Bemutatkozás

A degeneratív nyaki myelopathia vagy nyaki spondilotikus myelopathia olyan klinikai szindróma, amelyben a gerinccsatorna degeneratív elváltozások miatti progresszív szűkülése gerincvelő kompresszióhoz vezet. A progresszív jelleg miatt (atraumatikus esetekben) a korai tünetek enyhék lehetnek, és a klinikai gyakorlatban könnyen figyelmen kívül hagyhatók. Az állapot korai jeleinek és tüneteinek elmulasztása idővel folyamatos rosszabbodáshoz vezethet, és egyes esetekben a gerincvelő kompresszió súlyos jelei alakulhatnak ki, amelyek magukban foglalhatják a hólyag- és bél diszfunkciót, bénulást stb.

A gyógytornászok fontos szerepet játszanak a korai felismerésben, mivel találkozunk olyan emberekkel, akik az állapot finom jeleivel jelentkeznek. Ez a cikk azokat a szempontokat járja körül, amelyeket minden gyógytornásznak ismernie kell, mivel a degeneratív nyaki myelopathia korai felismerése lehetővé teszi a megfelelő nyomon követést és a súlyos és visszafordíthatatlan neurológiai károsodások kialakulásának megelőzését.

Módszerek

Ez a dolgozat egy átfogó, szakértő által vezetett, nem szisztematikus irodalmi áttekintést tartalmazott, amelynek célja egy kifejezetten gyógytornászok számára készült oktatási és gyakorlati forrás létrehozása volt. A degeneratív nyaki myelopátia időben történő felismerése nehéz feladat, mivel nem áll rendelkezésre megfelelő megközelítés vagy validált szűrőeszköz. Ezért a szerzők célja az volt, hogy összefoglalják és bővítsék a gyógytornászok alapvető ismereteit a degeneratív nyaki myelopátiában szenvedő betegek differenciáldiagnózisával és kezelésével kapcsolatban. 

Eredmények

A szerzők a szakirodalomban a következő szempontokra kiterjedően mélyültek el.

Neuroanatómia és etiopatogenezis

A gerincvelő a központi elhelyezkedésű szürkeállományból és az azt körülvevő fehérállományból áll. A fehérállomány elülső része tartalmazza a felszálló kontralaterális spinothalamikus traktust, amely a fájdalom, a hőmérséklet és a finom tapintás jeleit továbbítja az agyba, valamint a leszálló ipsilaterális elülső kortikospinális traktust, amely a motoros funkciókért felelős. 

A degeneratív nyaki myelopathiában a leggyakoribb ok a nyaki gerincvelő szűkület. A gerinccsatorna szűkület lehet veleszületett vagy szerzett, ahol az utóbbi többnyire a porckorongok közötti degeneráció és a spondilózis következménye. A szűkület csökkent helyi véráramláshoz vezet, ami viszont a gerincvelő iszkémiáját eredményezi. A csökkent perfúzió következtében az idegek demyelinizálódnak, az axonok degenerálódnak, és ez végső soron okozza a jelátviteli károsodást. 

A tünetek a gerincvelő kompresszió helyétől függően ingadoznak. Fájdalom jelentkezhet a nyakban, a vállakban, a karokban, és érzékelési hiányosságok, motoros gyengeség, járászavar és/vagy hólyagműködési zavar jelei lehetnek jelen. Az elülső fehérállomány érintettsége esetén jellemzően a felső motoros neuron szindróma lép fel spaszticitással és hyperreflexiával. A szerzők szerint a szürkeállomány érintettsége kevésbé súlyosnak tűnik, és kedvezőbb a prognózis. 

A degeneratív nyaki myelopathiás betegeknél a felső motoros neuronok tünetei mellett a központi csatorna szűkületével együtt járó ideggyökér kompresszió miatt alsó motoros neuron problémák is jelentkezhetnek.

Kórelőzmény felvétele

Az anamnézis felvétele során a tünetek széles skálája lehet jelen. Az alábbi táblázat összefoglalja a degeneratív nyaki myelopátiában szenvedő személyek által jelentett tünetek gyakoriságát, és a tünetek előfordulási stádiuma szerint osztályozza őket (korai, középső és késői tünetekre). Ideális esetben már most fel kellene ismernünk a korai jeleket és tüneteket. A kézzsibbadás, kézparesztézia, járáskárosodás, nyak- és/vagy vállfájdalom, valamint a finommotoros készségekre gyakorolt hatás felől való érdeklődés segíthet a degeneratív nyaki myelopathia korai felismerésében. Amikor egy beteg kétoldali kéztőalagút szindrómával szembesül, mindig tisztában kell lennie azzal, hogy a háttérben myelopathia is állhat. A Lhermitte-jel, ami "a nyak hajlítása által okozott átmeneti áramütés érzése a gerinc és a végtagok mentén.", előfordulhat, de többnyire az alanyok kisebbségében. Ha jelen van, a Lhermitte-jel nagyon specificitással jellemezhető (Sp 97%).

