Kutatás
Manuális terápia és módszerek
2022. január 17
Az orofaciális kezelés hatása a fülzúgásra egy multidiszciplináris program részeként
Bemutatkozás
Mindannyian tapasztaltunk már fülzúgást, valószínűleg hangos zajok hallatán, vagy egy zajos eseményről hazatérve. A fülzúgásnak számos oka lehet, és befolyásolhatja a nyaki gerinc és a temporomandibuláris terület megváltozott szomatoszenzoros bemenete. Az állkapocs és a nyak, valamint a dorsalis cochlearis mag közötti összekötő szálak jelenléte magyarázza a kapcsolatot. Az állkapocsból érkező megváltozott szomatoszenzoros bemenet magában foglalja a temporomandibuláris ízület és izmok diszfunkcióját, valamint az olyan orális parafunkcionális szokásokat, mint a bruxizmus. A prevalencia vizsgálatok szerint a fülzúgás a temporomandibuláris rendellenességekben szenvedő betegek 30-64%-ában fordul elő. Korábbi vizsgálatok kimutatták az orofaciális gyógytorna pozitív hatásait a fülzúgásos panaszokra, de ezeket gyakran magas torzítási kockázat jellemezte. Ezért ez a vizsgálat randomizált, kontrollált vizsgálatot végzett, és célja a torzítás kockázatának minimalizálása volt.
Módszerek
Randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztünk, késleltetett kezeléssel. Közepesen súlyos vagy súlyos, krónikus szubjektív tinnitusban szenvedő betegeket vontunk be egy harmadfokú tinnitus klinikáról, akiknek a Tinnitus Functional Index pontszámuk (TFI) 25 és 90 között volt, és ez legalább 3 hónapja stabil. Ezenkívül a betegeknek temporomandibuláris rendellenességgel is kellett rendelkezniük, vagy orális parafunkcionális szokásokat kellett mutatniuk.
Minden páciens a fülzúgásával kapcsolatos tanácsokat és információkat kapott a kezelés előtt. Az orofaciális gyógytorna a rágóizmok masszázsából, nyújtógyakorlatokból, relaxációs terápiából, a szájjal kapcsolatos szokások visszaszorítására vonatkozó tanácsadásból, bruxizmus kezeléséből, alváshigiénés tanácsokból, életmódbeli tanácsokból és biofeedbackből állt. Fogcsikorgatás esetén okklúziós sínt biztosítottunk. Ha a páciensnek nyaki gerinc problémái is voltak, kiegészítettük a kezelést a nyaki gerinc mobilizációjával és gyakorlataival.
A betegeket véletlenszerűen osztottuk be a korai vagy a késleltetett orofaciális kezelési csoportba. A korai csoportba tartozó páciensek a gyógytornát a 0-9. héttől kezdték meg, míg a késleltetett csoport ugyanabban az időszakban kivárt, és csak a 9-18. héttől kezdte meg az orofaciális gyógytorna kezelést. Ez az időkeret a korai gyógytorna csoport utánkövetési időszaka volt. A 18-27. hét a késleltetett gyógytorna csoport utánkövetéseként szolgált. A 9 hetes időkeret alatt maximum 18 alkalom volt engedélyezett.
A fő értékelési szempont a Tinnitus Kérdőív (TQ) változása volt. Ez egy 52 kérdésből álló, hitelesített kérdőív, ahol 3-pontos skálán válaszolhatsz: „igaz” (0 pont), „résben igaz” (1 pont) és „nicns igaz” (2 pont). A teljes pontszám 0 és 84 között van, ahol a magasabb pontszám nagyobb tinnitus okozta kellemetlenséget jelez. A teljes pontszám alapján 4 kategóriába sorolhatók a tinnitus okozta distressz mértéke szerint: 1. fokozat (enyhe): 0-30 pont, 2. fokozat (közepes): 31-46 pont között, 3. fokozat (súlyos): 47-59 pont között, és 4. fokozat (rendkívül súlyos): 60-84 pont között.
Eredmények
Összesen 80 páciens vett részt a vizsgálatban, akiket egyenlően osztottunk be a korai, illetve a késleltetett orofaciális gyógytorna csoportba. A kiindulási helyzetben a két csoport hasonló volt a klinikai és demográfiai jellemzők tekintetében. Az első 9 hétben a TQ-ban -4,1 pontos csökkenést tapasztaltunk a korai csoportban, míg a késleltetett csoportban -0,2 pontos csökkenést. Ez a csoportok közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns, sem klinikailag értelmezhető. Amikor a késleltetett csoport a 9-18. hét során orofaciális gyógytorna kezelést kapott, hasonló, nem releváns, 6 pontos csökkenést mértünk. Az utánkövetés után -2 pontos csökkenést tapasztaltunk a korai csoportban és -1,2 pontos csökkenést a késleltetett csoportban.
Úgy tűnik, nincs jelentős, klinikailag lényeges különbség a korai és a késői csoport között az elsődleges eredmény szempontjából. A csoporton belüli elemzés jelentős csökkenést mutatott a kiindulási értékhez képest az arc- és szájüregi kezelés után, illetve az utánkövetés után mindkét csoportban. Itt a különbségek jelentősek voltak, de klinikailag nem relevánsak, mert a csökkenés kisebb maradt, mint a minimálisan klinikailag releváns 8,72 pontnyi változás. Összesen a páciensek 34%-a ért el klinikailag releváns javulást a TQ-ban a kezelés után, 46%-uk pedig az utánkövetés után.
Kérdések és gondolatok
A vizsgálat kimutatta, hogy az orofaciális gyógytorna jelentősen csökkentette a fülzúgás okozta kellemetlenséget (a csoporton belüli elemzés alapján), azonban ez az elsődleges eredmény mérőszámának csökkenése nem érte el a klinikailag jelentős küszöböt.
