítsd ezeket az eredményeket a gyógytornára, ahol alacsonyabb prevalenciára számíthatsz.

„Az ESLR és a hagyományos SLR között talált mérsékelt egyezés azt mutatja, hogy az ESLR-ben rejlik a lehetőség az integratív értelmezésre a hagyományos SLR tesztelés során tapasztalt egyértelműtlenségek tisztázására, különösen olyan esetekben, amikor a hagyományos SLR a tüneteket 70 fok felett váltja ki, és amikor a tünetek a térd alatt nem jelentkeznek.”

Beszélj hozzám szakértőként

Mivel nem használtunk referencia standardot, ezt korlátnak tekinthetjük. Ehelyett részletes anamnézist végeztünk, a klinikai jelek és tünetek kiértékelésével együtt. Tanulmányunk célja azonban nem a diagnosztikai pontosság összehasonlítása, hanem a különböző vizsgáló személyek értelmezésének tükrözése volt, ezért a referencia standard hiánya nem okoz problémát.

Fontos, hogy egy pozitív teszt eredménye nem ad pontos információt a tünetek forrásáról, hiszen számos mechanizmus vezethet fokozott neurális érzékenységhez. Úgy tűnik, az ESLR hasznos lehet a mozgásszervi és neurális eredetű isiász(-szerű) tünetek megkülönböztetésében. Ezek a megkülönböztetések tudományos vizsgálatokon alapulnak, amelyek azt vizsgálták, hogy a szegmentációk milyen hatással vannak az ülőideg mozgására.

A differenciál diagnózis jó abban is, hogy felismeri a felső lábszár idegi eredetű tüneteit, míg a hagyományos SLR esetén a pozitív eredményhez a térd alatti tünetek reprodukálása szükséges.

A jelen tanulmány korlátja, hogy a hagyományos SLR vizsgálatot nem vakított orvos végezte. A résztvevők speciális gerinc központban történő kiválasztása befolyásolja az isiász prevalenciáját, ezért ezek az eredmények nem általánosíthatók a gyógytorna gyakorlatában.

Fő üzenetek

A jelenlegi tanulmány kimutatta, hogy az ESLR megfigyelők közötti egyezősége magas. Bár a diagnosztikai pontosságról nincs adat, az ESLR a két strukturális differenciálási manőverével értékes lehet az idegi vagy mozgásszervi eredetű tünetek megkülönböztetésében ülőidegzsám gyanúja esetén.

Referencia

Pesonen, J., Shacklock, M., Suomalainen, J. S., Karttunen, L., Mäki, J., Airaksinen, O., & Rade, M. (2021). Növeld a straight leg raise tesztet a sciatica jobb klinikai értékeléséhez: validitás és diagnosztikai teljesítmény a mágneses rezonancia képalkotáshoz viszonyítva. BMC Musculoskeletal Disorders, 22(1), 1-9.