Alapvető fontosságú megkérdezni a betegeket, hogy tapasztalják-e ezeket a tüneteket, mivel a betegek számára a lehetséges tünetek látszólag nem kapcsolódhatnak a nyaki vagy a váll fájdalomhoz. A vészjosló jelek alapos felmérése elengedhetetlen.

Klinikai tesztelés

Az alapos vizsgálat magában foglalja mind a felső, mind az alsó motoros neuron értékelését. A felső motoros neuron esetében a hipertóniás reflexekre való összpontosítás alapvető fontosságú. A következő reflexeket kell vizsgálnia:

• Hoffmann-jel 
• Tromner-jel
• Babinski-jel
• Romberg-jel
• a felső és alsó végtagok mély ínhiperreflexiája
• Fordított supinator jel

A Tromner-jel mutatta a legnagyobb diagnosztikai hasznosságot. A Babinski-jel, bár igen specifikus, rossz mJOA-pontszámot jelez, és kulcsfontosságú klinikai indikátor, amely indokolja a képalkotó diagnosztikai vizsgálatra és sebészeti konzultációra történő gyorsított beutalást. A mély ínhiperreflexia igen érzékeny, különösen az alsó végtagokban. Ezeknek a jeleknek a jelenléte a betegség nagyobb súlyosságával jár együtt, így a hiánya nem feltétlenül jelenti a degeneratív nyaki myelopátia hiányát. Az Ön betege lehet az állapot korai szakaszában, amikor az ilyen jelek és tünetek (még) nem (mindig) vannak jelen. Idővel újraértékelésre lehet utalás.

Az alsó motoros neuron felmérése tekintetében értékelnünk kell a beteg motoros funkcióját. Ez magában foglalja az értékelést a következőkre vonatkozóan:

• Motoros diszfunkció: A korai jelek közé tartozik a kéz intrinsic izmainak progresszív gyengesége. A fogóerő és a kéz ügyetlensége korai utalások. Bár a pontosságról nem számoltak be, a pozitív fogás- és elengedési tesztek, valamint az ujjakkal való menekülés jele utalhat a gerincvelő károsodására. A gyengeség jellemzően nem myotomális, ellentétben a nyaki radikuláris szindróma.
• Járásváltozások: Csökkent kadencia, megnövekedett lépésszélesség, csökkent lépéshossz és hosszabb lépésidő figyelhető meg. A járáskárosodás az esetek 80%-ában a Nurick-féle osztályozási rendszer szerint korai manifesztáció. A 30 méteres járásvizsgálat és a tandemjárás/keréktől lábujjig járás ezeket számszerűsítheti. A Romberg-teszt egy másik lehetőség, de kevésbé érzékeny, mivel a pozitív Romberg-tesztet számos állapot okozhatja. Hasonlóképpen, a járászavarokat nem kizárólag degeneratív nyaki myelopathia okozza, ezért ezeket a leleteket az anamnézisből származó egyéb klinikai tünetekkel és leletekkel együtt kell integrálni.

A szerzők ajánlásák szerint a nyaki mozgástartomány felmérésének elvégzését minden irányban a tünet reprodukciójának meghatározása és a nyaki radikuláris szindróma és a degeneratív nyaki myelopátia megkülönböztetése érdekében. 

A degeneratív nyaki myelopátia korai szakaszában a klinikai tesztek negatívak lehetnek, és a korai jelek és tünetek enyhének vagy idővel ingadozónak tűnhetnek. Ez az a pont, ahol az Ön klinikai érvelése sokat számíthat. Az IFOMPT keretrendszer kifejlesztett egy döntési eszközt, amely segít Önnek a helyes döntések meghozatalában a megjelenés stádiumától és súlyosságától függően. 

