Csípő kutatás
2021. november 29
Csípőartroszkópia vagy gyógytorna a 40 év feletti, szimptomatikus acetabuláris labrum szakadással küzdő pácienseknek
Bemutatkozás
Korábbi, többközpontú RCT-kben az artroszkópos labrumplasztika hatékonyabbnak bizonyult a konzervatív kezelésnél, de ezek a tanulmányok fiatalabb páciensekre fókuszáltak. Idősebb, szimptomatikus acetabularis labrum szakadással küzdőknél nem egyértelmű, melyik kezelés a célravezetőbb. Ráadásul az idősebbeknél gyakran jelentkeznek a csípő Osteoarthritis jelei, ami negatívan befolyásolhatja a csípőartroszkópia utáni eredményeket. Ezért nem világos, hogy az idősebbek profitálhatnak-e az artroszkópos labrumplasztikából. Ez a tanulmány a 40 évnél idősebb, szimptomatikus labrum szakadással küzdő páciensekre összpontosított.
Módszerek
Egyközpontú, randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztünk MRI-vel igazolt, szimptomatikus labrum szakadással diagnosztizált betegekkel. A randomizáció előtt minden résztvevő 3 hónapos konzervatív kezelést kapott: kortikoszteroid injekciót és minimum 8 hetes felügyelt, core-fókuszú gyógytornát, otthoni gyakorlatokkal kiegészítve. Ha ez a három hónap alatt nem tapasztaltál javulást, ebben a vizsgálatban randomizáltak.
Az összes artroszkópos eljárást egy sebész végezte, standardizált módon. A posztoperatív protokollt a sebész és a gyógytornászok közösen dolgozták ki. A konzervatív kezelésre randomizált résztvevők gyógytorna protokollja egy 24 hetes, felügyelt gyakorlatprogramból állt, melynek célja a járás normalizálása, a mozgástartomány optimalizálása és az erőnléti edzés fokozatos beépítése.
Ebben a tanulmányban az eredmények a következők voltak: International Hip Outcome Tool (iHOT-33) és a módosított Harris Hip Score (mHHS) a randomizáció után 12 hónappal. Másodlagos eredmények a Hip Outcome Score Activity of Daily Living és a Sport Subscale (HOS-ADL és HOS-SSS), a Nonarthritic Hip Score, a Lower Extremity Function Score és a vizuális analóg skála fájdalompontszáma voltak. Ezeket az eredményeket a kiinduláskor, valamint a randomizáció után 3, 6 és 12 hónappal gyűjtöttük.
Eredmények
Kilencven pácienst vontunk be, és 81-et 12 hónapig követtünk. A résztvevők életkora 40 és 67 év között volt. Az artroszkópos csoport 42 főből állt, míg 39-en kizárólag gyógytornát kaptak. Jelentős átváltás történt: 28 páciens átlagosan 190 nap után az artroszkópia felé mozdult el.
A kezelési szándék szerinti elemzés kimutatta, hogy az artroszkópia szignifikánsan magasabb átlagos iHOT-33 és mHHS pontszámokat eredményezett a kezelési időszak alatt, mint a kizárólagos gyógytorna. A szenzitivitás elemzések megerősítették a kezelési szándék szerinti elemzés eredményeit.
Kérdések és gondolatok
Csak akkor válthattak a páciensek, ha legalább 14 héten át gyógytornáztak, és a kezelő gyógytornász megállapította, hogy a gyógytornával elérhető maximális javulást elérték. A crossover lehetővé tétele opció lehet a betegek tanulmányból való kilépésének megelőzésére. Ez azonban veszélyeztetheti a következtetéseket a tanulmány érvénytelenítésével. A szerzők ezt több szenzitivitás elemzés (kezelés szerinti elemzés, kezelés-sikertelenségi elemzés) elvégzésével próbálták kezelni a szándék szerinti kezelés elemzése mellett. A kezelés szerinti elemzés azt jelentette, hogy a résztvevőket a kezelésüknek megfelelően elemezték, és a crossover előtti alanyok pontszámait a gyógytorna csoportnak, a crossover utáni pontszámokat pedig a műtét csoportnak tulajdonították. A kezelés-sikertelenségi elemzés a crossover előtti pontszámokat a 12 hónapos pontszámokként extrapolálta.
