A nehéz, lassú terhelésű edzés megvalósíthatósága gluteális íngyulladás esetén
Bemutatkozás
A gluteális íngyulladás ( GT) az oldalsó csípőfájdalom (LHP) gyakori forrása, különösen a középkorú nők körében, és e populáció akár 24%-át is érinti. Csökkent csípőrabló izomerővel, gluteális izomsorvadással, valamint a mindennapi funkciók és az életminőség jelentős károsodásával jár.
A mozgásterápia jelenleg az íngyulladás kezelésének elsődleges kezelés. A testmozgás az izomerőhiányt és a kapcsolódó atrofiat célozza, elősegíti az ín átalakulását, és fájdalomcsillapító hatást biztosíthat. A különböző mozgásformák közül a nehéz, lassú terheléses edzés tűnik ajánlottnak. A betegoktatást testmozgással kombinálják, amelynek célja az ínkompresszió és a magas, provokatív húzóterhelés csökkentése a testtartás és a mozgás módosításával.
Míg az oktatásnak és a progresszív erősítésnek ez a megközelítése számos íngyulladással kapcsolatos patológiában (például Achilles tendinopathia és oldalsó könyök ínhüvelygyulladás) nem sokat tudunk a hatékonyságról gluteális íngyulladásban, mivel a nehéz, lassú terheléses edzés alkalmazása nem vizsgált. Ezenkívül sok ember és klinikus aggódik amiatt, hogy a nagy terhelésű erősítő gyakorlatok alkalmazásával az ínékkel kapcsolatos fájdalmat idézik elő. Ezért ezt a tanulmányt megvalósíthatósági tanulmányként végeztük el, hogy értékeljük a nehéz, lassú terhelés-edzés lehetséges hatékonyságát gluteális íngyulladásban és értékeljük a lehetséges kapcsolódó mellékhatásokat.
Módszerek
Egycsoportos, 12 hetes megvalósíthatósági vizsgálatot végeztek klinikailag diagnosztizált gluteális íngyulladással rendelkező résztvevők toborzásával. Minden foglalkozást képzett sporttudományi hallgatók felügyeltek a vezető vizsgáló irányításával.
A legalább 6 hete fennálló lateralis csípőfájdalommal rendelkező felnőtt résztvevők akkor kerültek be a vizsgálatba, ha a trochanter major felett érzékenységről, valamint a 30 másodperces egylábas állással és az ellenállt abductio tesztekkel kiváltott fájdalomról számoltak be. A csípő teljes és normális passzív mozgástartományával (ROM) kellett rendelkezniük. Kizárták a jelentkezőket, ha csípőízületi osteoarthritisük volt, ha akut traumás lateralis csípőfájdalom után ínszakadás gyanúja merült fel, ha a 30 másodperces egylábas állás során perzisztens Trendelenburg-jelet észleltek, ha a közelmúltban (<6 hét) kortikoszteroid-injekciót kaptak, ha az elmúlt hat hónapban korábban nehéz, lassú ellenállásos edzést végeztek, ha szisztémás betegségük volt, amely az izom- vagy idegrendszert érintette, ha az érintett oldalon csípőprotézist vagy tervezett műtétet hajtották végre, ha terhességben szenvedtek, vagy ha a testtömegindexük (Bmi) nagyobb volt, mint 40. A jelentkezők nem vehettek részt a vizsgálatban.
A beavatkozó csoport 12 héten keresztül 30 alkalommal vett részt nehéz, lassú terheléses edzésen. Minden edzés 10 perces szubmaximális bemelegítéssel kezdődött kerékpár-ergométeren, a Borg-féle észlelt megterhelési skálán (RPE) 11-12-es intenzitással. A bemelegítés befejezése után a következő 5 gyakorlatot végeztük el.
- Csípőtolás (vagy hiperextenzió alternatívaként)
- Egyoldalú lábprés
- Egyoldalú csípő abductio
- Egyoldalú csípő adductio
- Egyoldalú csípőhajlítás
Ezeket a gyakorlatokat azért választották, mert a szerzők szerint a csípő összes fő izmát megcélozzák, és a csípőrabló agonista vagy szinergikus aktiválására összpontosítanak. Az egyoldalú gyakorlatokat mindkét oldalon végezték, a leginkább érintett csípővel kezdve.

