Az a gondolat, hogy a test és az elme két különálló entitás, már régen túlhaladott. Míg egykor úgy vélték, hogy az érzelmek és a testi funkciók nincsenek kapcsolatban egymással, az elmúlt évszázadban az uralkodó nézet megváltozott. Ma már széles körben elfogadott, hogy a test szervei egymással összekapcsolt rendszerként működnek, és folyamatosan befolyásolják egymást. Ha az egyik részre hatással van, a nyugalmi is hasonlóan reagál - hasonlóan ahhoz, ahogyan egy háló egyik végének meghúzása megnyújtja a másikat (Walker, 1956).
Háttér
A közösségi gyakorlatban a betegek gyakran a tünetek széles skálájával jelentkeznek, amelyeknek 25-50%-a orvosilag megmagyarázhatatlan marad (Burton, 2003; Escobar és mtsi., 2010; Olde Hartman és mtsi., 2009). Az orvosilag megmagyarázhatatlan tünetek és a pszichoszociális tényezők, például a szorongás, a szorongás vagy a depresszió közötti kapcsolatot az ICD-10 (Egészségügyi Világszervezet [WHO], 2019) és a DSM-5 (Amerikai Pszichiátriai Társaság [APA], 2013) is világosan körvonalazza. Eredményként az olyan állapotok kezelésére vonatkozó nemzetközi Gyógytorna irányelvek, mint a derékfájás, a pszichoszociális tényezők szűrését és értékelését javasolják (Delitto et al., 2012), megjegyezve, hogy:
''Úgy tűnik, hogy a pszichoszociális tényezők nagyobb prognosztikai szerepet játszanak a derék fájdalmában, mint a fizikai tényezők. Vannak olyan áttekintések, amelyek megkérdőjelezik, hogy a viselkedési változók változásai és a fogyatékosság csökkenése, amelyek elősegítik a funkció javulását, fontosabbak lehetnek-e, mint a fizikai teljesítményt befolyásoló tényezők a krónikus derékfájás sikeres kezelésében."
1. ábra: a biopszichoszociális modell, amely a jóllét különböző tényezői közötti kölcsönhatást mutatja (https://www.hgi.org.uk/news/latest-news/alarming-hijacking-biopsychosocial-model).
A legtöbb modern gyógytorna-irányelv a biopszichoszociális modellt alkalmazza, hangsúlyozva a biológiai tényezők (például a genetika), a pszichológiai tényezők (például a stressz) és a társadalmi tényezők (például a szociális támogatás) közötti folyamatos kölcsönhatást. Bár a pszichoszociális tényezők fontossága a felépülés folyamatában jól dokumentált, még mindig nincsenek konkrét ajánlások a klinikusok számára arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ezeket a szempontokat hatékonyan kezelni a kezelés során. Milyen szerepet játszhatnak tehát a gyógytornászok a pszichoszociális panaszok kezelésében?
Testmozgás és pszichoszociális tényezők
Korábbi kutatások bizonyították a testmozgás jelentős előnyeit a distressz, a szorongás és a depresszió tekintetében (Rebar et al., 2015; Schuch et al., 2019). Egyes tanulmányok szerint a testmozgás-aktiválással kapcsolatos beavatkozások előnyei a pszichoterápia és a farmakoterápia előnyeihez hasonlíthatók, és további előnyökkel járnak a költségek, a mellékhatások és egyéb egészségügyi előnyök tekintetében.
A testmozgás mentális egészségre gyakorolt előnyei vetekedhetnek a pszichoterápia vagy a gyógyszeres kezelés előnyeivel - mellékhatások nélkül.
