Bemutatkozás

A cervikogén szédülés egy szindróma, ami a nyak propriocepciója és A vesztibuláris rendszer konvergenciájának zavara miatt alakul ki. A nyak szoros összefüggésben áll a szédülés tüneteinek megjelenésével. A nyaki fájdalom gyakran megelőzi a szédülés kezdetét, és a nyaki fájdalom súlyosbodásával a szédülés is fokozódik. Gyakran írnak fel gyógyszereket, de a gyógytorna és a manuális terápia is javallott a nyaki tünetek enyhítésére. Ez a randomizált, kontrollált vizsgálat egy erőnléti program, a mobilizáció és az oculomotoros gyakorlatok előnyeit vizsgálta a nyaki és szédülési tünetek kezelésére. Mennyire hatékony az egyéni torna cervikogén szédülés esetén? Nézzük is!

Módszerek

A randomizált, kontrollált vizsgálatot egy fül-orr-gégészeti osztályon végeztük 2018 és 2020 között. 18 év feletti, nem-traumás cervikogén szédüléssel küzdő pácienseket vontunk be. A diagnózist a páciens kórtörténete alapján állítottuk fel, amely nyaki patológiát és a nyaki gerinc tüneteinek kezdetével szoros időbeli kapcsolatban álló szédülést mutatott. A pácienseket szűrtük trauma, nyaki arteriális diszfunkció és neurológiai patológiák szempontjából, és kizártuk őket, ha ezek közül bármelyik pozitív volt. Vesztibuláris vizsgálatot végeztünk, hogy kizárjuk a szédüléshez vezető egyéb patológiákat. Ezután az szerzők jelentik, hogy gondos gerincvizsgálatot végeztek a fájdalom forrásának azonosítására.

Cervikogén szédülés esetén a betegek önálló gyakorlatokból álló programot kaptak. Az önálló gyakorlatok programja a következőkből állt:

• Erősítő gyakorlat: Végezz 10 alkalommal 5 másodperces izometrikus összehúzódásokat hajlítás, nyújtás, rotáció és laterális hajlítás irányába.
• Mobilizációs gyakorlat: Hajlítás, nyújtás, rotáció és lateralis hajlítás irányába végezz 10 ismétlést, tartsd ki a véghelyzetet 5 másodpercig
• Az okulomotoros tréning a következőképpen kerül bemutatásra:
  • Hajlítás: Rögzíts egy pontot a szemed előtt: nyújtsd ki a karod, és nézd a hüvelykujjad. Érintsd meg az álladdal a mellkasod, miközben 5 másodpercig a hüvelykujjadat nézed. Ismételd 10-szer.
  • Extensio: Fixálj egy pontot magad előtt: nyújtsd ki a karod, és nézd a hüvelykujjad. Lassan hajtsd hátra a fejed, nézz felfelé, de tartsd a szemed a hüvelykujjadon 5 mp-ig, 10-szer.
  • Rotáció: Rögzíts egy pontot a szemed előtt: nyújtsd ki a karod, és nézd a hüvelykujjad. Fordítsd a fejed jobbra-balra, állj meg a mozgástartomány közepén, miközben 5 másodpercig a hüvelykujjra fókuszálsz. Ismételd 10-szer.
  • Laterális hajlítás: Rögzíts egy pontot a szemed előtt: nyújtsd ki a karod, nézd a hüvelykujjad! Döntsd a fejed jobbra-balra, állj meg a mozgástartomány közepén, miközben 5 másodpercig a hüvelykujjad nézed (10x).

Cervikogén szédülés esetén az önálló gyakorlatokat végző intervenciós csoportnak és a kontrollcsoportnak is azt javasoltuk, hogy súlyos szédülés esetén 8 óránként 50 mg dimenhidrinátot, nyaki fájdalom csillapítására pedig 400 mg ibuprofent vegyenek be. Azt tanácsoltuk, hogy a tünetek enyhülésekor hagyják abba a szedését. A kontrollcsoport nem kapott semmilyen edzésprogramot.