A beavatkozási csoport a következő képzési struktúrát követte.
- 1-4. hét: 3 × 12 RM. Az első ülés szolgált kiindulási alapként, ahol a kiindulási terhelést határozták meg. A következő ülésen a terhelést a kívánt 12RM eléréséig növelték.
- 5-8. hét: 3 × 10 RM
- 9-12. hét: 3 × 8 RM
A résztvevőket arra utasították, hogy a gyakorlatot 3 másodperces koncentrikus és 3 másodperces excentrikus összehúzódással végezzék, 6 másodperces feszültséget biztosítva. Minden harmadik sorozatot az izom akaratlagos kudarcáig végeztünk. A terhelést lineárisan haladtuk; ha az összes kért ismétlés (vagy több) teljesült, a terhelést 2-10%-kal növeltük. Hasonlóképpen, a terhelést 2-10%-kal csökkentettük, ha nem volt lehetséges az összes ismétlés. Az egyoldalú gyakorlatok esetében a terhelést a leginkább érintett csípő alapján határoztuk meg.
A módosítások egy regressziós protokollt ha a fájdalom elviselhetetlenné vált: először a mozgástartományt állították be, de ha ez nem enyhítette a fájdalmat, akkor az intenzitást, az ismétléseket vagy a sorozatokat módosították (ebben a sorrendben). Ha egyik módosítás sem tudta csökkenteni a fájdalmat, a gyakorlatot szüneteltették. Ugyanezeket a módosításokat végezték el abban az esetben is, ha a résztvevő elfogadhatatlan fájdalmat jelentett a gyakorlat előtt vagy 24 órával a gyakorlat után.

