Bevezetés

A késleltetett izomerő (DOMS) jól ismert jelenség, amely (erő)edzés után jelentkezik. Úgy gondolják, hogy az edzés okozta helyi izomkárosodás és az azt követő helyi gyulladás következménye. Bár a DOMS egy átmeneti állapot, negatívan befolyásolhatja az edzést, a tevékenységekben való részvételt, és másokat is visszatarthat az edzéstől és a testmozgástól. Mivel az izmokban az edzés okozta mikrokárosodás következtében kialakuló helyi gyulladásos reakció proinflammatorikus citokineket szabadít fel, a perifériás idegvégződések szenzitivitása megnő, ami fájdalmat eredményez. 

A neurodinamikai mobilizációt széles körben tanulmányozták az idegekkel kapcsolatos állapotokban ( Lascurain-Aguirrebeña et al. 2024) és úgy találták, hogy fokozza az axonális transzportot az idegben és a környező szövetekben, elősegítve a helyi gyulladásos mediátorok eloszlását. Ezzel a jobb axonális transzporttal szabályozható a helyi gyulladásos válasz. Mivel a DOMS helyi gyulladásos választ eredményez a helyi intraneurális ödéma miatt, a tanulmány szerzői azt feltételezték, hogy a neurodinamikai mobilizációt alkalmazó beavatkozás javíthatja az axonális transzportot és támogathatja a szinaptikus plaszticitást, ezáltal csökkentve a perifériás idegek gyulladását, majd a DOMS okozta fájdalmat is. Ezért vizsgálták a neurodinamikai mobilizációk DOMS-ra gyakorolt prevencióját. 

Módszerek

Törökországban prospektív, egy vak, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot végeztek. A vizsgálatba 20 és 32 év közötti, fiatal, edzetlen, egészséges, de mozgásszegény férfiak kerültek be. A Az American College of Sport iránymutatásai, a mozgásszegény életmódot úgy definiálták, hogy a heti öt napon kevesebb mint 30 perc testmozgást végeznek. 

A vizsgálat három szakaszra oszlott: 

1. 1. fázis: 
   1. Alapszintű adatgyűjtés az izom érzékenységére, a nyomásfájdalomküszöbre (PPT) és az egylábú ugráspróbára mint izomfunkciós tesztre vonatkozóan. Vérmintákat vettek.
   2. Három héten keresztül kilenc alkalommal végeztek neurodinamikai mobilizációt vagy placebo-neurodinamikai mobilizációt. Minden ülésen három 10 ismétlésből álló sorozatot végeztek, a sorozatokat 2 perces szünetekkel. 
2. 2. fázis:
   1. 3 napos szünet után a 2. fázis a vérminták és az izomérzékenységre és -funkcióra vonatkozó adatok, valamint a PPT-k gyűjtésének megismétlésével kezdődött.
   2. A beavatkozási csoport és a placebocsoport résztvevői ezután részt vettek egy terhelés által kiváltott izomkárosodásban (EIMD) protokollban vettek részt egy dinamométeres eszközön. 
   3. Közvetlenül az excentrikus gyakorlat után minden mérést megismételtünk.
3. A 3. fázisban az EIMD protokollt követően 24, 48 és 72 órával gyűjtötték be az összes vérmintát, valamint az izom érzékenységének és funkciójának mérését, valamint a PPT-t.

A beavatkozási csoportban a neurodinamikai mobilizáció a résztvevők a nem domináns oldalukon fekve végezték. A terapeuta a résztvevő mögött állva a felső lábszárat térdhajlításba hozta, és a csípőt semleges pozícióban megtámasztotta. Ezután a lábat a csípőízületnél addig nyújtották, amíg a résztvevő érzékenységet vagy fájdalmat nem jelentett. Ezt a feszültség-pozíciót 3 másodpercig tartottuk fenn. Minden ülésen 3 sorozatot végeztek 10 ismétlésből, a sorozatokat 2 perces szünetekkel.