A csoportok közötti elemzés kevésbé lényeges, mivel mindkét csoportban ugyanazt a kezelést alkalmaztuk. A várakozási időszak alkalmazása a késleltetett csoportban a torzítás kockázatának minimalizálására szolgált egy kontrollcsoport létrehozásával, mivel nem tartottuk helyénvalónak, hogy ne kínáljunk kezelést az ebben a harmadik szintű klinikai környezetben lévő egyéneknek. Ennek a megközelítésnek egy másik előnye, hogy képet kaphatunk az állapot természetes alakulásának hatásairól. Mivel a bevont pácienseket egy harmadik szintű klinikára utalták, és legalább 3 hónapja stabil tinnitus panaszuk volt, feltételezhető volt, hogy nem sok előny mutatkozna a várakozási időszak után a késleltetett csoportban. Érdekes látni tehát, hogy ezek a betegek valóban nem értek el javulást a kezelésre való 9 hetes várakozás során.
Mindkét csoport szignifikáns csökkenést mutatott a tinnitus okozta kellemetlenségekben az orofaciális kezelés után, és ez a hatás az utánkövetés után is folytatódott. A teljes csökkenés azonban nem érte el a 8,72 pontos, klinikailag értelmezhető küszöböt, de ezt részben magyarázhatja az a tény, hogy a kiindulási állapotban az átlagos tinnitus okozta kellemetlenség közepes volt (a korai csoportban 37, a késleltetett csoportban 34), valamint az, hogy a kérdőív hárompontos skálán értékelt kérdésekből állt, ami azt jelentheti, hogy ez a skála kevésbé érzékeny a tinnitus okozta kellemetlenség kisebb változásaira. A másodlagos eredmény, a Tinnitus Functional Index (TFI), ahol a tinnitus súlyosságára vonatkozó kérdéseket egy 11 pontos Likert-skálán értékelik, szignifikáns és klinikailag releváns javulást mutatott mindkét csoportban. Bár ez a tanulmány nem volt elég erős a TFI különbségeinek kimutatására, a TFI klinikailag értelmes csökkenésének szignifikanciája, valamint a TFI és a TQ közötti korreláció lehetséges klinikai előnyre utalhat.
Ha az elsődleges eredmény nem sikerül, feltehetünk néhány kérdést, hogy értékeljük a tanulmány megállapításainak klinikai jelentőségét.
A TQ jelentős csökkenése utalhat némi potenciális előnyre, megközelítve a klinikailag is lényeges különbség küszöbét. A TQ, mint elsődleges eredmény megfelelőnek tűnik, de lehet, hogy nem volt elég érzékeny a változások kimutatására a TFI-hez képest. Mindkét kérdőív jól korrelál, és az utóbbiban is megfigyelhető volt a jelentős csökkenés. Figyelembe véve a populációt, fontos megjegyezni, hogy stabil tinnitus panaszokkal rendelkező, harmadfokú ellátásba utalt betegekről volt szó, és az orofaciális gyógytorna 9 hetes alkalmazása talán kicsit rövid volt.
A kérdésekre válaszolva, igen, utalás van a potenciális előnyre, a másodlagos eredmények pedig pozitív eredményeket mutatnak egy megfelelő populációban, ahol a terápia adagolása talán kicsit alacsony volt
Kevésbé egyértelmű az orofaciális gyógytorna önmagában gyakorolt hatása, mivel ez a vizsgálat harapásemelőt is előírt a fogcsikorgatóknak, és nyaki gerinc kezelést is alkalmazott a meglévő gerincpanaszokkal küzdőknek. Mivel az orofaciális terápiát nem vizsgálták elég szigorúan, nem zárhatjuk ki, hogy a megfigyelt hatások valóban csak az orofaciális gyógytornának tulajdoníthatók.
Beszélj hozzám szakértőként
A vizsgálat előnye, hogy regisztrálták, és a vizsgálati eljárások megkezdése előtt mintanagyság-számítást alkalmaztak. A mintanagyság számításakor figyelembe vették a minimális, klinikailag releváns 8,72 pontos különbséget. A hiányzó adatokat "kezelési szándék szerinti" megközelítéssel elemeztük. A randomizálás rejtve maradása és a kezelő gyógytornász csoportok ismeretének hiánya a szabályoknak megfelelő volt.
Fő üzenetek
Az arc- és szájvidéki gyógytorna kezelés potenciálisan csökkentheti a fülzúgást a harmadik szintű ellátásra utalt betegeknél. A hatásokat valószínűleg befolyásolja a nyaki gerinc kezelése és az okklúziós sínek. Bár klinikailag jelentős csökkenést nem értünk el, a vizsgálat eredményei fontosak lehetnek a krónikus populációt figyelembe véve, amely rezisztensebb lehet a terápiára. Továbbá, a választott elsődleges eredmény talán nem volt a legérzékenyebb a kisebb változások regisztrálására. További kutatásoknak kell megvizsgálniuk, hogy elérhető-e klinikailag jelentős csökkenés ezeknél a krónikus betegeknél, ha a kezelést egy kicsit hosszabb ideig, mint 9 hétig alkalmazzák, vagy ha érzékenyebb kérdőívet használnak.
Referenciák
Tanuld meg kezelni a szédülés leggyakoribb okát ebben az INGYENES mini videósorozatban
Firat Kesgin, a vezető Vesztibuláris Rehabilitációs szakértő elvezeti Önt egy 3 napos videó kurzusra a hátsó csatornás Jóindulatú Paroxizmális Helyzeti Szédülés (BPPV) felismeréséről, felméréséről és kezeléséről.
