Bemutatkozás

Bár az osteoarthritis esetén alkalmazott erősítő edzés hatékonysága elismert a térdhez és a csípőhöz hasonló ízületeknél, sokkal kevesebb figyelmet fordítanak a kisebb ízületekre, például a kézre. A kéz osteoarthritis gyakori az idősebbeknél, és fájdalom, merevség és erőhiány tüneteit okozhatja, ami megnehezítheti a mindennapi tevékenységeket. A nagyobb ízületek, például a térd osteoarthritisét vizsgáló vizsgálatok kifejezetten az erősítő edzést jelölik meg elsővonalbeli kezelésként. Egy Goh és mtsai. által végzett friss metaanalízis (2019) kimutatta, hogy a nagy intenzitású erősítő edzés jelentős hatással volt a fájdalom csökkentésére, összehasonlítva az alacsony intenzitású gyakorlatokkal. Sajnos a fellángolásoktól való félelem megakadályozhatja, hogy a nagy intenzitású erősítő edzést elsővonalbeli kezelésként alkalmazzák. A véráramlás korlátozásával végzett edzés alternatívát jelenthet a nagy intenzitású erősítő edzéshez, mivel a gyakorlatok kis terhelésűek, de jelentős izomerő-növekedést eredményezhetnek, és kevesebb fájdalmat okozhatnak edzés közben. A kéz osteoarthritisére vonatkozó erősítő edzésre vonatkozó bizonyítékok csekélyek, és e hiányosság pótlására végeztük ezt a megvalósíthatósági vizsgálatot, hogy megnyissuk az utat a további kutatások előtt.

Módszerek

Egy egyvak, 3 karú, randomizált, kontrollált megvalósíthatósági vizsgálatot állítottunk be, amelyben a tanácsadás plusz 6 hetes, nagy intenzitású terheléses edzést hasonlítottuk össze a tanácsadás plusz 6 hetes véráramlás korlátozásos edzéssel, szemben egy csak tanácsadást kapó kontrollcsoporttal a kéz osteoarthritisben szenvedőknél.

Mindkét csoportban izometrikus szorító- és csípőgyakorlatokat, valamint izotóniás hüvelykujj-nyújtást és abductio végeztünk. Az intenzív terheléses csoport az első 2 hétben a maximális akaratlagos összehúzódás 60%-án, a 3-6. héten pedig 70%-án edzett.

A véráramlás-korlátozásos edzéscsoportban ugyanazokat a gyakorlatokat végeztük, de kisebb intenzitással: az első két hétben a maximális önkéntes összehúzódás 30%-ával, a 3-6. héten pedig 40%-ával. Edzés közben a résztvevők vérnyomásmérő mandzsettát viseltek a karjukon (szélesség: 13,5 cm, hosszúság 53 cm). A karra gyakorolt nyomást minden alkalommal egyénre szabtuk, és a résztvevők artériás elzáródásának 50%-ára állítottuk be.

A gyakorlatok progresszióját tekintve, a véráramlás korlátozásával és a nagy intenzitású terheléses edzéssel foglalkozó csoportok is minden gyakorlatból két sorozatot végeztek az első héten, három sorozatot a második és negyedik hét között, és négy sorozatot az ötödik és hatodik héten. A véráramlás korlátozásával foglalkozó csoport résztvevői 30 ismétlést végeztek az első sorozatban, majd 15 ismétlést a következő sorozatokban. A nagy intenzitású csoport minden sorozatban 10 ismétlést végzett.

Tájékoztatót adtunk minden csoport résztvevőinek, beleértve a kontrollcsoportot is, melyben bemutattuk az Osteoarthritis definícióját, okait, figyelmeztető jeleit, diagnózisát és kezelési lehetőségeit.

Eredmények

Ötvenkilenc résztvevőt vontunk be, majd 3 csoportba randomizáltuk őket. Az eredmények azt mutatják, hogy bár előzetesek, a kezeléseken való részvétel jó volt, a magas intenzitású csoportban 78%, a véráramlás korlátozás csoportban pedig 89% volt. Nem volt különbség a testedzés által kiváltott fájdalomban, és a fájdalomszintek alacsonyak voltak (medián NRS 0/10 mindkét csoportban). A kezelés utáni fellángolások alacsonyak voltak, és a véráramlás korlátozás csoportban az edzések 1,6%-ában, a magas intenzitású csoportban pedig 4%-ában fordultak elő. A magas intenzitású, terheléses edzést végző csoportban csak egyetlen mellékhatás fordult elő, ahol egy résztvevő az első edzés után túlzott fájdalom miatt visszalépett a tanulmánytól. A véráramlás korlátozás csoportban egyetlen mellékhatást sem jegyeztek fel.

A gyakorló csoportokban több résztvevő reagált a kezelésre, mint a csak tanácsot kapó kontrollcsoportban, bár a magas intenzitású csoportnál ez nem volt statisztikailag szignifikáns. A reagáló definíciója:

A fájdalom vagy funkció legalább 50%-os javulásáról beszámoló páciens, minimum 2/10 pont változással (FIHOA esetén ≥20/100 pont), vagy javulás legalább két kritériumban: fájdalomcsökkenés ≥ 20%-kal és minimum 1/10 pont változással, funkcionális javulás ≥ 20%-kal és minimum 10/100 pont változással, a páciens globális állapotának javulása ≥ 20%-kal és minimum 1/10 pont változással.

A FIHOA-t választottuk a válaszadók számának kiszámításához, mivel kifejezetten a kéz OA-jára hozták létre.

