Bemutatkozás

Hátsó keresztszalag (LCP) szakadást okozhat kényszerített hiperflexió, hiperextenzió, varus vagy valgus stressz, térd diszlokáció, magas intenzitású sport vagy közlekedési baleset. Sokat tudunk az elülső keresztszalag (ACL) szakadások legjobb rehabilitációjáról, mivel gyakoriak. Az LCP szakadások ritkábbak, és gyakran más térdsérülésekkel együtt fordulnak elő. Az izolált LCP szakadás különösen ritka. Yoon és mtsi. (2023) szerint az LCP szakadások 95%-a más szalagsérüléssel társul. LCP szakadás esetén kerüld a sípcsont korai, hátsó irányú elmozdulását a rehabilitáció során, hogy a szövet gyógyuljon. Ezt kövesse a térd mozgástartományának fokozatos helyreállítása és erősítő program. Az ACL szakadások rehabilitációjában elért jó egyensúly eredmények láttán felmerül a kérdés, hogy az izolált LCP szakadásoknál is hasznos lehet-e az egyensúly fejlesztése. Tanulmányunk értékes betekintést nyújt az LCP szakadások rehabilitációjába azáltal, hogy megvizsgáljuk az egyensúlygyakorlatok hozzáadását az izolált hátsó keresztszalag rehabilitációjában alkalmazott erősítő edzéshez.

Módszerek

Ebben a tanulmányban 12 hétig vizsgáltuk az egyensúly- és erőnléti edzés hatását izolált hátsó keresztszalag-szakadás esetén. Belekerülhettek azok, akiknél izolált LCP-szakadás (MRI-vel igazolt) volt, pozitív hátsó fiók teszt, szimptomatikussá váltak a napi tevékenységek során, és nem volt más lábsérülésük. A sérülésnek legalább 3 hónaposnak kellett lennie.

Egy 12 hetes, heti két 1 órás egyensúlyfejlesztő programban vettek részt. A rehabilitáció során: 15 perc bemelegítés szobakerékpáron (70 rpm), 20 perc izomerősítés (térdnyújtás és -hajlítás, 1RM 70%-án, 2x12 ismétlés), 15 perc BOSU egyensúlygyakorlat és 10 perc nyújtás.

A program 3 szakaszra oszlik: az első 4 hét a kezdeti, az 5-8. hét a középső, a 9-12. hét pedig a végső szakasz. Fő célunk az egyensúlygyakorlatok és az izomerő-gyakorlatok intenzitásának beállítása. A kezdeti szakaszban a gyakorlatok célja a teljes test egyensúlyának és a kétoldali stabilitásnak a fejlesztése.

A köztes fázisban a gyakorlatok kétlábas gyakorlatokká fejlődtek, csukott szemmel. A késői fázis egyensúlygyakorlatait egylábon állva végeztük.

Az egyensúly gyakorlatok erősítéshez való hozzáadásának hatékonyságát egy kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze. Ez a csoport olyan személyekből állt, akik több mint 2 éve estek át LCP rekonstrukción, és akiknek nincsenek korlátozásaik a napi tevékenységeikben. Azonban nem kaptak rehabilitációs tréninget.

Az Lysholm pontszám és az International Knee Documentation Committee pontszám (IKDC) segítségével mérjük az eredményeket. Ez a két beteg által jelentett funkcionális eredmény. Az elsőnél a pontszámok gyengének (<65), közepesnek (65-83), jónak (84-94) vagy kiválónak (95-100) számítanak.

A páciens által bejelentett pontszámok mellett, egy Biodex géppel aktív és passzív módon reprodukáltuk a passzív helyzet tesztet, hogy felmérjük a propriocepciót az érintett és nem érintett lábakban, valamint teszteljük a quadricepsz és hamstring izomerőt. Térdlazaságot arthrométerrel vizsgáltuk.

Eredmények

Az egyensúly csoportban 10 főt, a kontroll csoportban 9 főt vizsgáltunk a 12 hetes utánkövetés során. Az 1. táblázat az alapértékek szerinti egyenértékűséget mutatja mindkét csoportban.

A 12 hetes hátsó keresztszalag rehabilitáció előtt a Lysholm átlagpontszám szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a funkcionális eredmények pontszáma azoknál, akik korábban LCP rekonstrukción estek át (59,30 (± 19,49) versus 83,20 (± 13,18)). Ez a különbség eltűnt a 12 hetes utánkövetés után, mivel a pontszám 82,20-ra (± 11,94) javult. Ugyanezt láthattuk az IKDC pontszám esetében is, ami 56,30-ról (± 18,07) 79,20-ra (± 12,40) nőtt, ami megegyezett a funkcionális eredmények pontszámával a poszt-LCP rekonstrukciós csoportban, 79,90 (± 7,20).

A 12 hetes egyensúly- és erősítő program után a csoportok közötti jelentős különbségek megszűntek. Az egyensúlyprogramot elvégzők azt jelezték, hogy magabiztosan térnek vissza a sérülés előtti testmozgáshoz.

