Bemutatkozás

A krónikus fájdalommal küzdő betegek gyakran érzik magukat magukra hagyottnak, mivel fájdalmuk kezelése gyakran nem teljesen sikeres. A betegeknél idővel depressziós érzések alakulhatnak ki, vagy nehezen tudnak megbirkózni a fájdalommal, szoronganak és stresszelnek, ami mind emberi reakció, de ez viszont kontraproduktív, és csak tovább taszítja őket egy ördögi ciklusba. A stressz és a depressziós érzések krónikus fájdalomban betöltött szerepének megvitatásakor a klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy magyarázataikat egyes betegek elutasítónak érezhetik, ami esetleg haragot vagy sértettséget okozhat. Legtöbbször úgy érzik, hogy félreértik őket, bár a klinikus kommunikációja jó szándékot feltételez, nehéz lehet megérteni, hogy mi hajtja a fájdalmat krónikussá válni, és ez ránk, klinikusokra is vonatkozik. Ezért ez a Fülöp és munkatársai által készített kiadvány. (2025) célja az volt, hogy bővítse ismereteinket a stressz-fájdalom kapcsolatról és arról, hogy a pszichoszociális distressz hogyan indukálhat krónikus fájdalmat.

Módszerek

Ez a cikk a legújabb szakirodalmat összefoglaló "rövid áttekintésként" íródott. Fontos tudni, hogy nem szisztematikus áttekintésről van szó. Ehelyett a szerzők szintetizálták a meglévő kutatásokat, hogy bemutassák a krónikus fájdalom, a stressz és a komorbid hangulatzavarok közötti kölcsönhatásokkal kapcsolatos kutatási perspektívájukat. A felülvizsgálat a fibromyalgiára összpontosít, mint a krónikus elsődleges fájdalom részeként, amelyet a Fájdalom Tanulmányozásának Nemzetközi Egyesülete (Nicholas et al. 2019).

Az adatokat egy irodalmi áttekintésből of:

• Klinikai tanulmányok a krónikus fájdalommal, stresszel és hangulatzavarokkal kapcsolatban, beleértve a funkcionális mágneses képalkotás (fMRI) eredményeit és a postmortem agyszövet-vizsgálatot.
• Transzlációs jelentőségű állatkísérletek, kifejezetten a krónikus elsődleges fájdalom rágcsálómodellekre összpontosítva, különösen azokra, amelyek etiológiai tényezőként krónikus stresszparadigmákat használnak.

A szerzők a fibromyalgiára összpontosítva kategorizálták és bemutatták a következő megállapításokat: A fibromyalgiára összpontosítva a szerzők kategorizálták és bemutatták a következő megállapításokat:

• Klinikai adatok a stressz-fájdalom kapcsolat kölcsönhatásairól a fibromyalgiában.
• Preklinikai modellek a krónikus primer fájdalom és a stresszel kapcsolatos fájdalommechanizmusok vizsgálatára, a különböző rágcsálómodellek (pl. ismételt úszási stressz, időszakos hideg stressz, ismételt hangstressz, krónikus korlátozó stressz, rezervin indukálta és savas sóoldattal indukált modellek) és az általuk megfigyelt viselkedésbeli (fájdalom és hangulat) és molekuláris változások (neuroinflammáció és gyulladásos mechanizmusok) összefoglalása.
• A kapcsolat a hangulatzavarok (szorongás, depresszió) és a krónikus fájdalom között.
• A szerepe neuroinflammáció és a neuroplaszticitás változásai mint közös mechanizmusok, integrálva mind a klinikai, mind a preklinikai eredményeket.
• Potenciális mechanizmusok és új terápiás célpontok

Céljuk az volt, hogy átfogó áttekintést nyújtsanak a terület jelenlegi ismereteiről, hogy rávilágítsanak az új terápiás megközelítések szükségességére, és feltárják a stressz-fájdalom kapcsolatát.

Eredmények

Az áttekintés bizonyítékokat talált a krónikus pszichoszociális distressz, a neuroinflammáció, a neuroplaszticitás változásai és a krónikus elsődleges fájdalom közötti komplex kölcsönhatás alátámasztására, különösen fibromyalgiában. 

