Bemutatkozás

A futósérülések prevalenciája 10-92% között mozog, a definíciótól és a csoporttól függően. Több kockázati tényezőt is azonosítottunk: tapasztalat hiánya, magas BMI, magasabb életkor és nagyobb heti futásteljesítmény. A futók szerint egy weboldal jó eszköz lehet a sérülések csökkentésével kapcsolatos tájékozódásra. Ez a tanulmány egy online prevenciós programot tervezett, melynek neve: 10 lépés a sérülések elkerülésére.

Módszerek

Ebben a randomizált, kontrollált vizsgálatban két csoportot vizsgáltunk. Az egyik online futótanácsokat kap, a másik nem. Összehasonlítottuk a futás közbeni sérülések arányát a csoportok között.

A sérülések megelőzésére vonatkozó tíz tipp a szakirodalmon, a klinikusok és kutatók klinikai szakértelmén alapult:

• Ne változtass semmin, ha nincs tapasztalatod a futósérülésekkel kapcsolatban
• Ne eddz túl sokat
• Ügyelj a változatos mozgásra célzott gyakorlatokkal
• Szánj elég időt a pihenésre és a felépülésre
• vegyél részt más sportokban
• Ne hagyd figyelmen kívül a futás közbeni és utáni fájdalmat
• Viselj kényelmes cipőt
• fuss magas lépésszámmal
• Az első években fokozatosan növeld a versenytávot
• Fuss örömmel

A következő feltételeknek kellett megfelelni:

• 18+
• legalább 2 hónap van hátra a legutóbbi futóversenyig, amin részt veszel
• Holland nyelv
• Internet- és e-mail-hozzáférés
• Nem vettél részt korábbi INSPIRE vizsgálatban

A résztvevők személyre szabott kódot kaptak, amellyel korlátlanul hozzáférhetnek a weboldalhoz a tippekért.

Egy sérülés akkor számít, ha 7 napra vagy 3 edzésre korlátozza a távolságot, sebességet, időtartamot vagy gyakoriságot, vagy ha egészségügyi szakemberhez fordulsz miatta.

52,1%-os várható sérülési arány alapján a szerzők kiszámították, hogy 3394 futót kell bevonni egy kétoldalas t-próbához 80%-os statisztikai erővel és 0,05-ös alfaértékkel.

Eredmények

Összesen 4105 résztvevőt vontunk be, akiket randomizáltan osztottunk be a beavatkozási vagy a kontroll csoportba. A beavatkozási csoport résztvevői idősebbek voltak, magasabb volt a BMI-jük, mint a kontrollcsoportnak, és kevesebb futással kapcsolatos sérülésről számoltak be a kiinduláskor.

Az utánkövetés során a résztvevők 35,5%-a sérült meg. A beavatkozási csoport aránya 35,5%, a kontrollcsoporté 35,4% volt, ami statisztikailag nem szignifikáns eredményt mutatott. A szerzők számos alcsoport-elemzést végeztek, melyeket ebben az áttekintésben nem tárgyalunk.

Beszélj hozzám tudálékosan

Dicsérjük a szerzőket ezért a nagyszerű tanulmányért! A gyógytorna egyik fő problémája a kis mintaszám, ami pontatlan eredményekhez vezet. Bár a szerzők valószínűleg reméltek klinikai szempontból jelentős eredményt, a nem szignifikáns eredmények publikálásra kerültek – ami jó dolog. A tanulmányokat a módszereik és relevanciájuk alapján kell publikálni, nem pedig az eredményeik alapján.

Néhány dologgal foglalkoznunk kell. A randomizáció után úgy tűnt, hogy a csoportok három fontos tényezőben (korábbi sérülések, BMI és életkor) különböztek a kiinduláskor. Ez befolyásolhatja az eredményeket.

Hiányzik a program validálása. Nem minden tipp bizonyított – önmagában. Hosszú távú, prospektív kohort vizsgálatokra van szükségünk, amelyek különböző tényezőket vizsgálnak, hogy melyek vezethetnek sérülésekhez. Ráadásul a szerző első tippje, hogy ne változtass semmin, ha a futónak nincs tapasztalata futósérülésekkel kapcsolatban. Viszont a mintacsoport fele nem szenvedett sérülést az elmúlt 12 hónapban, így a többi tipp irreleváns erre az alcsoportra.

Ez szépen átvezet a következő ponthoz, a megfeleléshez. A beavatkozási csoportban a résztvevőknek csak a fele számolt be arról, hogy a programból legalább egy dolgot beépített az edzésébe. Sajnos nem tudjuk, hogy ténylegesen változtattak-e bármin is. Az is lehet, hogy az a tipp, amit "beépítettek", az autoregulált edzésük része volt. Nehéz megmondani, hogy egy program "működik"-e, ha a résztvevők nem megfelelően alkalmazzák. Mindannyian emberek vagyunk, akiknek nehéz hosszú távra tervezni, és időt és energiát fordítani olyan dolgokra, amelyek nem tűnnek ránk vonatkozónak (mivel nincs jelenlegi Sérülés). Talán a szerzők egy kicsit jobban ösztönözhették volna a résztvevőket a megvalósítás érdekében. Ezt azonban nyilvánvalóan automatizálni kellene, mert több mint 2000 futót felhívni, hogy ellenőrizzük, elolvasták és alkalmazták-e, elég rossz feladat lenne a kutatók számára.

Ahogy említettük, dicséret illeti a szerzőket egy ilyen nagyszabású vizsgálat elindításáért. Azonban a vizsgálat lehetne sokkal kisebb is. A vizsgálat célja az volt, hogy teszteljük, egy prevenciós program jobb-e. Ennek teszteléséhez egyoldalú t-teszt is elegendő. A kétoldalú t-teszt csökkenti a statisztikai erőt (azaz több résztvevőre van szükség), mivel a tesztnek mindkét irányba kell néznie. Ellenőriznie kell, hogy az intervenciós adatok „jobbak” vagy „rosszabbak”, mint a kontrollcsoporté. Mondhatnánk, hogy a szerzők azt akarták észrevenni, ha az intervenciós csoport esetleg rosszabbul teljesített, de ez valószínűtlennek tűnik, mivel ezt prevenciós programnak nevezik – nem egyszerűen programnak.

Ez egy remek tanulmány, mely hozzájárul a futósérülések prevenciójának tudásbázisához. Az eredmények eltérőek lehetnek, ha a megfelelés/implementáció fokozható a jövőbeli vizsgálatok során. Azonban először prospektív, hosszú távú kohort vizsgálatokra van szükségünk, hogy megvizsgáljuk, melyek a valós kockázati tényezők, mielőtt következtetéseket vonnánk le a kitalált "prevenciós" vizsgálatokban.

Referencia

Cloosterman, K. L., Fokkema, T., de Vos, R. J., Visser, E., Krastman, P., IJzerman, J., … & van Middelkoop, M. (2022). Egy online prevenciós program (a SPRINT tanulmány) nem befolyásolja a szabadidős futók futással kapcsolatos sérüléseinek számát: randomizált, kontrollált tanulmány. British journal of sports medicine, 56(12), 676-682.