Bemutatkozás

A patellofemorális fájdalom legjobb bizonyítéka szerint a mozgás az elsődleges kezelés. De továbbra is bizonytalan, hogy milyen típusú gyakorlat a legjobb. Javasolták a combfeszítő-központú, a csípő-központú gyakorlatokat vagy a kettő kombinációját. Mivel kevés tanulmány hasonlítja össze a két lehetőséget, ez a vizsgálat a patellofemorális fájdalom két gyakori gyakorlattípusát vizsgálja.

Módszerek

Ezt a randomizált, kontrollált vizsgálatot Dániában végezték, melybe olyan betegek kerültek bevonásra, akiket háziorvos utalt be a Koppenhágai Sportorvosi Intézetbe. A klinikailag diagnosztizált patellofemorális fájdalmuk mellett a mindennapi tevékenységek (ADL) során egy 10-es skálán 3-as vagy annál magasabb fájdalomértékkel rendelkeztek. A fájdalom kezdete alattomos, atraumatikus volt, és legalább 4 hétig fennállt. Ráadásul az alábbi kritériumok közül legalább háromnak szintén jelen kellett lennie: elülső térdfájdalom, ami hosszas üléshez, lépcsőn fel- vagy lemenetelhez, guggoláshoz, illetve aktivitás közbeni vagy utáni fájdalomhoz társult.

Patellofemorális fájdalom esetén végezhetsz quadricepsz vagy csípő gyakorlatokat. Elsőként végezhetsz ülő térdnyújtást, guggolást és előre tüdőt. Csípőre fókuszálva végezhetsz kagylókat, oldalfekvő/álló csípő abductiot és hasra fekvő/álló csípő extensiot. Minden résztvevő egyéni oktatást kapott a gyakorlatok elvégzéséhez. 8-12 ismétlést végezhetsz, úgy, hogy az utolsó ismétlések nehezek legyenek, de ne befolyásolják a mozgás minőségét. Használj gumiszalagokat, súlyokat, testsúlyt a gyakorlatok egyéni terhelésének növeléséhez. Ha 14 ismétlést tudsz végezni, növeld a terhelést.

Az elsődleges eredmény a kiindulási értékhez viszonyított változás volt az Elülső Térd Fájdalom Skálán (Kujala pontszám – AKPS) a 12. héten. Ez a pontszám 0-100 között van, a magasabb pontszámok kevesebb patellofemorális tünetet jeleznek. A minimális klinikailag fontos különbség 8-10 pont.

Eredmények

Kétszáz résztvevőt randomizáltunk egyenlően csípő- vagy quadricepsz gyakorlatokra. Kezdetben hasonló jellemzőik voltak. Átlagosan 27 évesek voltak, átlagos BMI-jük 22,6 volt, 69%-uk női. A programozott edzéssorozatokhoz való ragaszkodás átlagosan 77% volt.

A fő eredmény azt mutatta, hogy a quadricepsz gyakorlatokat végző csoport 7,6 pontot javult. A csípőgyakorlatokat végző csoportnál ez 7,0 pont volt. Emiatt a csoportok között nem volt szignifikáns különbség, csak 0,6 pont. Tehát egyik beavatkozás sem bizonyult jobbnak a másiknál. Néhány résztvevőnél a tünetek súlyosbodtak, ezért csökkentettük a sorozatok és ismétlések számát, vagy a mozgástartományt a testsúlyt terhelő gyakorlatoknál. A másodlagos eredmények is hasonló tendenciát mutattak.

Kérdések és gondolatok

Mi okozta az egyik edzésprogram alacsonyabb hatékonyságát? Túl alacsony terhelésűek voltak a gyakorlatok? A szerzők említik, hogy a terheléseket egyénileg határozták meg és szükség szerint igazították. Azonban nem közöltek információt ezen progressziók jelenlétéről vagy hiányáról a vizsgált populációban. Ezért nehéz megítélni. A résztvevőknek mindössze 3 gyakorlatot kellett végezniük. Ez talán túl egyhangú volt, mivel a mindennapi tevékenységek (ADL) többet igényelnek. Kiegészítő otthoni edzésprogramként én biztosan nem bonyolítanám túl a dolgokat, de ha ez az egyetlen beavatkozás (nincs felügyelt foglalkozás), akkor ez túl kevés változatosságot eredményezhetett. Különösen a quadricepsz csoport csak a sagittalis síkban végzett gyakorlatokat. Ez részben lehet az oka annak, hogy nem lépték túl a 8-10 pontos MCID-t az AKPS-ben

Eredményeink alapján javasoljuk, hogy folytasd a quadricepsz- és csípőgyakorlatokat kombináló programokat, és vezess be változatos mozgásokat! A patellofemorális fájdalom kezelésében továbbra is a sportág- és tevékenység-specifikus edzés és a kinetikus lánc mentén végzett gyakorlatok a legfontosabbak.

Beszélj hozzám szakértőként

A kiindulási jellemzők már eleve magas Kujala pontszámot mutatnak mindkét csoportban (>70/100). Ez részben magyarázhatja az elmaradt javulást, mivel plafonhatást eredményezhetett. Egy másik ok lehet a felügyelet és a beteg-terapeuta kapcsolat hiánya. Továbbá, a betartást önbevallás alapján mértük, de mivel a kezelések nem voltak felügyelve, ez felülbecsülhette a gyakorlatprogramhoz való valódi ragaszkodást. Az intention-to-treat elemzés az összes résztvevő adatát felhasználja a beosztásuknak megfelelően. Itt is, a program be nem tartása torzíthatja az eredményeket.

Fő üzenetek

12 hetes, quadricepszre és csípőre fókuszáló gyakorlatok hasonlóan hatékonyak patellofemorális fájdalom esetén, bár egyik sem hozott klinikailag jelentős eredményeket. A mintában már a kiinduláskor magas pontszámok voltak az elsődleges eredmény szempontjából, ami kevés/semmi teret nem hagyott a javulásra. Az izomerőn kívül más tényezők is döntőek lehetnek a patellofemorális fájdalommal küzdő betegek számára elérendő, értelmes eredmények szempontjából.

Referencia

Hansen R, Brushøj C, Rathleff MS, Magnusson SP, Henriksen M. Quadricepsz vagy csípő gyakorlatok patellofemorális fájdalomra? Randomizált, kontrollált ekvivalencia vizsgálat. Br J Sports Med. 2023 május 3.: bjsports-2022-106197. doi: 10.1136/bjsports-2022-106197. Nyomtatás előtt elérhető. PMID: 37137673.