Bemutatkozás

Ostorcsapásos sérülés esetén a nyaki fájdalom mellett gyakran fejfájásról is beszámolnak a páciensek. Az ostorcsapásos sérülést szenvedettek kétharmada fejfájásról számol be. Az akut fejfájás az ostorcsapásos esemény következménye, ha az esemény után 7 napon belül jelentkezik, vagy ha az ostorcsapásos esemény rontja a korábbi fejfájást. Az ostorcsapással összefüggő fejfájások oka a nyaki diszfunkció. A fejfájás ilyenkor a fejbe kisugárzó fájdalom. Más típusú fejfájások esetén a fájdalom provokációs tesztek kellően megbízhatóak. Az ostorcsapással összefüggő fejfájás provokációt azonban eddig nem vizsgálták.

Módszerek

Esettanulmányt alkalmazunk. II. fokú ostorcsapásos sérüléssel érkezőket egy magánklinikáról toborzunk. A fokozatot az ostorcsapással kapcsolatos rendellenességekkel foglalkozó Quebec Task Force határozza meg. 18-65 év közötti pácienseket keresünk, az ostorcsapásos esemény után 7-30 nappal. Korábbi fejfájás esetén csak akkor vehetsz részt a vizsgálatban, ha a fejfájásod az ostorcsapás óta rosszabbodott.

Az ostorcsapás-sérüléshez társuló fejfájást vagy az ostorcsapás-sérüléshez társuló, fejfájás nélküli rendellenességet orvos állapította meg. A következő teszteket egy független értékelő végezte el:

• Passzív járulékos intervertebrális mozgások (PAIVM): C1-C4 felett
• Flexiós rotációs teszt
• Izom tapintása
• Felső végtag neurodinamikai teszt 1 cranio-cervicalis hajlítással kombinálva

A tesztek értékeléséhez kétszer végeztük el azokat 10 perc pihenővel a megbízhatóság érdekében. A fejfájás provokációs teszt akkor volt pozitív, ha ugyanazon teszt mindkét ismétlése pozitív eredményt hozott. A teszteket a fent meghatározott sorrendben végeztük el.

Eredmények

Összesen 47 résztvevőt vontunk be a vizsgálatba. Közülük 28-an ostorcsapásos sérüléshez társuló fejfájásban szenvedtek. Tizenkilenc kontrollszemélyt, akik ostorcsapásos sérülést szenvedtek, de nem panaszkodtak fejfájásra, vontunk be az elemzésbe. A vizsgálat kezdetén mindkét csoport hasonló volt.

Az egyetlen különbség, ami a táblázatban nem szerepel, hogy az ostorcsapásos sérülést szenvedett, fejfájós csoport öt résztvevője már a sérülés előtt is tapasztalt fejfájást (migrénes és tenziós típusú fejfájást). Ezzel szemben az egészséges kontrollcsoport tagjai korábban sosem szenvedtek fejfájástól.

Számos teszt esetében kiváló értékelést kaptunk a vizsgáló személyek közötti megbízhatóságra:

• C3 PA a legfájdalmasabb oldalon, C0-C1 és C2-C3, a legkevésbé fájdalmas oldalon, C1-C2
• Flexiós rotációs teszt
• Tapintsd ki a sternocleidomastoideus, a trapézizom, a rágóizom és a halántékizom területét

A flexiós rotációs teszt legszűkebb tartományában tapasztaltuk a legnagyobb egyezést.

Ha összehasonlítjuk azokat a kontrollszemélyeket, akik ostorcsapásos sérülést szenvedtek fejfájás nélkül, azokkal, akiknél ostorcsapásos sérülés és fejfájás is jelentkezett, jelentős eltéréseket találtunk a C2 értékelésében, a C0-1, C1-2 és C2-C3 legfájdalmasabb oldalain, a Flexiós-Rotációs tesztben, valamint a trapézizom, a rágóizom és a halántékizom esetében. Amikor ezeket az eredményeket tovább teszteltük az egyváltozós regressziós analízisben, az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő fejfájás valószínűsége megnőtt, ha C0-C1, C1-C2-nél fájdalom provokációt végeztünk, valamint a Flexiós-Rotációs teszt és a trapézizom kitapintásakor.

A végső, hátrafelé irányuló regressziós analízis kimutatta, hogy a C2 és C1-C2 vizsgálata során a legfájdalmasabb oldalon kiváltott fejfájás mutatja a legszorosabb összefüggést az ostorcsapás-sérüléssel összefüggő fejfájással. A regressziós analízis az akut ostorcsapás-sérüléssel összefüggő rendellenességekben szenvedő betegeknél a fejfájások jelenlétének/hiányának 59,7%-át magyarázta.

