Kutatás
Gyakorlat
2024. október 21
Szívrehabilitáció akut koronária szindrómában
Bemutatkozás
A funkcionális kapacitás fokozását célzó szívrehabilitáció döntő fontosságú a szív hirtelen, csökkent véráramlásával összefüggő akut koronária szindróma klinikai fejlődésének kedvező befolyásolásához. A 2019-ben regisztrált 17,9 millió akut koszorúér-szindróma esettel a világ egyik fő halálozási oka. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a többtényezős beavatkozások elfogadását szorgalmazza. A kardiovaszkuláris és kardiopulmonális eredmények javítása érdekében javasolt megközelítés az aerob edzés és az erőnlét javítása érdekében végzett ellenállóképességi edzés kombinálása. Az utóbbi időben a neuromuszkuláris tréning, amely magában foglalja a sportágspecifikus és alapvető edzéseket, beleértve az ellenállást, az egyensúlyt, a törzs erősséget, a dinamikus stabilitást, az agilitást és a plyometrikus edzéseket, kedvező hatást mutatott a kardiopulmonális eredményekre széles populációban, beleértve a sportolókat, a fiatalokat és a krónikus betegségben szenvedő felnőtteket. Ezt az edzésmódszert azonban nem vizsgálták akut koronária szindróma tüneteivel küzdő szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Ez a tanulmány ezért a neuromuszkuláris tréninget vizsgálta akut koronária szindróma esetén a kardiológiai rehabilitáció részeként.
Módszerek
Az akut coronaria szindrómás szívrehabilitációhoz neuromuszkuláris és klasszikus izomerő-edzést hasonlítottunk össze. Egy spanyol egyetemi klinikán randomizált, kettős vak, párhuzamos klinikai vizsgálatot végeztünk.
Akut koszorúér szindrómával diagnosztizált, 18–80 év közötti, közepes/alacsony szívkockázatú páciensek vehetnek részt a programban, a kardiopulmonáris terheléses vizsgálat (CPET) alapján.
ACS diagnózissal rendelkező, 18–80 év közötti pácienseket vontunk be, akik megfeleltek a közepes vagy alacsony szívkockázat kritériumainak a kardiopulmonális terheléses vizsgálat (CPET) és az American Heart Association irányelvei alapján.
A résztvevőket véletlenszerűen osztottuk be két csoportba: a neuromuszkuláris tréninget végző intervenciós csoportba vagy a klasszikus erősítő edzést végző kontrollcsoportba. Mindkét csoportban részt vettek 20 alkalommal (hetente kétszer) egy 60 perces edzésprogramban, amely az American College of Sports Medicine (ACSM) FITT-VP modelljén alapult (Gyakoriság, Intenzitás, Idő, Típus, Volumen, Progresszió). Az edzések a következőképpen épültek fel:
- Bemelegítés: 10 perc
- Állóképességi edzés: 20 perc futópadon vagy kerékpár ergométeren. Folyamatos vagy intervall edzést végzünk, a résztvevők kockázati profilja alapján
- Terheléses edzés: 20 perc
- Neuromuszkuláris tréning csoport: Gyakorlatok a törzs stabilizációjának, a mozgásmintáknak, a felső végtagok törzstől való elkülönítésének, valamint a csípő- és térdmozgások dinamikus kontrolljának javítására.
- Klasszikus erősítő csoport: Általános erősítés a fő izomcsoportokra fókuszálva, nyitott láncú gyakorlatoktól a zárt láncú gyakorlatok felé haladva.
- Levezetés és nyújtás: 10 perc. A betegek pulzusszámát és oxigéntelítettségét folyamatosan figyeltük a tréning során. A vérnyomást a foglalkozás elején, az állóképességi tréning után és a terheléses tréning után mértük. Hasonlóképpen, a Borg-skálán értékeltük a terhelés érzetét a foglalkozás elején és minden edzési szakasz után.
Az elsődleges eredmény az Incremental Shuttle Walking Test (ISWT) volt. Ezzel a teszttel mérjük a funkcionális kapacitást és becsüljük meg a VO2 max-ot. Másodlagos eredmények a Chester Step Test (CST), a 30-Second Chair Stand Test (30CST) és a dinamometriával mért csípő Hajlító izomerő voltak. A felmérések a kiinduláskor, közvetlenül a beavatkozás után és a 6 hónapos utánkövetéskor történtek.
Eredmények
30 résztvevőt vontunk be, egyenlően elosztva a neuromuszkuláris és a klasszikus erőnléti csoportba. A résztvevők átlagéletkora körülbelül 55 év volt. A testsúly index 31 és 28 volt a neuromuszkuláris illetve a klasszikus erősítő csoportokban. Normál, 97%-os átlagos oxigéntelítettségük volt a kiinduláskor.
Az eredmények azt mutatják, hogy az elsődleges eredmény tekintetében a neuromuszkuláris tréning csoport többet fejlődött, mint a klasszikus erősítő csoport. A neuromuszkuláris csoport javára 155 méteres különbséget találtunk a program végén (10 hét). Hat hónappal a vizsgálat befejezése után ez a különbség 214 méter volt, szintén a neuromuszkuláris tréning programot követő résztvevők javára.
