Bevezetés

A nyaki fájdalom gyakori szövődménye a karfájdalom együttes előfordulása. Az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom a karfájdalom egy olyan típusa, amely az ideg vagy ideggyökér mentén kialakuló fokozott mechanoszenzitivitásból ered. Az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom különböző megjelenési formákat foglalhat magában, a valódi nyaki radikuláris szindrómától kezdve az objektív neurológiai hiányosságokkal járó objektív neurológiai hiányosságokon át a fokozott idegi mechanoszenzitivitásig idegkárosodás nélkül. A neurális mobilizációt úgy tervezték, hogy magát az idegrendszert mobilizálja, és megkönnyítse a neurális struktúrák és a környező szövetek közötti mozgást. A korábbi kutatások nem vizsgálták a cervicobrachialis fájdalmuk különböző mozgatórugóival rendelkező betegek alcsoportjait, és ez a tanulmány ezt a hiányosságot kívánta pótolni. 

Módszerek

Ez a 2024-ben közzétett szisztematikus áttekintés olyan randomizált, kontrollált vizsgálatokat (RCT) tartalmazott, amelyek az idegi mobilizációk hatását vizsgálták az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban szenvedő egyének fájdalmára vagy fogyatékosságára. A bevont tanulmányokat az ideg-specifikus cervicobrachialis fájdalom alapjául szolgáló előfordulás alapján osztályozták:

1. 1. Fájdalmas nyaki radikuláris szindróma: abban az esetben, ha neurális jelvezetési zavar jelei vannak jelen. Például myotomális gyengeség vagy dermatomális szenzoros veszteség. 
   2. Wainner-klaszter: 4 pozitív tesztből 3 az alábbiak közül:
      1. Felső végtagi neurodinamikai vizsgálat
      2. Ipsilaterális nyaki rotációs mozgástartomány < 60°
      3. A figyelemelterelési teszt enyhíti a panaszokat
      4. A tipikus tüneteket reprodukáló Spurling-teszt

• Hall és Elvey klaszter

1. 1. 1. Csökkent aktív vagy passzív nyaki mozgástartomány
      2. A megnövekedett neurális mechanoszenzitivitás bizonyítéka pozitív felső végtagi neurodinamikai teszttel
      3. Helyi nyaki diszfunkció objektiválva csigolyaközi mozgásvizsgálattal

• Egyéb

A neurális mobilizációk hatását átlagos különbségként fejezték ki, és a minimális klinikailag fontos különbség (MCID) szerint értelmezték. Az átlagos különbséget kicsinek minősítették, ha az MCID alatt volt, mérsékeltnek, ha éppen az MCID felett, vagy nagynak, ha az MCID kétszeresénél nagyobb volt. A fájdalom intenzitása esetében az MCID-t a Vizuális Analóg Skála (VAS) 10 pontjából 1,3 pontként határozták meg, míg a rokkantáshoz a 0-100-as skála 10 pontjára volt szükség. Nyaki rokkantsági index. Amennyiben különböző eredményeket kombináltak, egy összefoglaló standardizált átlagos különbséget számoltak ki és értelmeztek kis (0,20-0,50), közepes (0,50-0,80) vagy nagy (>0,80) különbségként. 

Eredmények

A 16 376 szűrésen átesett felvételből 27 tanulmány felelt meg a befogadási kritériumoknak, és bekerült a szisztematikus áttekintésbe. A bevont tanulmányok mindegyike a neurális mobilizációk hatékonyságát vizsgáló RCT volt, és a legtöbbjük a standard gyógytorna kiegészítőjeként alkalmazott neurális mobilizációk hatását hasonlította össze a standard gyógytorna önmagában. A többi összehasonlító vizsgálatban nyaki trakció, nyakgyakorlatok, McKenzie manipuláció/gyakorlat, Mulligan és Maitland nyaki mobilizációk, ultrahang, lézer és szájon át szedhető ibuprofen szerepelt. Három vizsgálatban a neurális mobilizációt a kezelés nélküli kezeléssel hasonlították össze. 

