Bevezetés

Célunk a temporomandibuláris rendellenességek javulását előrejelző tényezők feltárása volt. A kezelési eredményekkel kapcsolatos tényezők feltárása fontos, mert segíthet a legmegfelelőbb kezelés kiválasztásában. Korábbi tanulmányok már kimutatták a manuális terápia hatékonyságát temporomandibuláris rendellenességek esetén. Általában a fájdalom tüneteinek javulása várható egy hónap alatt. Bármennyire is hasznos, nem tudjuk, mely kezelések a legjobbak, ezért ez a tanulmány, mely a manuális terápia utáni jó eredmények előrejelzőit értékeli, segíthet eldönteni, hogy egy adott betegnél érdemes-e manuális terápiát választani.

Módszerek

Egy olasz fogászati kórházban prospektív, megfigyeléses kohorszvizsgálatot végeztek, hogy kiderítsék, mely tényezők jelzik a temporomandibularis rendellenességek javulását. 18 év feletti felnőttek voltak jogosultak, amennyiben a DC/TMD kritériumok szerint temporomandibularis ízület rendellenességet diagnosztizáltak náluk. Az elmúlt 6 hónapban nem részesültek beavatkozásban a rendellenességük miatt.

A gyógytornász önállóan felmér minden résztvevőt a kiinduláskor és egy hónap elteltével. Ez idő alatt négy 20-30 perces manuális terápiás kezelést végzünk hetente 1 alkalommal. A manuálterápiás technikákat a temporomandibuláris ízületekre, a temporális izmokra, a rágóizmokra, a pterygoid izmokra és a suprahyoid izmokra irányítjuk. Ezeket a kezeléseket 2 olyan gyógytornász végzi, akik több mint 5 éves tapasztalattal rendelkeznek a temporomandibuláris rendellenességek terén, és speciális képzésben részesültek.

A fájdalom intenzitása volt az elsődleges célunk, amit a Vizuális Analóg Skálán (VAS) értékeltünk a jelenlegi, az átlagos és a legrosszabb fájdalomra vonatkozóan az elmúlt héten. A minimális klinikai különbség 30% volt, az ennél kisebb javulás gyenge eredménynek számított.

Eredmények

Összesen 120 résztvevőt vontunk be, akik közül 90-en végezték el a teljes tanulmányt. A lemorzsolódók közül ketten NSAID-okat kezdtek szedni, 1 főt áthelyeztek a munkahelyén, 9-en pedig a COVID utazási korlátozások miatt voltak kénytelenek lemondani a részvételt.

A következő tényezők használhatók az állkapocsízületi rendellenességek javulásának előrejelzésére a predikciós modell szerint: fájdalom szájnyitáskor, a CSI-vel mért központi szenzitizáció, a kezeléssel kapcsolatos elvárások és a fájdalom helyszíneinek száma. A szerzők szerint ezek az előrejelzők magas magyarázó varianciát (R2 = 64%) és diszkriminációt (AUC = 0,90) mutattak.

A prediktorok alapján szűrőeszközt hoztunk létre, melyet nomogramként alakítottunk ki. A kiindulási állapotfelmérés eredményeinek megadásával kiszámíthatod a beavatkozást követő jó eredmény valószínűségét a páciensednél.

Kérdések és gondolatok

Hogyan segíthet ez az eszköz a temporomandibuláris rendellenességek javulásának előrejelzésében? A következő idézet magyarázatot ad:

Ha a páciens pozitívan nyilatkozik a MT-kezeléssel kapcsolatos elvárásairól, erre a prediktorra 33 pontot kap. Ezt a pontszámot úgy számítjuk ki, hogy kiválasztjuk a prediktorhoz tartozó alapértéket (ebben az esetben: „Igen”). Ezután meghatározzuk a hozzá tartozó pontokat a diagram tetején lévő „Pontok” sorban. A „Prediktor összes pontszáma” értéket úgy kaphatjuk meg, ha ugyanezt a folyamatot megismételjük minden egyes prediktorra, és összeadjuk a pontszámokat. Ezután húzzon egy függőleges vonalat a „Prediktor összes pontszáma” vonaltól a diagram alján lévő „Jó eredmény valószínűsége” vonalig, hogy megbecsülje a jó eredmény valószínűségét.

