Bemutatkozás

Mivel a csípőprotézisek egyike a leggyakrabban végzett ortopédiai műtéteknek, a teljes csípőprotézist követő aktivitás továbbra is ellentmondásos. Míg egyes sebészek és egészségügyi ellátás szakemberei hevesen lebeszélik az embereket a nagyobb terheléssel járó sportokban való részvételről, mások korlátozások nélkül támogatnak mindenféle tevékenységben való részvételt. 2023-ban közzétettünk egy blogcikk a THR utáni futáshoz való visszatéréssel kapcsolatban, és arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok többsége csupán szakértői véleményeken és félelmeken alapul, nem pedig megalapozott bizonyítékokon. Swanson et al. (2009) például utalt arra, hogy azok a sebészek, akik sok csípőprotézisműtétet végeztek, általában nagyobb valószínűséggel ösztönözték a nagyobb terheléssel járó tevékenységekben való részvételt, ami arra utal, hogy a félelem lehet az a tényező, amely más sebészeket visszatart attól, hogy támogassák betegeiket a kívánt sportolási szintre való visszatérésben. Ez a korlátozott bizonyíték alaposabb kutatást tesz szükségessé, és a jelenlegi tanulmány prospektív kohorsztervezettel követte a műtétet követően az embereket, és azt vizsgálta, hogy a THR-t követő biztonságos tevékenységben való részvétel miből állhat.

Módszerek

A következő kutatási kérdések megválaszolására prospektív párhuzamos kohortvizsgálatot végeztek:

• A THR-műtétet követően bármely időpontban van-e tevékenységgel kapcsolatos fájdalom?
• Ha bármilyen tevékenységgel összefüggő fájdalom jelentkezik, az összefügg a tevékenység intenzitásával és időtartamával? (elsődleges cél)
• Van-e változás a betegek által bejelentett eredményekben vagy tevékenységekben az idő múlásával?
• Milyen összefüggés van a felülvizsgálati arányok és az aktivitás intenzitása között az idő múlásával?

Két kohorszot hasonlítottak össze: az egyiket a THR műtét idején (1. kohorsz), a másikat pedig a műtétet követő 5-7 évben (2. kohorsz). Mindkét kohorszot öt éven keresztül követték, évente 2 értékeléssel. A vizsgálatba 80 év alatti, végstádiumú csípőízületi artritiszben (osteoarthritis, avaszkuláris necrosis vagy csípődiszplázia miatt) szenvedő résztvevőket vontak be, akiket elsődleges egyoldali THR-re terveztek.

A testmozgást a kiinduláskor és minden évben a Minnesota szabadidős fizikai aktivitási kérdőív (MLTPAQ) segítségével vizsgálták. Ez egy olyan eszköz, amely a testmozgások széles körének önbevallás szerinti gyakoriságát és intenzitását rögzíti. A kérdőív alapján 6 tevékenységcsoportot hoztak létre a műízületre gyakorolt hatás és nyomaték mértéke alapján.

A WOMAC-index, Fájdalom-katasztrofizációs skála (PCS), valamint az ICOAP (Intermittáló és állandó Osteoarthritis fájdalom mérése) skálát alkalmazták. A WOMAC az egészségi állapotot méri, az alacsonyabb pontszámok a fizikai fogyatékosság alacsonyabb szintjét utalják. A PCS a krónikus fájdalommal kapcsolatos gondolatokat és érzéseket méri, a magasabb pontszámok nagyobb katasztrofizációt jelentenek. Az ICOAP értékeli a betegek csípőfájdalommal kapcsolatos tapasztalatait, különbséget téve az időszakos és az állandó fájdalom között. Az alacsonyabb pontszámok a rokkantottság alacsonyabb szintjét utalják.

Eredmények

A kohorszvizsgálatba 1098 személyt vontak be, 588-at az első kohorszba és 510-et a másodikba. A minták nagyjából egyenlő arányban oszlottak meg férfiakra és nőkre. A kiindulási életkor az első kohorszban 62 év körül volt, a másodikban 68 év körül, ami szignifikánsan különbözött. Fontos azonban, hogy a műtétkor betöltött életkor nem különbözött a kohorszok között. Ne feledjük, hogy a második kohorsz már 5-7 évvel a THR-műtét után volt.

A kohorszok között egyéb kiindulási különbségek voltak a BMI-kategóriákban (a 2. kohorszban több volt az alultáplált résztvevő), az Amerikai Aneszteziológusok Társaságának (ASA) fizikai státusz osztályozási rendszerében, amely a társbetegségek helyettesítője, a bélés anyaga, a cementált szárak száma, a kórházi tartózkodás hossza és a hazabocsátás helye.