Egy a felülvizsgálatok áttekintése Singh et al. (2023), amely 1039 vizsgálat és 128 119 résztvevő adatait egyesítette, a testmozgás beavatkozások hatását vizsgálta a distresszre, a szorongásra (2. ábra) és a depresszióra (3. ábra). Az eredmények azt mutatták, hogy a testmozgással kapcsolatos beavatkozások hatékonyak voltak a pszichoszociális tényezők kezelésében különböző populációkban, többek között egészséges egyének, mentális zavarokkal küzdő személyek, rákos betegek és szklerózis multiplexben szenvedők körében. A beavatkozások között szerepelt erőnléti edzés, állóképességi edzés, jóga, nyújtás és vegyes módszerek. Mindegyik beavatkozás hatásosnak bizonyult, bár a terhelés a depresszióra gyakorolták a legjelentősebb hatást, míg a jóga és más testgyakorlatok a szorongás csökkentésében voltak a leghatékonyabbak. Összességében a mérsékelt és magas intenzitású edzés előnyösebbnek bizonyult, mint az alacsony intenzitású edzés.
2. ábra: a szorongásos tüneteket standardizált átlagos különbségek segítségével értékelő metaanalízis eredményei.
3. ábra: a szorongás tüneteit standardizált átlagos különbségek segítségével értékelő metaanalízis eredményei.
E beavatkozások egyik legfontosabb jellemzője, hogy gyakran csoportos keretek között zajlanak. Egy olyan korban, amikor a magány egyre nagyobb társadalmi kihívást jelent, különösen az idősek körében, a társadalmi szerepvállalás egyre fontosabbá vált (Pels et al., 2016). Kutatások kimutatták, hogy a társadalmi elszigeteltség jelentős negatív hatással lehet mind a mentális, mind a fizikai egészségre, ami még inkább létfontosságúvá teszi a társas tevékenységek szerepét. A pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a csoportos testmozgás hatékony beavatkozás lehet a magányosság enyhítésére, egyes kutatások szerint ugyanolyan hatékony lehet az elszigeteltség érzésének csökkentésében és az érzelmi jólét javításában, mint a pszichológiai csoportterápia (Savikko et al., 2010).
A mozgás orvoslás - és a közösség az adag része.
Ráadásul a csoportos testmozgás nemcsak a mozgás fizikai előnyeit biztosítja, hanem a közösség és az összetartozás érzését is elősegíti (Golaszewski et al., 2023). Ezek a társas interakciók növelhetik az önbecsülést, javíthatják a hangulatot, és olyan támogató rendszert hozhatnak létre, amely hozzájárul a jobb általános mentális egészséghez. Az olyan krónikus állapotban szenvedő egyének esetében, mint például a mentális egészségügyi zavarok vagy a fizikai fogyatékosság, a csoportos keretek által nyújtott további szociális támogatás fokozhatja a motivációt, a kezeléshez való ragaszkodást és a felépülés eredményeit. Így a társadalmi elemek beépítése a testmozgásba jelentősen javíthatja azok hatékonyságát mind a fizikai, mind a mentális jólét előmozdításában.
Regisztráljon erre az online tanfolyamra
Csatlakozzon online tanfolyamunkhoz Központi túlérzékenységet: A laboratóriumtól a klinikáig Prof. Dr. Jo Nijs professzorral, és tanulja meg, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő betegek számára a legjobb bizonyítékokon alapuló ellátást nyújtsa.
Gyakorlati tudnivalók
A gyógytornászok egyedülálló pozícióban vannak ahhoz, hogy ne csak a betegek fizikai felépülését támogassák, hanem a pszichoszociális jólét fokozását is. Bár a mozgás továbbra is az elsődleges eszközünk marad, a pszichoszociális szempontok beépítése a mindennapi gyakorlatba nem igényel radikális változást - inkább a páciensekkel való interakció és a beavatkozás tervezésének megközelítésében bekövetkező apró, jelentős változást jelent.
A klinikusok kezdhetik azzal, hogy biztonságos, validáló környezetet teremtenek, ahol a betegek nyugodtan beszélhetnek az érzelmi vagy pszichoszociális problémákról. Az olyan egyszerű kommunikációs stratégiák, mint az aktív hallgatás, a nyílt végű kérdések és az empatikus visszatekintés építhetik a kapcsolatot és a bizalmat. Például a "Hogyan birkózik meg a tüneteivel a mindennapokban?" vagy "Mi aggasztja Önt leginkább az állapotával kapcsolatban?" kérdés felszínre hozhatja azokat az érzelmi vagy szociális stresszorokat, amelyek hozzájárulnak a páciens fájdalom- vagy fogyatékosságélményéhez. Fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk a pácienssel erről a témáról, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy kényelmesen meg tudja osztani gondolatait és érzéseit.
