Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A patellofemorális ízületi reakcióerők a quadricepsz izom térdhajlítás közbeni húzásával keletkeznek, mely a patellát a combcsonton lévő ízületi felszínhez nyomja. Ezek az erők a nagyobb quadricepsz erővel és a növekvő térdhajlítási szögekkel együtt nőnek. Így bizonyos tevékenységek nagyobb terhelést okoznak a patellofemorális ízületen, mint mások. Ennek fényében a patellofemorális ízület terhelésének tanulmányozása nagyon hasznos az edzéstervezés és a rehabilitáció irányításához. Ezért ez az áttekintés azt vizsgálta, hogy a patellofemorális ízületi reakcióerők hogyan alakulnak a különböző mindennapi tevékenységek során, és összehasonlította az egészséges egyéneket a patellofemorális fájdalommal küzdőkkel. Gyakran gondolják, hogy a patellofemorális fájdalom megelőzi a patellofemorális osteoarthritist, ezért ezt az állapotot is összehasonlítottuk az egészségesekkel.
Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb cikket összegyűjtsük a szisztematikus áttekintéshez, átfogó keresési stratégiát alkalmaztunk a patellofemorális ízületi reakcióerővel kapcsolatos keresztmetszeti vagy intervenciós tanulmányok bevonására a mindennapi tevékenységek vagy terápiás gyakorlatok során. A patellofemorális ízületi reakcióerőt úgy határoztuk meg, mint "a patella és a femur közötti nettó reakcióerő mértéke, amely a quadricepsz izom és a patella-ín hatásának köszönhető a patellára bármely adott térd hajlítási szögben." Az erők testsúlyban (BW) kerültek kifejezésre, hogy lehetővé tegyék a különböző tanulmányok összehasonlítását.
A szisztematikus áttekintésbe hetvenegy tanulmány került bevonásra: 63 alanyon belüli vizsgálat, 1 RCT és 7 keresztmetszeti tanulmány. 9 egészséges alanyon, 3 patellofemoralis fájdalomban szenvedő alanyon végzett vizsgálatból vontuk össze a járás közbeni patellofemoralis ízületi reakcióerők csúcsértékeit, és 1 tanulmány számolt be a patellofemoralis ízületi reakcióerőkről patellofemoralis ízületi porchiányos alanyoknál. Ezek az összevont csúcserők egészséges alanyoknál 0,9 ± 0,4 BW (a járási sebesség 1,33–1,50 m/s között volt), patellofemoralis fájdalom esetén pedig 0,8 ± 0,2 (járási sebesség 1,32–1,36 m/s között). Egy patellofemoralis ízületi porchiányos alanyokon végzett vizsgálatban a patellofemoralis ízületi terhelés 1,3 ± 0,5 BW volt 1,55 m/s járási sebességnél.
Lépcsőn felfelé menet a patellofemorális ízület reakciós erői egészséges alanyoknál 3,2 ± 0,7 BW, míg betegeknél 2,5 ± 0,5 BW volt. Lépcsőn lefelé menet a patellofemorális ízület reakciós erői egészséges alanyoknál 2,8 ± 0,5 BW, patellofemorális fájdalommal küzdőknél pedig 2,6 ± 0,8 BW volt. Egy patellofemorális OA-val küzdő egyénekkel végzett tanulmányban ezek az erők lépcsőn felfelé 1,6 ± 0,4 BW, lépcsőn lefelé pedig 1,0 ± 0,5 BW voltak.
Futás közbeni erők vizsgálatakor az összesített adatok 5,2 ± 1,2 testsúlyt mutattak egészséges alanyoknál, illetve 4,1 ± 0,9 testsúlyt patellofemorális fájdalommal küzdőknél. Az első esetben 2,33-4,47 m/s, a másodikban pedig 2,77-4,00 m/s között változott a futás sebessége.
Sajnos, a más napi tevékenységek, terápiás gyakorlatok és fizikai beavatkozások során történő összevonás nem volt lehetséges. Ugyanez volt igaz a patellofemorális ízületi reakcióerők összehasonlítására egészséges személyek és patellofemorális fájdalommal/OA-val küzdők között. Általánosságban elmondható, hogy a kettőt összehasonlítva úgy tűnik, hogy a patellofemorális ízületi reakcióerők alacsonyabbak a patellofemorális fájdalomban szenvedő betegeknél.
Egyes kutatások szerint a patellofemorális ízületi reakcióerők terápiás gyakorlatoknál 1-18xBW között mozognak. Guggolás közben a csúcsértékek 1-18xBW között vannak. Tüdőzésnél a patellofemorális ízületi reakcióerők 3-6-szorosa a testsúlynak. A kerékpározás során ez az érték 1-7xBW között mozog. Ugráskor nagyobb patellofemorális ízületi reakcióerők lépnek fel, 9-11xBW között. Néhány terápiás gyakorlat jobban igénybe veszi a patellofemorális ízületet, mint mások. Például, nagyobb patellofemorális ízületi reakcióerőket mértek előrelépéses tüdőzésnél, mint előrelépés nélkülinél, illetve térd túlzott előretolásakor guggolásnál, mint ha a térd a lábfej mögött marad.