Eredmény mérések és kiegészítő értékelés

A funkcionális károsodások és azok súlyossága a módosított Japán Ortopédiai Társaság (mJOA) pontozási rendszerével vagy a Nurick-osztályozással értékelhető. Míg az mJOA a funkcionális képességekre összpontosít, beleértve a felső és alsó végtagok motoros funkcióit, az érzékelést és a záróizomzat működését, addig a Nurick-féle osztályozási rendszer a funkcionális állapotot értékeli, beleértve a járás károsodását is. Az mJOAS 12 vagy annál alacsonyabb pontszáma a 12 feletti pontszámmal rendelkezőkhöz képest rosszabb neurológiai felépüléssel jár. 

Képalkotás

Ha a klinikai tünetek a lehetséges jelenlétre utalnak, a degeneratív nyaki myelopathia felismeréséhez arany standard T2-súlyozott MRI-vizsgálatra van szükség. Ez magas specificitást és szenzitivitást mutat, ha a klinikai leletek és a képalkotó eredmények között korreláció van. A klinikai tünetek hiányában a képalkotó leletek nem jelentik a degeneratív nyaki myelopathia érvényes diagnózisát, mivel a tünetmentes gerincvelő kompresszió nagy prevalenciaval fordul elő. 

Az MRI a arany standard. A szerzők akkor is javasolják az MRI-re való beutalást, ha az elektromiográfia kétoldali carpalis alagút szindrómára utal.

A CT-vizsgálatok segíthetnek a sebészeti tervezésben és a döntéshozatalban, vagy alkalmazhatók abban az esetben, ha az MRI ellenjavallt. A sima röntgenfelvétel nem diagnosztikus, de hajlítás-nyújtás röntgenfelvételek készíthetők, ha instabilitásra gyanús spondylolisthesis áll fenn. 

A leletek értelmezése és gyógytorna kezelés

Gyógytornászként döntő szerepet játszunk a degeneratív nyaki myelopathia felismerésében. Nehéz lehet azonban megkülönböztetni más állapotokat, mivel az állapot nyaki radikuláris szindrómának vagy kétoldali kéztőalagút szindrómának álcázhatja magát. A degeneratív nyaki myelopathia tüneteinek kiszámíthatatlan és változó progressziója azt jelenti, hogy a gyógytornászoknak mindig érdeklődniük kell a beteg teljes kórtörténetéről. A szubjektív anamnézisfelvétel során ügyesen kell felismernünk azokat a finom nyomokat, amelyek a degeneratív nyaki myelopathia hipotézisére utalhatnak. Ezt a hipotézist célzott fizikális vizsgálattal kell megerősíteni. A meghozandó klinikai intézkedéseket (biztonsági háló, figyelmes várakozás, beutaló, sürgős beutaló) segítheti a fent bemutatott klinikai döntési eszköz (2. ábra). 

Oktatás és biztonsági háló

Gyógytornászok feladata a betegek felvilágosítása a degeneratív nyaki myelopathia lehetséges progressziójáról, mivel gyakran mi vagyunk az elsők a sorban, akik az érintett betegekkel szembesülnek. Ez magában foglalja az állapot természetének és a megfigyelendő tünetek ismertetését. 

• Biztonsági háló: A degeneratív nyaki mialopátia összefüggésében a biztonsági háló az egészségügyi szakemberek által a betegek felvilágosítása és az állapotuk romlásának vagy további sérülésük kockázatának minimalizálása érdekében tett proaktív lépésekre utal. A biztonsági háló lényegében képessé teszi a betegeket arra, hogy felelősségteljesen kezeljék állapotukat, elkerüljék a lehetséges károkat, és tudják, mikor kell időben orvosi ellátást kérniük. A legfontosabb szempontok közé tartoznak: 
  • A honlapon történő oktatás. a betegek tájékoztatása a lehetséges progresszióról és a megfigyelendő tünetekről
  • A káros tevékenységek elkerülése: A szerzők szerint a legfontosabb tanács az, hogy a betegeknek határozottan ajánlott elkerülni az ostorcsapás típusú sérüléseket és a nyaki manipulációt, mivel ezek potenciálisan súlyosbíthatják a gerincvelő kompresszióját, és további neurológiai hiányosságokhoz vezethetnek. Míg az utóbbi elkerülése viszonylag egyszerű, az ostorcsapásos események kiszámíthatatlanok. Az ostorcsapáson átesett betegnek a biztonsági hálós "tájékoztatóban" tájékoztatást kellett volna kapnia arról, hogyan kell figyelni a kapcsolódó tüneteket és mikor kell intézkedni.
  • A felismerése vészjosló jelek annak biztosításával, hogy a betegek tisztában legyenek a sürgős orvosi ellátást igénylő "vészjosló jelek" tünetekkel, mint például a spasztikus paraparézis vagy a bél/hólyag diszfunkció. 

