Meniszkusz Szakadás | Diagnózis és Kezelés Fizioterapeuták Számára
Meniszkusz Szakadás | Diagnózis és Kezelés Fizioterapeuták Számára
A meniszkusz elengedhetetlen a térd stabilitásához, ütéselnyeléséhez, az erők elosztásához, a kenéshez és a propriocepcióhoz. (Englund és mtsai. 2009)
A medialis meniszkusz C alakú, körülbelül 3 cm széles és 4-5 cm hosszú. A meniszkusz hátsó szarva nagyobb, mint az elülső része. A medialis szarv általában a sípcsonthoz rögzül. Az elülső szarv a populáció 3-14%-ában laza. Általánosságban elmondható, hogy a medialis meniszkusznak jó a tokos rögzítése a koronária szalagokon keresztül.
A lateralis meniszkusz félkör alakú, és nagyobb sípcsonti felülettel rendelkezik, mint a medialis meniszkusz. Körülbelül 3 cm széles és 3-4 cm hosszú, elöl és hátul rögzül a sípcsonthoz. A lateralis meniszkusz szalagos rögzítése kevésbé fejlett, ami nagyobb mozgásszabadságot biztosít, mint a medialis meniszkusz.
A meniszkusz sérülések többnyire a behajlított térd nyújtás közbeni rotációja miatt következnek be (Bansal és mtsai. 2002).
A térd szalag sérüléseihez vezető mozgások meniszkusz sérüléseket is okozhatnak (Solomon és mtsai. 2002). Ezért a meniszkusz szakadás gyakran együtt jár az elülső keresztszalag (ACL) szakadással. Akut sérüléseknél a lateralis meniszkusz gyakrabban sérül, mint a medialis (Smith és mtsai. 2001). Másrészt a medialis meniszkusz gyakrabban szakad krónikus ACL elégtelen térdű betegeknél, akik újabb traumát szenvednek (Murrel és mtsai. 2001, Keene és mtsai. 1993, Irvine és mtsai. 1992).
Ezek a különböző esetek a szakadás eltérő lokalizációjához és típusához vezetnek: Medialis meniszkusz szakadás (krónikus ACL szakadással) esetén a dorsalis szarvban perifériás szakadások, lateralis meniszkusz szakadás esetén (akut ACL szakadás esetén) több szakadás látható a dorsalis szarvban vagy a mid-lateralis harmadban. (Shelbourne és mtsai. 1991, Thompson és mtsai. 1993, Smith és mtsai. 2001).
A meniszkuszok akut trauma vagy hosszan tartó túlterhelés miatt károsodhatnak. A medialis vagy lateralis meniszkusz részleges vagy teljes szakadásait a következőképpen kategorizáljuk:
– Függőleges/hosszanti szakadásokból Bucket Handle szakadás alakulhat ki
– Radiális/haránt szakadásokból Papagájcsőr szakadás alakulhat ki
– Horizontális szakadásokból lebeny szakadás alakulhat ki
Epidemiológia
A háziorvoshoz kerülő meniszkusz-sérülések előfordulási gyakoriságát évi 1000 betegből 2-re becsülik, a férfiak és nők aránya 2,5:1(Belo és mtsi.). 2010). Egy hollandiai alapellátási környezetben végzett prospektív kohorszvizsgálat során a 18 és 65 év közötti, akut térdsérülésben szenvedő betegek 35%-ánál diagnosztizáltak meniszkuszszakadást. Ugyanebben a vizsgálatban 11%-nak volt kombinált ACL- és meniszkuszszakadása, míg 9%-nak volt kombinált medialis kollaterális szalagszakadása és meniszkuszszakadása(Kastelein és mtsi.). 2008).
Míg a traumás szakadások gyakran a menisci perifériáján fordulnak elő, és 30 évesnél fiatalabb betegeknél figyelhetők meg, addig az összetettebb és degeneratív mintázatok általában idősebb felnőtteknél fordulnak elő (Poehling és mtsi.). 1990).
Fontos megjegyezni, hogy az MRI-n látható meniszkusz eltérések a tünetmentes populációban is rendkívül gyakoriak.
Beattie és munkatársai tanulmányában (2005) 44 tünetmentes személyből 43-nál, átlagosan 41,1 évesen (20-68 év között) legalább egy meniszkusz eltérés volt megfigyelhető.
27 személynél (61,4%) a térd négy régiójából legalább háromban volt eltérés.
Fontos megjegyezni, hogy a meniszkusz szakadások térd osteoarthritiszhez (OA) vezethetnek, de a térd OA a meniszkusz szerkezetének lebomlása és gyengülése révén spontán meniszkusz szakadáshoz is vezethet (Englund és mtsai. 2009). Bár a meniszkusz szakadások prevalenciája nagyon magas a tünetmentes egyéneknél, Bhattacharyya és mtsai. (2003) szignifikánsan magasabb meniszkusz szakadási gyakoriságot találtak a szimptómás OA-ban szenvedő egyéneknél. Ráadásul, Hunter és mtsai. (2006) egy tanulmánya erős összefüggést talált a meniszkusz károsodás és a porc vesztés között.
Klinikai kép & Vizsgálat
Meniscus sérülés fájdalmat, ödémát és a térd blokkolását okozhatja hajlítás és nyújtás közben.
A meniscus sérülés kockázata nő, ha a páciens elmúlt 40 éves, és a térd terhelése közben rotációs trauma érte, ami lehetetlenné teszi a tevékenység folytatását. Továbbá, a trauma során érzett pattanás valószínűbbé teszi a meniscus szakadást (Wagemakers és munkatársai. 2008).
További klinikai jelek és tünetek (Décary et al. 2018, Wagemakers et al. 2008) szerint:
– Medialis vagy diffúz térdfájdalom
– Térdpanasz degeneratív meniszkusz szakadás esetén, fokozatos kezdettel
– Enyhe vagy erős fájdalom a térd terhelésekor a napi tevékenységek vagy sport közben
– Ízületi duzzanat 12-24 órával trauma után
– Ízületi vonal érzékenysége
– Csökkent AROM
– Fájdalom a mozgástartomány végén
Fizikális Vizsgálat
Shrier és mtsai. (2010) szerint a meniszkusz szakadások fizikális vizsgálata eltér a diagnosztikai tesztektől, mivel a meniszkusz szakadások heterogének, pl. hátsó vs. elülső szakadások. Ezért a szerzők szerint a szenzitivitás és specificitás értékek nem mérvadóak a meniszkusz sérüléseknél, hanem a fizikális tesztek megválasztása azon az elven alapuljon, hogy a különböző tesztek hogyan terhelik a meniszkusz különböző részeit.
Az Appley-teszt egy másik gyakori módszer a meniszkusz szakadásának diagnosztizálására:
Egyéb ortopédiai tesztek a patellofemorális fájdalom felmérésére:
- Ízületi vonal érzékenysége
- Jump Sign / Finochietto-teszt
- Thessaly-teszt
- Ege-teszt
- Duck Walk teszt
- Bounce Home-teszt
A VMO ÉS A QUADRICEPS SZEREPE A PFP ESETÉBEN
