Medence-mellkas mozgáselkülönítése rövid képzés előtt és után

Bemutatkozás

A gerinc sok ízületből áll, ezért sokféle mozgásstratégiát használhatsz funkcionális feladatokhoz, például hajlításhoz vagy emeléshez. Ha derékfájásod van, vagy korábban volt ilyen területen fájdalmad, a gerinc mozgatása merevvé válhat. Gyakran alkalmazkodsz ahhoz, hogy a medence és a háti gerinc azonos irányba mozogjon. Az elkülönített mozgásokhoz viszont a medence és a háti gerinc ellentétes irányú mozgására van szükség. A medence-háti gerinc szétválasztása segíthet a mozgáskorlátozottaknak más mozgásstratégiákat "felszabadítani", de sokan nehezen érik el. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a medence és a törzs mozgását el tudod-e különíteni ismétlődő feladat során, és hogy rövid képzéssel javítható-e ez.

Módszerek

A résztvevők retroreflektív markereket kaptak, melyeket a bőrükre rögzítettünk a T8-tól S1-ig terjedő gerincszakaszon. A tanulmány cross-over dizájnt alkalmazott.

medence-mellkas mozgás szétválasztása — Forrás: Shannick et al., Musculoskelet Sci Pract. (2024)

Alaphelyzet

A célzott tréningprotokoll előtt és után kétféle vizsgálatot végeztünk a résztvevőkkel. A vizsgálatok a következőket foglalták magukban:

Emelés/Leengedés Feladat: 35 folyamatos emelési/leengedési ciklust végeztünk egy 1,8 kg-os dobozzal, a térd és a váll magasságában lévő polcok között, 0,5 Hz sebességgel, egy metronómot követve. Ezután 10 perc nyugalmi időt biztosítottunk.
Medencebillentés feladat: Végezz 35 folyamatos, álló helyzetben elülső-hátsó medencebillentést, törekedve a medence izolált mozgására, minimalizálva a törzs és a végtagok mozgását. Ez az ismétlődő feladat 1 Hz-es metronómot követett, így minden billentő mozgás 2 másodperc alatt zajlott.

Képzés

A két mérés után minden résztvevő 20 perces medence-mellkas mozgás szétválasztó tréningen vett részt. A tréning célja a medence mozgáskontrolljának és a törzsmozgástól való függetlenítésének javítása volt. A progresszió tartalma:

Macska-tehén mozgás: Négykézláb helyzetben végezzük, először szabadon, majd tárgy segítségével korlátozzuk a törzs mozgását, elősegítve a medence-mellkas mozgás szétválasztását.
Irányított medencebillentések: Kezdetben térdelő pozícióban, gyógytornász segítségével, majd állva, végül meghatározott ütemben, csak szóbeli utasításokkal végezzük.

Utánkövetés

A képzés után a résztvevők ismét elvégezték az ismétlődő emelési és medencebillentési feladatokat.

A retroreflektív markerekkel nyert kinematikai adatokból tárgyiasítottuk a mellkas és a medence mozgását. Létrehoztunk egy helyi koordináta-rendszert, melyből 3D-s szögeket számíthatsz. Azonban a mellkas és a medence mozgását csak a hajlítás és nyújtás szempontjából vizsgáltuk.

Ezen információk alapján hat koordinációs minta került meghatározásra a medence és a mellkas mozgása között. Ezek a minták leírják, hogyan mozoghat a mellkas és a medence egymáshoz képest mozgás közben

Fázisban: A medence és a törzs azonos irányba, hasonló mértékben mozdul. Hatékonyan szinkronban mozognak. Például: A medence elülső billenése és a törzs hajlítása.
In-Phase, medence domináns: A mozgás során a medence és a mellkas azonos irányba mozdul el. A medence mozgása azonban jelentősen nagyobb, mint a mellkasé.
In-Phase Mellkas Domináns: A medence domináns mintához hasonlóan, a medence és a mellkas is azonos irányba mozdul, de itt a mellkas többet mozog, mint a medence.
Ellenkező fázis: A medence és a mellkas ellentétes irányba mozdul, hasonló mozgásmértékkel. Például: A medence elülső billenése és a háti gerinc nyújtása.
Anti-Fázisú, Medence Domináns: A medence és a mellkas ellentétes irányban mozog, de a medence többet mozdul.
Anti-Fázisú, Mellkas Domináns: Ebben a mintázatban a medence és a mellkas ellentétes irányban mozog, de a mellkas mozgása hangsúlyosabb.

