Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Tapasztalt és kezdő futóknál gyakoriak a futással kapcsolatos sérülések, leginkább az alsó végtagokon. Beszélnünk kell a futás pozitív hatásairól, hiszen az egész testre gyakorolt előnyei egyértelműek. A futás káros hatásainak (sérülések) minimalizálása érdekében fontos megérteni, hogy mi történik az alsó végtagban egy futóedzés során, mind edzés, mind rehabilitáció szempontjából. Ebben a tanulmányban a szerzők a különböző típusú futóprotokollok hatásait vizsgálták három gyakran sérült testtájékon. Az elemzésből származó információk segíthetnek az edzéstervezésben és a rehabilitációban.
Ez a tanulmány 19 egészséges résztvevőt vizsgált, akik sérülésmentesek voltak és rendszeresen futópadon edzettek. Akkor vehettél részt, ha 18 és 45 év közötti vagy, a BMI-d <26kg/m2, és az elmúlt 3 hónapban nem volt sérülésed.
Részt vehettek egy teszten, ahol rövid, egyperces futásokat végeztek adatgyűjtés közben. 26 ponton helyeztünk el retroreflektív markereket. Rögzítettük a talajreakciós erőket, valamint az alsótest és a törzs kinematikáját.
Először a résztvevők egy 8 perces futást végeztek 2,78 m/s sebességgel a futópad megismerése érdekében. Ezután 4 percet futottak 3,33 m/s sebességgel, hogy meghatározzuk az általuk preferált lépésszámot. Több 1 perces futást végeztek különböző sebességeken, emelkedőn vagy lejtőn. A futások sorrendje randomizált volt. Az összes lejtőn végzett futás 2,78 m/s sebességgel történt. A lejtős futásokat követően a résztvevők 3,33 m/s sebességgel futottak, az általuk preferált lépésszámot használva. Ezután megkértük őket, hogy fussanak nagyobb lépésszámmal (+10 lépés percenként) és kisebb lépésszámmal (-10 lépés percenként), követve egy metronóm ütemét.
A retroreflektív markerekből származó adatok felhasználásával egy 22 testrészt, 37 szabadságfokot és 80 izmot tartalmazó mozgásszervi modellt hoztunk létre. A modellt minden résztvevő testösszetételére alakítottuk.
Ezekből az adatokból meghatároztuk a terhelést és a károsodást a patellofemorális ízületben, a sípcsonton és az Achilles-ínban. Mivel a szövetek károsodásának mértéke függ a terhelés időtartamától, mértékétől és gyakoriságától, a következők szerint járunk el a különböző terhelési paraméterek kiszámításakor.
10 férfi és 9 női résztvevővel számolunk, átlagosan 23,6 évesek. Átlagosan 174 cm magasak és 67,2 kg a súlyuk.
A különböző futási állapotok vizsgálatakor a következő eredményeket kaptuk.
A futás során rengeteg lépést teszel. Kiszámítjuk a kumulatív terhelést és a súlyozott impulzust a stressz- és húzódásimpulzusokból a megtett lépések száma alapján.
A nagyobb futási sebesség hatása:
Dőlésszög hatásai:
Lépésfrekvencia hatásai:
A szerzők a szövetek terhelésének időtartamából, mértékéből és gyakoriságából eredő károsodás mértékét kívánták kiszámítani. Bár érdekes tudni, a cikk csak a futás által a patellofemorális ízületben, a sípcsonton és az Achilles-ínban okozott károkat veszi figyelembe. Nem veszi figyelembe az ízületek és struktúrák terhelésének szükségességét az egészség megőrzéséhez. Így a futás által ezen szövetekre gyakorolt védő hatásokat elhanyagolják. Bár teljesen megértem, hogy tudnunk kell, mit okozhat a futás az ízületeinkben, a szerzők kihagyták a lehetőséget, hogy elmagyarázzák, mit tehetünk az ízületeink védelmében. Én most erre fogok törekedni.
De tényleg csak az izomkárosodás számít?
Bár a futást általában nagy terheléssel járó sportnak tartják, amely veszélyeztetheti az ízületek egészségét, a bizonyítékok azt mutatják, hogy ha helyesen és jó biomechanikával végezzük, akkor segíthet az ízületek védelmében. A futás javíthatja az ízületek egészségét azáltal, hogy elősegíti a pozitív alkalmazkodást, növeli a porcszintézist és fenntartja az ízületek integritását, potenciálisan csökkentve a sérülések és degeneratív rendellenességek kockázatát.
A tanulmány eredményei segítenek megérteni, mi történik a sípcsonton, a patellofemoralis ízületben és az Achilles-ínban. A különböző lehetőségek (sebesség, lejtés és lépésszám) segítségével megérthetjük, hogyan alkalmazkodjunk a futáshoz, ha problémák merülnek fel.
Ez a tanulmány kis mintán, csupán 19 résztvevővel készült. Mivel az alanyok Achilles-ina, sípcsontja és patellofemoralis ízülete is teljesen egészséges volt, az eredmények eltérhetnek a fájdalomtól vagy mozgásszervi állapottól szenvedőknél.
A mozgásszervi modell segítségével, amely becslést ad a testrészekre ható erőkről és terhelésekről, a szerzők modern megközelítést alkalmaztak e dinamikus 3D mozgások kiszámításához. A modellhez azonban feltételezésekre van szükség, például a maximális izomerő tekintetében, ezért ez továbbra is csak egy becslés.
A futást futópadon értékeltük, ami eltérhet a szabadtéri futástól. A sebesség szabadidős célokra magas volt, mivel a legalacsonyabb sebesség már 10 km/h, a leggyorsabb pedig 18 km/h volt. A szerzők jelezték, hogy sok futó számára ezek a sebességek túl megterhelőek voltak. Ez befolyásolhatta az eredményeket.
A modell meghatározta az Achilles-ín, a sípcsont és a patellofemorális ízület terhelését. Ezek a helyek azért lettek kiválasztva, mert itt fordulnak elő leggyakrabban a futással kapcsolatos alsó végtagi sérülések. A különböző futási körülmények terhelésre és károsodásra gyakorolt hatásának megértése értékes betekintést nyújt a gyógytornászok számára. A futási sebesség, a felület dőlésszöge és a kadencia manipulálásával a klinikusok személyre szabhatják a rehabilitációs programokat a terhelés csökkentése és a futással kapcsolatos sérülések hatékony megelőzése érdekében.
Ne kockáztasd, hogy figyelmen kívül hagyj vészjosló jeleket, vagy hogy a futókat rossz diagnózis alapján kezeld! Ez a webinár segít elkerülni a terapeuták által elkövetett hibákat!