A placebocsoport enyhén módosított neurodinamikai mobilizációt kapott ugyanabban az oldalfekvő pozícióban. Az eljárást hasonlóan végezték, azzal a különbséggel, hogy a technika során nem végeztek térdhajlítást. 

A Izomkárosodás-protokoll 30 sorozat 10 excentrikus kontrakcióból állt, amelyeket a domináns quadricepsz izom 30°-os másodpercenkénti fordulatszámmal, 35° és 95°-os hajlítás között végeztek. A résztvevőket arra utasították, hogy nyújtsák ki a lábukat, mintha egy labdát rúgnának, amilyen erősen csak tudják (a térdnyújtóknak), és terheljék a gép felfelé irányuló mozgását (a térdhajlítóknak).

A következő eredményeket gyűjtötték össze:

• Izom érzékenység 0-100 vizuális analóg skálán, lépcsőzés közben.
• Nyomásfájdalom (PPT), a patella felső határától 5 cm-re proximálisan mérve. Digitális nyomásalgométert használtak. 
• Az izomműködést az egylábú ugrásteszt segítségével számszerűsítették, átlagosan 3 próbálkozással.
• Vérmintákat gyűjtöttek és elemezték az izomkárosodás (kreatin-kináz (CK) és laktát-dehidrogenáz (LDH)) és a gyulladás (tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-a) és humán interleukin-6 (IL-6)) biomarkereit.

Eredmények

Harmincnégy felnőttet vontak be az elemzésekbe, akiket egyenlő arányban randomizáltak a neurodinamikai mobilizációban részesülő intervenciós csoportba vagy a placebocsoportba. A kiindulási jellemzők nem mutattak különbséget a csoportok demográfiai jellemzői között.

A neurodinamikai mobilizációk DOMS-ra gyakorolt prevenciós hatásának vizsgálatához a szerzők összehasonlították a két csoportot az edzés által kiváltott izomkárosodási protokollt követően. Az izom érzékenységét illetően szignifikáns idő x csoport hatás volt megfigyelhető. Az izom érzékenysége az edzési protokollt követő 24 órában érte el a csúcspontját. A placebocsoportban több izomérzékenység (+47%) jelentkezett 24 órán belül, mint a beavatkozó csoportban (+60%). Ugyanez a prevenció hatása a a DOMS-ra 48 és 72 órán keresztül. 

A nyomásfájdalomküszöb (PPT) tekintetében is szignifikáns idő x csoport hatás volt megfigyelhető az edzési protokollt követően. A PPT mindkét csoportban 24 órával a terhelés által kiváltott izomkárosodási protokoll után érte el a legalacsonyabb értéket. Ugyanakkor a neurodinamikai mobilizációknak prevenciós hatása is volt a DOMS-ra. a beavatkozási csoportban. A placebocsoportban a kiindulási értékhez képest nagyobb mértékben csökkent a PPT (-52%), mint a beavatkozási csoportban (-20%). A beavatkozó csoportban szignifikánsan magasabb volt a PPT 24, 48 és 72 órával az izomkárosodás-indított edzést követően. Ezen túlmenően a beavatkozó csoport az edzésprotokollt követő 72 órában visszatért a kiindulási PPT-értékhez, míg a placebocsoport még nem tért vissza a kiindulási PPT-értékhez. 

Az izom-eredményt illetően szintén jelentős idő x csoport hatás mutatkozott. Mindkét csoportban a pontszámok közvetlenül a terhelés által kiváltott izomkárosodási protokoll után voltak a legalacsonyabbak, azonban a placebocsoportban a pontszámok alacsonyabbak voltak (-41%) a beavatkozáshoz képest (-18%). A beavatkozó csoport a mozgásprotokoll előtt (a neurodinamikai mobilizációs protokoll után) is jobban teljesített, mint a placebocsoport, ahol nem volt különbség a kiindulási értéken. Figyelemre méltó, hogy a beavatkozó csoport az edzés okozta izomkárosodási protokollt követő 24 órán belül visszatért az alapszintű izomfunkcióhoz, szemben a placebocsoporttal, ahol ez 72 órát vett igénybe. 