Ötből egy fő számolt be csípőfájdalomról tevékenység közben, és minden nyolcadik fő utalt arra, hogy csípőfájdalom miatt csökkentette a tevékenységekben való részvételét. A regresszió azonban nem mutatott összefüggést a csípőfájdalom és az aktivitás intenzitása között.

Továbbá a kohorszok nem változtatták meg az A-F kategóriákban töltött tevékenységek átlagos időtartamát, amikor összehasonlították a kiindulási és az összes posztoperatív látogatást.

A tevékenységek MLTPAQ-osztályozása korrelációt mutatott a csípőfájdalommal és az aktiválással. Ezért logisztikus regressziót végeztünk az összefüggés vizsgálatára. Ez az elemzés a tevékenységek alacsony, közepes és magas kockázatú kategóriákba történő átsorolását eredményezte a csípőfájdalom valószínűsége szempontjából.

Ebben a közel 1100 embert magában foglaló kohorszban mindössze 30 revízió történt. Az első kohorszban huszonkettőt, a másodikban pedig nyolcat észleltek. Az aktiválási szintek és az átdolgozások száma között ismét nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat.

A betegek által jelzett valamennyi eredmény javult a kiindulási (műtét előtti) értéktől az első posztoperatív látogatásig, ahogyan az várható volt. Ezek az értékek a többi posztoperatív időpontban állandóak maradtak.

Egy alelemzést végeztek annak felkutatására, hogy a tevékenységek intenzitása vezetett-e a betegek által jelentett eredmények változásához, de ez negatív volt. A betegek által jelentett eredmények nem romlottak az idő múlásával a nagyobb intenzitású sportokban részt vevő személyeknél. A nagyobb intenzitású tevékenységekben részt vevőknél azonban nagyobb volt az ICOAP-pontszám változása T1-ben, de utána már nem. Az átsorolt tevékenységi kategóriák nem mutattak változást a betegek által jelentett eredményekben az idő múlásával.

Kérdések és gondolatok

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a sportba való visszatérés legjobb prognosztikai indikátora a sportban szerzett korábbi tapasztalat. A fő ok, amiért a betegek nem tértek vissza a sportoláshoz, a sebész ajánlása volt. Sowers et al. (2023). A jelenlegi tanulmány a THR-műtétet követően a nagy intenzitású tevékenységek elkerülésére vonatkozó ajánlást veszi figyelembe, és a THR-műtétet követő biztonságos tevékenységekben való részvételre adhat iránymutatást.

E tanulmány korlátja az önbevallásos adatok használata, amelyek hajlamosak lehetnek a visszaemlékezés és a jelentéstétel torzításaira. Az átlagos testmozgást is önbevallás alapján mértük a vizsgálat kezdetén és 1 év alatt, majd félévente. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe, hogy a tevékenységekben való részvétel az év során változhat, például a szezonális változások miatt. Nem veszi figyelembe a tevékenységben való részvétel csúcspontjait és mélypontjait sem; inkább ezeket a végtagokat ellaposítja. Bizonyos részletek nem biztos, hogy ilyen hosszú jelentéstételi időszakok alatt rögzítésre kerülnek. Egy havi jelentés megfelelőbb lett volna.

A kiinduláskor korkülönbség volt. A második kohorsz azonban már 5-7 évvel a műtét után volt a felvételkor. A kohorszok között nem volt korkülönbség a THR-műtét időpontjában betöltött életkor alapján. A kohorszok közötti 5-7 éves különbség azonban a sebészeti technikák és az alkalmazott anyagok közötti különbségekhez vezethetett, ami bizonyos hatásokat megzavarhat.

A nagyobb intenzitású tevékenységekben részt vevők ICOAP-pontszámában nagyobb volt a változás T1-ben, de utána már nem. Ez a hatás valószínűleg a műtétet követő hirtelen megnövekedett posztoperatív igénybevételnek tulajdonítható a T1-re. Megfontolhatja, hogy ez a megközelítés egy kicsit gyors lehet a nagy intenzitású tevékenységekhez. Bár nem ellenjavallt, mint ezek az eredmények is mutatják, minden egyénnél figyelembe kell venni a progressziót. Egyesek számára a nagy intenzitású sportokban való részvétel túl korai lehet a műtét utáni 1 évnél, míg mások gyorsabban haladhatnak.

Ebben a vizsgálatban a revíziós arányok alacsonyak voltak: 30 történt egy közel 1100 fős mintában. Ez csak körülbelül 3%. A revíziók alacsony előfordulása jól utal a nagyobb intenzitású tevékenységekben való részvétel biztonságára, ugyanakkor korlátozó tényező is lehet, mivel elegendő számú eredményre lenne szükség ahhoz, hogy a revíziók kockázatáról érdemi következtetéseket lehessen levonni.