A gluteális tendinopátiában végzett nehéz, lassú ellenállásos edzés megvalósíthatósági vizsgálatát oktatási résszel egészítettük ki. A résztvevők tájékoztatást kaptak a gluteális íngyulladás természetéről és arról, hogy miből áll a kezelés. Írásbeli és szóbeli tájékoztatást kaptak, hangsúlyozva:
- Az ínkompressziót fokozó csípőaddikciós testtartások elkerülése (keresztbe tett lábakkal való ülés, az érintett oldalon való oldalra fekvés, csuklós (adductált) csípővel való állás).
- Alvásmódosítás (párna a térdek között, fekvés a nem érintett oldalon)
- Tevékenységek ütemezése (kerülje a hosszan tartó gyaloglást, lépcsőmászást vagy a láb átkelését, kerülje az olyan nyújtásokat, amelyek során a lábat a test középvonalán át kell húzni).
Ezeket a stratégiákat a HSR-program során megerősítették.
Eredmények
Az elsődleges kimeneti mérések megvalósíthatósági eredményekből álltak:
- Munkamenethez való ragaszkodás (≥80% = "magas")
- Tartalomkövetés (az előírt készletek ≥80%-a végrehajtva)
- Lemorzsolódás, nemkívánatos események (AE-k) és súlyos AE-k (SAE-k)
- Lateralis csípőfájdalom elviselhetősége a foglalkozások előtt, alatt és 24 órával a foglalkozások után. Ezt a Fájdalom elviselhetőségi kérdőív segítségével értékelték.
A másodlagos eredmények az íngyulladás kutatási klinikai eredményeiből álltak:
- A csípő lateralis fájdalmának intenzitását az elmúlt héten éjszaka, a legrosszabb éjszakai fájdalmat és az elmúlt héten tapasztalt legrosszabb fájdalmat az NRS 0-10-es skálájával mértük. Az elmúlt héten a csípő lateralis fájdalmával töltött idő arányát a 0-100 NRS-sel mértük.
- A VISA-G-t a funkció és a fogyatékosság súlyosságának mérésére használták a gluteális tendinopátiában szenvedő személyeknél.
- Fájdalom önhatékonysági kérdőív (PSEQ)a fájdalom ellenére végzett tevékenységek végzésének önhatékonyságát értékelte.
- Az EQ-5D-5L öt területen mérte az egészséggel kapcsolatos életminőséget: mobilitás, önellátás, szokásos tevékenységek, fájdalom/kényelem, szorongás/depresszió.
- 9-lépcsős lépcsőmászási teszt (9-SCT): A 9 lépcsőfokból álló lépcsőfok (17 cm-es lépcsőmagasság) biztonságos le- és felmeneteléhez szükséges időt mértük másodpercben, korlát nélkül.
- 30 másodperces székállás teszt (CST)
- Izometrikus csípőizomerő: A maximális izometrikus nyomatékot kétoldali izokinetikus dinamométerrel mértük a csípőrabló, flexorok és extenzorok esetében. Két szubmaximális vizsgálat engedélyezett (az MVIC kb. 50%-ánál), majd 3 egymást követő maximális akaratlagos izometrikus összehúzódást (MVIC) végeztek. A résztvevőket arra utasították, hogy 5 másodpercig a lehető legnagyobb erővel és gyorsasággal nyomják a dinamométer karját. Standardizált szóbeli bátorítást adtunk. A vizsgálatokat 30 másodperces nyugalmi időszak váltotta egymást. A legnagyobb csúcsnyomatékkal végzett vizsgálatot használták az elemzéshez. A dinamométer karjának hosszát és a forgástengely magasságát a lábak és a vizsgálati ülések között egyénileg standardizálták.
- A csípő abductioját oldalfekvésben, az aktív láb 10°-os abductióban, a trochanter major a dinamométer forgástengelyével egy vonalban, a passzív csípő pedig 45°-os flexióban vizsgálta. A dinamométer karjának szélét a térd teljes kinyújtásakor a patella felső határához igazították.
- A csípő hajlítását és nyújtását hanyattfekvésben, az aktív csípő 45°-os hajlításában, a trochanter major a dinamométer forgástengelyével egy vonalban, a hát pedig 15°-os dőlésszögben vizsgálta.
- Global Rating of Change (GRoC): lásd az alábbi ábrát.

Eredmények
A gluteális tendinopátia esetén végzett nehéz, lassú ellenállásos edzést vizsgáló megvalósíthatósági vizsgálatba 19 résztvevőt (79% nő, átlagéletkor 52 ± 7 év) tudtak bevonni. Bmi-juk 26,6 kg/m2 volt. Szokásos csípőfájdalomuk az NRS-skálán 10-ből 5,1 volt, 58%-uk egyoldali lateralis csípőfájdalomról, 42%-uk pedig kétoldali lateralis csípőfájdalomról számolt be. A tünetek időtartama a résztvevők között változott, de a résztvevők többségénél 1 évnél hosszabb ideig volt jelen. Adataikat az alábbi táblázat részletezi.

A megvalósíthatóság tekintetében magas foglalkozás- és tartalomkövetést tapasztaltak: A résztvevők 95%-a 90%-os vagy annál jobb foglalkozáskövetést mutatott, és a résztvevők 89%-a elérte a 80%-os vagy annál nagyobb tartalmi követést.
A résztvevők lemorzsolódásának száma alacsony volt, mindössze 1 résztvevő (ami 5%-ot jelentett), de ez nem függött össze a beavatkozással. Súlyos nemkívánatos eseményekről nem számoltak be. Néhány kisebb nemkívánatos esemény többnyire a térd- vagy ágyékfájdalomhoz vagy kellemetlenséghez, illetve derékfájáshoz kapcsolódott. A szerzők arról számoltak be, hogy a térd- és ágyékfájdalom vagy kellemetlenség elsősorban a csípőaddikciós és a lábprés gyakorlatokhoz kapcsolódott, de átmeneti volt, és a gyakorlattechnika korrekciója után vagy a regressziós protokoll alkalmazását követő néhány ülésen belül csökkent.