A gyulladásos markerekre gyakorolt hatások az IL-6 esetében szignifikáns idő-csoport interakciót mutattak, a TNF-a esetében pedig csak az idő hatása volt szignifikáns. Közvetlenül az edzési protokollt követően az IL-6 tetőzött, a TNF-a pedig 24 órán belül érte el a csúcsot. Mindkét csoportban emelkedett az IL-6 és a TNF-a értéke, de az IL-6 értékek tekintetében a beavatkozó csoportban kisebb volt a növekedés (+53% versus +90%) közvetlenül az edzési protokollt követően. Az IL-6 értékek 48 órára visszatértek a kiindulási értékekhez a beavatkozási csoportban, míg a placebocsoportban ez 72 órára még mindig nem volt így. 

Az izomkárosodás markerei nem mutattak szignifikáns csoport x idő hatást, csak az idő hatása volt megfigyelhető. A csoportok közötti szignifikáns különbség csak a CK-koncentráció 0 és 24 órás szintjén volt kimutatható.

Kérdések és gondolatok

A prevenció hatása neurodinamikai mobilizációt a DOMS-ra részben alátámasztották e tanulmány eredményei. Míg a funkcionális izomteszt, az izomérzékenység teszt és a fájdalom-nyomásküszöb jelentősen különbözött a két csoport között, csak az IL-6 biomarker támasztotta alá a klinikai eredményeket. A TNF-a, a CK és az LDH esetében nem mutatkozott szignifikáns különbség a csoportok között. Bár a CK és az LDH az izomkárosodás biomarkerei, nem kizárólag az izomlebontáshoz kapcsolódnak. Például a pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő emberek is mutathatnak emelkedett CK-szérumszintet ( Hemavathi et al. 2016).

A DOMS nem kizárólag az izomkárosodás jele, mivel az izmokban lévő helyi mikrotraumákhoz kapcsolódó gyulladásos reakciót is magában foglal. Ez a helyi gyulladásos válasz hatásának kaszkádját váltja ki, ahol helyi ödéma és a helyi idegvégződések túlérzékenységét eredményezi, ami hozzájárul a fájdalomélményhez ( Peake és mtsi.). 2017).

A jelen tanulmány volt az első, amely a neurodinamikai mobilizációk lehetséges védő hatását vizsgálta a DOMS-ra, és érdekes eredményeket tárt fel az idegrendszerre összpontosító stratégiák lehetséges szerepével kapcsolatban. Mivel az idegek túlérzékenységét okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okozó túlérzékenységet okoz

Véleményem szerint a neurodinamikai mobilizációk alkalmazása a DOMS-hez hasonló káros hatások csökkentésének megelőző stratégiájaként érdekes módja lehet annak, hogy az idősebb és kevésbé tapasztalt embereket a megfelelően adagolt edzésben való részvételre ösztönözzük. Bár további kutatásokra van szükség a jelenlegi eredmények megerősítéséhez és a jelen tanulmány korlátainak javításához, 

Tanulságos lenne megvizsgálni, hogy milyen dózis szükséges a DOMS csökkentéséhez. Ebben a tanulmányban összesen 9 ülést végeztek. Mivel csak 3 sorozat 10x 3 másodperces ismétlésekből állt, a sorozatok közötti 2 perces szünetekkel, ez hatékony eszköz lehet a DOMS csökkentésére. Szükséges-e azonban több héten át végezni ezeket a neurodinamikai mobilizációs kezeléseket az intenzív edzés megkezdése előtt? Elégséges lehet-e ezen neurodinamikai mobilizációk kombinációja az edzés elején egyes, az erősítésben kevésbé jártas emberek számára, vagy a mobilizációt egy ideig el kell halasztani a mobilizációk után? Tekinthető-e ez prehab stratégiának? Számos kérdés azonban még megválaszolatlan, ami normális egy első, a témával kapcsolatos tanulmány esetében.

