Bemutatkozás

Agyrázkódást szenvedett egyének adatai azt mutatják, hogy a játékba való visszatérés utáni időszakban megnő a későbbi mozgásszervi sérülések kockázata. Nem teljesen értjük, miért, de úgy tűnik, hogy az agyi hálózatok nem hatékony integrációja összefügghet ezzel a megnövekedett kockázattal. A jó neuromuszkuláris kontroll alapvető a testedzéshez, és a diszfunkció – amely figyelem-, orientációs, tudatosságbeli problémákból adódhat – véleményünk szerint az egyik legfontosabb tényező, amely hozzájárul az agyrázkódás utáni játékba való visszatérés időszakában gyakran megfigyelt fokozott sérülésveszélyhez. Az agyrázkódás rehabilitációjára összpontosító kutatások többsége az aerob gyakorlatokra fókuszál – ami jó, mert előnyös –, ezáltal a neuromuszkuláris rehabilitáció háttérbe szorul. Mivel a neuromuszkuláris rehabilitáció ígéretes eredményeket mutatott agyrázkódás nélküli serdülőknél, e tanulmány célja az volt, hogy felmérje a neuromuszkuláris tréning hatékonyságát fiatal sportolóknál agyrázkódás után.

Sportági agyrázkódás diagnózisa és kezelése érdekel? Tekintsd meg a videónkat!

Módszerek

Vizsgáljuk egy randomizált, kontrollált kísérleti tanulmányban, hogy serdülőknél mennyire hatékony az agyrázkódás utáni neuromuszkuláris tréning. A résztvevőket randomizáltan osztottuk be a neuromuszkuláris tréninget végző intervenciós csoportba, vagy az alapellátást kapó csoportba, ahol csak az orvosuk által adott, játékba való visszatérésre vonatkozó ajánlásokat kellett betartaniuk.

Agyrázkódás utáni neuromuszkuláris tréningünk pliometrikus, erő-, technika- és egyensúly fejlesztést tartalmaz, a kettős feladatokra összpontosítva. Ezek a kettős feladatok a rehabilitáció során folyamatosan fejlődnek, a kognitív és motoros progresszió hetente történik, figyelembe véve a páciens megértését és a gyakorlatok sikeres, minimális korrekcióval történő elvégzésére való képességét. A foglalkozásokat hetente kétszer, 8 héten keresztül felügyeltük.

A legfontosabb eredmény az 1 éves vizsgálati időszak alatt bekövetkező, sporttal kapcsolatos, kieséssel járó sérülések előfordulása volt. Másodsorban azt vizsgáltuk, hogy a neuromuszkuláris rehabilitációs program mennyire hatékony a sportba visszatérő sportolók sérüléseinek kockázatának csökkentésében.

Eredmények

A visszatérés után a neuromuszkuláris rehabilitációs csoportban kevesebb alsó végtagi mozgásszervi sérülést tapasztaltunk (36% vs. 75%). A standard ellátási utasításokat követő játékosok 3,56-szor nagyobb valószínűséggel sérültek meg, mint a neuromuszkuláris rehabilitációs programban részt vevők (95% CI, 1,11-11,49; P = 0,03). A boka ficam volt a leggyakrabban előforduló sérülés.

Az agyrázkódást követő első 90 napban a neuromuszkuláris rehabilitációs csoportból senki sem sérült meg, míg az alapellátásban részesülők fele igen. Nem tapasztaltunk különbséget az edzések, a lejátszott meccsek, a sporttal töltött átlagos órák számában és a terhelésben. Életkor és nem korrekciója után a sérülések előfordulási gyakorisága magasabb volt az alapellátásban részesülő csoportban a neuromuszkuláris edzéscsoporthoz képest, de ez nem érte el a statisztikai szignifikanciát (arányarány: 2,96 [95% CI, 0,89-9,85]; P = 0,0762). Ugyanezt figyeltük meg a kieséssel járó sérülések esetén is.