Kérdések és gondolatok

Nem határozták meg, melyik eredmény volt az elsődleges mérőszám. Mivel a páciens által közölt IKDC és Lysholm eredmények kerültek először említésre a cikkben, feltételezem, hogy ezek voltak a lényeges eredmények. Ezért ezeket tárgyaltam az Eredmények részben.

A többi eredményt tekintve, a résztvevők a 12 hetes erőnléti és egyensúlyprogram során javulást értek el a quadricepsz és a hamstring izmok izokinetikus erejében, kivéve a 240°/s sebességnél mért izokinetikus erőt. Lehet, hogy a robbanékony erőt nem kezeltük megfelelően. A nem sérült láb összehasonlításakor a 12 hetes edzésprogram előtt és után nem tapasztaltunk javulást. Vajon ez annak az eredménye, hogy az erőnléti programot csak a sérült oldalon végeztük? Sajnos a szerzők nem pontosították, hogy a térdnyújtás és térdhajlítás gyakorlatokat kétoldalúan vagy csak egyoldalúan végezték-e. Kétoldalú edzés esetén a nem érintett lábon is várnánk az erő növekedését. Két lehetőség maradt: vagy az erősítő edzés terhelése volt túl alacsony, vagy csak a PCL-sérült lábat edzettük.

Az egyensúlyprogram az erősítő edzéssel kombinálva valószínűleg jó hatással volt a résztvevők térd propriocepciójára. Ez a passzív pozíció aktív reprodukciós tesztjénél volt látható. A passzív pozíció passzív reprodukciója 12 hetes edzés után nem javult. Talán azért, mert a rehabilitáció nem tartalmazott specifikus reprodukciós gyakorlatokat, vagy azért, mert kiinduláskor nem volt különbség a kontrollcsoporthoz képest? Akárhogy is, ezeket az eredményeket tovább kell vizsgálni.

Nem találtunk eltérést a térdlazasági eredményekben. Úgy tűnik, a térd laza maradt, de mivel a résztvevők jelezték, hogy vissza tudnak térni a sérülés előtti fizikai aktivitáshoz, ez azt jelentheti, hogy fontos szintre fejlesztettétek a térdetekbe vetett bizalmat. Az is lehet, hogy jobban uraljátok a térdet a megnövekedett izomerő révén, még akkor is, ha ez nem javította a térd lazaságát. Mindazonáltal számos kérdés továbbra is válaszra vár.

Beszélj hozzám szakértőként

Bár a vizsgálat tartalmazott kontrollcsoportot, de nevezhetjük ezt annak? Ez a tanulmány mindenesetre nem volt randomizált vizsgálat. A csoportok bevonása sem egyszerre történt. A csoportok összehasonlíthatósága a vizsgálat kezdetén nem tesztelhető, de valószínűleg eltérő populációt mutat (akik akár 2 éve estek át műtéten, szemben a friss LCP sérülésekkel). Emiatt nehéz és korai lenne következtetni az egyensúlyfejlesztő tréning rendszeres erőképzéshez való hozzáadásának értékére. A helyesség kedvéért egy, az erőképző program mellett egyensúlygyakorlatokat végző csoportot kellett volna összehasonlítani egy kizárólag erőképzést végző csoporttal. Ideális esetben pedig egy valódi kontrollcsoportot is be kellett volna vonni.

Akkor ne tulajdonítsunk jelentőséget e vizsgálat eredményeinek? Tekintettel az izolált LCP sérülésekkel kapcsolatos kevés bizonyítékra és arra a néhány vizsgálatra, amelyek a mozgásterápiát vizsgálják fő beavatkozásként, úgy vélem, hogy ezek az eredmények értékes kiindulópontot jelenthetnek a jobb vizsgálatok megtervezéséhez.

Fő üzenetek

Ez egy előtte-utána vizsgálat volt, amelyben hátsó keresztszalag (LCP) rehabilitációs programban részt vevő személyek vettek részt, a program egyensúlygyakorlatokból és erősítő edzésből állt. A tanulmány kimutatta, hogy 12 hetes, nem műtéti edzéssel hasonló eredményeket érhetsz el, mint azok, akik 2 évvel korábban LCP műtéten estek át. Természetesen a módszertani korlátok, mint a kis mintaszám, a valódi kontrollcsoport hiánya és a randomizált elrendezés hiánya miatt még sok kérdés nyitott. Mindazonáltal ez a tanulmány rávilágított egy olyan témára, amelyről nem sokat tudunk az izolált hátsó keresztszalag (LCP) rehabilitációval kapcsolatban.

Referencia

Lu CC, Yao HI, Fan TY, Lin YC, Lin HT, Chou PP. Egy 12 hetes, szakaszos egyensúly- és erősítő edzésprogram javítja az izomerőt, a propriocepciót és a klinikai funkciókat izolált hátsó keresztszalag (LCP) sérülésekben szenvedő betegeknél. Int J Environ Res Public Health. 2021 Dec 6;18(23):12849. doi: 10.3390/ijerph182312849. PMID: 34886588; PMCID: PMC8657930.