Számítottál rá, hogy patellofemorális ízületi reakciós erők nagyobbak lesznek patellofemorális panaszokkal küzdő alanyoknál? A klinikusok néha quadriceps-erősítő gyakorlatokat írnak elő, mivel tehermentesíteni akarják a patellofemorális ízületet. A quadriceps izomban és a patella-ínban lévő feszültség a patellát a patellofemorális ízülethez nyomja, ami reakciós erőt hoz létre. Tehát a quads erősítése csupán növeli a stresszt az ízületben. Patellofemorális panaszokkal küzdőknél ne próbáld meg tehermentesíteni az ízületet. Inkább próbáld meg növelni a patellofemorális ízület terhelési toleranciáját. A térd hajlítási szögének növelése növeli a patellofemorális ízületi reakciós erőt is, de mivel a érintkezési felület a térd hajlításával nő, mivel a patella jobban érintkezik a combcsonttal, az erők egyenletesebben oszlanak el. Ezért érdekes lenne megbizonyosodni arról, hogy a patella megfelelően követi a combcsont barázdáját. A javítható igazítási problémákat tehát kezelni kell, mivel a helytelen követés miatt az ízület bizonyos részei nem szoktak hozzá a nagyobb terhelésekhez, és hajlamosak lehetnek a sérülésre. Ha ezek a funkciók nem javíthatók, az egyetlen megoldás a patellofemorális ízület terhelési toleranciájának felépítése, ezért a terheléseket fokozatosan kell növelni a rehabilitáció során. Ez az áttekintés rávilágít azokra a lehetséges tevékenységekre, amelyek segíthetnek a terhelések fokozatos növelésében.
A felülvizsgálat kizárta az angol nyelvű cikkeket, és olyan tanulmányokat tartalmazott, amelyek mindegyike magas torzítási kockázatot hordozott a külső validitás szempontjából. A tanulmány korlátja az is, hogy a legtöbb tanulmány halotti adatokat használt az ízületi reakcióerők kiszámításához, mint például a quadricepsz effektív nyomatékarma a térd körül. Bár előre meghatároztuk, hogy a halottakkal végzett tanulmányokat kizárjuk, mivel azok nem tükrözik teljes mértékben a valódi kinematikát, szükséges volt a halotti vizsgálatokból származó adatok felhasználása. Továbbá szinte minden tanulmány kétdimenziós modelleket használt a 3D-s mozgásokról való beszámoláshoz.
Sajnos, a terápiás gyakorlatoknál nem lehetett adatokat összevonni, és az egyes tanulmányokból származó jelentett eredmények nagy eltéréseket mutattak a csúcsértékekben. Bár ez nem a tanulmány módszertanának hiányossága miatt volt, figyelembe kell venni, hogy a mérési módszerek és a gyakorlatok végrehajtása között nagy eltérés van a vizsgált tanulmányokban. A szerzők az ízületi erők testsúlyhoz viszonyított normalizálásával próbálták összehasonlíthatóbbá tenni a különböző tanulmányok eredményeit. Fontos megjegyezni, hogy az összevont adatok nem hasonlították össze közvetlenül az egészséges résztvevőket a patellofemorális fájdalomban szenvedő alanyokkal, hanem ez külön elemzések eredménye volt, amelyeket aztán egymással összehasonlítottak.
A járási sebesség a tanulmányok során eltérő volt, és befolyásolhatta a megfigyelt különbségeket, mivel a járási változók érzékenyek a járási sebesség változásaira. Azonban ez fordítva is igaz lehet, mivel a járási sebességet a patellofemorális fájdalom is meghatározhatja.
Ez az áttekintés rávilágít a patellofemorális ízület terhelésére, ami patellofemorális fájdalom esetén általában alacsonyabb vagy hasonló volt, mint egészségeseknél. Mint minden ízületnek, a patellofemorális ízületnek is terhelésre van szüksége ahhoz, hogy egészséges maradjon. Fontos, hogy a kinematikát, a mozgástartományt és az izomerőt optimalizáljuk az egészséges ízületi működés érdekében. Optimalizáld a quadricepsz erejét, és javítsd az izomkoordinációt és a mozgásmintákat a térdízület teljes mozgástartományában. Ez az áttekintés segíthet olyan tevékenységeket találni, amelyekkel a terhelést fokozatosan igazíthatjuk a rehabilitáció során.
Nézd meg:
Hallgasd meg:
https://www.physiotutors.com/podcasts/episode-037-patellofemoral-pain-with-claire-robertson/
Nézd meg ezt a INGYENES, 2 RÉSZBŐL ÁLLÓ VIDEÓ ELŐADÁST Claire Robertson térdfájdalom szakértőtől, aki elemzi a témával kapcsolatos szakirodalmat és annak klinikai gyakorlatra gyakorolt hatását.