Nehezen értelmezhető az ábra, mivel a pontok vonala nem elég jól látható. Azonban segíthet a prognózisban, hogy képet kapj arról, a manuális terápia hasznos lehet-e a páciens számára. Láthatod, hogy magas CSI pontszám (ami központi szenzitizációt jelez), negatív kezelési elvárások és 2/10-nél nagyobb szájnyitási fájdalom esetén a jó eredmény valószínűsége kevesebb, mint 10%. Valóban, központi szenzitizációval küzdő pácienseknél jobb eredmények várhatók, ha a biopszichoszociális hátterüket vesszük figyelembe, ahelyett, hogy csak a biomechanikai problémákra koncentrálnánk. Ha többet szeretnél megtudni erről, gyere el Jo Nijs kurzusára! Érdekesnek találtam, hogy ahelyett, hogy standard kezelést adtak volna, ez a tanulmány a kezelés személyre szabására törekedett, és bár ez a tanulmány nem vizsgálta a kezelés hatékonyságát, nagyon támogatom ezt az ellátási módot!

Beszélj hozzám szakértőként

A lehetséges prediktorok kiválasztása az állkapocsízületi terület korábbi kutatásain alapult, de a mozgásszervi rendellenességek megváltozott fájdalommodulációjából származó szélesebb körű jelölt prediktorokat választottunk. A tanulmányhoz figyelembe vett prediktorok halmaza tehát a biopszichoszociális környezet lehetséges tényezőinek széles skáláját tartalmazta. Ez különösen fontos, mivel ma már tudjuk, hogy a mozgásszervi panaszoknak nem csak biomedikai okuk van, és az a tény, hogy a lehetséges tényezők széles skáláját választottuk, nagyon informatív.

A temporomandibularis rendellenességek javulása előrejelezhető a mellékelt nomogram segítségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vizsgált minta fogászati klinikára járókból állt, ezért nem feltétlenül általánosítható a gyógytornára utalt betegekre. Eredményeink értelmezésénél tartsa szem előtt, hogy a temporomandibularis rendellenességek javulását előrejelző tényezőket ugyanabban a mintában azonosítottuk és teszteltük. Ideálisabb lett volna, ha az előrejelzési modellt új betegmintán teszteltük volna. Ez azonban még megtehető, és optimális lenne, ha ez az új populáció a temporomandibularis rendellenességek széles spektrumát felölelő emberekből állna.

A modell többszörös ellenőrzésen esett át, beleértve a multikollinearitást, keresztvalidációt és belső validációt. A Hosmer-Lemeshow nem volt szignifikáns, ami azt mutatja, hogy a modell jól illeszkedik. A modell viszonylag jó magyarázó varianciával rendelkezett, ami azt jelenti, hogy nagyrészt megmagyarázza az adatok megfigyelt szórását. A belső validálás során azonban a magyarázó variancia 40%-ra esett vissza, ami nem túl pozitív. Kíváncsi vagyok, hogyan teljesítene ez az előrejelzési modell egy nem rokon emberekből álló csoportban.

Főbb üzenetek

Ez a kohort tanulmány érdekes betekintést nyújt a temporomandibularis rendellenességek manuális terápiáját követő fájdalom eredményeinek előrejelzőibe. A terápia klinikai érvelésen keresztül történt, ami a bevett gyakorlatot tükrözi. Kidolgoztunk egy nomogramot, hogy megtudjuk a temporomandibularis ízületi rendellenességek manuális terápiás kezelésének sikerességének valószínűségét. A szájnyitás közbeni fájdalom, a CSI-vel mért központi szenzitizáció, a kezeléssel kapcsolatos elvárások és a fájdalom helyszíneinek száma alapján képet kaphatsz a jó eredmény valószínűségéről. Ezt most egy független mintán kell validálni a predikciós modell klinikai értékének meghatározásához.

Referencia

Asquini G, Devecchi V, Borromeo G, Viscuso D, Morato F, Locatelli M, Falla D. A temporomandibuláris rendellenességben szenvedő betegek manuális terápiás programját követő fájdalomcsökkenés prediktorai: Egy prospektív megfigyelési tanulmány. Musculoskelet Sci Pract. 2022 Júl 31;62:102634. doi: 10.1016/j.msksp.2022.102634. Epub megjelenés előtt. PMID: 35939919.