Bemutatkozás

A femoroacetabularis impingementben szenvedőknél gyakran csökken a csípő izomereje, ezért a testmozgás megfelelő kezelési mód lehet. Sokan azonban műtétnek vetik alá magukat, mielőtt edzésprogramba kezdenének. A jelenlegi nemzetközi konszenzusos irányelv azt javasolja, hogy az elsődleges kezelés gyakorlatokon alapuljon, és legalább 3 hónapig tartson. Mindazonáltal a femoroacetabularis impingementre vonatkozó, bizonyítékokon alapuló mozgásterápiát a mai napig nem dolgozták ki. Ezért a jelenlegi tanulmány a Femoroacetabularis Impingementre alkalmazott 3 hónapos erőnléti edzés megvalósíthatóságát kívánta megvizsgálni

Módszerek

Ebben a megvalósíthatósági tanulmányban egy 12 hetes, FAI-szindrómában szenvedőknek szóló erősítő program biztonságosságát és kivitelezhetőségét vizsgáljuk. Ha 18 és 50 év közötti vagy, és FAI-szindrómát diagnosztizáltak nálad a Warwick-i megállapodás szerint, akkor részt vehetsz a programban.

A Warwick szerinti diagnosztikai kritériumok a következők: a FAI-szindróma diagnosztizálásához jelen kell lennie a tünetek, klinikai jelek és képalkotási eredmények triászának.

• Tünetek: mozgással vagy pozícióval összefüggő fájdalom a csípőben vagy az ágyékban. A fájdalom a hátban, a farban vagy a combban is jelentkezhet. A fájdalom mellett a betegek kattogást, akadozást, hip lock-ot, merevséget, beszűkült mozgástartományt vagy gyengeséget is érezhetnek.
• A klinikai jelek közt szerepelhet: a hip impingement tesztek során a beteg tipikus fájdalma reprodukálódik. A leggyakrabban alkalmazott teszt a flexiós adductiós befelé rotáció (FADIR), de ez érzékeny, viszont nem specifikus. A csípő mozgástartománya gyakran korlátozott, jellemzően a befelé rotáció a hajlítás során.
• A medence anteroposterior röntgenfelvétele és a combnyak lateralis képe CAM vagy pincer morfológiát mutathat
  • CAM morfológia: Alfa szög ≥ 55° anterior-posterior röntgenfelvételen
  • Pincer morfológia: lateralis középső él szög > 39° az elülső-hátsó röntgenfelvételen
• A csípőfunkciók romlása és a csípőfájdalom rontja az életminőséged

A beavatkozás egy 12 hetes erősítő programból állt, amely 7 felügyelt és 29 otthoni foglalkozásból állt. A gyakorlatok a korábbi bizonyítékokon alapultak Kemp et al. (2018), és a szerzők klinikai szakértelmük alapján gyakorlatokat is hozzáadtak. A gyakorlatok a következők voltak:

• Csípőnyújtás
• Csípő adductio
• Csípő abductio
• Csípő hajlítás
• Guggolás

A program során a gyakorlatok fokozatosan nehezedtek.

Tájékoztatunk a femoroacetabularis impingement patofiziológiájáról, és a csípőt provokáló pozíciókról, mint a mély csípőhajlítás és a befelé rotáció. Javasoljuk, hogy kerüld ezeket a pozíciókat.

A tanulmány megvalósíthatóságát a beteg naplójában szereplő, elvégzett erősítő edzések száma alapján mértük fel. Ezekből az adatokból kiszámítottuk a programhoz való ragaszkodást, ami a legfontosabb eredmény volt. A programhoz való magas szintű ragaszkodás azt jelentette, hogy a tervezett edzések több mint 75%-át elvégezték.

A másodlagos eredmények között szerepelt a Copenhagen Hip and Groin Outcome Score (HAGOS), az International Hip Outcome Tool (iHOT-33) és a Hip Sports Activity Scale (HSAS). Kitöltöttünk egy kérdőívet is, amely a résztvevő elvárásait és elégedettségét mérte a beavatkozással kapcsolatban. Az izomerőt fixált, kézi dinamométerrel mértük fel. A stabilitást és az egyensúlyt a Y-Balance teszttel mértük. A teljesítmény eredménye az egylábas távugrás volt. A ≥15 cm-es változás klinikailag relevánsnak számított az utóbbi kettőnél (MCID).

Eredmények

Tizenöt pácienst vontunk be a vizsgálatba, akik közül tizenegy nő volt. Az átlagéletkoruk 38 év volt.

Mind a tizenöt résztvevő elvégezte az erősítő edzésprogramot. A résztvevők az erősítő edzések 69%-át teljesítették. Nem jelentettek mellékhatásokat. A fájdalom nem fokozódott az erősítő edzések után. Az erősítő program hetei alatt az edzés előtti fájdalom átlagosan 10 ponttal csökkent az első két hétről az utolsó két hétre.

Majdnem minden résztvevő magasabb szintű gyakorlatokhoz lépett.

A másodlagos, beteg által jelentett eredményekben nem tapasztaltunk változást. A Y-Balance tesztben kis eltérést figyeltünk meg, de ez a klinikailag releváns különbség küszöbértéke alatt volt. Az egylábas távugrás teszt az MCID küszöbértékénél jobban javult. Az izomerő mérések 0,15 Nm/kg, a minimálisan klinikailag fontos különbség küszöbértéke feletti átlagos változásokat jeleztek, de a konfidencia intervallum alsó határa a küszöbérték alatt volt.