A neurális mobilizációs beavatkozásokat többnyire a terapeuta passzívan indukálta és tartalmazta:

• Nyaki lateralis csúszkák
• Felső végtag csúszkák
• Feszültség-szabályozók
• A felső végtag csúszók és feszültségek kombinációja
• Nyaki lateralis siklók felső végtagi csúszókkal vagy feszültségekkel

A legtöbb vizsgálatban neurális mobilizációt alkalmaztak a tünetek reprodukálása nélkül vagy minimális tünetekkel. Két vizsgálatban a neurális mobilizációt a tünetek reprodukálásának időpontjában végezték, de 14 vizsgálatban nem volt egyértelmű, hogy a tünetek megjelenését megengedték-e vagy sem. A kezelések időtartama az 1 héttől 12 hétig terjedt. A heti kezelések száma heti kettőtől hétig terjedt. 

Egy vizsgálatot a nyaki radikuláris szindrómához soroltak be, mivel a felvételi kritériumoknak a dermatomális zsibbadás és/vagy myotomikus gyengeség jelenlétét kellett előírniuk. Tizenöt tanulmányt a Wainner-klaszterbe, 4-et a Hall- és Elvey-klaszterbe, 6 tanulmányt pedig az "egyéb" kategóriába soroltak. 

Neurális mobilizációk versus kezelés nélkül

A fájdalom eredményét illetően 3 nagy torzításkockázatú vizsgálatot vontak be, amelyek 159 résztvevőt vizsgáltak. A metaanalízis a neurális mobilizációknak az idegekkel összefüggő cervicobrachialis fájdalomban a Wainner-klaszter és az "egyéb" alkategóriába sorolt betegek esetében is jobb hatékonyságát mutatta, mint a kezelés nélküli kezelés. Az összevont átlagos különbség -2,81 volt, a bizalomintervallum -3,81 és -1,81 között mozgott, de a hatás nagyfokú heterogenitást mutatott, mivel az I-négyzet statisztika 79%-os volt. A hatás mértéke nagyobb volt a Wainner-klaszter alosztályozásban.

Három nagy kockázatú vizsgálat 159 résztvevővel összehasonlította a neurális mobilizációt a kezelés nélküli kezeléssel a rokkantság csökkenésének eredményét illetően. A hatás iránya a neurális mobilizációknak kedvezett, az átlagos különbség -1,55 volt, a 95%-os bizalmi intervallum pedig -2,72 és -0,37 között mozgott. Itt is jelentős heterogenitást mutatott az I2-statisztika. A betegek Wainner-klaszteres alosztályozása mutatta a legnagyobb hatást, heterogenitás nélkül. Az "egyéb" alkategóriába sorolással végzett vizsgálatban nem mutatkozott hatás. 

Neurális mobilizációk kontra nyaki trakció

A fájdalom eredményét tekintve négy tanulmányt vontak be 128 résztvevővel. A neurális mobilizációk és a trakció hatékonysága között nem találtak különbséget, még azt követően sem, hogy a túlérzékenységet elemző vizsgálatból eltávolítottak 2 nagy torzításkockázatú vizsgálatot. Az alcsoport-elemzés azonban a Wainner-klaszterbe sorolt betegeknél a neurális mobilizációt előnyben részesítő szignifikáns kedvező hatást talált. Egy tanulmány a neurális mobilizációkhoz képest hatékonyabbnak találta a trakciót. 

A rokkantok rehabilitációjának eredményére négy tanulmányt vontak be 140 résztvevővel. A két kezelés között nem találtak általános különbséget, még akkor sem, ha a szenzitivitás elemzéséből egy magas torzításkockázatú tanulmányt eltávolítottak. 

Neurális mobilizációk kontra testmozgás

Két tanulmányt vontak be 78, idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalommal rendelkező résztvevővel, de a fájdalom eredményét illetően nem lehetett metaanalízist végezni. A rokkantok eredményét illetően két tanulmányt 74 résztvevővel metaanalizáltak. Az általános hatás arra utalt, hogy a neurális mobilizáció hatékonyabb volt a testmozgáshoz képest a rokkantak csökkentése szempontjából az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalommal küzdő személyeknél, az átlagos különbség -18,87 volt, a bizalmi intervallum pedig -20,29 és -17,44 között mozgott. A heterogenitás alacsony volt, mivel az I2-statisztika 26% volt. Nem találtak különbséget a Wainner-féle klaszterkritériumok vagy más kritériumok szerint cervicobrachialis fájdalomként besorolt betegek között. A GRADE a bizonyítékok bizonyosságát közepesnek értékelte.