Kérdések és gondolatok

Fontos megjegyezni, hogy a szokásos ellátásban részesülőknek be kellett tartaniuk az orvosuk sportba való visszatérésre vonatkozó ajánlásait. Bár nincs adatunk, lehetséges, hogy ezeket az embereket hosszabb ideig távol tartották a sporttól, ami dekondicionáláshoz vezethetett, és fogékonyabbá tehette őket a sérülésekre a visszatéréskor. A neuromuszkuláris csoport résztvevői strukturált rehabilitációban vettek részt a sportba való visszatérés előtt, így ebben a csoportban a dekondicionáló hatás kevésbé lehetett jelen.

Ez a vizsgálat érdekes betekintést nyújt a specifikus neuromuszkuláris tréning esetleges hozzáadott értékébe agyrázkódás után. A tanulmány jó oldala, hogy az agyrázkódásokat sportorvos szakorvosok diagnosztizálták az agyrázkódásról szóló legfrissebb nemzetközi konszenzusnyilatkozat alapján (ami akkor az 5. berlini Nemzetközi Sport Agyrázkódás Konferencia volt, 2016 októberében). Továbbá, a 9 vagy annál magasabb agyrázkódást követő tüneti leltárpontszámmal rendelkező betegek bevonásával biztosítottuk, hogy minden résztvevő szimptomatikus legyen a vizsgálatba való bekerüléskor. Így próbáltunk homogén mintát létrehozni. A vizsgálatot regisztráltuk, és a mintanagyság számításokat előre elvégeztük. Annak érdekében, hogy minden releváns adatot összegyűjtsünk, a résztvevőknek havi online kérdőívet kellett kitölteniük. Így a szerzők megpróbálták minimalizálni a felidézési torzítást, ami jó a viszonylag hosszú, 1 éves utánkövetést figyelembe véve.

Tanulmányunk korlátja, hogy nem jegyeztük fel, a sérülések kontakt vagy nem kontakt úton keletkeztek-e. A vizsgált személyek egy harmadfokú sportorvosi központból kerültek ki, ami korlátozhatja az általánosíthatóságot más környezetekre.

Beszélj hozzám szakértőként

A mintanagyságot a függőleges leugrás-ugrás magasságával számítottuk ki a jövőbeli sérülés kockázatának helyettesítőjeként, mivel korábbi adat nem állt rendelkezésre. A szerzők arra számítottak, hogy ennek a változónak a javulása az agyrázkódás után csökkenti a sérülés kockázatát.

A vizsgálat eredményei a per-protokoll elemzésen alapultak, hogy bemutassák a neuromuszkuláris programban rejlő lehetőségeket azáltal, hogy csak azokat a résztvevőket értékelték, akik ténylegesen elvégezték a beavatkozást. Összességében az intention-to-treat elemzésből (minden alany elemzése, beleértve a lemorzsolódókat is) levont következtetések összhangban voltak a per-protokoll elemzésből származó eredményekkel, így ez úgy tűnik, nem zavarta a következtetéseket.
A mintanagyság számítása 32 résztvevőt igényelt a végső elemzéshez, de sajnos csak 27-et elemeztek. Ez okozhatta, hogy az alsó végtagi mozgásszervi sérülések magasabb előfordulási gyakorisága az általános ellátást kapó csoportban nem ért el szignifikanciát ebben a vizsgálatban.

Fő üzenetek

Az agyrázkódás utáni neuromuszkuláris tréning hatékonynak és ésszerűnek tűnik, mivel jelentősen csökkentheti a sérülés kockázatát. E pilot tanulmány eredményeit most szigorúbban kell tesztelni. Az előzetes eredmények nagyon hasznosak lehetnek az agyrázkódásban szenvedő sportolók kezelésében, ahol a rehabilitáció túlmutathat a jelenleg alkalmazott klasszikus aerob helyreállításon. Az alsó végtagokon szerzett, agyrázkódás utáni mozgásszervi sérülések kockázatának csökkentésére ígéretes stratégia a heti kétszeri, 8 héten át tartó, körülbelül heti 40 percet igénybe vevő neuromuszkuláris tréning.

Referencia

Howell, D. R., Seehusen, C. N., Carry, P. M., Walker, G. A., Reinking, S. E., & Wilson, J. C. (2022). A neuromuszkuláris, agyrázkódás utáni, 8-hetes program csökkenti a következő évi sérülés kockázatát: egy randomizált, klinikai vizsgálat. The American Journal of Sports Medicine, 50(4), 1120-1129.