A fájdalom elviselhetőségét úgy értékelték, hogy megkérdezték, hogy a résztvevőnek nincs-e fájdalma, vagy elviselhető fájdalma van-e vagy sem. A résztvevők minden időpontban (a nehéz, lassú terheléses edzések előtt, alatt és 24 órával az edzés után) 100%-os fájdalomtűrésről számoltak be. A hetek során nőtt a résztvevők aránya, akik az "elviselhető fájdalomról" a "nem fájdalmas" szintre váltottak, amint az az alábbi ábrán látható.
A különböző gyakorlatok közül leggyakrabban a csípő abductio gyakorlat járt elviselhető fájdalommal, míg a csípőtoló, a lábprés, az adductio és a hajlítás gyakorlatok többnyire nem okoztak fájdalmat a gyakorlat végrehajtása során. Csak 1 résztvevő végezte a hiperextenzió gyakorlatot a csípőtoló gyakorlat alternatívájaként.

A másodlagos eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők 95%-a számolt be a beavatkozás után a lateralis csípőfájdalom jelentős javulásáról, a GROC által mért értékek szerint. Nyolcvannégy százalékuk a mindennapi életvitelt érintő tevékenységek jelentős javulásáról, 95%-uk pedig az életminőség jelentős javulásáról számolt be.
A képzési program előtti és utáni fájdalom-pontszámokat hasonlították össze. Nagy hatásméreteket figyeltek meg a következőkre::
- A "legrosszabb fájdalom" 3,8 pontos csökkenése.
- A "fájdalommal töltött idő aránya" 41,8 ponttal csökkent 0-100 között.
- 21,1 pont javulás a VISA-G kérdőíven
- 11,3 pontos növekedés a fájdalom önhatékonyságában (PSEQ)
- Az életminőség 0,10-es javulása (EQ-5D-5L)
A szerzők továbbá pontosították, hogy a résztvevők hatvannyolc százaléka számolt be az éjszakai lateralis csípőfájdalom-interferencia 2 pontos csökkenéséről, ami a klinikailag minimálisan fontos különbségnek tekinthető. Hetvenkilenc százaléknál 2 pont csökkenés volt tapasztalható a "legrosszabb éjszakai fájdalom", nyolcvankilenc százaléknál a "legrosszabb fájdalom", és hetvenkilenc százaléknál a "fájdalommal töltött idő aránya" tekintetében. A VISA-G a kiindulási 64,8 pontról 85,9 pontra változott a nyomon követéskor, ami átlagosan 21,1 pontos javulásnak felel meg.

A funkcionális tesztek tekintetében a következő megfigyelések születtek, amelyeket nagy hatásméretekkel támasztottak alá:
- 0,84 másodperces csökkenés a 9 lépésből álló SKT elvégzéséhez szükséges időben.
- A 30 másodperces székben állás teszt több mint 2 ismétléssel történő növekedése
- Jelentős növekedés a maximális akaratlagos izometrikus összehúzódási erőben minden irányban