Beszélj hozzám szakértőként

Két különböző kohorszot követtek a fent leírtak szerint, az egyiket közvetlenül a THR műtétet követően, a másik kohorszot pedig 5-7 évvel korábban operálták meg. Ez a megfelelő nyomon követési időszak biztosítását szolgálta, anélkül, hogy a nagyon hosszú nyomon követéssel járó költségek növekednének. Az első kohorszot a műtéttől 5 évvel a műtét utánig követték, a második kohorsz pedig 10-12 évvel a műtét után szolgáltatott adatokat. Így mind a műtétet követő közvetlen időszakot, mind a több évvel későbbi, longitudinális adatokat elemezni lehetett anélkül, hogy egy nagyon költséges vizsgálatot kellett volna létrehozni. De mivel a szerzők arra számítottak, hogy a műtétet követő első években sok revízió a fertőzések és a trauma miatt lesz, nem pedig az intenzív tevékenységekből eredő "kopás" miatt, ez a kockázat csökkent.

Az aktiválási szinteket először 6 csoportba (A-tól F-ig) sorolták, a csípőízületre ható érintkezési erőket és csavarodást vizsgáló biomechanikai tanulmányokból származó bizonyítékok alapján. A biomechanikai terhelés azonban nem jelent fájdalmat. Ezért ez a tanulmány a logisztikus regressziós elemzés adatai alapján átszervezte a tevékenységi szinteket, és megvizsgálta, hogy ezek a tevékenységek valójában hogyan kapcsolódnak a betegek csípőfájdalommal kapcsolatos tapasztalataihoz. Ez lehetővé tette számukra, hogy az MLTPAQ 55 aktiválását három kockázati csoportba sorolják:

• Alacsony kockázat: Ezek a tevékenységek kisebb valószínűséggel jártak csípőfájdalommal
• Közepes kockázat: Ezek a tevékenységek mérsékelt összefüggést mutattak a csípőfájdalommal.
• Magas kockázat: Ezek a tevékenységek nagyobb valószínűséggel jártak csípőfájdalommal.

Annak ellenére, hogy a tevékenységeket a csípőfájdalom valószínűsége alapján átosztályozták ebbe a 3 kategóriába, ezek az osztályozások nem eredményeztek különbséget a revíziós rátákban. A kutatók azt vizsgálták, hogy a "magas kockázatú" tevékenységeket (például snowboardozás, squash vagy tenisz egyes) folytató embereknél nagyobb valószínűséggel volt-e szükség csípőprotézisük revíziójára (második műtétre). Annak ellenére, hogy ezekhez a tevékenységekhez több fájdalomról szóló jelentés társult, nem volt bizonyíték arra, hogy ezek a tevékenységek magasabb felülvizsgálati arányhoz vezettek volna. Ez nagyon fontos szempont, mivel ez határozza meg a sebészek és orvosok által a betegeknek a csípőprotézis műtét utáni aktivitással kapcsolatban adható tanácsokat.

A szerzők az aktivitási szintnél tovább néztek, és az elemzéseket a tevékenység időtartamára, valamint a tevékenység típusának és időtartamának kölcsönhatására is lefuttatták. Bár nem kifejezetten érzékenységi elemzésekként említik, ezek a további elemzések így is tekinthetők, mivel segítettek feltárni az összegyűjtött adatok különböző perspektíváit. Ugyanígy ezek a modellek nem mutattak különbségeket az aktivitás és a csípőfájdalom tekintetében az idő múlásával.

Főbb üzenetek

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a testmozgás intenzitása és a csípőfájdalom között nem volt összefüggés. Továbbá a nagyobb intenzitású aktivitásban való részvétel nem vezetett a betegek által jelentett eredmények romlásához az idő múlásával, és nem növelte a revíziós arányokat sem. A nyomon követés során a résztvevők nem voltak kénytelenek csökkenteni az aktivitásuk intenzitását. Ez összességében azt jelenti, hogy a THR-t követő egyénekre nem kell aktivitási korlátozásokat alkalmazni. A szerzők rámutatnak a beteg és az egészségügyi szolgáltatói közötti közös döntéshozatalra, amely lehetővé teszi a THR utáni biztonságos aktiváláshoz való hozzáférést.

Referencia

Shah A, Whyne C, Kiss A, Kreder H, Gulta D, Chen S, Chaudhry H; SAFE-T kutatók. Biztonságos aktiválás az elektív teljes csípőprotézist követően: a SAFE-T vizsgálat. Br J Sport Med. 2025 Apr 24;59(9):676-682. doi: 10.1136/bjsports-2024-109237. PMID: 40054884.