A krónikus pszichoszociális distressz mint a krónikus primer fájdalom etiológiai és súlyosbító tényezője

Klinikai adatok egy longitudinális vizsgálatban pozitív korrelációt találtak a kiindulási stresszszint és a fájdalomintenzitás pontszámai között fibromyalgiában és más krónikus kiterjedt fájdalomállapotokban. Mind a stressz, mind a fájdalomkatasztrofizálás erős pozitív korrelációt mutatott a fájdalom súlyosságával és a többféle fájdalmas betegség együttes előfordulásával. A pszichoszociális stresszorok befolyásolják a derék fájdalmának patogenezisének, a gyulladásos citokin IL-6, a noradrenalin és a nyugalmi pulzusszám prediktív értékként javasolt. A krónikus fájdalom stresszszintre, szorongásra és depresszióra gyakorolt hatása megerősítést nyert, és a pszichopatológiai profilok, a stressz és a megküzdési mechanizmusok összefüggésben állnak a fibromyalgiás tünetekkel és a fájdalomküszöb csökkenésével. A Trier Social Stress Test (akut pszichoszociális stresszfeladat) csökkentette a termo- és mechanonociceptív küszöbértékeket, ami fibromyalgiás betegeknél hiperalgéziát (fokozott fájdalomérzékenység) és allodíniát (nem fájdalmas ingerek okozta fájdalom) eredményezett.

A hangulatzavarok gyakori társbetegségek

A klinikai adatok utalnak arra, hogy a fibromyalgiás betegeknél a hangulatzavarok (depresszió és szorongás) magasabb százalékban fordulnak elő, mint az egészséges populációban. A depresszió mint társbetegség gyaníthatóan rontja a fibromyalgiás betegek kezelési eredményeit. A fájdalom súlyossága és a katasztrofizálás a nőknél magasabb depresszió- és szorongásszintekkel állt összefüggésben. Az olyan személyiségjegyek, mint a neuroticizmus, a lelkiismeretesség és az extraverzió kapcsolatban állnak a fibromyalgia tüneteivel, beleértve a fájdalmat, a depressziót, a szorongást és a stressz-szintet is

Neuroinflammáció és neuroplaszticitás-változások mint a krónikus primer fájdalom közös mechanizmusai

Klinikai vizsgálatok fokozott gliális aktivációt (mikroglia és asztrociták) mutattak ki fibromyalgiás betegek agyában, ami korrelált a fáradtsággal és a fájdalommal. Preklinikai vizsgálatok megerősítették, hogy a krónikus stressz mikroglia- és asztrocita-aktivációt indukál, és különböző gyulladásos paraméterek emelkednek az FM állatmodelljeiben. A gyulladásos citokinek (mint az IL-6, IL-2, IL-1, TNFα) és a neuropeptidek (Substance P, Hemokinin-1) mind klinikai, mind preklinikai körülmények között szerepet játszanak, némelyikük pozitív korrelációt mutat a fájdalom intenzitásával és a pszichológiai distresszel.

Az agy és a szinaptikus kapcsolatok változásai figyelhetők meg. Fibromyalgiás betegeknél a funkcionális konnektivitás a szalience és default módú hálózatokon belül megnövekszik, ami korrelál a fájdalom intenzitásával és a katasztrofizálással. Állati modellek szintén romlott salience hálózati konnektivitást és megváltozott default módú hálózati aktivációt mutatnak krónikus stresszre adott válaszként.

• Közös mechanizmusok: Mind a krónikus fájdalom, mind a depresszió a glia-neuron kölcsönhatásokon és a neuroplaszticitás változásain keresztül neuroinflammációt indukál, ami megnehezíti a kezelést. Ez tovább hangsúlyozza a stressz-fájdalom kapcsolatot.

Potenciális Terápia célpontok: A felülvizsgálat számos területre mutat rá a jövőbeli gyógyszerfejlesztés szempontjából, többek között:

• Autoimmunitás: Fibromyalgiás betegekből származó autoantitestekről kimutatták, hogy egerekben fájdalom-tüneteket váltanak ki.
• Neurotrófiás faktorok: Míg az NGF szintje alacsonyabb, a BDNF szintje pedig magasabb volt fibromyalgiás betegeknél, a BDNF jelátvitel blokkolása megakadályozta a hiperalgéziát néhány állatmodellben, ami összetett szerepre utal.
• Gyulladásos mediátorok: Az olyan citokinek, mint az IL-1 és a fraktalkinreceptor (CX3CR1) útvonal, amely az IL-1 felszabadulását közvetíti a mikrogliákból, célba juttatása ígéretesnek tűnik állati modellekben.

A tanulmány lényegében arra a következtetésre jut, hogy a stressz, a fájdalom és a hangulatzavarok ördögi kört alkotnak, közös agyi struktúrákat, mechanizmusokat és mediátorokat osztva meg, a neuroinflammáció és a neuroplaszticitás pedig a stressz-fájdalom kapcsolat kulcsszereplői.

Kérdések és gondolatok

Ez az áttekintés értékes áttekintést nyújt, de gyógytornászokként számos kérdés és kritikus gondolat merül fel bennünk a stressz-fájdalom kapcsolatával kapcsolatban.