Az antifázis mozgások a medence és a törzs közötti szétválasztott mozgásokat jelentik. Az antifázis medence domináns koordinációs minta a medencebillentési feladat és képzési cél volt. Az antifázis és az antifázis törzs domináns is kívánatos volt, de a szerzőket főként az antifázis medence domináns koordinációs minta érdekelte.

A dinamikus helyi stabilitást emelés/süllyesztés és medencebillentés során az ágyéki gerinc hajlítási és nyújtási szögtartományának mintavételével elemezzük.

Eredmények

Tizenhét egészséges ember vett részt a vizsgálatban. Nem volt kórtörténetükben derék- vagy medencefájdalom. Átlagéletkoruk 25,3 év volt, átlagosan 173,7 cm magasak és 71,7 kilogramm súlyúak voltak.

Tíz résztvevőt magas, hetet alacsony képességűnek soroltunk be a medencebillentési mozgás ismételt vizsgálata során végzett, vizuális megfigyelés alapján.

Folyamatos medencebillenés vizsgálatok

Alaphelyzetben jelentős eltérést tapasztaltunk a magas és alacsony képességű csoportok koordinációs mintázatában a folyamatos medencebillenéses vizsgálatok során.

A tréning előtt az alacsony képzettségű csoportba sorolt személyek In-Phase mozgásokat és kisebb mértékben In-Phase és Anti-Phase medencedomináns koordinációs mintázatokat alkalmaztak az ismétlődő medencebillenés vizsgálatok során.
A magas szintű mozgáskészséggel rendelkező résztvevők a képzési protokoll előtt több ellenfázisú és ellenfázisú medence domináns mintát használtak. Ez azt jelenti, hogy disszociált mozgásmintát használsz az ismétlődő billenési vizsgálatok során. Amikor előre billented a medencéd, ezt összekapcsolod a háti gerinc nyújtásával.

Röviden, a kevésbé képzett résztvevők inkább azonos fázisú, a képzettebbek pedig ellenfázisú mozgásokat végeztek.

A képzési szakasz után:

Az alacsony képzettségű csoportban jelentősen megnőtt az In-Phase medence domináns és az Anti-Phase medence domináns használata. Ezzel szemben az In-Phase mozgások használata csökkent, bár nem szignifikánsan.
A képzési szakasz után nem észleltünk különbségeket a magasan képzett csoportban.

A képzett résztvevőknél nem történt változás a képzés után, de a kevésbé képzettek még mindig jelentősen több In-Phase medence domináns és In-Phase mozgást végeztek, mint a képzett csoport. Viszont, több Anti-Phase Medence domináns és In-Phase Medence domináns mozgást végeztek, miközben csökkentették az In-Phase koordinációs mintákat. Ez azt jelenti, hogy megtanultak több medence mozgást használni az ismétlődő medencebillenés vizsgálatok során.

Ismétlődő emelési/süllyesztési vizsgálatok

Ismétlődő emelési és süllyesztési feladatok során, a tréning előtt és után is, a résztvevők az idő 75%-ában fázisban lévő koordinációs mintázatokat, 20%-ában pedig fázisban lévő, mellkas domináns mintázatokat használtak, függetlenül attól, hogy magas vagy alacsony képzettségű csoportba tartoztak.

Nem tapasztaltunk különbséget a csoportok között a kiinduláskor vagy a képzési szakasz után. Hasonlóképpen, nem figyeltünk meg csoporton belüli eltérést, eltekintve egy nagyon csekély, de valószínűleg elhanyagolható különbségtől a magasan képzett csoportban, ahogy az az alábbi képen látható (*).

Kérdések és gondolatok

Összefoglalva, azok a résztvevők, akiknek nehézséget okozott a medence és a törzs mozgásának szétválasztása az ismétlődő, folyamatos elülső és hátsó medencebillentések során, egy rövid, 20 perces edzés után javították a képességüket. Több medencemozgást tudtak alkalmazni az ismétlődő medencebillentési vizsgálatok során, és jobban el tudták különíteni a medence és a törzs közötti mozgásokat. Azok a résztvevők, akik már az edzés előtt is magas szintű készségekkel rendelkeztek ezekhez az elülső és hátsó medencebillentő mozgásokhoz, az edzés után nem fejlesztették tovább a képességüket.

