Bemutatkozás

A soleus és a gastrocnemius nagy erőkifejtésre képes, és jelentősen hozzájárul a mozgáshoz. Aponeuroseik egyesülve alkotják az Achilles-ínt, de eltérő anatómiájuk miatt (a kétízületi gastrocnemius és az egyízületi soleus) különböző biomechanikai terhelésnek vannak kitéve. A vádli izom-ín egységének sérülései viszonylag gyakoriak, mivel gyors nyújtás-rövidülési ciklusokon mennek keresztül az előrehaladás során. Az ilyen sérülések rehabilitációjának későbbi szakaszaiban gyakran alkalmazunk pliometrikus gyakorlatokat az izomerő fejlesztésére, és a vádli felkészítésére a gyors nyújtás-rövidülési ciklusokra. A pliometrikus gyakorlatok progressziójának irányelvei kevéssé kidolgozottak, ezért a tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsa a gastrocnemius és a soleus izom-ín egységének teljesítményét – mivel elméletileg eltérően viselkednek a pliometrikus gyakorlatok során. A vádli ezen pliometrikus progressziói felhasználhatók a sportoló futáshoz való visszatérésének előkészítésére.

Módszerek

Ebben a kísérleti, keresztezett elrendezésű tanulmányban 14 képzett távfutó vett részt. A futók tapasztaltak voltak, és átlagosan 86 km-t futottak hetente. Mindannyian legalább 12 hónapja végeztek erősítő edzést a tanulmányba való beiratkozás előtt, és sérülésmentesek voltak. Futásukat egy 110 méteres fedett pályán elemeztük 3,89 m/s sebességnél. Emellett 4 pliometrikus gyakorlatot is végeztek: boka pattintás, gátugrás, a-skip és szökdelés.

Háromdimenziós és erőlemez adatokat gyűjtöttünk, számítógépes szimulációkkal számítottuk ki a gastrocnemius lateralis és a soleus izom-ín egység csúcs erőit, húzódását, teljesítménytermelését és -elnyelését, valamint a teljes pozitív és negatív munkát. A futást összehasonlítottuk a 4 pliometrikus gyakorlattal, és meghatároztuk a vádli futáshoz vezető pliometrikus progresszióját. Az izmokat nettó energiaelnyelőként vagy -termelőként is besoroltuk.

Eredmények

A vizsgálatok kimutatták, hogy a gastrocnemius lateralis és a soleus futás során éri el a legnagyobb csúcsteljesítményt. A gastrocnemius lateralis termeli a legnagyobb csúcsértékű erőt is, míg a soleus nyeli el a legtöbb energiát futás közben.

A pliometrikus gyakorlatok és a futás összehasonlításakor a gastrocnemius lateralis esetében a következőket tapasztaltuk

• A boka pattintása hasonló negatív munkát végzett, mint a futás 
• Az A-skip kevesebb csúcsértékű erőt, húzódást és energiaelnyelést eredményezett, mint a futás. Az A-skip során a teljes pozitív és negatív munka nagyobb volt, mint futás közben.
• A szökdelés nagyobb csúcsterhelést és teljes negatív munkát váltott ki, mint a futás, de hasonló csúcsértéket, erőt és teljes pozitív munkát eredményezett. 
• A gastrocnemius lateralis általában energiát termelt, de ugrás közben inkább elnyelte azt.

A soleus vizsgálatakor a 4 pliometrikus gyakorlat során világossá vált, hogy:

• A-skip során kisebb a csúcsértékű erő, a csúcsértékű húzódás, valamint a generált és elnyelt energia, mint futás közben.
• Ugrálás közben nagyobb húzódást, erőt, pozitív és negatív munkát tapasztaltunk, mint futásnál. De a csúcsteljesítmény termelés és elnyelés alacsonyabb volt, mint futásnál. 
• A gátugrás nagyobb terhelést és negatív munkát eredményezett, mint a futás. 
• A soleus, akárcsak a gastrocnemius lateralis, nettó energiatermelőként viselkedett, kivéve a gátugrásoknál, ahol inkább energiaelnyelőként funkcionált.

