Kutatás
Boka/Lábfej
2023. március 13
Achilles-ín terhelésének fokozása a rehabilitáció során
Bemutatkozás
Az Achilles-ín gyulladása gyakori futással összefüggő sérülés, és nehezen reagál a kezelésre. A nem megfelelő progresszió fő oka a rehabilitáció alatti alulterhelés. A fokozatos terhelés és a fájdalom gondos figyelemmel kísérése az Achilles-ín gyulladás kezelésének alapvető elemei. Egy adott gyakorlat terhelési hatása azonban nem mindig egyértelmű. Ez akadályozhatja az optimális progressziót és az állapot javulását. Ezért ez a tanulmány a szimptomatikus Achilles-ín gyulladásban szenvedő férfi futók Achilles-ínére ható terheléseket vizsgálta. Itt bemutatunk különböző gyakorlatokat az Achilles-ín terhelésének fokozására a rehabilitáció során.
Módszerek
Keresztmetszeti megfigyeléses vizsgálatot végeztünk 24 szabadidős férfi futó bevonásával, akiknél szimptomatikus, középső Achilles-ín gyulladás állt fenn. Ezt úgy diagnosztizáltuk, mint a sarokcsont felett 2-6 centiméterre lokalizálódó fájdalom és reggeli Achilles-ín kellemetlenség. A fájdalomnak jelen kellett lennie ebben a régióban 10 ismétlődő, egylábas, szubmaximális ugrás végrehajtásakor, és a tüneteknek az elmúlt 6 hétben jelen kellett lenniük.
A résztvevők számos gyakorlatból álló tesztcsoporton vettek részt:
- Kétlábas sarokemelés: normál és lassú
- Egylábas vádliemelés: normál, lassú és súllyal
- Kétlábas ugrások
- Egylábas előreugrások, egylábas ugrások fáradtságig, egylábas ugrások minimális érintkezési idővel
- Kötélugrás
- Gyaloglás és futás
A gyakorlatokat az alábbi táblázat szerint végezzük.
Kinetikai és kinematikai adatokat gyűjtöttünk, hogy megbecsüljük az Achilles-ínre ható erőket e 12 gyakran előírt gyakorlat során. Minden gyakorlat után értékeltük a nyomásfájdalmat egy 0-10-es numerikus értékelési skálán (NRS).
Eredmények
Huszonnégy, szabadidős futót vontunk be szimptómás Achilles tendinopathiával. Átlagéletkoruk 45,9 év volt. Véletlenszerűen végezték a gyakorlatokat, de az első a séta, az utolsó pedig a fáradtságig tartó ugrálás volt.
A gyakorlatok során a következő maximális Achilles-ín erők alakultak ki, testsúlyban kifejezve. A lassú, kétlábas sarokemelés és a normál, kétlábas sarokemelés körülbelül 1x testsúlynak megfelelő erőt eredményezett. Séta, valamint a normál, súlyozott és lassú, egylábas sarokemelés körülbelül 2-szeres testsúly terhelést eredményezett az Achilles-ínen.
Pogo jump, futás és kétlábas ugrások során az Achilles-ín a testsúly ötszörösének megfelelő terhelésnek van kitéve. Az Achilles-ín a testsúly hatszorosának megfelelő terhelést kapja ugrókötelezés, rövid kontaktidejű pogo jump és távolugrás során.
A fájdalom a legkevésbé a következők közben volt érezhető: séta (NRS kb. 1,5/10), egylábas lábujjhegyre emelkedés és szökdelés (NRS kb. 2,5/10), kétlábas ugrások, egylábas lábujjhegyre emelkedés lassan és súlyokkal (NRS kb. 3/10).
Az ugrás minimális érintkezési idővel és futással valamivel magasabb fájdalompontszámokat eredményezett (NRS kb. 4/10). Az előre irányuló távugrások körülbelül 4,5/10-es fájdalompontszámot eredményeztek a numerikus értékelési skálán. A legfájdalmasabb gyakorlat ebben a mintában a fáradtságig tartó ugrálás volt (NRS kb. 5,5/10).
Kérdések és gondolatok
A fáradtságig tartó ugrálás volt a legfájdalmasabb gyakorlat, ezt a vizsgálat egy pilot tesztje során tapasztaltuk. Ezért mindig utolsóként végeztük, és ez befolyásolhatta a fájdalompontszámot. A kutatók megpróbálták elkerülni a kumulatív fáradtságot azzal, hogy a résztvevők minden gyakorlatból 10 ismétlést végeztek, amelyek közül az első és az utolsó ismétlést kizártuk az elemzésekből.
A jelenlegi vizsgálat során az Achilles-ín terhelésének két kategóriáját találtuk. Az első kategóriába a lassú kétlábas sarokemelés és a normál kétlábas sarokemelés, a járás, valamint a normál, súlyozott és lassú egylábas sarokemelés tartozott. Másrészt, a fáradtságig végzett ugrások, a futás és a kétlábas ugrások, a szökdelés, a minimális érintkezési idővel végzett ugrálás és az előre irányuló távugrások a kettes kategóriájú gyakorlatokat tartalmazták.
Az Achilles-ín csúcsereje hatalmasat ugrik a két kategória között. A testsúly körülbelül kétszereséről a testsúly körülbelül ötszörösére nő. Ezt szem előtt tarthatjuk az Achilles-ín terhelésének rehabilitáció során történő fokozásakor. Különösen érdekes volt, hogy nem volt korreláció az Achilles-ín terhelése és a fájdalom között.
Beszélj hozzám szakértőként
Bár az ugrálás és a kétlábas ugrások nagy Achilles-ín terhelést váltottak ki, csak a fájdalom alsó tartományában voltak. Ezekkel a gyakorlatokkal fokozhatjuk az Achilles-ín terhelését a rehabilitáció során, anélkül, hogy magas fájdalomszinttől kellene tartanunk. A jelenlegi kutatás nem talált korrelációt a fájdalom mértéke és a terhelés között, ami arra utal, hogy a fájdalom különbsége nem függ össze a nagyobb terheléssel. Ezért korán beépíthetsz nagyobb erőkifejtést igénylő, funkcionálisabb gyakorlatokat a rehabilitációba.
A legtöbb protokoll a gyakorlatok progresszióját a tünetek szintjéhez igazítja. Ez a kutatás megerősíti, hogy Achilles-íngyulladás esetén ez nem mindig szükséges.
Fő üzenetek
Az Achilles-ín erőknek két különböző terhelési kategóriája létezik, melyeket itt mutatunk be. A terhelés gyaloglás, kétlábas és egylábas vádliemelés során volt a legkisebb. A jelenlegi tanulmány eredményeit felhasználhatjuk a gyakorlatok kiválasztásához, amivel fokozhatjuk az Achilles-ín terhelését a szimptomatikus Achilles-íngyulladásban szenvedő szabadidős futók rehabilitációja során. A fájdalom nem függött össze a terheléssel, ezért azt ajánljuk, hogy ne legyél túlzottan óvatos, amikor funkcionálisabb gyakorlatokat írsz elő.
Referencia
Tudj meg többet
Olvasd el:
Nézd meg:
HOGYAN ELŐZHETED MEG A HAMSTRING, VÁDLI ÉS QUADRICEPSZ SÉRÜLÉSEKET
Élsportolókkal vagy amatőrökkel dolgozol? Ne hagyd ki ezeket a kockázati tényezőket, melyek sérülésveszélynek tehetik ki őket. Ezen a webináron megtanulhatod, hogyan ismerd fel a kockázati tényezőket, hogy a rehabilitáció során dolgozhass rajtuk!
