Bevezetés

A nyak- és vállfájdalom a második leggyakoribb mozgásszervi rendellenesség. Különböző beavatkozások jelentek meg a fájdalom csökkentésére és a funkció javítására, főként irodai dolgozóknál. A terheléses és aerob edzések hatékonynak tűnnek. Azonban a mechanizmusok továbbra is tisztázatlanok. A tanulmány célja a terheléses edzés gyakorisága és a fájdalomcsillapítás közötti dózis-válasz kapcsolat meghatározása volt irodai dolgozóknál.

Módszerek

A szerzők 0,3-as hatásméretet terveztek kimutatni 80%-os erővel. Tizennégy résztvevőre volt szükség. Bármilyen beavatkozás előtt a résztvevőknek egy nyolc hetes kontrollidőszakon kellett átesniük az eredmények kiindulási tesztelése után. A végén a résztvevőket egy tízperces (TG10) vagy egy 20 perces (20TG) edzéscsoportba osztották. Négy gyakorlatot kellett végezni négy sorozatban, naponta, illetve naponta kétszer. A résztvevők utasítást kaptak, hogy az első négy hétben növeljék az intenzitást (a cső beállításával) 12-15RM-re. Ezt követően az intenzitást 8-10RM-re emelték.

Az elsődleges eredmény a teljes fájdalom intenzitása volt a Vizuális Analóg Skálán (VAS). Másodlagos mérések: a legrosszabb fájdalom, az egészséggel kapcsolatos életminőség (HRQL) és két izomerő mérés (vállvonás, ülő evezés).

Eredmények

Az eredmények a nyolchetes kontrollidőszak után nem változtak. Beavatkozás után nem tapasztaltunk különbséget a képzési csoportok között. Ez arra késztette a szerzőket, hogy a további elemzéshez egyesítsék a csoportokat. Az általános és a legrosszabb fájdalom az alapértékhez képest 25%-kal, illetve 43%-kal csökkent. Az HRQL 10,6%-kal javult, és az erőnléti mutatókban sem tapasztaltunk különbséget.

Kérdések és gondolatok

Egyre több tanulmány vizsgálja a nyak- és vállfájdalomra alkalmazott erősítő gyakorlatokat. Különböző kutatók vizsgálták a dózis-válasz összefüggést, vegyes eredménnyel. Számos magyarázatot felhozhatunk arra, hogy miért nem tapasztalunk hatást ezeknél a betegeknél. Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy létezik-e egyáltalán dózis-válasz hatás a betegek ezen csoportjánál.

Tegyük fel, hogy van; vajon a tanulmány elég nagy volt ahhoz, hogy kimutassa ezeket az esetlegesen kis különbségeket? Huszonhét fő vett részt, átlagos általános fájdalom VAS-értéke 2/10 volt. Ez nem sok. Valószínűleg több emberre lesz szükséged az adagválaszok kibogozásához.

És a gyakorlatok? Jónak tűnnek. Bár vitatható, hogy nem elég „specifikusak” a nyakra. Persze, vannak benne gyakorlatok, amik elég jól megdolgoztatják a trapézizmot, de ennyi. Nincs nyaki rotáció, hajlítás vagy nyújtás, csak „megtartott”. Az ördög ügyvédjét játszom (ahogy mindenkinek kellene, amikor cikket olvas). Érted, mire célzok. Ráadásul a terhelési görbe is más a gumiszalagoknál, mint a súlyoknál. Vitathatjuk, hogy a megfelelő intenzitást és/vagy mennyiséget nehéz számszerűsíteni egy gumiszalaggal.

Elég intenzívek voltak a gyakorlatok? A kutatók 12-15RM-et céloztak meg az első négy hétben, majd az intenzitást 8-10RM-re emelték. Biztosan észrevetted már, hogy a betegek rosszul mérik fel a tartalék ismétléseiket. Minden gyógytornász ismer olyan beteget, aki azt mondja, hogy „nem tudok több ismétlést csinálni”, aztán mégis sikerül neki ötször.

Szóval, elég intenzív volt? Nem tudjuk. Szükségünk van ekkora intenzitásra? Talán.

A kutatók az izomerő javulását is vizsgálták, de nem találtak. Vajon érvénytelenek voltak a tesztek az elvégzett gyakorlatokhoz? Nem volt elegendő az intenzitás? Vagy a kettő kombinációja? Szokás szerint több a kérdés, mint a válasz.

Megfelelő volt ez a csoport? Amint a cikkben látod, e betegek átlagos VAS pontszáma 2/10 volt. Ebben egyetérthetünk. Lehet, hogy ez a program hatékonyabb lett volna egy magasabb fájdalomküszöbű alcsoportban. Talán ott találunk dózis-választ. Nem tudjuk, de ez is lehet.

Beszélj hozzám szakértőként

A fenti korlátok mellett ez a tanulmány számos más, statisztikai és módszertani szempontból adódó hiányossággal is küzd. Kezdjük a kis mintaszámmal. A tanulmányt úgy tervezték, hogy 0,3-as hatásméretet észleljen, ami egy gyermekeknél a Vizuális Analóg Skálán (VAS) klinikailag jelentős különbségeket vizsgáló tanulmányból származik. De az, hogy erre az eredményre méretezték, nem jelenti azt, hogy igazolhatják a többszörös mérési pontokat és a különböző eredményeket. Néhány – de nem minden – tesztnél korrigálták az 1. típusú hibákat Bonferroni-korrekcióval.

A tanulmány 25%-os fájdalomcsökkenést mutatott ki, ami soknak tűnik. Azonban az átlagos VAS pontszám az általános fájdalomra 20/100 volt; vagyis a 25% körülbelül 5/100 különbséget jelent. Elégedett lennél, ha a fájdalmad csak 0,5/10-zel lenne kevesebb 8 hét kemény munka után? Ugyanez vonatkozik a „legrosszabb fájdalomra”, 43%-os csökkenés, 35/100-ról 20/100-ra. Az ebben a tanulmányban megfigyelt javulás egy nyolc hetes perióduson keresztül nagyon is lehet kontextuális vagy regresszió a középérték felé.

Összefoglalva, a szokásos módon több kutatásra van szükség, nagyobb mintaszámokkal.

Fő üzenetek

• Nem sikerült a kutatóknak dózis-válasz mérést végezni
• Kiváló minőségű kutatásra van szükség a kérdés megválaszolásához
• A terheléses edzés hatékony lehet ebben a csoportban

Referencia

Saeterbakken, A. H., Makrygiannis, P., Stien, N., Solstad, T. E. J., Shaw, M., Andersen, V., & Pedersen, H. (2020). Adag-válasz a nyaki- és vállfájdalom csillapítására irányuló terheléses edzésben: munkahelyi intervenciós tanulmány. BMC sporttudomány, orvoslás és rehabilitáció, 12, 8.