Bemutatkozás

Kevés szisztematikus áttekintés (SR) vizsgálta a hosszú távú, beteg által jelentett eredményességi mérőszámok (PROM) és a testmozgás szintjének prognosztikai tényezőit. Ráadásul, mivel gyakran nem tartalmaznak módszertani minőségi vagy torzítási kockázatértékeléseket, többnyire gyenge minőségűek. Eddig az elülső keresztszalag rekonstrukció (ACLR) utáni betegekre összpontosítottunk, és a csak rehabilitációval kezelt betegek prognosztikai tényezői ismeretlenek maradnak. Ezért a szerzők felmérték a PROM-ok és a testmozgás prognosztikai tényezőit LCA-sérülést vagy ACLR-t követően, valamint az ACLR-rel kezeltek és a csak rehabilitációban részesülők közötti prognosztikai tényezők különbségeit.

Módszerek

Szisztematikus áttekintésünk prospektív kohorszokat és randomizált klinikai vizsgálatokat (RCT-ket) tartalmaz, melyek az LCA-szakadásban szenvedő felnőttek és serdülők (>13 év) PROM-jaira vagy testmozgására vonatkozó prognosztikai tényezőkről számolnak be LCA-rekonstrukció vagy rehabilitáció után. Az utánkövetéses eredményértékelés 2-10 évig terjedt.

A releváns PROM-ok közé tartoztak az IKDC-SKF, a KOS-ADLS és a KOOS (alskálái: fájdalom, egyéb tünetek, funkció a mindennapi tevékenységekben (ADL), funkció a sportban és rekreációban (S/R) és térdhez kapcsolódó életminőség (QoL)). A testmozgás típusát és szintjét tükröző összes mérés elfogadható volt.

Eredmények

• PROM-előrejelző tényezők ACLR-ben részesülő betegeknél

Közepes minőségű bizonyíték: a társuló meniszkusz sérülések előre jelezték a kétéves, páciens által jelentett ACLR sikertelenséget, valamint az ötéves és hatéves KOOS S/R és életminőség romlást. 10-14,4 pontos átlagos különbség volt megfigyelhető a KOOS S/R, és 8,9 pont a KOOS QoL esetén a társuló meniszkusz sérüléssel rendelkezők és nem rendelkezők között.

Mérsékelt bizonyíték: a porcsérülések (főleg a teljes vastagságú sérülések) öt évre előre jelezték a KOOS értékeket (összes alskálán). A KOOS S/R esetén 8,1 pontos, a KOOS QoL esetén 8-2,3 pontos átlagos különbséget tapasztaltunk a porcsérüléssel rendelkezők és nem rendelkezők között. Ha nincs porcsérülésed, az két év múlva sikert jósol (KOOS4 >80 percentilis), míg a porcsérülés kudarcot vetít előre.

ACLR-rel kezelt betegek fizikai aktivitásának prognosztikai tényezői és a csak rehabilitációval kezelt betegek PROM-jainak és fizikai aktivitásának prognosztikai tényezői tekintetében kevés és nagyon kevés minőségű bizonyítékot találtunk.

• Kezelési csoportok közötti prognosztikai tényezők eltérései

Egy alacsony torzítási kockázatú tanulmány a különbségeket vizsgálta az ACLR-rel vagy önmagában rehabilitációval kezelt betegek prognosztikai tényezőiben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a társuló meniszkusz sérüléssel és rosszabb kiindulási KOOS tünetekkel, S/R-rel és életminőséggel rendelkező ACL-sérült betegek számára a mozgásterápia a legelőnyösebb a kezelési lehetőségek kiválasztása előtt. Ez a megállapítás további megerősítést igényel.

Kérdések és gondolatok

Ha az LCA teljesen elszakadt, és emellett meniszkusz- és porcsérülésed is van, az közepesen befolyásolja a PROM-ot 2-10 évvel az LCA helyreállítása után. Azonban csak a KOOS S/R esetében volt klinikailag jelentős az átlagos különbség (10-14,4 pont) a meniszkuszsérüléssel rendelkezők és a nem rendelkezők között, mivel a minimális lényeges változás (MIC) 12,1 pont (95% CI: 9,3-14,8) pont. A porcsérülések miatti átlagos különbség a MIC alatt volt, így klinikailag nem volt releváns. 

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány erősségei közé tartozik az előre regisztrált tervezés, amely prospektív kohortokat és RCT-ket tartalmazott, az adatok regressziós elemzéssel történtek. Három gyakran használt PROM és mindenféle testmozgás bekerült a lehetséges eredmények közé. A kereséseket az adatbázis létrehozásától végeztük, és további kereséseket végeztünk a referenciajegyzékeken és a Google Scholaron keresztül, hogy minél több alkalmas tanulmányt bevonjunk. Két független felülvizsgáló ellenőrizte a jogosultságot, és kalibrált adatkivonó űrlapok segítségével végezte el az adatok kivonását. A torzítás kockázatát a QUIPS eszközzel három független felülvizsgáló értékelte. A minőség alapján egyetlen tanulmányt sem zártunk ki, azonban csak alacsony vagy mérsékelt torzítási kockázatú tanulmányokat használtunk fel az adatok szintéziséhez. A GRADE megközelítést alkalmaztuk a prognosztikai tényezőkre vonatkozó bizonyítékok minőségének megítélésére.

Néhány gyengeség a nyelvi szűrő használata. Nem kerestünk az EMBASE-ben potenciálisan megfelelő tanulmányokat. A Google Scholarban végzett kiegészítő keresés csak az első 100 releváns publikációt vette figyelembe az összes releváns helyett. A szerzők azt állítják, hogy áttekintésük magas módszertani minőségű, ami igaz a szisztematikus megközelítés miatt, azonban gyenge pontszámok voltak láthatók a QUIPS “tanulmányi zavaró tényezők” és az “elemzés és jelentés” területeken, és a bevont tanulmányok 60%-a magas torzítási kockázatú volt. A szerzők etiológiai tanulmányokat is bevontak, amelyek alkalmasabbak az ok-okozati összefüggések vizsgálatára, mint a prognosztikai bizonyítékok feltárására. A szerzők ezennel elismerik, hogy nem volt világos, hogy e tanulmányok becsléseit kiigazították-e a releváns zavaró tényezőkre, amit etiológiai tervekben meg kellene tenni. A tanulmányból hiányzott a heterogenitás vagy az eredmények robusztusságának felmérése is.

Fontos megjegyezni, hogy bár a tanulmány ezt állítja, az LCA-szakadt betegek között, akiknek van, illetve nincs porcsérülésük, nincsenek klinikailag releváns különbségek.

Fő üzenetek

Az LCA teljes szakadásai és a társuló meniscus, de nem a társuló porcsérülések mérsékelt prognosztikai tényezők, amelyek a térdfunkció klinikailag fontos különbségeinek romlásához vezetnek a sportban és a rekreációban 2–10 évvel az LCA-rekonstrukció után. Mivel a társuló meniszkuszsérülések az Osteoarthritis (OA) kialakulásához vezethetnek, a szerzők azt javasolják, hogy alkalmazz OA-t megelőző stratégiákat (egészséges testsúly fenntartása és a térd extenzor izomerejének erősítése) ezeknél a pácienseknél.

Referencia

Pedersen, M., Johnson, J. L., Grindem, H., Magnusson, K., Snyder-Mackler, L., & Risberg, M. A. (2020). A LCA szakadásakor észlelt meniszkusz- vagy porcsérülés rontja a beteg által jelentett eredmények prognózisát 2–10 évvel a LCA sérülése után: szisztematikus áttekintés. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 50(9), 490-502.