A betegek gyakran hasznosnak találják a diagnózissal, a terápiával, a rehabilitációval, a maradék rokkantsággal és az életmódváltás elfogadásával kapcsolatos tájékoztatást. A betegek MRI-felvételeinek oktatási eszközként való használata javíthatja a patofiziológia megértését, elősegítheti a kezelés szükségességét, és a validitás érzését biztosíthatja. Legyen tisztában azzal, hogy a degeneratív nyaki myelopathia olyan probléma, amelyet többnyire sebészek kezelnek, ezért a gyógytornászoknak együtt kell működniük más egészségügyi szolgáltatókkal. Tekintettel az állapot összetettségére és a téves diagnózisok nagy lehetőségére, ösztönözni kell a nyílt kommunikációt, az időben történő hozzáférést és a közös nyelvet.

Fájdalomkezelés

Míg az enyhe esetek konzervatív módon, a kezelőorvos és a gyógytornász felügyelete mellett kezelhetők, a degeneratív nyaki myelopátia közepes vagy súlyos eseteiben műtét javasolt. Amikor az állapot kezelése konzervatív, a hangsúly az állapot progressziójának elkerülésére helyeződik, de az eleinte konzervatív kezelésben részesülők nagy része végül műtéti ellátást igényel. A jelentések szerint a betegek 23%-54%-ánál a 29 és 74 hónap közötti követési időn belül a progresszió következtében műtét kerül sor. Ennek fényében a gyógytornászoknak meg kell próbálniuk elkerülni a progressziót, és idővel figyelemmel kell kísérniük a jeleket és tüneteket, végső soron késleltetve a műtét szükségességét. Mégis, végül szükség lehet műtétre, mivel a konzervatív kezelés jellemzően nem vezet tartós hatásokhoz.

Kérdések és gondolatok

A degeneratív nyaki myelopátiáról szóló áttekintés elolvasása minden bizonnyal elgondolkodtatott... Rávilágít arra, hogy milyen gyakran találkozhatunk ezekkel a betegekkel a mozgásszervi klinikáinkon anélkül, hogy észrevennénk, összetévesztve a tüneteiket olyan általánosabb dolgokkal, mint a nyaki radikuláris szindróma vagy csak az életkorral összefüggő változások.

Tekintettel a hatalmas diagnosztikai késedelmekre, amelyekről ez a tanulmány beszél, átlagosan több mint két év, nem tudok nem elgondolkodni: mi, gyógytornászok, nem tudnánk-e jobban felkészülni a frontvonalon? Van-e mód egy valóban praktikus, validitással rendelkező szűrés kifejlesztésére kifejezetten a mozgásszervi gyakorlatban dolgozók számára? Hogy ez egyáltalán hogyan nézne ki? Milyen alapvető kritériumokat kellene tartalmaznia ahhoz, hogy hatékony legyen anélkül, hogy túlságosan bonyolult lenne? Jiang et al. 2023-ban metaanalízist végeztek a degeneratív nyaki myelopathia felismerésére szolgáló klinikai jelek és tesztek értékéről, amelyet az alábbi videóban foglaltunk össze. 

Az áttekintés hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a többi egészségügyi szakemberrel való együttműködés. De őszintén, mik a leghatékonyabb módjai annak, hogy együttműködjünk a neurológusokkal, sebészekkel és más érintettekkel? Hogyan biztosíthatjuk a zökkenőmentes kommunikációt és az időben történő beutalót? Néha úgy tűnik, hogy nincsenek összeköttetések, és ez a tanulmány megerősíti, hogy ezeket a réseket a betegeink érdekében át kell hidalnunk.

Amikor az enyhébb esetek konzervatív kezeléséről van szó, mindig világosabb útmutatást keresek. A dokumentum említi a testmozgást, de nem említ konkrét típusokat, intenzitásokat, gyakoriságokat vagy időtartamokat, amelyekről kimutatták, hogy valóban működnek. 

Összességében ez az írás nagyszerű emlékeztető a degeneratív nyaki myelopathia összetettségére és az azonosításában és kezelésében játszott létfontosságú szerepünkre, de sok gyakorlati kérdést is felvet azzal kapcsolatban, hogy hogyan tehetnénk ezt még jobban a mindennapi gyakorlatban.