A tanulmány határozottan kijelenti, hogy "A krónikus pszichoszociális distresszről ismert, hogy a egyetlen etiológiai és/vagy súlyosbító tényezője" a krónikus elsődleges fájdalomnak.". Bár a stressz szintje és a fájdalom között pozitív korrelációkat találtak, és a stressz által kiváltott feladatok csökkentik a fájdalomküszöböt, az itt bemutatott klinikai adatok jórészt KORRELÁCIÓ. Pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy ez egy jelentős hozzájáruló tényező. A "csak" szó talán túlzás lenne az összes többi lehetséges hozzájáruló tényező szisztematikus áttekintése és annak bizonyítása nélkül, hogy azok nem játszanak etiológiai szerepet. Egy áttekintés ilyen jellegű végleges állítását ideális esetben az összes releváns szakirodalom kimerítő irodalomkutatásával és kritikai értékelésével kellene alátámasztani, nem csak azokkal a tanulmányokkal, amelyek a stressz és a fájdalom kapcsolatának ezt a bizonyos nézőpontját támogatják.

Az állatmodellek valóban mutatják a stressz által kiváltott fájdalmat, ami erősíti az okozati kapcsolatot, de vajon ez mennyire ültethető át a komplex emberi tapasztalatra, ahol gyakran több tényező is összeadódik? A stressz egy többtényezős és többdimenziós tapasztalat, amely nem biztos, hogy pontosan hasonló az emberek és az állatok között, sőt még az emberek között sem. 

Az áttekintés megemlíti a különböző krónikus stresszorokat állatmodellekben (úszás, hideg, hang, korlátozás). Míg ezek hiperalgéziát idéznek elő, vajon a stressz minden típusa egyformán releváns vagy hatással van a krónikus fájdalomra, különösen a fibromyalgiára? A tanulmány megjegyzi, hogy "a krónikus, változóan enyhe stressz... nem alkalmas a stressz által kiváltott fájdalommechanizmusok vizsgálatára", ami fontos árnyalat. A pszichoszociális distressz mely sajátos aspektusai a legfontosabbak az embereknél? Az, hogy a típusa a stressz, annak időtartamavagy a az egyén megküzdési képessége ami a leginkább számít? 

A szerzők elismerik, hogy "egyetlen állatmodell sem alkalmas az emberi betegségek összetett tünetrendszerének minden aspektusának visszatekintésére". Ez egy kulcsfontosságú pont. Míg az állatmodellek betekintést nyújtanak a sejtes és molekuláris folyamatokba, a krónikus fájdalom szubjektív élményét, a fájdalom katasztrofizálását és a mindennapi működésre gyakorolt hatását nehéz megismételni az emberekben. Hogyan lehet az állatmodellekből származó eredményeket, különösen a specifikus molekuláris célpontok tekintetében, a leghatékonyabban átültetni a klinikai gyakorlatba az olyan komplex állapotok esetében, mint az FM? Ez rávilágít a stressz-fájdalom kapcsolat megértésének kihívásaira a fajok között.

A tanulmány megemlíti, hogy a pszichoterápia hatékony lehet "hosszú távon, hónapok után, de ezek a kezelések általában a gyógyszeres kezelésekkel együtt kezdődnek a korábbi szakaszokban; ami tovább sugallja a komplex kezelési paradigmát: e betegségek pszichoszociális komponensének megcélzása.." Bár a tanulmány a molekuláris mechanizmusokra összpontosít, ez a megfogalmazás lekicsinyelheti a pszichoszociális beavatkozások jelentős és gyakran azonnali hatását a megküzdésre, a fájdalomérzetre és az életminőségre. A "kisebb hatás" kijelentés kizárólag a fájdalom csökkentésén alapul, vagy figyelembe veszi a szélesebb körű, betegközpontú eredményeket is? 

Beszélj hozzám szakértőként

Bár ez a kiadvány számos kérdésre választ ad, el kell ismernünk, hogy ez nem szisztematikus áttekintés és elfogult lehet. A pszichoszociális distresszt például a kutatók a "egyetlen etiológiai és/vagy súlyosbító tényezőként a krónikus elsődleges fájdalomállapotok esetében.", mint például a fibromyalgia. Kiemelik a stressz-fájdalom kapcsolat fontosságát, és 3 cikkre hivatkoznak, hogy alátámasszák ezt az állítást. Bár a pszichoszociális distressz fontos szerepet játszik a krónikus fájdalomban, egyik sem a három hivatkozott tanulmány egyike sem utal arra, hogy a pszichoszociális distressz lenne az egyetlen tényező, amely hozzájárul a tapasztalt fájdalomhoz. 