A randomizáció előtt minden résztvevő elvégzett egy 3 hónapos konzervatív programot. Érdekes lenne tudni, hogy ez befolyásolta-e az eredményeket. Ez az artroszkópia hatásának növekedéséhez vezetett, ezért azt javasoljuk a pácienseknek, hogy vegyenek részt egy intenzív preoperatív gyógytorna programban?
Az eredményeket megvizsgálva látható, hogy bár az artroszkópos csoport jobban teljesített, a gyógytornát kapó, de át nem álló résztvevők is jelentősen javultak. Mivel a vizsgálatba való bekerüléshez és a randomizációhoz legalább 3 hónapnyi nem-operatív kezelés „bukása” volt szükséges, egyes betegeknek több időt kellhet gyógytornára fordítaniuk a várt javuláshoz. Sajnálatos módon ez a vizsgálat nem volt elég erős a nem-operatív kezelés sikerességét előrejelző tényezők vizsgálatához, így ez továbbra is tisztázatlan.
Beszélj hozzám szakértőként
A tanulmány jól megtervezett, figyelembe vett számos, RCT-kben gyakran kihagyott tényezőt, pl. a keresztező alanyok problémáját, világosan ismertetve a protokoll eltéréseket. A döntések megalapozottak voltak, hatásuk megfelelően átgondolt. Például a 12 hónapos eredmény rövidnek tűnhet. A szerzők azonban bizonyíték felhasználásával arra számítottak, hogy az alanyok keresztezni fognak. Egy hosszabb végpont magas keresztezést eredményezhetett volna, ami a kettes típusú hibák kockázatát hordozza magában. Ők egy olyan „elsődleges végpontot választottak, ami elég hosszú ahhoz, hogy klinikailag informatív legyen, de elég rövid ahhoz, hogy a pácienseket a kijelölt kezelési karban tartsa…és időt biztosítson a teljes rehabilitációhoz”
Az eredmények azt mutatták, hogy a PROM-okban mért posztoperatív javulás szignifikánsan magasabb volt azokban a betegekben, akiknek enyhe radiográfiás Osteoarthritis-ük volt, összehasonlítva a magasabb Tönnis fokozattal rendelkezőkkel (tehát több radiográfiás Osteoarthritis jel volt). Úgy tűnik, hogy a korai sebészeti beavatkozás jobb eredményekhez vezethet a 40 év felettieknél. Ugyanakkor ez nem volt e tanulmány elsődleges célja, és a tanulmány nem volt arra tervezve, hogy ezt feltárja. Ezért ez a jelenlegi tanulmányból nem feltételezhető.
Fő üzenetek
40 év feletti, szimptómás acetabuláris labrum szakadással küzdő betegeknél az artroszkópia kezelési lehetőségként jöhet szóba. Még osteoarthritis jeleit mutatóknál is jó eredményeket hozhat a műtét. Ez a vizsgálat a betegek randomizálása előtt preoperatív gyógytornát alkalmazott, ami befolyásolhatta az artroszkópia eredményeit. Néhány betegnél, akiknél 3 hónap konzervatív kezelés (beleértve a kortikoszteroid injekciót és a gyógytornát) “bukott”, majd a gyógytorna csoportba kerültek, figyelemre méltó javulás mutatkozott, ami azt jelentheti, hogy a 3 hónap konzervatív ellátás az artroszkópiára való áttérés előtt túl rövid lehet.
Referencia
FEJLESZD A FUTÁSSAL KAPCSOLATOS CSÍPŐFÁJDALOM DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁT – INGYEN!
Ne kockáztasd, hogy figyelmen kívül hagysz potenciális vészjosló jeleket, vagy rossz diagnózis alapján kezelj futókat! Ez a webinár segít elkerülni, hogy ugyanazokat a hibákat kövesd el, mint sok más terapeuta!
