Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A fibromialgiát a központi idegrendszeri szenzitizáció által csillapított, széleskörű fájdalommintázatok jellemzik. A fibromialgiás betegek számára széles körben elfogadott az edzésterápia ajánlása. Az edzésmódok hatékonyak a fibromialgia szindróma fájdalomkezelésében. Különböző módszerek alkalmasak lehetnek a fájdalom csökkentésére és az emberek életminőségének javítására. Pozitív hatásokról számoltak be mind a vízi, mind a szárazföldi edzésintervenciók esetében. Ezeket a módszereket azonban a hatékonyságuk szempontjából nem hasonlították össze egymással magas színvonalú vizsgálatokban. Ezt kívánta elérni ez a tanulmány.
A fibromyalgia szindrómában szenvedő betegek fájdalomkezelésére szolgáló testmozgás hatékonyságának tanulmányozására 35-64 év közötti nőket vontunk be, akiknél az American College of Rheumatology (ACR) kritériumai alapján fibromyalgia diagnózist állapítottak meg.
A résztvevőket véletlenszerűen osztottuk be vízi terápiára vagy szárazföldi gyakorlatokra.
Az aquatic exercise összetevői:
A szárazföldi gyakorlatok a következőkből állnak:
A fő eredmény a fájdalom intenzitása volt, vizuális analóg skálán mérve. Másodlagos eredmények: nyomásfájdalom küszöb, életminőség, alvásminőség, fáradtság és fizikai képesség. Az összes eredményt a kiinduláskor, a kezelés után (12 hét) és az utánkövetéskor (18 hét) értékeltük.
Negyven fibromyalgiában szenvedő nőt véletlenszerűen osztottunk be vízi terápiás csoportba (n = 20) vagy szárazföldi edzéscsoportba (n = 20). Mindkét csoport 12 héten keresztül hetente háromszor vett részt 60 perces edzéseken. Átlagéletkoruk 50 év volt, és átlagosan 11 éve voltak fibromyalgia tüneteik. A kiindulási jellemzők nem mutattak szignifikáns különbségeket a csoportok között.
A vízi terápia hatékonyabbnak bizonyult a fibromyalgia okozta fájdalom kezelésében a 18 hetes utánkövetésnél, de a szárazföldi gyakorlatokhoz képest a 12. héten nem. A megfelelő hatásméret nagy volt (d=0,8), de a confidence intervallum széles (95% CI 0,1-1,5).
A másodlagos eredmények azt mutatták, hogy az egyetlen szignifikáns különbség a vízi és a szárazföldi terápia között a Pittsburghi alvásminőségi index esetében volt. Csak kevés bizonyíték áll rendelkezésre a kérdőív minimális klinikailag fontos különbségére (MCID) vonatkozóan. A rotátorköpeny-műtéten átesett személyek egy kohorszában a minimálisan kimutatható változás (MDC) 3,5, az MCID pedig 4,4 pont volt. A 3 pontos különbség az MCID és az MDC küszöbértéke alatt van, így nem releváns.
Az eredmények általánosíthatók a 35–64 év közötti, hasonló tünetekkel küzdő fibromyalgiás nők körében. A résztvevők speciális kiválasztása korlátozhatja az általánosíthatóságot a háziorvosi gyakorlatban.
A tanulmány bizonyítja, hogy a vízi terápia hatékonyan kezelheti a fibromyalgia okozta fájdalmat. A tanulmányban használt strukturált gyakorlatok a klinikai gyakorlatban is alkalmazhatók, kiemelve a vízi környezet előnyeit a fibromyalgiában szenvedő betegek számára.
A tanulmány szigorú módszertana, beleértve a randomizált elosztást és az egyszeresen vak kialakítást, erősíti az eredmények validitását. A szabványosított eredmény mérőszámok és a jól meghatározott beavatkozási protokoll használata biztosítja az eredmények megbízhatóságát. Viszont az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni a kis mintanagyságot és a magas adhéziós arányt.
A tanulmányból kizártuk azokat, akik rendszeresen sportoltak korábban. Ezzel homogén csoportot hozhatsz létre, főként inaktív emberekkel.
A résztvevők homogenitását negatívan befolyásolhatta a fibromyalgia diagnosztizálásának módja. Részt vehettek azok, akiknél az 1990-es vagy a 2010-es American College of Rheumatology kritériumok alapján állították fel a diagnózist. Azonban a két kritérium eltér egymástól. Az 1990-es kritérium a tenderpontokra helyezi a hangsúlyt, és kiterjedt fájdalom, valamint meghatározott számú tenderpont (11 vagy 18) jelenlétét követeli meg. A 2010-es kritériumok szerint a tünetek szélesebb körére van szükség, beleértve a fájdalmat, a fáradtságot és a kognitív tüneteket, a kiterjedt fájdalom index és a tünet súlyossági skála használatával, míg tenderpont vizsgálat nem szükséges.
A kis mintaszám mellett a vizsgálat korlátja a per-protokoll elemzésben rejlik. A 40 résztvevő közül 5-öt nem sikerült utánkövetnünk, ami befolyásolhatta az eredményeket. A per-protokoll elemzések hajlamosak túlbecsülni a hatásokat, így lehet, hogy a csoportok közötti különbség valójában kisebb, mint amit ebben a tanulmányban kiemeltek.
A vizsgálat szerint a vízi torna hatékonyabb lehet a fibromialgia hosszú távú fájdalomkezelésében, mint a szárazföldi mozgás. A víz különleges tulajdonságai – mint a hidrosztatikus nyomás és a hőmérséklet – fokozzák az érzékszervi és motoros funkciókat, miközben csökkentik a fájdalomérzékelést. Bár mindkét terápia hatékony volt a kezelés után, az aquaticus terápia tartósabb hatást mutatott az utánkövetés során, ami a fibromialgia hosszú távú beavatkozási stratégiájává teheti. Nemrégiben egy másik tanulmányt is írtunk arról, hogyan lehet megkülönböztetni a fibromialgia szindrómát a vékonyrost neuropathiától. Itt olvashatod.
Nézd meg ezt az INGYENES videó előadást a Táplálkozásról és a Központi Szenzibilizációról Európa #1 krónikus fájdalom kutatójától, Jo Nijs-től! Meg fogsz lepődni, mely ételeket kell kerülniük a pácienseknek!