A szédülés tüneteinek észlelt hatását mérő szédülés-kényszerleltárt (DHI) kérdőívet használtuk az eredmények felmérésére. Ez a skála 25 tételt tartalmaz, és a pontszámok 16-34, 36-52 és 54 vagy több pont között mozognak, ami enyhe, közepes és súlyos szédülés okozta korlátozottságot jelent. A nyaki fájdalom miatti korlátozottságot a Neck Disability Index (NDI) kérdőívvel mérjük, ami 10 tételből áll. A maximális pontszám 50, ami magas fokú korlátozottságot jelez. Ezenkívül kitöltöttük a nyaki fájdalomra vonatkozó Vizuális Analóg Skálát (VAS), és felmértük a mozgástartományt. A nyak teljes aktív mozgástartományát a következők szerint határozták meg a szerzők: hajlítás több mint 50°, nyújtás több mint 60°, lateralis hajlítás több mint 45° és rotáció több mint 80°. A poszturográfia objektív mérőszámként szerepelt a funkcionális egyensúly, valamint a vizuális, propriocepciós és vesztibuláris ingerek relatív hozzájárulásának felmérésére.

2 héten keresztül követjük a páciensek állapotát.

Eredmények

Egy RCT összesen 32 cervikogén szédülésben szenvedő résztvevővel zajlott. A résztvevőket egyenlően osztottuk fel a cervikogén szédülésre irányuló önálló gyakorlatokat végző, illetve a kontrollcsoportba. Mindkét csoportból 3 beteg esett ki az utánkövetés során.

A minta átlagéletkora 48 év volt, többségük női. A kiindulási jellemzők nem mutattak lényeges eltéréseket a nemek, az életkor, a szédülés időtartama és a meglévő alapbetegségek tekintetében.

A cervikogén szédülésre vagy kontroll beavatkozásra irányuló önálló gyakorlatokban való kéthetes részvétel után az eredmények azt mutatták, hogy a DHI jelentősen alacsonyabb volt a beavatkozási csoportban. Az átlagos különbség átlagosan 25 pont volt (95% CI 4,21-47,63), ami a szédülés alacsonyabb hátráltató hatásait jelenti. Ugyanezek az eredmények voltak láthatók az NDI esetében is, ahol 6,16-os átlagos különbséget (95% CI 0,42-11,88) figyeltek meg az önálló gyakorlatot végző csoport javára. Klinikailag relevánsnak csak a DHI különbsége tekinthető, mivel meghaladja a 17 pontos minimálisan kimutatható változást. A VAS fájdalomban vagy a kilengés sebességében nem találtak szignifikáns különbségeket a poszturográfia során.

Kérdések és gondolatok

A kiindulási jellemzőkben nem volt szignifikáns eltérés, bár a szédülés napjainak száma az önállóan gyakorlatot végző csoportban majdnem kétszerese volt a kontrollcsoporthoz képest.

A szerzők azt állítják, hogy alapos gerincvizsgálatot végeztek a fájdalom forrásának azonosítására. Azonban a tünetek forrásának meghatározása tapintás és mozgásvizsgálat alapján nehézkes. Valószínűleg a fájdalom helyét azonosították, nem pedig a fájdalom forrását.

A cervikogén szédülés esetén végzett önálló gyakorlatok között szerepelnek erősítő gyakorlatok. Mivel azonban nem volt hozzáadott terhelés, és az összehúzódásokat 5 másodpercig kellett fenntartani, ezek a gyakorlatok csupán izometrikus erősítő gyakorlatok.