Kérdések és gondolatok
A jelenlegi megfigyelésekkel kapcsolatban óvatosnak kell maradnunk, mivel ez egy egycsoportos, nem kontrollált megvalósíthatósági vizsgálat volt. Ezért csak a megvalósíthatósági eredmények értelmezhetők bizalommal. A megvalósíthatóságot a nemkívánatos események alacsony száma, a súlyos nemkívánatos események hiánya, valamint a tartalom és a foglalkozások magas szintű betartása bizonyította. A résztvevők toborzása azonban kihívást jelenthet, mivel a szűrt résztvevőknek csak 12%-a volt alkalmas a bevonásra. El kell ismerni, hogy mivel a résztvevők toborzása a közösségi médián keresztül történt, a szelekció során a rendkívül motivált résztvevők kiválasztása torzult. Az alacsony lemorzsolódási arány másrészt ígéretesnek tűnik.
Minden hatékonysági eredményt tesztelni kell a jövőbeni RCT-kben, ahol összehasonlítást lehet végezni a placebocsoportok és a gluteális íngyulladásában nehéz, lassú ellenállásos edzést végző csoportok között. Néhány másodlagos, fájdalommal kapcsolatos és funkcionális eredmény ígéretes eredményeket mutatott a klinikailag releváns különbségek küszöbértékét meghaladó hatásméret és javulás tekintetében. Továbbra is bizonytalan azonban, hogy a tényleges gyógytornászati környezetben is megismételhető-e hasonló mértékű betartás és megfelelés. Ez annak köszönhető, hogy a valós gyakorlatban gyakran alacsonyabb a felügyelet, mint ebben a vizsgálatban, amely a beavatkozások során három sporttudományi hallgató útmutatását élvezte.
A vizsgálat oktatási komponense, amely a gluteális tendinopátiára összpontosított, különösen felkeltette a figyelmemet. Az információk jelentős része konkrét testtartások és tevékenységek elkerülését tárgyalta. Bár a megelőző intézkedések ideálisak, ez a megközelítés számomra potenciálisan nocebo-indukálónak tűnt. Ez fokozhatja a résztvevők félelmeit és szorongásait, megerősítheti az elkerülő viselkedést, és végül negatív eredményekhez vezethet. Lehet, hogy tévedek, de nem volt szó arról, hogy ezek a testtartás- és tevékenységmódosítások ideiglenesek lennének.
Megjegyzés tehető az egyoldalú gyakorlatokra, ahol a terheléseket a leginkább érintett csípő alapján határozták meg. Ez potenciálisan alulterhelhette a nem érintett csípőt azoknál a résztvevőknél, akiket kétoldalt érintettek.
Beszélj hozzám szakértőként
A vizsgálat felépítése a TIDieR és a CERT jelentés erős betartását mutatja, biztosítva a nagyfokú megismételhetőséget. Az ín adaptációjának optimalizálása érdekében lineáris terhelés-progressziót alkalmaztunk, amely a klasszikus erőnléti edzés periodizációját tükrözi 8-12 RM-mal 12 héten keresztül. Az edzésterhelések a hetek során fokozatosan növekedtek, biztosítva a kezelés hűségét.

A vizsgálat továbbá közepes vagy nagy hatásméretekről számolt be (Cohen d > 0,8). Ezek a hatásméretek azonban a kis mintanagyság miatt fel lehetnek fújva. A fájdalom elviselhetőségére vonatkozó kérdőívet használták a fájdalom felmérésére, amely azt kérdezi, hogy "Elviselhető-e a fájdalma?". Bár ez a pragmatikus mérőeszköz jól alkalmazható az íngyulladás rehabilitációjára, a társadalmi kívánatossági torzításnak lehet kitéve, mivel a résztvevők nyomást érezhetnek, hogy pozitív választ adjanak, amikor ilyen közvetlen kérdéssel szembesülnek.
A kontrollált tanulmány jelentős korlátja a kontrollcsoport vagy a vakvágás hiánya. Következésképpen a megfigyelt javulásokat nem lehet véglegesen kizárólag a Nagy Lassú Terhelés (HSR) és az oktatási beavatkozás (EDU) kombinációjának tulajdonítani.
Főbb üzenetek
A glutealis tendinopathiában szenvedő betegek számára biztonságos, megvalósítható és jól tolerálható beavatkozásnak tűnik a glutealis tendinopathiával kombinált nehéz, lassú terhelés. A résztvevők kitűnő adherenciát mutattak. A másodlagos eredmények, bár nem tartoztak e megvalósíthatósági vizsgálat tárgykörébe, jelentős klinikai javulást mutatták a fájdalom, a funkció és az erő tekintetében, és nem jelentettek súlyos nemkívánatos eseményeket, még nagy terhelésű izotóniás állapotok között sem. A vizsgálat kis, nem kontrollált felépítése azonban korlátozza az ok-okozati következtetések levonásának képességét, és a magas szintű felügyelet és a motivált résztvevői minta a valós eredmények túlbecsléséhez vezethet.
Referencia