• Valójában a hivatkozás a Barke et al. A 2019-es hivatkozás egy olyan idézet, amely nem vezet lektorált tanulmányhoz. 
• A Nicholas et al. 2019 hangsúlyozza a biopszichoszociális modellt a krónikus fájdalom magyarázatában, és elismeri a pszichoszociális tényezőket, mint a distressz, de megemlíti a neurobiológiai és viselkedési tényezőket is, hogy azok szerepet játszanak. 
• A Scholz et al. (2019) hivatkozás megerősíti a krónikus fájdalom multidimenzionális jellegét, és felsorolja a különböző lehetséges okokat: idegrendszeri diszfunkció, érzelmi distressz, szociális kontextus, de ismét nem különíti el a krónikus pszichoszociális distresszt mint egyetlen okot. Sőt, ez a hivatkozás a krónikus neuropátiás fájdalomról szól, és nem a krónikus kiterjedt fájdalomról, mint például a fibromyalgia.

Tehát nincs arra utaló jel, hogy a pszichoszociális distressz lenne az egyetlen tényező, bár a jelen tanulmány ezt állítja. Ez utalhat arra, hogy a szerzők túlzottan leegyszerűsítették a pszichoszociális distressz szerepét, hogy igazodjanak saját kutatásukhoz és hipotéziseikhez, amit úgy hívnak, hogy keretezés.

Mivel ezt a cikket rövid áttekintő cikknek szánták, az általa összefoglalt primer kutatások minőségére és szilárdságára támaszkodik. De tisztában kell lennie azzal, hogy nem került sor szisztematikus irodalomkutatásra. Maga a tanulmány sem mutat be új adatokat. Következésképpen a következtetések olyan erősek, mint a bizonyítékok, amelyeket az adott bizonyítékokból merít, de az a nem szisztematikus mód, ahogyan a szerzők az irodalmat keresték, növeli az elfogultságok kockázatát. Noha a szerzők jó munkát végeztek a tanulmányok széles körének idézésével, az egyes tanulmányok korlátai (pl. a minta nagysága, a választott állatmodellek, a stresszindukció módszertana, az eredmények mérése) befolyásolják az általános következtetéseket, és mivel nem került sor a bizonyítékok értékelésére, a szintetizált bizonyítékok bizonyossága megkérdőjelezhető és alacsony.

Főbb üzenetek

A krónikus pszichoszociális distressz nem csupán másodlagos kérdés; alapvető tényező a krónikus elsődleges fájdalom kialakulásában és fennmaradásában. Mindig vizsgálja meg és ismerje el a stressz, a szorongás és a depresszió szerepét betegei fájdalomélményében. Az értékelésnek túl kell mutatnia a tisztán fizikai tényezőkön. Tartalmazza a stressz-szintre, a megküzdési mechanizmusokra, a hangulatra és a szociális támogatásra vonatkozó kérdéseket. Ez teljesebb képet ad a beteg állapotáról és a stressz-fájdalom kapcsolatról.

Tájékoztassa betegeit az agy-test kapcsolatról és arról, hogy a stressz hogyan befolyásolhatja a fájdalmat olyan mechanizmusokon keresztül, mint a neuroinflammáció és az agyi huzalozás változásai (neuroplaszticitás). Ez képessé teheti őket arra, hogy jobban megértsék fájdalmukat és részt vegyenek az önmenedzselési stratégiákban.

Bár a felülvizsgálat a molekuláris célpontokra összpontosít, ne feledkezzen meg a pszichoszociális beavatkozások értékéről sem. Az olyan technikák, mint a mindfulness, a relaxációs gyakorlatok és a kognitív viselkedési megközelítések (amelyek integrálhatók a Gyógytorna programjába) közvetlenül kezelhetik a fájdalomhoz hozzájáruló pszichoszociális distresszt. A testmozgás a krónikus fájdalom gyógytorna egyik sarokköve. Bár ez az áttekintés nem részletezi a mechanizmusokat, a testmozgásról ismert, hogy gyulladáscsökkentő hatású és befolyásolhatja a neuroplaszticitást. Ösztönözze a rendszeres, fokozatos testmozgást, és magyarázza el annak lehetséges előnyeit a stressz negatív hatásainak ellensúlyozásában.

Gyakran multidiszciplináris megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a beteg állapotának minden aspektusát hatékonyan lehessen kezelni, különösen a stressz és a fájdalom kapcsolatának kezelése esetén. Ismerje fel, hogy a krónikus fájdalom és a pszichoszociális distressz minden egyes betegnél egyedi. Szabja testre a beavatkozásokat az egyén sajátos szükségleteihez, stresszoraihoz és megküzdési képességeihez.

Referencia

Fülöp B, Borbély É, Helyes Z. Hogyan váltja ki a krónikus pszichoszociális distressz a fájdalmat? Fókuszban a neuroinflammáció és a neuroplaszticitás változásai. Agy Egészség. 2025 Feb 10;44:100964. doi: 10.1016/j.bbih.2025.100964. PMID: 40034488; PMCID: PMC11875130.