Beszélj hozzám szakértőként

Ez a cikk egy narratív áttekintés, ami azt jelenti, hogy a szerzők a meglévő szakirodalmat válogatták ki és szintetizálták, hogy átfogó áttekintést nyújtsanak a degeneratív nyaki myelopátiáról. A szisztematikus áttekintéstől vagy metaanalízistől eltérően nincs előre meghatározott módszertan az irodalomkutatásra, a tanulmányok kiválasztására vagy az egyes tanulmányok kritikai értékelésére. Ez azt jelenti, hogy a bemutatott információk a szerzők értelmezését tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokról. 

Bár nagy mennyiségű ismeretanyag összegzésére alkalmas, de magában rejti a következők lehetőségét szelekciós torzítás (a szerzők tudtukon kívül előnyben részesíthetik a saját szempontjaiknak megfelelő tanulmányokat) és a bizonyítékok súlyozásának átláthatóságának hiányát.

Amikor a klinikai jelek pontosságaa felülvizsgálat a szenzitivitás (Sn) és a specificitás (Sp) értékeit, valamint a pozitív valószínűségi arányokat (+LR) és a negatív valószínűségi arányokat (-LR) adja meg. Bontsuk le, mit jelentenek ezek:

• Szenzitivitás (Sn): Az emberek aránya a az állapot, akinek a tesztje pozitív. A magas szenzitivitás azt jelenti, hogy a teszt jó kizárja az állapotot, ha az eredmény negatív (SNOUT - Szenzitivitás Negative, Out). Például a Tromner-jelnek magas az érzékenysége (93-94%), ami arra utal, hogy ha negatív, akkor a degeneratív nyaki myelopátia kevésbé valószínű.
• Specificitás (Sp): Az emberek aránya akik nem rendelkeznek az állapot, aki a tesztje negatív. A magas specificitás azt jelenti, hogy a teszt jó a következőkre kizárja a az állapotot, ha az eredmény pozitív (SPIN - Specificitás Positive, In). A Lhermitte-jel magas a specificitása (97%), ami azt jelenti, hogy ha pozitív, akkor a degeneratív nyaki myelopátia nagy valószínűséggel fennáll.
• Pozitív valószínűségi arány (+LR): Hányszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy személynek a állapot pozitív teszteredményt kap, mint egy olyan személy, aki a honlapon nem szereplőhöz képest. a betegséggel nem rendelkező személyhez képest. A +LR > 10 erős bizonyítéknak minősül a diagnózis felállításához, míg az 5-10 közötti +LR mérsékeltnek, a 2-5 közötti +LR pedig gyengének.
• Negatív valószínűségi arány (-LR): Hányszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy személy a betegségben szenvedő személynek negatív lesz a teszteredménye, mint egy olyan személynek, aki a nélküliekhez képest. az állapot miatt a betegséggel nem rendelkező személyhez képest. A -LR < 0,1 erős bizonyítéknak minősül a diagnózis kizárására, míg a 0,1-0,2 közötti -LR mérsékeltnek, a 0,2-0,5 közötti -LR pedig gyengének.

A megadott értékek áttekintése:

• Tromner-jel (Sn 93-94%; Sp 79-100%; +LR 4,41; -LR 0,065-0,071): Magas szenzitivitás és közepes-nagyon magas specificitás. Az alacsony -LR (erős bizonyíték a kizárásra) azt sugallja, hogy jó szűrővizsgálat, míg a mérsékelt +LR azt sugallja, hogy hasznos a kizárásnál, de nem véglegesen.
• Babinski-jel (Sn 7-36%; Sp 93-100%; +LR 4,50; -LR 0,064-0,093): Alacsony szenzitivitás, de nagyon magas specificitás. Ez azt jelenti, hogy nem minden eset kimutatására jó (sok degeneratív nyaki myelopátiában szenvedő ember Babinski-eredménye negatív lehet), de ha pozitív, az erősen utal a degeneratív nyaki myelopátiára. Az alacsony -LR még mindig hasznos a kizáráshoz, ha negatív, de az alacsony szenzitivitás azt jelenti, hogy a negatív eredmény önmagában nem zárja ki eléggé.
• Hoffmann-jel (Sn 31-89%; Sp 50-100%; +LR 1,15-10,50; -LR 0,011-0,095): Ez a jel a különböző vizsgálatokban széles skálán mozog mind a szenzitivitás, mind a specificitás tekintetében, ami a Tromner- és Babinski-jelekhez képest kevésbé következetes diagnosztikai hasznosságot jelez utalásként. A +LR és -LR értékek kevésbé szélsőségesek, ami azt sugallja, hogy gyengébb bizonyítékot szolgáltat mind az elzárás, mind a kizárás tekintetében. a degeneratív nyaki myelopathia kizárására.