A másodlagos eredmények részben alátámasztották az elsődleges elemzés megállapításait. A neuromuszkuláris edzéscsoportban jelentősen javult a CST és a csípőhajlító izomerő. A 30 másodperces székből felállás teszt nem mutatott ki jelentős különbségeket a csoportok között.
Kérdések és gondolatok
Van-e jobb edzésmódszer a rehabilitációhoz akut koronária szindróma esetén, a RCT előzetes eredményei alapján?
A funkcionális kapacitást, azaz az ISWT-vel mérve, a neuromuszkuláris tréning hozta a legjobb eredményeket. Houchen-Wolloff et al. szerint (2015) az ISWT minimális klinikailag fontos különbsége (MCID) 70 méter. Ezt az MCID-t szívrehabilitációban részt vevő populációban határozták meg. Ezt azoknál a betegeknél találták, akik a programot követően a terhelhetőségüket „kissé jobbnak” értékelték. Előnyösebb lenne, ha elérnénk azt a szintet, hogy az emberek „jobban” érezzék magukat, mint „kissé jobban”. Ugyanebben a tanulmányban a jobban lévő emberek körülbelül 85 méteres növekedést értek el. A beavatkozás végén 155, illetve 6 hónappal később 214 méteres csoportok közötti különbséggel a jelenlegi RCT eredményei a neuromuszkuláris programot követően ígéretesnek tűnnek.
Kiinduláskor az ISWT pontszámokban különbségek voltak a csoportok között. A neuromuszkuláris csoport jobb ISWT pontszámot ért el, mint a klasszikus erősítő csoport. A szerzők arra számítottak, hogy az alacsonyabb pontszámok nagyobb javulást eredményeznek a klasszikus csoportban, de ez nem történt meg a vizsgálatuk során. Ezt felhozva, a neuromuszkuláris tréning hatását szeretnék hangsúlyozni. Én ezt épp fordítva látom. A beavatkozási csoportba tartozó embereknek jobb volt a funkcionális kapacitása a kiinduláskor, mint a kontrollcsoportnak. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg jobb képességük volt arra, hogy még tovább fejlesszék a funkcionális kapacitásukat, mivel jobb alapjuk volt a kezdéshez. A különbség a kiinduláskor körülbelül 100 méter volt. Ez már több, mint a javasolt 70-85 méteres MCID. Véleményem szerint a neuromuszkuláris tréning csoport résztvevői így jobb helyzetben voltak ahhoz, hogy még tovább növeljék a funkcionális kapacitásukat. Egy kiegyensúlyozott RCT-nek kell megerősítenie, hogy elérhetők-e valódi, érdemi különbségek a csoportok között a neuromuszkuláris tréning javára.
Beszélj hozzám szakértőként
Pácienseket egy magánkórházban vontunk be. Ezt vedd figyelembe, amikor az eredményeket alkalmazod a gyakorlatban. Kevés résztvevővel dolgoztunk, ami korlátot jelenthet, de érthető, mivel ez egy előzetes tanulmány. A következtetéseket egy nagyobb vizsgálatban kell megerősítenünk.
A vizsgálat fontos eltéréseket hozott, de a fő eredményre vonatkozó konfidencia intervallumok szélesek voltak, és 10 hét múlva a konfidencia intervallum nem volt szignifikáns, mivel átlépte a nullát. A széles konfidencia intervallum azt jelenti, hogy egyesek csak keveset, mások sokat fejlődtek. Ezért előfordulhat, hogy egyesek nem tapasztaltak jelentős változásokat. A vizsgálatot követő 6. hónapban a konfidencia intervallum szignifikáns volt, és az alsó határ megközelítette az MCID-t. Ez mégis azt jelzi, hogy egyesek nem érték el a 70-85 méteres MCID-t. Egy mindössze 30 résztvevőt magában foglaló előzetes tanulmányhoz képest az eredmények ígéretesnek tűnnek. A neuromuszkuláris tréning megközelítését további, nagyobb vizsgálatokban kell elemezni, mielőtt szilárd következtetéseket vonnánk le. Ideális esetben válaszadó elemzést kell végezni annak megértésére, hogy kiknél valószínű a javulás akut koronária szindróma rehabilitációjára szolgáló neuromuszkuláris tréning programot követően.
Fő üzenetek
Ebben az előzetes RCT-ben a klasszikus izomerő-fejlesztést hasonlítottuk össze a neuromuszkuláris tréninggel az akut coronaria szindrómában szenvedők funkcionális kapacitásának rehabilitációja során. Az eredmények azt mutatják, hogy a neuromuszkuláris tréningprogramot követők nagyobb előnyöket érnek el. Az eredményeket most nagyobb RCT-kben kell megerősíteni. Ez a tanulmány érdekes irányt mutat, hogyan tervezzünk edzésprogramokat az akut coronaria szindrómában történő rehabilitációhoz.
Referencia
Tudj meg többet
100% INGYENES POSZTERCSOMAG
Szerezze meg a 6 nagy felbontású posztert, amelyek a sportban való felépülés fontos témáit összegzik, és kihelyezhetők a klinikán vagy az edzőteremben.