Összefoglalva, a vádli pliometrikus progressziói, melyek segíthetnek a rehabilitációban, a következők lehetnek:

Az oldalsó gastrocnemius számára az a-skip kiváló gyakorlat lehet az oldalsó gastrocnemius számára a futáshoz való visszatérés előtt. A hasonló excentrikus terhelésű, de kisebb egyéb erőterhelésű bokaugrás olyan gyakorlatként szolgálhat, amelyet a futás megkezdése előtt a plyometrikus edzésben a gastrocnemius lateralis rehabilitációjára lehet bevezetni. Az ugrás több excentrikus terhelést, de azonos koncentrikus terhelést eredményez, ezért az ugrás egy olyan gyakorlat lehet, amelyet akkor kell elvégezni, ha excentrikus túlterhelésre van szükség, azonban kezdetben túlságosan megterhelő lehet a sérült futók számára.
A soleus esetében az a-skipet hasonlóan be lehetne vezetni a futás előtt. Az akadályfutás a futáshoz képest magas excentrikus soleus terhelést, de alacsony gastrocnemius lateralis terhelést eredményez, ezért ez alkalmas lehet a soleus energiatároló és -leadó kapacitásának javítására, miközben minimalizálja az oldalsó gastrocnemiusra ható erőt. Az ugrálás nagy excentrikus soleus terhelést eredményez, ahogyan azt fentebb az oldalsó gastrocnemius esetében is láthattuk.

Kérdések és gondolatok

A tanulmány kapcsán felmerül a kérdés, hogy mennyire releváns a rövid, fedett pályán végzett futás elemzése a szabadtéri pályán és hosszú távokon edző futók esetében. Mivel a távfutás egy folyamatos tevékenység, az ilyen kis távolságon történő adatgyűjtés nagyban eltérhet a szabadtéri futástól.

Ne feledd, a pliometrikus gyakorlatokat néhányszor végeztük el, majd összehasonlítottuk a rövid beltéri pályán való futással. Néhány gyakorlat kisebb teljesítményt eredményezett, mint a futás, ezért ideális bemelegítésnek tekintjük futáshoz. Azonban a szabadtéri futás során felhalmozódó terhelés nagyobb lehet, mint amit egy rövid futópályán becsültünk. Hasonlóképpen, egy edzés során sokkal kevesebb pliometrikus ismétlést végzünk, mint ahány futólépést egy sportoló megtesz. Ezért a szabadtéri futás során felhalmozódó teljes terhelés sokkal nagyobb lehet, mint a becslésünk, annak ellenére, hogy a pliometria nagyobb teljesítményt generál egy gyakorlatciklus alatt.

Beszélj hozzám szakértőként

Érdekes módon ez a tanulmány egy új megközelítést alkalmazott a pliometrikus gyakorlatok intenzitásának számszerűsítésére. A korábbi tanulmányok talajreakciós erőket és ízületi nyomatékokat használtak, ahol lehetetlen volt megkülönböztetni az egyes izmok működését. A soleus és a gastrocnemius eltérő anatómiai tulajdonságai miatt valószínű, hogy ez tükröződik az általuk viselt terhelésekben. Ez a tanulmány nem invazív számítási szimulációkat használ az egyes izmok inas-izmos egységének teljesítményének becslésére dinamikus feladatok során. Így megbecsülhetjük, hogy a különböző pliometrikus gyakorlatok hogyan terhelik az egyes inas-izmos egységeket.

Tanulmányunk korlátja, hogy a gátak magassága nem lett a résztvevőkhöz igazítva, ami egyeseknek megterhelőbb lehetett. Ez befolyásolhatta az eredményeket.

Fő üzenetek

Az A-skip gyakorlattal megcélozhatjuk a gastrocnemius lateralist és a soleust is, és a futás megkezdése előtt végezhetjük. A Bounding nagy excentrikus terhelést okoz mindkét vádli izomnak, míg a boka pattintás nagyobb excentrikus teljesítményt hoz létre a lateralis gastrocnemius számára, összehasonlítva a soleussal, amely nagyobb excentrikus terhelést kap a gátaknál.

Referencia

Trowell, D., Fox, A., Saunders, N., Vicenzino, B., & Bonacci, J. (2022). Pliometrikus gyakorlatok és futás összehasonlítása a talpi hajlító izom-ín egység teljesítménye alapján. Journal of Science and Medicine in Sport, 25(4), 334-339.