Kérdések és gondolatok

A vizsgálat magas arányban zárult le. Minden résztvevő befejezte a vizsgálatot, és az erőnléti edzések 96%-a teljesítve lett. A résztvevők pozitívan nyilatkoztak az erőnléti programról. Bár a vizsgálat szignifikáns eltéréseket talált, amelyek meghaladták a minimálisan klinikailag fontos különbségeket a csípő izomerejében és az egylábas távugrás teszten, a páciensek által jelentett eredményekben nem volt szignifikáns eltérés. Ráadásul a 15 résztvevőből 6-an (40%) femoroacetabularis impingement miatt műtéten estek át a képzés végén. A tanulmány említette, hogy a 12 hetes képzési program befejezése után felvették a kapcsolatot a sebésszel a jövőbeli kezelési stratégia megtervezése érdekében.

Ha három hónap után sem javul az állapotod, a műtét szóba jöhet. Én a három hónapot azonban túl rövidnek találom. A Femoroacetabularis impingement szindróma serdülőkorban alakul ki a csípő mechanikai impingementje miatt. A csípő izomzatának és teljesítményének optimalizálása jobb, hosszútávú fájdalomcsillapítást eredményezhet.

Fogadjunk, ha a tanulmány toborzója nem sebész, kevesebben választják a műtétet, vagy legalábbis nem 3 hónap után. A femoroacetabularis impingement szindróma egy olyan állapot, melyet a csípőízületben kialakuló fokozatos mechanikai impingement jellemez, ami gyakran a serdülőkor elején kezdődik és az évek során súlyosbodik. A lassú kezdet ellenére általában elvárható, hogy egy edzésprogram jelentősen enyhítse a tüneteket. A femoroacetabularis impingement krónikus jellege és a csípőfunkcióra gyakorolt hosszú távú hatásai miatt azonban egy mindössze 3 hónapos rövid beavatkozás nem biztos, hogy jelentős előnyökkel jár. Fontos felismerni az eltérést a femoroacetabularis impingement fokozatos progressziója és a viszonylag rövid edzésprogram által elvárt gyors javulás között. Ezért azt javaslom, hogy legalább 6-12 hónapig vegyél részt funkcionális erősítő edzésen, mielőtt műtétet fontolgatnál. Ahelyett, hogy hetente 2-3 alkalommal járnál gyógytornára, fektess be egy alapos edzésprogramba havi utánkövetésekkel a gyakorlatok fokozatos fejlesztése érdekében. Abban az esetben, ha ilyen hosszú idő után sem tapasztalsz szubjektív javulást, akkor fontolnám meg a műtétet.

Beszélj hozzám szakértőként

A műtétre kerülők és a nem műtöttek összehasonlítása azt mutatja, hogy a műtéten átesetteknek rosszabbak voltak a beteg által jelentett eredményei a képzési program előtt és után is.

A leletek értelmezésénél figyelembe kell venni a kis mintaszámot és azt, hogy a tanulmány a femoroacetabularis impingement esetén alkalmazott erősítő program megvalósíthatóságát vizsgálta. Úgy tűnik, az erősítő program biztonságos és kivitelezhető. Megfelelő volt a betartás, ami pozitív, mivel a 36 alkalomból csak 7 volt felügyelt.

A páciensek elvárásait is figyelembe kell venni. Mivel a résztvevőket egy speciális ortopédiai klinikáról válogatták, és egy sebész döntött a 3 hónap utáni kezelésről, elvárható, hogy a páciensek már a tanulmány elején a műtét felé hajlanak. Például, ha azt várják, hogy a műtét segít a tünetek enyhítésében, és konzultálnak egy sebésszel, de azt mondják nekik, hogy először próbáljanak ki 3 hónapig konzervatív terápiát. Ebben az esetben azt várhatják, hogy ez a három hónap áthidalja a műtétre való várakozási időt.

Az erőtlenítő program elemeit tovább kell vizsgálni, mivel a vizsgálat csak 5 gyakorlatot tartalmazott. Bár fejlődtek, főként a csípőre fókuszáltak. Érdekes lenne látni, hogy a core-ra, a térdre és a funkcionális vagy sport-specifikus mozgásokra irányuló gyakorlatok nagyobb mértékben növelnék-e a páciensek által jelentett eredményeket.

Bár a betegek által jelentett eredmények nem változtak, a csípő izomereje jelentősen nőtt, meghaladva a klinikailag releváns javulások küszöbét. Ha hosszabb ideig tartó, és több mint 5 csípőgyakorlatot tartalmazó vizsgálatot végzünk, mérlegelhetjük az erősítés jelentőségét a femoroacetabularis impingement esetén. Wall és munkatársai (2016) cikke kiindulópont lehet számodra.

Fő üzenetek

Ez a tanulmány a femoroacetabularis impingement szindrómára vonatkozó erősítő program megvalósíthatóságát vizsgálta, és kimutatta, hogy biztonságos és elérhető. A másodlagos eredmények azt mutatták, hogy az izomerő klinikailag releváns szintre nőtt. Az erősítés hatására a fájdalom nem fokozódott, idővel pedig csökkent. A résztvevők közül sokan a 12 hetes erősítés befejezése után műtétre kerültek, de ezt részben a szerzők módszertani döntései is magyarázhatják. A program hatékonyságát elsődleges eredményként is szükséges lenne tovább vizsgálni, és több, mint 5 csípőre fókuszáló gyakorlatot kellene bevonni.

Referencia

Kierkegaard-Brøchner és mtsi.: FAI-szindrómás betegek gyógytornász által vezetett erősítő programjának biztonságossága és kivitelezhetősége. JOSPT Open (2024)