Neurális mobilizációk plusz standard gyógytorna versus standard gyógytorna

A fájdalom eredményét illetően tizenkét tanulmányt vontak be a metaanalízisbe, amelyek 475 résztvevőt érintettek. A rokkantság csökkentése szempontjából a neurális mobilizációt hatékonyabbnak találták a standard gyógytorna kiegészítéseként, mint önmagában a standard gyógytorna. Az általános hatás -1,44-es átlagos különbséget jelzett, amely a 95%-os bizalomintervallumon belül -1,98 és -0,89 között változott. Amikor négy, nagy torzításkockázatú vizsgálatot eltávolítottak, a hatás továbbra is szignifikáns maradt az idegi mobilizációk javára. Az idegi mobilizációk legnagyobb fájdalomcsökkentő hatását az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalommal rendelkező, pozitív Wainner-klaszterbe sorolt betegeknél (8 vizsgálat) és a pozitív Hall- és Elvey-klaszterbe sorolt betegeknél figyelték meg; ez utóbbi azonban csak 1 vizsgálatból származott. Az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom egyéb kritériumai szerint besorolt betegeknél nem észleltek hatást. 

A rokkantak eredményét illetően hét tanulmányt, 337 résztvevőt tartalmazó tanulmányt metaanalizáltak. A standard gyógytorna kiegészítő neurális mobilizációk hatékonyabbak voltak, mint a standard gyógytorna önmagában a fogyatékosság csökkentése szempontjából az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban szenvedőknél. Az átlagos különbség -11,07 volt, a 95%-os bizalmi intervallum pedig -16,38 és -5,75 között mozgott. A különbségek még akkor is szignifikánsak maradtak, amikor az érzékenységi elemzés során két, nagy torzításkockázatú vizsgálatot eltávolítottak. A standard gyógytornahoz hozzáadott adjuváns ideg-mobilizációk hatékonysága különösen a pozitív Wainner-klaszterrel azonosított, idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalommal rendelkező betegeknél volt kimutatható. 

Neurális mobilizációk versus más modalitások

Nem volt lehetséges metaanalízis, mivel csak egy-egy tanulmány vizsgálta a neurális mobilizációk és a McKenzie-féle manipuláció/gyakorlat, a Maitland-féle nyaki mobilizációk, az ultrahang, a lézer és az orális ibuprofen összehasonlítását a fájdalom kimenetelére vonatkozóan.

Még így is csak egy-egy tanulmány hasonlította össze a neurális mobilizációk hatékonyságát az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban a fogyatékosság csökkentésében a Mulligan-féle nyaki mobilizációkkal, a lézerrel és az orális Ibuprofen-nel összehasonlítva.

Kérdések és gondolatok

A neurális mobilizációk hatásosak voltak az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom a kezelés nélküli kezeléshez képest, mérsékelt hatással. A "standard gyógytorna" hozzáadásával mérsékelt hatás figyelhető meg, de a bizalom intervallum alsó határa éppen az MCID alatt van, ami utalást jelent az utóbbi összehasonlítás értelmezhetőségére.

A kimenetelt illetően Rokkant, a neurális mobilizációk hatékonyabbak voltak a nyakgyakorlatokhoz képest, mérsékelt hatással. A Bizalom intervalluma szűk volt, és a nagy hatástól a mérsékelt hatásig terjedt, ami azt jelzi, hogy a becslés pontos. A standard gyógytorna mellé hozzáadott neurális mobilizáció hatékonyabb volt a rokkant-állapot csökkentésében, de a bizalom intervallum alsó határa az MCID alatt volt, ami azt jelzi, hogy néhány, idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban szenvedő beteg esetében nem figyelhető meg klinikailag jelentős hatás. 

A legtöbb bevont tanulmány a standard gyógytornával kiegészítve alkalmazott neurális mobilizációk hatékonyságát hasonlította össze a standard gyógytornával. De mit definiálnak standard gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógytorna-gyógy Ezek a tanulmányok nagyon eltérőek voltak a meghatározásukban: 

• Barot et al. (2020): Interferenciális terápia plusz mély nyakhajlító gyakorlatok és izometrikus nyakgyakorlatok minden irányban, trapézizom és serratus erősítés.
• Dhuriya et al. (2021): Intermittáló nyaki trakció, nyaki izometrikus gyakorlatok, lapockaerősítés, levátor és felső trapézizom nyújtás.
• Ibrahim et al. (2021): Infravörös sugárzás és vontatás
• Kim et al. (2017): nyaki trakció
• Rafiq et al. (2021): izometrikus nyak-erősítés
• Ranganath et al. (2018): Mobilizáció mozgással
• Raval et al. (2014): nyaki trakció
• Savva et al. (2021): nyaki trakció
• Kayiran et al. (2021): hotpack, TENS, ultrahang, alsó és középső trapézizom erősítése, felső végtag nyújtása, izometrikus nyakgyakorlatok, mély nyaki hajlító gyakorlatok, serratus anterior erősítése.
• Kumar et al. (2010): "mackenzie manipuláció" 
• Sudhakar et al. (2022): meleg csomag, lateralis siklás és testtartási tanácsadás

