Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A Felső Végtag Neurodinamikai Teszt 1 (ULNT1) során az ízületek mozgatásának sorrendjét módosítva megállapíthatod, hol terhelődik leginkább a nervus medianus. Az ULNT1, amelyet a nervus medianus feszültségének létrehozására terveztek, mozgásszervi állapotok felmérésére használjuk, például kéztőalagút szindróma és nyaki radiculopathia esetén. Az ULNT1-ben a szekvenálás használata állítólag nagyobb feszültséget generál a nervus medianusban, ami hasznos a klinikai gyakorlatban az -hez kapcsolódó patológia különböző eredetének differenciáldiagnózisához. Mindazonáltal, a hullákon végzett tanulmányok azt mutatták, hogy a különböző szekvenálási manőverek nem változtatták meg a húzódást az ULNT1 során. Hogy megértsd a Felső Végtag Neurodinamikai Teszt 1 szekvenálásának működését, és kitöltsd a biomechanikai megértésben lévő hiányosságokat, ezt a vizsgálatot egészséges résztvevők bevonásával végeztük el.
Ezért keresztmetszeti tanulmányt végeztünk 35 tünetmentes, 18-65 év közötti felnőtt bevonásával. A neurális merevség mutatójaként szolgáló Shear-wave velocity-t ultrahanggal mértük a csuklónál és a könyöknél három különböző ULNT1 szekvencia során, hanyattfekvésben:
A résztvevőket arra kértük, hogy mondják, hogy “stop”, amikor bármilyen érzékszervi választ éreznek, például bizsergést vagy fájdalmat, a Felső Végtag Neurodinamikai Teszt 1 különböző manőverei során.
Az elsődleges eredmény a nyíróhullám-sebesség változása volt a három ULNT1 szekvencia kiinduló és végpontjai között. A nagyobb nyíróhullám-sebesség merevebb ideget jelez.
A csukló ultrahang vizsgálata a következőket mutatta:
Nem tapasztaltunk eltérést a nyíróhullám sebességében a könyöknél a különböző szekvenciák között. Ismételten, minden szekvencia növekedést mutatott a nyíróhullám sebességében, tehát az ideg merevségében a nyugalmi pozíció és a 3 különböző ULNT1 szekvencia között.
A különböző szekvenciák használata befolyásolta a végpont ízületi pozíciókat. A standard ULNT1 eljárás során a résztvevők a szenzoros tünetek kezdetét átlagosan 146°-os könyök nyújtáskor jelezték. Az ULNT1 proximális-disztális elvégzésekor a legtöbb résztvevő 155°-os könyök nyújtáskor, míg mindössze három résztvevő jelezte a szenzoros tünetek kezdetét átlagosan 39°-os csukló nyújtáskor. Az ULNT1 disztális-proximális szekvencia során a résztvevők szenzoros válaszokat éreztek, amikor a glenohumeralis Abductio 48°-os szögben elkezdődött
A jelenlegi tanulmány megállapította, hogy a disztálistól a proximális felé haladó Felső Végtag Neurodinamikai Teszt 1 szekvenálása során a nervus medianus merevsége a csuklónál volt a legmagasabb. Ez alátámasztja a neurodinamikai teszteléssel és szekvenálással kapcsolatos korábbi kutatásokat. A közelmúltban Bueno-Gracia et al. (2024) a kéztőalagút szindróma diagnosztikai pontosságának javulásáról számolt be a neurodinamikai tesztszekvenálással kapcsolatban, összehasonlítva a 2015-ös korábbi tanulmányukkal. A 2015-ös tanulmány 57,9%-os szenzitivitást és 84,2%-os specificitást állapított meg, ami a disztálistól a proximális ULNT1 szekvenálás végrehajtásakor 65,7%-ra, illetve 95,7%-ra nőtt.
Ebben a tanulmányban a szerzők nem alkalmaztak lapocka depressziót az ULNT1 során. Ez furcsa, mivel az ULNT leírása tartalmazza a lapocka depressziót.
Az eredmények egészséges populációkra korlátozódhatnak, mivel idegi eredetű patológiával vagy tünetekkel küzdő résztvevők nem voltak bevonva.
Keresztmetszeti tervezést alkalmaztunk, vagyis a méréseket egy adott időpontban végeztük el. A szerzők homogén mintát akartak kapni, ezért olyan résztvevőket vontak be, akik 120° és 170° közötti könyök nyújtás közben ULNT1 során szenzoros változásokról számoltak be. Ez azért fontos, mert a keresztmetszeti terv és egy résztvevő csoport alkalmazásával nincs randomizálás a kiinduláskor, ami biztosítaná az egyenlő csoportok bevonását.
Az ultrahang-méréseket szabványosítottuk minden résztvevőnél: a képeket két előre meghatározott helyen készítjük – a pronator quadratus izomnál, közvetlenül a csukló fölött, illetve közvetlenül a könyök felett.
A felső végtag neurodinamikai teszt 1 sorrendjét randomizáltuk, és csak egy vizsgáló végezte el. A ízületek mozgástartományát goniométerrel mértük, ami mérési hibákat okozhatott, mivel a pozíciót, ahol a résztvevő azt mondta, hogy álljon meg, tartani kellett, hogy megmérjük az ízület szögét.
Az ULNT1 vizsgálatot gyakran akkor végezzük el, ha a nervus medianus neuropátiás fájdalom kialakulásában játszhat szerepet. A jelenlegi tanulmány is megerősítette, hogy az ULNT1 hatékonyan növeli a nervus medianusban a feszültséget.
Ha idegi eredetű mozgásszervi problémákat akarsz megkülönböztetni, az ULNT1 hasznos lehet a feltételezett nervus medianus problémák esetén. A nervus medianus distalis problémáit, például a kéztőalagút szindrómát, jobban diagnosztizálhatod ULNT1-gyel, distalis-proximális sorrendben. Másrészt, a proximálistól a distalis felé történő ULNT1 szekvencia hasznosabb lehet a nyaki radikuláris szindróma tüneteinek reprodukálásához.
Összeállítottunk egy 100%-ban ingyenes e-bookot, amely 21 valóban hasznos ortopédiai tesztet tartalmaz testtájanként, garantáltan segítve a helyes diagnózis felállítását még ma!