Kérdések és gondolatok

A cikk olvasása után is maradtak kérdések. Például az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő rendellenesség diagnózisát egy orvos állította fel, aki aztán a résztvevőt egy értékelőhöz irányította provokációs tesztekre. Nem tudjuk, mire támaszkodott az orvos az ostorcsapás diagnosztizálásakor. A kórtörténetre alapozott? Vagy fizikális vizsgálatot is végeztek? Az utóbbi esetben előfordulhat, hogy a résztvevő már fájdalmas választ tapasztalt, ami a második vizsgálat során felerősödhetett. Arra sincs ötletünk, mennyi idő telt el az orvos diagnózisa és az értékelő vizsgálata között. Jó dolog volt azonban, hogy az értékelő nem tudta, hogy az alanyoknak van-e fejfájása. A titkosítást az biztosította, hogy megkérték a résztvevőket, ne árulják el, szenvednek-e fejfájástól. Nem közölték, hogy az értékelő valóban nem tudott-e erről.

Korábbi fejfájással rendelkezők csak akkor vehetők figyelembe, ha az ostorcsapásos sérülés után fokozódott a fejfájásuk intenzitása. Ez a felső nyaki gerinc mechanikai diszfunkciójának vagy a trigeminocervicalis mag túlérzékenységének tudható be. A legfontosabb tanulság számomra ebből a tanulmányból, hogy az ostorcsapás után a nyakat érzéketleníteni kell. Szerencsére sok lehetőség van az ostorcsapásos betegek érzéketlenítésére, akár szóban (oktatás és információ), manuálisan (manuális terápia), gyakorlatokkal vagy kombinált megközelítésekkel történik.

Beszélj hozzám szakértőként

Ostorcsapást szenvedett résztvevőket az ostorcsapásos eseményt követő 7-30 napon belül vontunk be. Ez egy nagy időintervallum, amit nem kontrolláltunk. Érdekes lett volna látni, hogy van-e különbség a fizikális vizsgálatokra adott válaszokban és az ostorcsapásos esemény óta eltelt időtartamban.

A C2-es tövisnyúlvány és a C1-C2 facet-ízület PA-ja mellett más tesztek, mint pl. a C0-C3 feletti PA, a rágóizom, a halántékizom és a trapézizom tapintása, valamint a Flexiós-Rotációs tesztek is összefüggésbe hozhatók az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő fejfájás provokációjával. Ez utóbbi volt az egyetlen teszt, amely szignifikánsan különbözött az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő fejfájással küzdő és nem küzdő személyek között. Ugyanakkor a fejfájást az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő fejfájás nélkül jelentkezők több mint 30%-ában is kiváltotta. Ez csökkenti a teszt jelentőségét a fejfájás előrejelzésében ebben az ostorcsapásos sérülést szenvedett populációban.

Fontos megjegyezni, hogy a fejfájás provokációt bináris eredményként határoztuk meg: jelen van vagy nincs jelen. Ehhez a résztvevőknek mindkét vizsgálat során jelezniük kellett a fejfájás provokációt az intra-rater megbízhatóság kiszámításához. Ez azt jelentheti, hogy néhány résztvevőt, aki az ismételt vizsgálat során nem jelentett fejfájást, kizárhattuk az elemzésből. Ez automatikusan a megnövekedett intra-rater megbízhatósághoz vezet, mivel csak azok szerepelnek az intra-rater megbízhatóság kiszámításában, akik ugyanúgy reagálnak a fájdalom provokációs tesztekre, ami így felülbecsült lehet. Továbbá, a fájdalom provokációs tesztek sorrendje nem volt randomizált, ami a vizsgálat során a szenzitivitás növekedéséhez vezethetett. Ez azt eredményezhette, hogy a sorrendben utolsó tesztek gyakrabban lettek pozitívak.

A Hosmer & Lemeshow-teszt nem volt szignifikáns, vagyis a modell jól illeszkedett. Viszont a modell csak a közelmúltban ostorcsapásos sérülést szenvedett résztvevőknél a fejfájás jelenlétének vagy hiányának 59,7%-át magyarázta. Ez azt feltételezné, hogy sokkal több dolog játszik szerepet, mint pusztán a mechanikai diszfunkció vagy a trigeminocervicalis mag túlérzékenysége. A biopszichoszociális modell tényezőire gondolsz, ugye?

Fő üzenetek

Ez a tanulmány kimutatta, hogy az ostorcsapásos sérülésből eredő fejfájás manuális teszteléssel provokálható. Akik ostorcsapásos sérülés óta fejfájásról számoltak be, gyakrabban tapasztaltak fejfájás provokációt manuális tesztelés során. A legnagyobb asszociációt mutató tesztek a C2 spinosus nyúlványán és a C1-C2 facet-ízületén végzett PA voltak. Azonban azok is fejfájás provokációról számoltak be ezen tesztek során, akik nem jelentettek fejfájást ostorcsapásos sérülés után. Tehát, hogy a fejfájás provokáció mechanikai diszfunkcióból vagy a trigeminocervicalis mag túlérzékenységéből származik, továbbra sem tisztázott.

Referencia

Anarte-Lazo, E., Rodriguez-Blanco, C., Bernal-Utrera, C. & Falla, D. (2023). Fejfájás kiváltása fizikális vizsgálattal ostorcsapásos sérülésből eredő fejfájásban szenvedő, illetve nem szenvedő pácienseknél: Esettanulmány. Musculoskeletal Science and Practice, 102779.