Kutatás
Gyakorlat
2023. május 30
RCRSP: Gyakorlat vagy oktatás?
Bemutatkozás
A rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalom (RCRSP) jelentős terhet ró, mivel funkciócsökkenéssel és fájdalommal jár. Ezért az emberek kerülik a karjuk mozgatását, félni kezdenek a mozgástól, és katasztrofizálnak. Ennek ellensúlyozására egy jó gyógytorna ülés oktatással kezdődik, ahol tájékoztatást kapsz az állapotról a téves betegséghiedelmek, a kineziofóbia leküzdése és az önhatékonyság növelése érdekében. Mivel az RCRSP erővel és mozgással kapcsolatos panaszokhoz vezet, lehetséges, hogy önmagában az oktatás nem elegendő a mozgásproblémák kezelésére. Ezért az RCRSP kezelését gyakran kiegészítjük gyakorlatokkal. Ebben a spektrumban a leggyakoribb gyakorlati megközelítések az erősítés és a motoros kontroll gyakorlatok. Jelenleg egyik gyakorlati megközelítés sem bizonyult jobbnak a másiknál, e tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hatékonyságot, ha az oktatáshoz adjuk.
Módszerek
Ebben a tanulmányban randomizált, kontrollált vizsgálat keretében 18-75 év közötti felnőtt, rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalomban (RCRSP) szenvedő résztvevőket vontunk be. A váll tünetei több mint 3 hónapja fennálltak, és fájdalmas ívvel jártak. A vizsgálat során Neer-tesztet, Hawkin's Kennedy-tesztet, ellenállással szembeni váll kifelé rotációt és Abductiot, valamint Jobe-tesztet alkalmaztunk. A rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalom (RCRSP) megállapításához legalább 3 pozitív teszteredményre volt szükség. Ezt a klasztert javasoltuk a vizsgálat alanyainak bevonására, Michener et al., 2009. alapján.
Egy 12 hetes vizsgálatban három beavatkozást hasonlítottunk össze. Egy oktatásban részesülő csoportot hasonlítottunk össze egy olyan csoporttal, ahol az oktatási programot erősítő gyakorlatokkal egészítettük ki, valamint egy olyan csoporttal, ahol az oktatás mellett motoros kontroll gyakorlatokat is végeztek. Az oktatócsoport 12 hét alatt 2 oktatási alkalmon vett részt. A gyakorló csoportok 12 hét alatt 6 beavatkozási ülésen vettek részt.
Alapvető váll anatómiát és működést, a fájdalom tudományát, a fájdalomkezelést és a tevékenység módosítását tanítottuk minden csoportnak. Ezt a két oktatási ülésen biztosítottuk, majd a résztvevőknek oktatóvideókat kellett megnézniük a testmozgás, az egészséges alvás és étkezési szokások fontosságáról, valamint kiemeltük a korábban megbeszélt anatómiai és fájdalomkezelési elveket.
Az erősítő csoportban a következő oktatást kaptad egy progresszív vállerősítő programmal együtt. Mind a koncentrikus, mind az excentrikus gyakorlatokat a 1RM 90%-án végezted szabad súlyokkal és gumiszalagokkal. A gyakorlatok a befelé- és kifelé rotátorokra, az abductorokra és a lapocka izmaira irányultak. Egy sorozatot végeztél a maximális ismétlésszámmal, egészen az izomfáradtságig. A növekvő vagy csökkenő fájdalomszinttel a szükséges ismétlésszámot csökkentetted, illetve növelted.
A motoros kontroll csoport ugyanazt az oktatási tanácsot kapta, és részt vett a váll tüneteit módosító eljárásokban, hogy enyhítse a tüneteket a váll mozgásai során, Lewis et al., 2016 alapján. Röviden, ez magában foglalta a tüneteket kiváltó mozgások, tevékenységek vagy pózok azonosítását a napi tevékenységektől a munkával és sporttal kapcsolatos tevékenységekig. A tüneteket fájdalomként, mozgáscsökkenésként, instabilitásként és a neurovaszkuláris kompromisszummal összefüggő tünetekként határoztuk meg. Alapvetően a tünetmódosító eljárást a következők szerint írtuk le:
Három fő területen – a háti gerinc "ujj a szegycsonton" technikájával, a lapocka eljárásaival és a "felkarfej" eljárásaival – végeztünk el klinikai teszteket sorozatban. Ha egy technika csökkentette a fájdalmat, akkor ezt a technikát alkalmaztuk a három síkban (hajlítás, abductio, scaptio) végzett emelési gyakorlatok során, és beépítettük a résztvevő mindennapi funkcionális mozgásaiba. A kar emelése során alkalmazott MCE egy szabványosított, hatfázisú helyreállítási sorozaton ment keresztül, ahol a külső visszajelzés fokozatosan csökkent, és a külső terhelés lassan növekedett (anélkül, hogy a terhelés meghaladta volna az 1 RM 50%-át (>15 ismétlés)).
A tünetmódosítási eljárás referenciáit vizsgálva, ezek a lehetséges módosítók.
A QuickDASH kérdőívvel (11 tétel) mérjük a vállhoz kapcsolódó fizikai funkciót és a tüneteket. A QuickDASH minimális klinikai szignifikancia különbsége (MCID) 8.0 pont, a legkisebb kimutatható változás (MDC) pedig 11.2 pont.
Eredmények
Összesen 123 résztvevőt vontunk be az RCT-be. Átlagosan 47 évesek voltak, és átlagosan 2 éve voltak RCRSP panaszaik. Amint látod, minden résztvevő, a csoportbeosztástól függetlenül, javult. A kiindulási értékekhez képesti különbség a 24. héten minden beavatkozásnál meghaladta az MCID-t és az MDC-t.
Az elsődleges eredményelemzés során nem találtunk jelentős különbségeket a csoportok között. Ez azt jelenti, hogy egyik beavatkozás sem bizonyult jobbnak az önálló oktatásnál. A résztvevők hetente átlagosan 0,8 ponttal, illetve 1,3 ponttal javították a QuickDASH pontszámukat, a 24 hetes, illetve a 12 hetes beavatkozási időszakban.
Kérdések és gondolatok
Az acromioclavicularis távolságot is értékeltük. Bár az eredmény tekintetében nem számítottuk ki a teljesítményt, az elemzés feltárta, hogy minden csoportban tapasztalt javulás ellenére az acromioclavicularis távolság nem változott a vizsgálat során. Ez megerősíti, hogy a rotátorköpeny inainak az acromion alatti összenyomódása nem felelős a rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalomért (RCRSP).
A beválasztási kritériumok a maximális életkort 75 évben határozták meg. Például az oktatási csoportban az átlagéletkor 47,9 +/- 15,3 év volt. Minél idősebb a páciens, annál valószínűbb, hogy degeneratív elváltozások állnak a RCRSP probléma hátterében. A kor az elemzés során korrigálásra került, de sajnos nem adtak további információt a korcsoportok szerinti bontásban. Érdekes lett volna látni, hogy van-e különbség a fiatalabbak és az idősebbek válaszában.
Egy érdekes, de egyszerű módja annak, hogy ellenőrizd, a páciensed megértette-e az oktatási információkat, ha megkéred, hogy foglalja össze, mit tanult. Az oktatóvideók megtekintése után megkérdeztük a résztvevőket, hogy mi volt a videó legfontosabb üzenete. Így biztosítottuk, hogy a résztvevők megragadják a lényeges információkat. Egy ilyen egyszerű kérdés is értékes lehet. Én is átveszem ezt a tanulmányból, hogy a gyakorlatban alkalmazzam.
Beszélj hozzám szakértőként
A vizsgálatban nem láttunk különbséget az eredményekben, amikor a résztvevők a képzés mellett terheléses gyakorlatokat is kaptak. Mivel ez a tanulmány nem tartalmazott valódi kontrollcsoportot, nem jelenthetjük ki, hogy a funkció és a tünetek javulását a képzés okozza, vagy csak a betegség természetes lefolyása. Ezt figyelembe kell venned. Mindazonáltal a bevont betegeknél a rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalom (RCRSP) tünetei több mint 1,5-2 éve fennálltak, amint azt az alapjellemzők is rögzítették. Ezért óvatosan arra következtethetünk, hogy a javulás valószínűleg nem a betegség természetes lefolyásának köszönhető.
Ezt az RCT-t szigorúan végezték el. Számomra az volt érdekes, hogy nagy terhelésű erősítő gyakorlatokat (az 1RM 90%-a) alkalmaztak, és különösen, hogy nem voltak mellékhatások. Ez ismét azt mutatja, hogy a testedzés biztonságos, még akkor is, ha nagy intenzitással végezzük. Nagyon jó megközelítést alkalmaztak a progresszióhoz. Minden erősítő edzésen újraértékelték a résztvevő erejét, és a terhelési programot ehhez igazították. A szerzők megjegyezték, hogy bár meghatározták az 1RM 90%-át, ezt befolyásolhatta a fájdalom és/vagy a kineziófóbia, így ez nem feltétlenül tükrözte a valódi 90%-os 1RM-et. Véleményem szerint ez elkerülhetetlen, és az erő heti utánkövetési mérései a terhelési intenzitás igazításához megoldást jelenthettek erre.
A gyakorlatok betartása remek volt, a motoros kontroll gyakorlatoknál 86%, az erősítő gyakorlatoknál pedig 82% volt az arány. Mellékhatás nem volt, tehát mindkét gyakorlattípus kivitelezhető. A motoros kontroll gyakorlatok módszertana előírta, hogy fájdalommentes kivitelezés után teljes testre kiterjedő funkcionális mozgásokra kell áttérni. Ennek ellenére nem közöltek adatot arról, hogy a résztvevők hány százaléka érte el ezt a fájdalommentes állapotot.
Fő üzenetek
A QuickDASH pontszámokban elért javulás körülbelül 1 pont volt hetente a beavatkozás során. Ennek a beteg által jelentett kérdőívnek az MCID értéke 8 pont. Ezek alapján megjósolhatod a rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalomban (RCRSP) szenvedő páciensednek, hogy körülbelül 8 hétbe telik, mire jelentős változások jelentkeznek. Ez azért fontos, hogy a páciensed betartsa a rehabilitációs tervet (legyen az önmagában oktatás, vagy erősítéssel és motoros kontroll gyakorlatokkal kombinálva), és elkerüld, hogy "gyors megoldást" akarjon.
Mindkét csoport ugyanúgy fejlődött, mint a csak oktatásban részesülő csoport. A legfontosabb üzenet ebből a tanulmányból, hogy nagyon jól ki kell oktatnod a rotátorköpennyel kapcsolatos vállfájdalommal (RCRSP) küzdő páciensedet, és erre ráépíthetsz gyakorlatokat. Mind a nagy terhelésű, mind a kis terhelésű (mozgásminőséggel kapcsolatos motoros kontroll gyakorlatok) QuickDASH pontszám javuláshoz vezettek, ha az oktatás mellett alkalmazták őket.
Referencia
További hivatkozások
KÉT MÍTOSZ LEBONTVA & 3 TUDÁSBOMBA INGYEN
Amit az egyetemen nem mondanak el a váll impingement szindrómáról és a lapocka diszkinézisről, és hogyan emelheted a vállad szintjét egyetlen fillér nélkül!
