Kutatás
Diagnosztika és képalkotás
2026. október 14
A perimenopauza mozgásszervi megnyilvánulásai: A mozgásszervi fájdalom figyelmen kívül hagyott etiológiája?
Ez a szisztematikus áttekintés és metaanalízis 93 021 nő körében vizsgálta a mozgásszervi fájdalom prevalenciáját a menopauza különböző szakaszaiban
A fájdalom gyakoribb előfordulása: A mozgásszervi fájdalom gyakoribb volt a peri- és posztmenopauzában lévő nőknél, mint a premenopauzában lévőknél
Klinikai vonatkozások: A mozgásszervi fájdalom egyéb lehetséges okainak vizsgálata során a differenciáldiagnózisban a menopauzát is vedd számításba
Bemutatkozás
A mozgásszervi fájdalom bárkit érinthet, és leggyakrabban középkorban jelentkezik. A menopauzális átmenet során csökkenő ösztrogénszint hozzájárulhat az ízületek változásaihoz, mivel az ösztrogén szerepet játszik az ízületi hártya és a porc egészségének fenntartásában. A nők perimenopauza alatt fokozott mozgásszervi fájdalmat tapasztalhatnak, bár a hormonális változások és a fájdalom közötti kapcsolat továbbra sem tisztázott.
A prospektív vizsgálatokból és állatmodellekből származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a nemi hormonok befolyásolhatják az ízületek egészségét és a fájdalmat. Ez a szisztematikus áttekintés és metaanalízis a perimenopauza mozgásszervi megnyilvánulásainak előfordulási gyakoriságát vizsgálja, valamint jellemzi a kapcsolódó mozgásszervi állapotokat, hogy betekintést nyújtson abba, milyen szerepet játszhat a menopauza a mozgásszervi tünetek kialakulásában.
Módszerek
A tanulmány szisztematikus áttekintés és metaanalízis, amelyet bevett szisztematikus áttekintési módszertan szerint végeztek. Három bíráló egymástól függetlenül szűrte a címeket és az absztraktokat, majd értékelte a teljes szövegeket. A teljes szövegek szűrése során felmerült nézeteltéréseket egy negyedik bíráló rendezte. Három bíráló egymástól függetlenül, párhuzamosan nyerte ki az adatokat egy előre meghatározott, pilotvizsgálatban tesztelt Microsoft Excel-űrlap segítségével. A kinyert adatok között szerepeltek a vizsgálatok jellemzői, a betegek demográfiai adatai, a menopauzális státusz és a mozgásszervi kimenetelek. Három bíráló egymástól függetlenül értékelte a vizsgálatok minőségét a Joanna Briggs Institute keresztmetszeti vizsgálatokhoz készült kritikus értékelési ellenőrzőlistájával.
Támogathatósági feltételek
A beválasztásra randomizált, kontrollált vizsgálatok, összehasonlító kohorszvizsgálatok, eset-kontroll vizsgálatok és kérdőíves felmérések voltak alkalmasak. A vizsgálatoknak perimenopauzában lévő nőket kellett bevonniuk, és elsődleges adatokat kellett közölniük mozgásszervi tünetekről vagy kórképekről. A publikációkat nyelvtől függetlenül figyelembe vettük. A menopauza szakaszait a Stages of Reproductive Aging Workshop (STRAW) kritériumai szerint soroltuk be. Kizártuk azokat a vizsgálatokat, amelyek nem különítették el a menopauza szakaszait e kritériumok szerint, valamint azokat is, amelyek műtéti menopauzán átesett nőket vizsgáltak, hogy a természetes menopauzális átmenetre összpontosítsunk.
Vizsgált kimenetelek
Az elsődleges végpontok az izom- vagy ízületi fájdalom, a hátfájás és a meghatározott mozgásszervi kórképek előfordulási gyakorisága voltak. Ha beszámoltak a fájdalom súlyosságáról, a közepes és súlyos tüneteket is figyelembe vették az izom- vagy ízületi fájdalom végpontjában. A fájdalomtüneteket többféle mérőeszközzel értékelték, köztük a Menopause Rating Scale, a Menopause-Specific Quality-of-Life Questionnaire, a Kupperman Menopausal Index, a Greene Climacteric Scale és a vizsgálatspecifikus kérdőívek segítségével. A konkrét mozgásszervi állapotokra vonatkozó adatokat akkor gyűjtötték ki, ha rendelkezésre álltak.