Emellett a motivációs beszélgetés technikái a beteg saját értékeinek és céljainak feltárásával ösztönözhetik a viselkedésváltozást. Ahelyett, hogy általános gyakorlatokat írna fel, inkább kérdezzen: "Milyen testmozgást élvezett a múltban?" vagy "Mit tehetne aktívabban, amit most hiányol?" - segítve a betegeket abban, hogy újra kapcsolatba kerüljenek a személyesen értelmes célokkal. Végezetül, a súlyos stresszel vagy szociális diszfunkcióval járó összetett esetekben a gyógytornászok fontos szerepet játszhatnak a multidiszciplináris csapatban. A pszichológiai vagy szociális szolgáltatásokhoz való időben történő beutaló biztosíthatja, hogy a beteg átfogó, holisztikus támogatást kapjon.
5 Gyakorlati tippek a biopszichoszociális tényezők gyakorlati kezeléséhez
- Nyitott kérdéseket használjon a pszichoszociális kihívások feltárására (pl. "Mit talál a legnehezebbnek az állapotával kapcsolatban?"). A stresszorokkal kapcsolatos nyílt kommunikáció nagyon értelmes lehet; azonban ne próbálja meg helyettesíteni a pszichológust azzal, hogy túlságosan belemegy a részletekbe, a háttérbe vagy a pszichológiai traumákba.
- Működjön együtt más szakemberekkel, ha a pszichoszociális kérdések kívül esnek az Ön hatáskörén - a beutaló nem a kudarc, hanem a betegközpontú ellátás jele.
- Ösztönözze a betegeket, hogy találkozzanak a Egészségügyi Világszervezet(heti 150 perc mérsékelt vagy 75 perc erőteljes testmozgás), hangsúlyozva a mentális valamint a fizikai egészségre gyakorolt előnyök. Ahol lehetséges, a tevékenységtípusokat igazítsa a tünetekhez: depresszióval kapcsolatos panaszok esetén javasoljon erőnléti edzést, szorongás és szorongás esetén pedig jógát vagy más testgyakorlatokat.
- Ösztönözze a csoportos órákon vagy közösségi alapú tevékenységekben való részvételt a motiváció, a betartás és a társadalmi támogatás érdekében.
- Használjon metaforákat a stressz-fájdalom kapcsolat magyarázatára, ha ez akadályozza a beteget a testmozgásban (""Az idegrendszere olyan, mint egy túl érzékeny füstjelző - a gőz legkisebb nyomára is beindul, nem csak a valódi tűzre.").
E stratégiák alkalmazásával a gyógytornászok túlléphetnek a biomechanikai modellen, és a változás ágenseivé válhatnak mind a páciensek fizikai, mind a mentális egészségét illetően.
Konkluzív gondolatok
Míg a nemzetközi gyógytorna irányelvek a test megértésének biopszichoszociális megközelítését szorgalmazzák, a pszichoszociális tényezők kezelésére vonatkozó konkrét kezelési ajánlások továbbra is korlátozottak. Bár a pszichoszomatikus gyógytornászok gyakran alkalmaznak olyan beavatkozásokat, mint a légzéstechnikák és a relaxációs gyakorlatok, az átlagos gyógytornász is jelentős szerepet játszhat e tényezők kezelésében.
A gyógytorna területe az elmúlt évtizedekben változott, és a főként gyakorlati kezelésről a mozgásterápiára és az oktatásra helyezte a hangsúlyt. Míg az iránymutatások hivatalosan elmozdultak a tisztán testközpontú megközelítésről a biopszichoszociális modell beépítése felé, még mindig jelentős fejlődési lehetőség van abban, hogy hogyan oktatjuk és támogatjuk a betegeket mind fizikai, mind pszichoszociális jólétük kezelésében. Ha hiszünk a biopszichoszociális modell létezésében a test folyamatainak magyarázatára, akkor talán ennek megfelelően kellene cselekednünk.