Amint megfigyelheti, a neurális mobilizációk és a standard gyógytorna összehasonlítása olyan tanulmányokat is tartalmazott, amelyek olyan beavatkozásokat alkalmaztak, amelyek a jelenlegi bizonyítékok alapján nem számítanak standard vagy hatékony kezelésnek az állapot kezelésére számos kortárs gyógytorna gyakorlatban, mint például az infravörös sugárzás. Mivel e tanulmányok némelyike korlátozott vagy bizonyítékok nélküli beavatkozásokat alkalmazott, feltételezem, hogy a következtetések változhatnak, ha a standard gyógytorna összehasonlítási alapja jobban megfelelne szakmánk modern, kortárs megközelítésének. 

Bár a fent felsorolt tanulmányok közül néhány ebben a "standard gyógytorna" összehasonlításban csak nyaki trakciót alkalmazott, a szerzők ezeket még mindig standard gyógytorna-gyakorlatként vették figyelembe az összehasonlításban. Ez azért furcsa, mert egy másik metaanalízis (5. és 6. ábra) már foglalkozott a neurális mobilizációkkal a trakcióval szemben. 

A neurális mobilizációk hatása kifejezettebb volt a betegeknél, akiket a Wainner-klaszterbe soroltak. Míg a Wainner-klaszter a nyaki radikuláris szindróma előrejelzésére szolgál (amelyet a myotomális erővesztés és a dermatoma szenzoros zavarok objektív jelei jellemeznek), ebben a vizsgálatban az objektív motoros és szenzoros vezetési veszteséggel rendelkező betegek nem tartoztak ebbe az alcsoportba. Amennyiben valódi motoros veszteség és szenzoros zavarok merültek fel, a betegeket a "Nyaki Radikuláris Szindróma" kifejezés alatt alcsoportosították. Csak akkor csoportosították a betegeket, ha 4-ből 3 pozitív Wainner-klaszter tesztet kaptak. A fokozott idegi mechanoszenzitivitással, helyi nyaki diszfunkcióval és csökkent aktív vagy passzív nyaki mozgástartománnyal rendelkező résztvevőket a Hall és Elvey klaszter alá csoportosították. Mint látható, 3 különböző beteg alcsoport létezhet: 

1. Funkcióvesztéshez vezető valódi objektív nyaki radikuláris szindrómában szenvedő betegek (motoros, szenzoros)
2. A Wainner-klaszterből származó fájdalomprovokációval rendelkező emberek, akik az ideggyökér-túlérzékenységből származó funkciónövekedést (fájdalomprovokációt) jeleznek.
3. Az idegszöveti érzékenység több jellemzőjével rendelkező emberek, hogy ez inkább központi vagy perifériás túlérzékenységnek köszönhető-e? 

Bár a Wainner-klaszter a fájdalom provokáció manővereket értékeli (kivéve a húzópróbát, amely a fájdalom csökkentését keresi), a klasztert a nyaki radikuláris szindróma miatt ideggyökér diszfunkciót jelző EMG- és MRI-vizsgálatokkal szemben validálták. Így lehetséges, hogy mindkét klaszter különböző betegpopulációkat azonosít. 

Csak egy vizsgálatban vettek részt valódi nyaki radikuláris szindrómával szenvedő, funkcióvesztéssel járó résztvevők. Mint ilyen, a neurális mobilizációt objektív nyaki radikuláris szindróma jeleivel rendelkező személyek esetében nem lehet bizonyítékot levezetni. Ajánlom, hogy a Wainner-klasztert akkor használja, ha azt gyanítja, hogy a páciensét nyaki radikuláris szindróma érinti, objektív Neurológiai vizsgálattal együtt, beleértve a dermatomális és myotomális tesztelést is. Ha a Wainner-klaszter pozitív, de az objektív Neurológiai vizsgálat negatív, a neurális mobilizáció valószínűleg segít csökkenteni az ideggyökér túlérzékenységét.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmányok többsége a neurális mobilizációk hatékonyságát közvetlenül az utolsó kezelést követően mérte. