Bevezetés

A patella-íngyulladásra (PT) javasolt excentrikus gyakorlatok hatékonyak, de fájdalmat okozhatnak. Ezért a szerzők értékelték a progresszív ínterhelés hatékonyságát a patella-íngyulladásban (PTLE) – a PT korai kezelésére javasolták –, összehasonlítva az irányelvek által javasolt excentrikus gyakorlatokkal (EET).

Módszerek

Egy prospektív, regisztrált RCT-t terveztünk a PTLE és az EET összehasonlítására 18-35 év közötti szabadidős, verseny- és profi sportolóknál, akiknél PT áll fenn. A PT-nek a edzéssel és a versenyzéssel kellett összefüggésben lennie. A PT diagnózisa a fájdalom provokáción alapult tapintáskor vagy egylábas guggolás során, amelyet ultrahangos és Doppler-vizsgálatokkal igazoltunk. A páciensek PTLE-t vagy EET-t kaptak.

PTLE csoportprogram: 

A rehabilitáció négy szakaszában a fájdalomreakció alapján végezzen progresszív terheléses gyakorlatokat!

• 1. szakasz: Napi izometrikus egylábas lábtolást vagy lábnyújtást végzünk 5 ismétléssel, 45 másodpercig, 60°-os térdhajlítás mellett (vagy 90°-os térdhajlítás mellett falnál ülve), a maximális önkéntes összehúzódás 70%-án. Ha ilyen gép nem áll rendelkezésre, izometrikus, egylábas falnál ülést végzünk.
• 2. szakasz: Az 1. szakaszban végzett izometrikus gyakorlatokat minden 1. napon folytattuk, a izotóniás gyakorlatokat pedig minden 2. napon kezdtük el. Az izotóniás gyakorlatok közé tartozott a lábtolás vagy a lábnyújtás is. 10° és 60° közötti térdhajlítás mellett 4 sorozatban 15 ismétlést végeztünk, ezt fokozatosan 4 sorozatban 6 ismétlésre növeltük, növekvő terheléssel és a térd szögét majdnem teljes nyújtástól 90°-os hajlításig terjedően. Ha nem volt lábtológép, járó kitöréseket és fellépéseket végeztünk.
• 3. szakasz: A pliometrikus terhelést és a futógyakorlatokat 3 naponta végeztük, az 1. és 2. szakasz gyakorlatait pedig rendre az 1. és 2. napon. Ebben a szakaszban jump squatokat, box jumpokat és cutting manővereket végeztünk 3 szettben, 10 ismétléssel mindkét lábon, majd fokozatosan 6 szettre, 10 ismétlésre léptünk át 1 lábon.
• 4. szakasz: sportágspecifikus gyakorlatok 2-3 naponta, az 1. szakasz izometrikus gyakorlatai a többi napon.
• A versenyre való visszatéréshez javasoljuk, hogy a 1. és 2. szakasz gyakorlatait hetente kétszer végezd el fenntartásként.

A szakaszokon belüli progresszió az egylábas guggolás közbeni fájdalom provokáción alapult. Ha a fájdalom e teszt során elfogadható tartományban volt (VAS ≤ 3/10), és a szakasz gyakorlatait legalább egy hétig végezték, a következő szakasz megkezdhető.

EET csoport program:

• 1. szakasz: A pácienseknek fájdalmat kiváltó gyakorlatokat kellett végezniük naponta kétszer, 12 héten keresztül. Egy egylábú, lejtős guggolást (25°-os dőlésszögben), lefelé irányuló excentrikus komponenssel a szimptomatikus lábon és felfelé irányuló koncentrikus komponenssel a kontralaterális lábon végeztek. A gyakorlatnak legalább 5/10-es fájdalmat kellett kiváltania a VAS skálán, amit szükség esetén extra terheléssel értek el.
• 2. szakasz: Ebben a szakaszban sportágspecifikus gyakorlatokat végzünk, melyeket hetente kétszer az 1. szakaszban tanult karbantartó gyakorlatokkal egészítünk ki.

A 2. szakaszra akkor léphetsz tovább, ha teljes mértékben betartottad az 1. szakasz követelményeit, és az extra súlyokkal végzett excentrikus gyakorlatok során a fájdalom elfogadható (VAS ≤ 3/10). A sportba való visszatérés (RTS) 4 hét után engedélyezett, amennyiben az egylábas guggolás közbeni fájdalom elfogadható (VAS ≤ 3/10).

PTLE és EET:

Mindkét csoport további, a PT rizikófaktorait célzó gyakorlatokat kapott. A kiegészítő gyakorlatok a hamstring, a quadricepsz, a gastrocnemius és a soleus rugalmasságát növelték, a csípőrablók és -feszítők izomerejét fejlesztették gumiszalaggal, erősítették a vádlit és a core stabilitását. Mindkét csoport tájékoztatást kapott a PT-ről, a várható kezelésről, a testmozgás pozitív hatásairól és a fokozatos RTS fontosságáról. Elmagyaráztuk a terhelés és a fájdalom közötti összefüggést is. Mindkét csoportban azt tanácsoltuk, hogy a fájdalmat kiváltó sporttevékenységeket módosítsák. Javasoltuk a tevékenység jelentős csökkentését vagy teljes leállítását legalább 4 hétre. Azt tanácsoltuk, hogy a tevékenységeket az elfogadható fájdalomhatárokon belül végezzék.

Eredmények

VISA-P:

A 24. héten jelentős különbséget találtunk a PTLE javára, de a 12. héten nem. A szenzitivitás elemzések hasonló eredményeket mutattak, kivéve, ha a hiányzó eredményeket a kezelési csoport legrosszabb eredményével helyettesítettük. Mindkét csoportban azonos számú beteg érte el a minimális klinikailag fontos különbséget (MCID).>

RTS, páciens elégedettség, betartás és fájdalom:

Nem találtunk jelentős különbséget az RTS arányában a PTLE és az EET között. A PTLE és az EET csoportban a betegek hasonló szintű elégedettséget értek el 12 és 24 hét múlva. Azonban a PTLE csoportban szignifikánsan magasabb volt a “kiváló” elégedettséget elérő betegek százalékos aránya (38% vs 10%). Az RTS-t és az elégedettséget nem befolyásolta a tünetek időtartama. Nem találtunk csoportok közötti különbséget a betegek elégedettségében 12 vagy 24 hét múlva. 24 hét elteltével a fájdalom a PTLE csoportban jelentősen alacsonyabb volt (2/10 vs 4/10 az EET csoportban).

Beszélj hozzám szakértőként

Számos előny figyelhető meg. Ez a vizsgáló által vakított, előre regisztrált RCT jó, mert így valószínűtlen a protokoll eltérése. A vizsgálatba való bevonás előtt alapos PT szűrés történt. A fővizsgáló és a sportorvos számára a kiosztás rejtve volt, így elfogulatlanok voltak az értékelésben. A szerzők különbséget tettek az akut és krónikus PT között azáltal, hogy a randomizációt a korai vagy régóta fennálló PT alapján rétegezték. Az alapváltozók kiigazításai előre definiáltak voltak. Mindkét program esetében jó eredmények születtek annak ellenére, hogy nem voltak felügyelve.

Mint minden kutatásnál, ennek a tanulmánynak is vannak korlátai. Először is, a fájdalom jelentősen alacsonyabb volt a PTLE után, de ez a különbség klinikailag nem releváns, mivel a Vizuális Analóg Skálán (VAS) legalább 3 pontos csökkenés tekinthető fontos változásnak. A patella-ín ultrahangos vizsgálata megtörtént, de nem világos, hogy az eredményeket kétoldalúan összehasonlították-e. Mindkét csoportban alacsony volt a betartási arány, ami arra utal, hogy a felügyelet nélküli program nem biztos, hogy minden alany számára megfelelő. Érdekes lett volna egy alcsoportos elemzés a két csoport leginkább szabálykövető alanyainak összehasonlításával.

Néhány óvintézkedést figyelembe kell venni. A sportoláshoz való visszatérés alacsony volt: 24 hét után az alanyok kevesebb mint fele tért vissza a sérülés előtti szintre, és mindkét csoportban a betegek azonos százaléka érte el a MCID-értéket, ami arra utal, hogy van még hova fejlődni (például egy felügyelt programmal). A szerzők jelezték, hogy a legjobb esetben és a legvalószínűbb forgatókönyvben a hiányzó értékek kiigazításakor a PTLE jobbnak bizonyult az elsődleges kimenetelt illetően. Ez azonban nem volt igaz, amikor a legrosszabb forgatókönyvet elemezték (amely a PTLE csoportban a hiányzó értéket az ebben a csoportban megfigyelt legrosszabb értékkel helyettesítette). Ezért a PTLE-csoportot előnyben részesítő eredmény a VISA-P pontszám tekintetében nem biztos, hogy teljesen megbízható. Az eredmények tekintetében nagy szórást figyeltek meg, így nem minden alany részesült ugyanolyan mértékben a mozgásprogramok előnyeiből, ami az egyénre szabott kezelés fontosságát jelzi.

Főbb üzenetek

A PTLE jó választás lehet, ha az EET túl nagy fájdalmat okoz fiatal szabadidős, verseny- és profi sportolóknak, akik PT-sek. Ez a PTLE nagyobb fájdalom-, funkció- és sportolási képesség javulást érhet el (a VISA-P mérése szerint), mint az EET. A PTLE csoport azonos mértékű javulást ért el a RTS arányában, a páciens elégedettségében és a fájdalomban az EET programhoz képest. A PTLE után több páciens számol be “kiváló elégedettségi” pontszámról. Van még mit javítani, ha a PTLE programot felügyelt környezetben végzik.

Referencia

Breda, S. J., Oei, E. H., Zwerver, J., Visser, E., Waarsing, E., Krestin, G. P., & de Vos, R. J. (2021). A progresszív ínterheléses gyógytorna hatékonysága patella-íngyulladásban szenvedő betegeknél: egy randomizált klinikai vizsgálat. British journal of sports medicine, 55(9), 501-509.