Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A futósérülések gyakoriak a szabadidős sportolóknál. Nemrég közzétettünk egy kutatási áttekintést, amely a futó adaptációk hatékonyságát értékelte a patellofemorális fájdalommal küzdő futóknál. A patellofemorális fájdalmon kívül a teljes alsó végtag és a derék is megsérülhet futás közben. A legtöbb kutatási bizonyíték a biomechanikai sérülés kockázati tényezőire összpontosít. Tudjuk azonban, hogy a sérülések multifaktoriálisak, ezért nem csak a biomechanikát érdemes vizsgálnunk. Mivel szinte minden futónak van hordható GPS-eszköze, rengeteg adat áll rendelkezésre. Az ezekből az eszközökből származó adatok értékes információkat nyújthatnak a képzési tényezőkről, a futás mechanikájáról, a futóteljesítményről és az előéletről. A Cloosterman et al. tanulmányában (2022) a GPS-ből származó adatokat összefüggésbe hozták a futással kapcsolatos térdsérülésekkel, és megállapították, hogy ez értékes módszer lehet a futók gyakorlati felmérésére. Ezért ez a tanulmány azt kívánta megvizsgálni, hogy a futók hordható eszközeiről származó adatok megmagyarázhatják-e a futósérülés kockázatát a térdsérüléseken kívül. Ez azért lehet hasznos, mert segíthet azonosítani a módosítható kockázati tényezőket, miközben lehetővé teszi az egyéni kockázatértékelést.
Módszerek: Ez egy prospektív, longitudinális vizsgálat volt, melybe egészséges futókat vontunk be. A tanulmány fő célja a GPS-adatok megvalósíthatóságának és használhatóságának feltárása volt a terhelés és a futással összefüggő térdsérülések közötti kapcsolat vizsgálatában szabadidős futók esetén.
Másodlagos célunk annak feltárása, hogy a hordható eszközökből és kérdőívekből származó kiindulási adatok összefüggésben állnak-e a futósérülésekkel.
Három, páciens által jelentett eredmény mérőszámot (PROM) kellett kitöltenetek a pszichológiai egészségedre, alvásminőségedre és a futás iránti belső motivációdra vonatkozóan.
Kinyertük a kiindulási antropológiai, biomechanikai, metabolikus és edzésterhelési adatokat a GPS karórájukról elemzés céljából. Például:
A távolság (km) és a terhelés (mértékegység nélkül) akut terhelését a felvételt megelőző hét napból, a krónikus terhelést pedig a felvételt megelőző 28 napból számítottuk ki. Az akut terhelésnek a krónikus terheléssel való osztásával kiszámítottuk az akut-krónikus munkaterhelési arányt (ACWR). A magas ACWR-t akkor definiáltuk, amikor az érték meghaladta az 1,5-et. Például, ha valaki 20 km-t futott az elmúlt 7 napban, és csak 12,5 km-t futott az elmúlt 28 napban, ez 1,6-os ACWR-hez vezet (mivel 20km/12,5km=1,6), ami magasnak minősül.
A 12 hetes vizsgálati időszak alatt a résztvevőknek hetente ki kellett tölteniük egy kérdőívet a sérülések állapotának felmérésére. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy nyomon kövessék a futással összefüggő sérüléseket, amelyek a vizsgálat során bekövetkeztek. A futással összefüggő sérülés definíciója: fájdalom, ami 3 egymást követő futást megszakított/korlátozott, hét napig tartott, vagy orvosi tanácsadáshoz vezetett.
Összesen 133 résztvevő rögzítette az edzési adatait, 93-an fejezték be a tanulmányt, és 86 résztvevőtől szereztünk GPS adatokat.
A képzési adataikat megosztó résztvevők közül 21-en (24%) futással összefüggő sérülést szenvedtek, 65-en pedig sérülésmentesek maradtak. Összesen 45231 km-t futottak.
Nem találtunk lényeges összefüggést a testméretek, az egyéni motiváció, a heti futásmennyiség vagy a krónikus terhelés és a futósérülés kockázata között. Sem a nem, a nem megfelelő alvásminőség, a távolság vagy erőfeszítés alapján számított magas ACWR és a későbbi futással összefüggő sérülések esetén.
Kimutattuk, hogy szignifikáns összefüggés van a becsült erőkifejtésből származó akut terhelés és a későbbi futással összefüggő sérülés között.
Nem volt szignifikáns összefüggés a távolság vagy erőkifejtés alapján számított magas ACWR és a futósérülések között. A jelenlegi tanulmány szerint azonban az erőkifejtés alapján számított akut terhelés előrejelző összefüggést mutatott a futósérülés kockázatának növekedésével. Ne feledjük, hogy a tanulmány elsődleges célja az adatgyűjtés megvalósíthatóságának vizsgálata volt. Mégis logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük a témát részletező egyéb tanulmányokat, például Johnston et al. (2019) tanulmányát. Már csak azt kell megvizsgálnunk, hogy a viselhető GPS-eszközökből származó adatok felhasználhatók-e a terhelés és a futósérülés kockázata közötti összefüggés elemzésére. Addig is fontosnak tűnik figyelemmel kísérni a hirtelen kiugrásokat az edzésterhelés növekedésében. Bár nem szignifikáns, az a tény, hogy a sérült csoportban magasabb százalékban voltak 1,5 feletti ACWR-értékek, mint a nem sérült futók körében, jelenthet valamit.