Beszélj hozzám szakértőként

E kísérleti vizsgálat jegyzőkönyvét visszamenőlegesen regisztrálták, de nem adtak indoklást. A vizsgálat nyilvántartója rámutatott, hogy a vizsgálaton több módosítást is végeztek, például a ROM-értékelést eltávolították. Továbbá nem határozták meg az elsődleges eredményt, és a többszörös eredményeket Bonferroni korrekció alkalmazása nélkül elemezték. Ez összességében korlátozza a tanulmányt a határozott következtetések levonásában, annak ellenére, hogy randomizált, kontrollált tervet használtak. A jövőbeli tanulmányoknak tovább kell vizsgálniuk az eredményeket. 

A vizsgálatot korlátozza, hogy nem volt vak eredményértékelő. A tanulmányban szereplő információk alapján, NEM vontak be teljesen vak eredményértékelőt. Csak a résztvevők voltak vakok, mivel a vizsgálatot randomizált, egy-vak vizsgálatként végezték. Míg a résztvevők vakok voltak a csoportbeosztásukkal kapcsolatban, a felméréseket végző kutatót nem. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket (izomérzékenység, PPT, izomfunkció, vérvétel stb.) mérő kutatók tisztában voltak azzal, hogy az egyes résztvevők melyik csoportba tartoznak. Az eredményértékelő elkendőzésének hiánya jelentős torzítási lehetőséget jelent.

Meg kell jegyezni, hogy ez egy fiatal, de mozgásszegény populáció volt, és hogy ezek az eredmények nem fordíthatók le közvetlenül más, sportosabb vagy idősebb populációkra. Hasonlóképpen, az edzés által kiváltott izomérzékenység a DOMS kísérletileg kiváltott formája, amely nem biztos, hogy teljes mértékben reprodukálja a természetes állapotban fellépő DOMS-t. Ez korlátozhatja az eredmények valós alkalmazhatóságát.

Míg a neurodinamikai mobilizációk DOMS-ra gyakorolt prevenciója csak részben volt alátámasztva, az egylábas távolugrással kapcsolatos hatás viszonylag egyértelmű. A neurodinamikai mobilizációt kapó beavatkozó csoport teljesítménye kevésbé csökkent az egylábas távolugrás tesztben. A szerzők azt javasolják, hogy beavatkozásuk rendelkezik a DOMS által kiváltott izomkárosodás és gyulladásos válaszok modulálásának mechanizmusával. 

A legfontosabb üzenetek

Ez a tanulmány a combideg ideg-dinamikus mobilizációjának prevencióját vizsgálta a DOMS-ra. A beavatkozást három héten keresztül alkalmazták az edzés okozta izomkárosodást megelőzően, és összehasonlították a placebóval. A beavatkozás pozitív hatással volt az izomérzékenység csökkentésére, a nyomásfájdalomküszöb (PPT) növelésére, az izomfunkció javítására és az Interleukin-6 (IL-6) szintjének csökkentésére, de nem mutatott megelőző hatást más izomkárosodási és gyulladásos paraméterekre. Ez arra utal, hogy a neurodinamikai mobilizációk segíthetnek a gyulladás és az izomkárosodás tüneteinek enyhítésében, valamint a DOMS-t követő regenerálódási idő lerövidítésében, de további, nagyobb és változatos csoportokon végzett kutatásokra van szükség.

Referencia

Sozlu U, Basar S, Semsi R, Akaras E, Sepici Dincel A. A neurodinamikus mobilizációs technika megelőző hatása az izomfájdalom késleltetett kezdetére: randomizált, egy vak, placebo-kontrollált vizsgálat. BMC Mozgásszervi rendellenességek. 2025 May 10;26(1):464. doi: 10.1186/s12891-025-08723-8. PMID: 40349018; PMCID: PMC12066041.