Javult az NDI és a DHI, de a fájdalomra vonatkozó VAS-érték nem. Ez figyelemre méltó, mivel a cervikogén fejfájás a nyaki propriocepcióból és egyéb rendszerekből (vizuális, szomatoszenzoros és vesztibuláris) érkező információk eltéréséből ered. Ez alapján úgy tűnik, hogy résztvevőink talán nem valódi cervikogén szédüléstől szenvedtek, vagy ami még vitatottabb, megkérdőjelezhető a cervikogén szédülés létezése…

Beszélj hozzám szakértőként

A DHI-t a kiinduláskor és a cervikogén szédülésre végzett önálló gyakorlatok 2 hetes végrehajtása után alkalmaztuk. Megkértük a résztvevőket, hogy minden kérdésre a szédülésre vagy a bizonytalanságérzet problémáira vonatkozóan válaszoljanak, különös tekintettel az állapotukra

az elmúlt hónapban. Ez nem csak a felidézési torzítás lehetőségét hagyja nyitva, de nem tűnik logikusnak sem, mivel a vizsgálat mindössze 2 hétig tartott.

A mozgástartomány eredményei nem mutattak szignifikáns különbségeket. Jegyezzük meg, a szerzők nem adták meg a célzott eredményüket (elsődleges eredmény), és nem hivatkoztak publikált protokollra, ami szelektív jelentéstételt tesz lehetővé. Furcsának találom, hogy a mozgástartományt (egy folytonos értéket) “igen/nem” válaszokká alakították. Különösen, ha a valódi, folytonos mozgástartomány értékekről nincs további jelentés. Ha visszanézünk a korlátozott mozgástartomány definíciójára, például rotációban, az 80° alatt volt. Az érték kettéválasztása azt jelenti, hogy valaki, akinek mondjuk 79°-os rotációs mozgástartománya van, úgy van besorolva, mint akinek a nyaki mobilitása nem javult. Kezded érteni, miért vezethet ez szelektív jelentéstételhez. Azonban nem számoltak be szignifikáns különbségekről az ön-gyakorló csoport és a kontroll csoport között, így kicsit biztosabbak lehetünk abban, hogy a szelektív jelentéstételi torzítás itt nem történt meg.

Ez a vizsgálat egy klasszikus példa volt az A (kontroll: szükséggyógyszerek használata) versus A+B (intervenció: szükséggyógyszerek használata + saját gyakorlatok) vizsgálatra. Ebben a csoportban várható, hogy több alkalmazott intervenció általában jobb eredményeket ad. Fontos megemlíteni azt is, hogy mielőtt valaki belép egy vizsgálatba, tájékoztatjuk a vizsgálati eljárásokról, mielőtt randomizáljuk. Így a gyógyszereket szedő és gyakorlatokat végző résztvevők valószínűleg elképzelhették, hogy az intervenciós csoport tagjai. Mivel nem volt jelentés a betegek és értékelők elvakításáról, ez további kétségeket hagy bennünk.

Mintaszámításokat végeztek, de nem részletezték például a pontos eredményt. A rövid utánkövetési időszak, az esetleges szelektív jelentés és a viszonylag magas utánkövetésből kieső résztvevőszám fontos korlátok, amelyeket szem előtt kell tartani.

Fő üzenetek

Egy kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy a cervikogén szédülés életminőséget rontó aspektusai 2 hétnyi saját testsúlyos gyakorlat után javulnak. Eredményeink validitását korlátozhatja például a vakítás hiánya és az előre meghatározott elsődleges eredmény elmaradása. A vizsgálat erőssége azonban, hogy a cervikogén szédülés kezelésére szolgáló saját testsúlyos gyakorlatokat nagyon egyszerűen, eszközök nélkül alkalmazhatjuk.

Referencia

Piromchai P, Toumjaidee N, Srirompotong S, Yimtae K. A saját gyakorlatok hatékonysága cervikogén szédülésben szenvedő betegnél: Randomizált, kontrollált vizsgálat. Front Neurol. 2023 Feb 14;14:1121101. doi: 10.3389/fneur.2023.1121101. PMID: 36864911; PMCID: PMC9972221.