A szerzők metaanalízisekkel becsülték meg az összesített prevalenciát, és összehasonlították az eredményeket a menopauza különböző szakaszaiban. Véletlenhatás-modelleket alkalmaztak, a heterogenitás lehetséges forrásait pedig alcsoportelemzésekkel vizsgálták, többek között a mérési skálát, a földrajzi elhelyezkedést, a fájdalom súlyosságát és az átlagéletkort.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
Eredmények
37 tanulmányt vontak be; ezek közül 35 keresztmetszeti vizsgálat volt, a fennmaradó kettő pedig prospektív kohorszvizsgálat. A bevont tanulmányok 22 különböző földrajzi régióból származtak. Ázsia volt a legnagyobb arányban képviselt kontinens, ezt Európa, Észak-Amerika, végül Afrika követte.
Összesen 93 421 nőt vontak be, közülük 26 789-et a premenopauzális, 24 326-ot a perimenopauzális, végül pedig 41 906-ot a posztmenopauzális szakaszba soroltak.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
Izom- és ízületi fájdalom
Az izom- vagy ízületi tünetek előfordulási aránya a menopauza előtt álló nőknél 40%, a perimenopauzában lévő nőknél 57%, a menopauza után lévő nőknél pedig 59% volt. A páronkénti metaanalízis szerint a perimenopauzában lévő nőknél szignifikánsan nagyobb volt az izom- vagy ízületi fájdalom kockázata, mint a menopauza előtt álló nőknél: az abszolút kockázatkülönbség 1000 nőre vetítve 130 többleteset volt. Nem észleltek szignifikáns alcsoport-interakciókat.
Hasonlóképpen, a menopauza utáni nőknél szignifikánsan nagyobb volt az izom- vagy ízületi fájdalom kockázata, mint a menopauza előtt álló nőknél: 1000 nőre vetítve 148-cal több esetet jelentett az abszolút kockázatkülönbség. A mérési skála szerinti alcsoportok között nem figyeltek meg szignifikáns interakciót. A vizsgálatok földrajzi helyszíne és a fájdalom súlyossága szerint azonban szignifikáns alcsoport-interakciókat azonosítottak. A kohorszok átlagéletkora szerinti alcsoportelemzés nem mutatott szignifikáns interakciót azok között a vizsgálatok között, amelyekben a nők átlagéletkora legalább 50 év volt, illetve 50 év alatti.
Ezzel szemben a perimenopauzában lévő és a posztmenopauzában lévő nőket összehasonlító páronkénti metaanalízis nem talált statisztikailag szignifikáns különbséget az izom- vagy ízületi fájdalom prevalenciájában a két csoport között. Ugyanakkor a mérési skála, a földrajzi elhelyezkedés és a fájdalom súlyossága szerint szignifikáns alcsoport-interakciókat azonosítottak.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
Hátfájás
A hátfájás összesített prevalenciája a menopauza előtti nőknél 42%, a perimenopauzában lévő nőknél 57%, a menopauza utáni nőknél pedig 59% volt. A páronkénti metaanalízis szerint a perimenopauzában lévő nőknél szignifikánsan nagyobb volt a hátfájás kockázata, mint a menopauza előtti nőknél: 15%-kal magasabb. Hasonlóképpen, a menopauza utáni nőknél is szignifikánsan nagyobb volt a hátfájás kockázata, mint a menopauza előtti nőknél: 20%-kal magasabb.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
A mozgásszervi állapotok prevalenciája perimenopauzában lévő nők körében
Yoon és munkatársai egyetlen vizsgálatban számoltak be a perimenopauza egyes mozgásszervi megnyilvánulásainak prevalenciájáról: több vállbetegséget hasonlítottak össze perimenopauzában lévő (n = 197) és premenopauzában lévő (n = 113) nők körében. Az adhesiv capsulitis volt a leggyakoribb diagnózis: prevalenciája a perimenopauzában lévő nőknél 35%, a premenopauzában lévőknél pedig 32% volt; a két csoport között azonban nem figyeltek meg szignifikáns különbséget. A vállízületi synovitis volt a második leggyakoribb diagnózis, és szignifikánsan nagyobb prevalenciát mutatott a perimenopauzában lévő nők körében, mint a premenopauzában lévőknél (25,1% szemben a 6,2%-kal). A rotátorköpeny rendellenességeit és az arthritist is vizsgálták, az áttekintett tanulmány azonban nem közölt konkrét eredményeket ezekre a kimenetelekre vonatkozóan.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
Kérdések és gondolatok
Az eredmények arra utalnak, hogy a perimenopauza során bekövetkező, esetleg az ösztrogénszint csökkenésével összefüggő strukturális változások hozzájárulhatnak a perimenopauza és a posztmenopauza mozgásszervi tüneteihez. Ezt a feltételezést alátámasztja, hogy a mozgásszervi fájdalom gyakoribb a perimenopauzában lévő nőknél, mint a premenopauzában lévőknél, és a menopauza után további növekedés figyelhető meg. Az oszteoartritisz és a szinovitisz összefügghet ezekkel az endokrinológiai változásokkal, mivel az ösztrogénszint csökkenését fokozott gyulladásos válaszreakciókkal hozták összefüggésbe.