A derékfájós páciensek gyakran számolnak be mozgásmerevségről, és gyengén teljesítenek a motoros kontrollteszteken, melyek a kontrollt és a medence-háti szakasz mozgásának disszociációját mérik. A tanulmány kimutatta, hogy rövid tréning segíthet az egyéneknek növelni a mozgásuk kontrollálási és disszociálási képességét, ami több mozgásstratégiához vezethet a mozgásmerevség érzésének enyhítésére. Ez javíthatja a deréktáji mozgás feletti kontrollt és a kényelmesebb mobilitást. Mindez előnyös lehet akut vagy krónikus hátfájással, valamint enyhe fájdalommal küzdők számára is. Ne feledjük azonban, hogy ez a tanulmány egészséges, derékfájdalmaktól mentes embereket vizsgált.

A folyamatos emelési és leengedési vizsgálatok során nem tapasztaltunk eltéréseket. Sem a képzett és kevésbé képzett résztvevők között, sem a tréning előtt és után. Tehát a résztvevők nem változtatták meg jelentősen a medence és a háti gerinc koordinációját a folyamatos emelés/leengedés során, még a medence és a háti gerinc elkülönített mozgásának tréningje után sem.

A szerzők szerint ez alátámasztja a hipotézisüket, mivel az emelés/leengedés közismert mozgás, mely a medence és a mellkas szoros koordinációjával valósul meg. Az emelés általában egy fázisban történő mozgás, a mellkas és a medence azonos irányba mozdul. Tehát a medence előre billen, ahogy a mellkas hajlításba kerül, és fordítva.
A szerzők kiemelik, hogy a medence és a háti gerinc mozgásának szétválasztása emeléskor/leengedéskor nem szükséges, és nem is cél. Nekem személy szerint ez tetszett a tanulmányban. A szerzők nem állították, hogy a gerinc védelme érdekében egyenes háttal kell emelni, ahogy azt gyakran olvashatod az „gészségügyi tanácsokban”. Azt állították, hogy az emelés főként a háti gerinc hajlításával és a medence elülső billentésével történik.
Ez egy korábbi tanulmányom megállapításaival is egyezik, amely a gerinc helyzetét vizsgálta: a hajlított, semleges vagy nyújtott gerinccel történő emelést vetettem össze. Ebben a konkrét tanulmányban nagyobb erőt és hatékonyságot tapasztaltunk, amikor a hajlított gerinccel történt az emelés. Ha megnézzük a tanulmány módszereit, valóban a hajlított gerinccel való emelés egy fázisban lévő hajlítási mozgás volt.
Úgy tűnik, a háta egyenesen tartása tárgyemeléskor nem feltétlenül előnyösebb.

Sajnálatos módon a tanulmány nem vizsgálta, hogy a résztvevők elérhettek volna-e valamilyen medence-mellkas mozgásdisszociációt az emelési/leengedési feladat során, ha erre utasítják őket. Ez azért lett volna érdekes, mert ez a képesség nagyobb mozgási változatosságot biztosítana a személyek számára a funkcionális feladatok során.

Nekem tetszett, hogy ez a cikk nem a medence-mellkas mozgás elkülönítésének használatát hangsúlyozta a ”jó mozgásminta” létrehozásához. Ehelyett az volt a céljuk, hogy nagyobb mozgásvariabilitást hozzanak létre, különösen, hogy több módot adjanak az embereknek egy emelési feladat elvégzésére.

Beszélj hozzám szakértőként

A medencebillentési vizsgálatok során a helyi dinamikus stabilitás elemzése azt mutatta, hogy az alacsonyabb képességű csoport mozgása stabilabb volt, mint a magasabb képességű csoporté. Az edzés után mindkét csoport mozgása jelentősen kevésbé volt stabil. Ez ellentétben állt a tanulmány hipotézisével. A szerzők azonban megkérdőjelezik, hogy az elemzésük képes-e érdemi eredményekkel szolgálni.

Ne feledd, bőrjelölőket használtunk, melyek mozgási artefaktumoknak lehetnek kitéve. Keresztváltó elrendezést alkalmaztunk, mely előnyös, mert minden résztvevő önmaga kontrolljaként szolgál, így a kezelés hatása egyénen belül mérhető. Ezzel csökkenthető a csoportos összehasonlításokból adódó, résztvevők közötti eltérés, lehetővé téve a kovariánsok hatásának mérséklését. Másodszor, párhuzamos elrendezéshez hasonló pontosságú becslést nyerhetsz, kevesebb résztvevővel is, ami gyakran korlátozó tényező a kis létszámú vizsgálatoknál.

Fő üzenetek

Egy rövid, 20 perces tréning képes módosítani a mozgási stratégiákat azoknál, akik nehezen végzik a medencemozgásokat. A tréning után sokkal több medencemozgást tudsz alkalmazni egy ismétlődő medencebillentő mozgásgyakorlat során.