Alacsony volt a kezelésre reagálók száma: a vérellátás korlátozása csoportban 2, a magas intenzitású csoportban 4. Az alábbi táblázatban szereplő esélyhányadosok azt mutatják, hogy a kontrollcsoporthoz képest nagyobb valószínűséggel profitáltak az emberek a véráramlás korlátozásával végzett gyakorlatokból, mint azok, akik csak tanácsot kaptak. Ugyanez igaz a magas intenzitású terheléses edzésre is, bár itt a 95%-os bizalmi intervallum azt mutatja, hogy ez az esélyhányados nem szignifikáns.

A fájdalom mindkét csoportban klinikailag jelentős mértékben enyhült, de a csak tanácsadást kapó csoportban nem. A véráramlás korlátozásával kezelt csoportban nagyobb mértékben csökkent a fájdalom (-2,3 vs. -1,8). A szorítóerő tekintetében nem tapasztaltunk klinikailag releváns javulást. Mindkét csoport körülbelül 10%-kal javult. Korábbi tanulmányok szerint 20%-os javulás klinikailag releváns.

A kérdőíveket figyelembe véve, kizárólag a magas intenzitású, terheléses edzést végző csoportban figyelhető meg klinikailag releváns változás a Patient Specific Functional Scale (PSFS) értékében, átlagosan 2,8 pontos változással. Nem találtunk lényeges eltérést a DASH és a FIHOA kérdőívekben.

Kérdések és gondolatok

A FIHOA-t azért választottuk a reagálók számának kiszámításához, mert kifejezetten a kéz OA-jára hozták létre. Az eredmények azt mutatják, hogy nem voltak statisztikailag szignifikáns eredmények, így klinikailag nem történt lényeges változás a FIHOA-ban. Ezért továbbra sem világos, hogy a reagálók számát hogyan számították ki.

Ez a megvalósíthatósági tanulmány jelentős javulást mutatott a szorítóerőben, de nem érte el a korábbi tanulmányok által javasolt 20%-os küszöbértéket, így klinikailag nem tekinthető relevánsnak. Azonban ez a 10%-os szorítóerő-növekedés ígéretes lehet, figyelembe véve, hogy mindössze 6 hét alatt érték el körülbelül 70 éves emberek. A demográfiai adatok azt mutatták, hogy átlagosan 5-10 éve fájnak. Persze, ez a vizsgálat nem ad egyértelmű válaszokat, mivel ez csak egy megvalósíthatósági tanulmány. Azonban fontos irányt mutat a jövőbeli kutatások számára, és néhány elv hasznos lehet a klinikai gyakorlatban. Például motiválhatod a páciensedet azzal az információval, hogy még ebben a kis vizsgálatban és idős populációban is, a kéz osteoarthritis miatti 6 hetes terheléses edzés után, már 10%-os növekedés várható a szorítóerőben - ami sok idős ember számára fontos a mindennapi életben. Emellett jelezheted, hogy még akkor is, ha a fájdalom hosszabb ideig fennáll, ez a vizsgálat azt sugallta, hogy ez nem befolyásolja az eredményeket. Ezeknek a pozitív üzeneteknek a terjesztése segíthet motiválni a pácienst a kéz osteoarthritis miatti terheléses edzésben való részvételre.

Beszélj hozzám szakértőként

Ezt a megvalósíthatósági tanulmányt a CONSORT irányelvek szerint jelentettük be, és előzetesen regisztráltuk, ahogyan kell. Az eredmények elemzéséhez intention-to-treat megközelítést alkalmaztunk. A kiértékelők nem tudták, melyik csoportba tartoznak a résztvevők. A résztvevőket a kiindulási kézszorító erejük alapján rétegeztük, ami egyenlő átlagos kiindulási kézszorító erőt eredményezett a csoportok között.

Az ellenállási edzésnél az edzéstervek az American College of Sports Medicine ajánlásait követték. Ez volt az első tanulmány, amely véráramlás korlátozásos edzést alkalmazott a kéz osteoarthritisében szenvedő, szimptómás emberek ellenállási edzésében, és ígéretes eredményeket mutatott, amelyeket érdemes tovább vizsgálni.

Nagyon biztató, hogy csak 2 résztvevő lépett vissza a vizsgálatból, egyikük személyes okok, a másikuk pedig túlzott fájdalom miatt. Viszont az eredmények azt mutatták, hogy a testmozgás kiváltotta fájdalom szinte nem létezett, és nem vezetett fájdalom fellángolásához. Tehát úgy tűnik, hogy a kéz Osteoarthritis esetén a terheléses edzés kivitelezhető, és nem feltétlenül vezet a fájdalom növekedéséhez.

Fő üzenetek

Mit tanulhatunk ezekből az előzetes eredményekből? A robusztus, randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeire várva, ez a tanulmány azt mutatja, hogy nem kell tartanunk az osteoarthritiszes kezek terheléses edzésétől, mivel nem okoz fájdalom fellángolást, és segíthet az időseknél a fájdalom csökkentésében. A szorítóerő nem javult klinikailag jelentős szintre, de a 6 hétnél hosszabb ideig tartó terheléses edzés potenciálisan szükséges és ígéretes lehet, mivel ez a 6 hetes vizsgálat már 10%-os javulást mutatott. A véráramlás korlátozása és a kéz osteoarthritisére irányuló terheléses edzés, amelyet ebben a populációban először vizsgáltak, ígéretesnek és kivitelezhetőnek tűnik.

Referencia

Magni, N., McNair, P., & Rice, D. (2022). Ható hét terheléses edzés (plusz tanácsadás) kontra csak tanácsadás kéz Osteoarthritis esetén: Egy egyvak, randomizált, kontrollált megvalósíthatósági vizsgálat. Musculoskeletal Science and Practice, 57, 102491.