Gyógytornászati szempontból alapvető fontosságú azoknak a betegeknek a korai felismerése, akiknek a fájdalmában endokrinológiai tényező is szerepet játszhat. Egy narratív áttekintés több olyan klinikai jellemzőt emel ki, amelyek a menopauzával való összefüggésre utalhatnak, köztük a tünetek megjelenését és előrehaladását, a menopauzális státuszt, a hőhullámokat, az alvászavarokat és a hangulatváltozásokat. A fájdalom az ízületeket, az izmokat, a bursákat és az ín- és szalagtapadási helyeket is érintheti. Az anamnézisnek a pajzsmirigybetegségekre és a D-vitamin-hiányra is ki kell terjednie. Szisztémás betegség gyanúja esetén mérlegelni kell a metabolikus, gyógyszerrel összefüggő, endokrin, reumatológiai, fertőzéses és rosszindulatú okokat. A 2. táblázat további információkat nyújt a menopauzában lévő nők ízületi fájdalmának differenciáldiagnózisáról.
Egy 2024-ben megjelent második narratív áttekintés bevezeti a menopauza mozgásszervi szindróma kifejezést, és további klinikai jellemzőket azonosít, köztük az atraumás ízületi fájdalmat és a korábban fennálló adhesiv capsulitist. A polymyalgia rheumaticát is fontos differenciáldiagnózisként emeli ki, mivel 50 év feletti felnőtteknél mozgásszervi fájdalommal jár.
Ha a gyógytornászati vizsgálat alapján a tünetek hátterében szisztémás ok állhat, indokolt a pácienst háziorvoshoz irányítani. A további orvosi kivizsgálás és laboratóriumi vizsgálatok segíthetnek feltárni a háttérben álló endokrin vagy anyagcsere-betegségeket, a gyógyszerekhez köthető hatásokat, a fertőzéseket vagy más szisztémás állapotokat.
A kezelés kapcsán a szakirodalom hangsúlyozza a csontok egészségének nyomon követését és a csontritkulás kockázatának felmérését. A D-vitamin pótlása előnyös lehet azok számára, akiknek nem megfelelő a D-vitamin-szintjük, bár a K2-vitamin pótlására vonatkozó bizonyítékok kevésbé egyértelműek. A testsúlyterheléses és ellenállással végzett gyakorlatok fontosak a csontok egészségének megőrzésében, a funkció javításában és az elesés kockázatának csökkentésében. Végül a menopauzális hormonterápia (MHT) segíthet az ösztrogénhiány bizonyos következményeinek kezelésében, de az alkalmazhatóságát orvosnak kell egyénileg megítélnie.
Forrás: Kruse és mtsai., JBJS Open Access. (2026)
Beszélj hozzám szakértőként
A vizsgálat eredményeinek értelmezésekor több módszertani korlátot is figyelembe kell venni.
Az egyik fő korlát a bevont vizsgálatok közötti jelentős heterogenitás, amely többek között a vizsgálati populációk, a végpontok definíciói, a mérőeszközök és a kontextuális tényezők eltéréseiből eredhet. Ezért az összesített becsléseket óvatosan kell értelmezni, mivel a megfigyelt összefüggés nem feltétlenül érvényes minden populációra és környezetre.