Bár ez a felülvizsgálat értékes áttekintést nyújt a gyógytornászok számára, fontos figyelembe venni a lehetséges korlátait:

• Nem szisztematikus jelleg: Mivel nem szisztematikus áttekintésről van szó, a szerzők keresési stratégiája és a szakirodalom kiválasztása nincs kifejezetten meghatározva. Ez elfogultságot eredményezhet a bemutatott információkban, mivel egyes tanulmányok vagy nézőpontok véletlenül vagy szándékosan előnyben részesülhetnek. Az egyes tanulmányok minőségének kritikai értékelésének hiánya azt is jelenti, hogy a bizonyítékok erősségét nem értékelik következetesen az egyes pontok esetében.
• A meglévő szakirodalomra való támaszkodás: Az áttekintés a meglévő kutatások szintézise. Ha az alapul szolgáló szakirodalomban hiányosságok, torzítások vagy korlátok vannak (pl. kis mintanagyság, módszertani hibák, sokféle populáció hiánya), ezek tükröződnek az áttekintésben.
• Általánosíthatóság: A megállapítások és ajánlások a szakirodalom áttekintésén alapulnak, amelyek nem biztos, hogy tökéletesen átültethetők minden egyes betegre vagy klinikai környezetre. Az olyan tényezők, mint a betegek komorbiditása, a kulturális környezet és a forrásokhoz való hozzáférés befolyásolhatják az információ alkalmazhatóságát. Nem szolgáltattak információt konkrét populációkra (életkor, klinikai beállítások stb.) vonatkozóan, ami korlátozást jelent.
• Lack of specific intervention protocols: Bár a felülvizsgálat általánosságban tárgyalja a gyógytornát, nem nyújt részletes, bizonyítékokon alapuló protokollokat a konkrét beavatkozásokhoz. Azok a gyógytornászok, akik lépésről-lépésre útmutatót keresnek a gyakorlatprogramokról vagy manuális terápia technikákról a következő esetekben degeneratív nyaki myelopathiára további forrásokat kell keresniük.

Főbb üzenetek

DEGENERATÍV nyaki myelopátia a nyaki gerincvelő progresszió által okozott súlyos állapot. Gyakran tévesen összetéveszthető gyakoribb mozgásszervi problémákkal, ami a diagnózis jelentős késedelméhez vezet. Ezek a késedelmek súlyosságú és visszafordíthatatlan neurológiai következményekkel járhatnak.

Gyógytornászok döntő szerepet játszanak a korai felismerésben. degeneratív nyaki myelopátia. A gyógytornászok a klinikai megjelenés, a legfontosabb tünetek és a diagnosztikai eszközök korlátainak alapos ismerete révén azonosíthatják a lehetséges eseteket, és időben biztosíthatják a végleges diagnózis és kezelés céljából történő beutalást.

Míg enyhe esetekben a konzervatív kezelés megfontolandó, a közepesen súlyos és súlyos degeneratív nyaki myelopathia esetén gyakran műtétre van szükség a további neurológiai romlás megelőzése és a funkció lehetséges javítása érdekében. Az interdiszciplináris együttműködés elengedhetetlen az optimális betegellátáshoz.

A jelen áttekintés következtetéseit és megállapításainak validitását potenciálisan veszélyeztető korlátozást jelent a nem szisztematikus jelleg. A szakirodalom keresésének, kiválasztásának és értékelésének átlátható és szigorú módszertana nélkül fennáll az elfogultság kockázata a bemutatott információkban, ami befolyásolhatja a degeneratív nyaki myelopathia megértését és kezelési ajánlásait.

Referencia

Cervellini M, Feller D, Maselli F, Rossettini G, Cook C, Tabrah J, Chauhan RV, Taylor A, Kerry R, Young I, Dunning J, Hutting N, Mourad F. Understanding degeneratív nyaki myelopathy in mozgásszervi practice. J Man Manip Ther. 2025 Jun;33(3):207-223. doi: 10.1080/10669817.2025.2465728. Epub 2025 Mar 4. PMID: 40035695; PMCID: PMC12090262.