A futási sérüléseket együtt elemeztük. Nem tettünk különbséget az akut hirtelen (például lateralis boka ficam) vagy a fokozatosan kialakuló akut sérülések (mint például a stressztörés) között. A fokozatosan kialakuló sérülések többségénél úgy gondolom, hogy az edzéstörténet a fő meghatározó tényező. Másrészt, az akut sérülések gyakran hirtelen következnek be, és olyan körülményeknek tudhatók be, mint a forgalom, a látási viszonyok, a terep stb. Ezért érdekes lenne nyomon követni ezt a tanulmányt, és külön-külön elemezni ezeket a különböző típusú sérüléseket.
Az akut terhelés számított erőkifejtés alapján történő kiszámításához a következő képletet használhatod:
([Power]/[Critical Power]) minden edzésszakaszban, másodpercenként, elosztva 7 nappal. A Critical Power értéket a következő képlettel számíthatod ki: (([w3min] + [w9min]) / 2) * 0.90. Ahol a w3min és a w9min az edzés során elért maximális teljesítményt jelöli három, illetve kilenc perc alatt.
Mivel ez elég bonyolult számítás, maradjunk az ACWR-nél. Bár ez az összefüggés nem volt szignifikáns, szerintem jó segítség lehet valakinek az edzésének nyomon követéséhez az idő múlásával. Ne feledd, hogy az akut terhelés nem haladhatja meg a krónikus terhelés határait. Ezt Craddock et al. (2020) ultramaratonfutóknál és Toresdahl et al. (2023) maratonfutóknál találta. Fontos azonban, hogy a túl alacsony ACWR is magasabb futási Sérülés kockázatot eredményezhet Nakaoka et al. (2021). Ez a tanulmány rávilágít a szabadidős futásban lévő lehetséges összefüggésekre.
Ebben a tanulmányban a sérülési arányt 1000 óra helyett 1000 kilométerenként számítottuk ki. Ezt tartsd szem előtt, ha más, eltérő mérőszámot használó tanulmányokkal hasonlítod össze! A szerzők szerint ez eltérő eredményekhez vezethet, ha a résztvevők üteme nagyon eltérő.
A vizsgálat során nem volt különbség a megtett távolságok között. A rövidebb és hosszabb távok különböző típusú sérülésekhez vezethetnek.
A megvalósíthatósági tanulmány nem volt elég erős ahhoz, hogy kimutassa az összefüggéseket a gyűjtött változók és a futás közbeni sérülés kockázata között. Ezért ezek az eredmények rávilágítanak egy olyan témára, amelyet részletesebben kell megvizsgálni. Addig is, ezek az eredmények csupán feltáró jellegűek.
A terhelés lehet belső vagy külső; a résztvevők erőfeszítései illetve a megtett táv alapján. Betegen vagy fáradtan a 3 km futás lehetetlennek tűnhet (belső terhelés), pedig a külső terhelés valójában csekély. Ezért futóként a kettőt együtt érdemes nézni, és kerülni a magas terhelésre vonatkozó önkényes határértékeket.
A kiindulási állapot befolyásolhatta a résztvevők közti eredményeket. Mivel a feltételek megkövetelték, hogy a futók hetente legalább 3 alkalommal fussanak 1 órát az elmúlt 12 hónapban, úgy gondolom, hogy a kiindulási állapotuk megfelelő.
A tanulmány kimutatta, hogy a számított terhelés akut terhelése összefüggésbe hozható a későbbi, futással kapcsolatos sérülésekkel. Úgy tűnik, hogy a futás intenzitásának kiugrásai vagy a hirtelen edzésintenzitás-növekedés összefügghet a futássérülés kockázatával. A tanulmány elsődleges célja azonban az adatgyűjtési folyamat megvalósíthatóságának vizsgálata volt. Ez óvatosságra int minket az akut terhelés és a futássérülés kockázata közötti összefüggés tekintetében. A szerzőknek most egy prospektív kohort tanulmányt kellene végezniük megfelelő statisztikai erővel ahhoz, hogy teljes mértékben megvizsgálják ezt az összefüggést, és megvizsgálják, hogy a GPS-adatok felhasználhatók-e. Addig is érdemes odafigyelni a futóedzések hirtelen kiugrásaira, mivel korábbi tanulmányok már figyelmeztettek ezekre a kockázati tényezőkre.
Ne kockáztasd, hogy figyelmen kívül hagyj vészjosló jeleket, vagy hogy a futókat rossz diagnózis alapján kezeld! Ez a webinár segít elkerülni a terapeuták által elkövetett hibákat!