A résztvevők földrajzi megoszlását is érdemes figyelembe venni. A 2. ábrán látható módon a bevont résztvevők körülbelül 63%-a Kelet-Ázsiából származott. Bár a szerzők földrajzi elhelyezkedés szerinti alcsoportelemzéseket végeztek, a fájdalom észlelésében és jelentésében mutatkozó kulturális különbségek, valamint a populációk jellemzői és az egészségügyi ellátás körülményei közötti eltérések korlátozhatják az összevont becslések más populációkra való általánosíthatóságát.
Az eredmények mérése további fontos korlátot jelent. Az alkalmazott kérdőíveket elsősorban a menopauzális tünetek vagy az életminőség felmérésére tervezték, nem pedig a perimenopauza mozgásszervi megnyilvánulásainak átfogó jellemzésére. Bár a szerzők a mérőskála alapján alcsoportelemzéseket végeztek, a kérdőívek tartalmának és az eredmények definícióinak eltérései korlátozhatják a vizsgálatok összehasonlíthatóságát. Emellett a fájdalom helyére, a funkcionális hatásra és a konkrét mozgásszervi diagnózisokra vonatkozó információk hiánya korlátozza az eredmények klinikai értelmezhetőségét.
E korlátok ellenére a mintegy 93 000 nő adatait összesítő nagy minta fontos erősség: jelentős mennyiségű statisztikai információt nyújt, és több országra is kiterjed. A nagy mintanagyság azonban önmagában nem ellensúlyozza a zavaró tényezők hatását, a mérési korlátokat vagy a vizsgálatok közötti jelentős heterogenitást.
Az eredmények összességében arra utalnak, hogy összefüggés van a menopauza szakasza és a mozgásszervi fájdalom előfordulási gyakorisága között. A feltételezett biológiai mechanizmusok – köztük az ösztrogénszint csökkenésének gyulladásra és a mozgásszervi szövetekre gyakorolt lehetséges hatása – biológiailag hihetővé teszik ezt az összefüggést. Ezek a mechanizmusok azonban nem bizonyítják az ok-okozati kapcsolatot.
Főbb üzenetek
-
A perimenopauza mozgásszervi tünetei gyakoriak. Ez a szisztematikus áttekintés és metaanalízis azt találta, hogy az izom- és ízületi fájdalom gyakrabban fordult elő a perimenopauzában lévő (57%) és a posztmenopauzában lévő nőknél (59%), mint a premenopauzában lévő nőknél (40%). A perimenopauzában és a posztmenopauzában lévő nők között azonban nem találtak szignifikáns különbséget.
-
Tekints a menopauzára lehetséges közreható tényezőként, ne pedig biztos diagnózisként. A hormonális változások hatással lehetnek a mozgásszervi szövetekre és a fájdalom mechanizmusaira, de a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá az ok-okozati kapcsolatot. Az átfogó felmérés továbbra is elengedhetetlen más közreható tényezők és lehetséges differenciáldiagnózisok azonosításához.
-
Igazítsd klinikai gondolkodásodat a beteg tágabb klinikai képéhez. A menopauzális állapot, a tünetek kezdete és alakulása, az alvászavarok, a hőhullámok és a hangulatváltozások hasznos klinikai kontextust nyújthatnak. Atraumás mozgásszervi fájdalom esetén klinikai indokoltság esetén a szisztémás, endokrin, metabolikus és gyulladásos kórképek lehetőségét is mérlegelni kell.
-
A gyógytorna továbbra is fontos a funkció és a mozgásszervi egészség megőrzésében. A személyre szabott ellenállásos és testsúlyterheléses gyakorlatok támogathatják az izomerőt, a fizikai funkciót és a csontok egészségét. Ha a tünetek valamilyen szisztémás betegségre utalnak, indokolt együttműködni a háziorvossal.
-
Értelmezd óvatosan az eredményeket. A keresztmetszeti vizsgálatok túlsúlya, a jelentős heterogenitás és az önbevalláson alapuló tünetekre való támaszkodás korlátozza az oksági következtetések levonását és az eredmények általánosíthatóságát. További longitudinális kutatásokra van szükség annak tisztázásához, hogy a menopauzával járó változások hogyan befolyásolják a mozgásszervi fájdalmat, valamint a hatékony kezelési stratégiák azonosításához.
Referencia