Referenciák
Amerikai Pszichiátriai Társaság. (2013). A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve ( 5. kiadás). Amerikai Pszichiátriai Társaság.
Burton, C. (2003). A szomatizáción túl: Az orvosilag megmagyarázhatatlan fizikai tünetek (MUPS) megértésének és kezelésének áttekintése. British Journal of General Practice, 53(488), 231-239. https://doi.org/10.3399/09601640320016696. https://doi.org/10.3399/09601640320016696
Delitto, A., George, S. Z., Van Dillen, L., Whitman, J. M., Sowa, G., Shekelle, P., Denninger, T. R., & Godges, J. J. (2012). Derékfájdalom. Ortopédiai és Sport-Gyógytorna, 42(4), A1-A57. https://doi.org/10 .2519/jospt.2012.42.4.A1
Escobar, J. I., Cook, B., Chen, C. N., Gara, M. A., Alegría, M., Interian, A., & Diaz, E. (2010). Akár orvosilag megmagyarázhatatlan, akár nem, három vagy több egyidejű szomatikus tünet előre jelzi a pszichopatológiát és a szolgáltatások igénybevételét a közösségi populációban. Journal of Psychosomatic Research, 69(1), 1-8. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2009.12.001. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2009.12.001
Golaszewski, N. M., LaCroix, A. Z., Hooker, S. P., & Bartholomew, J. B. (2022). A csoportos testmozgáshoz való tartozás összefügg a társas támogatás formáival, a testmozgás-identitással és a testmozgás mennyiségével. International Journal of Sport and Exercise Psychology, 20(2), 630-643. https://doi.org/10.1080/1612197X.2021.1891121
Olde Hartman, T. C., Borghuis, M. S., Lucassen, P. L., van de Laar, F. A., Speckens, A. E., & van Weel, C. (2009). Orvosilag megmagyarázhatatlan tünetek, szomatizációs zavar és hipochondria: Lefolyás és prognózis. Szisztematikus áttekintés. Journal of Psychosomatic Research, 66(5), 363-377. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2008.10.003. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2008.10.003
Pels, F., & Kleinert, J. (2016). Magány és testmozgás: Szisztematikus áttekintés. International Review of Sport and Exercise Psychology, 9(1), 231-260. https://doi.org/10.1080/1750984X.2015.1061057. https://doi.org/10.1080/1750984X.2015.1061057
Rebar, A. L., Stanton, R., Geard, D., et al. (2015). A testmozgás depresszióra és szorongásra gyakorolt hatásának meta-meta-analízise nem klinikai felnőtt populációkban. Egészség és egészség, 9, 366-378. https://doi.org/10.1080/17437199.2015.1072149
Savikko, N., Routasalo, P., Tilvis, R., & Pitkälä, K. (2010). Pszichoszociális csoportos rehabilitáció magányos idősek számára: A magányosság enyhüléséhez vezető beavatkozás kedvező folyamatai és közvetítő tényezői. International Journal of Older People Nursing, 5(1), 16-24. https://doi.org/10.1111/j.1748-3743.2009.00202.x.
Schuch, F. B., Stubbs, B., Meyer, J., et al. (2019). Testmozgás megvéd az előfordulási gyakoriság okozta szorongástól: A prospektív kohortvizsgálatok metaanalízise. Depresszió és szorongás, 36, 846-858. https://doi.org/10.1002/da.22915
Singh, B., Olds, T., Curtis, R., et al. (2023). A Testmozgás hatékonysága a depresszió, a szorongás és a distressz javítására: A szisztematikus felülvizsgálatok áttekintése. British Journal of Sport Orvoslás, 57, 1203-1209. https://doi.org/10.1136/bjsports-2022-106300
Walker, N. (1956). A pszichoszomatikus zavar meghatározása. The British Journal for the Philosophy of Science, 6(24), 265-299. https://doi.org/10.1093/bjps/VI.24.265. https://doi.org/10.1093/bjps/VI.24.265
Egészségügyi Világszervezet. (2019). A betegségek és a kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi osztályozása ( 10. kiadás). Egészségügyi Világszervezet.
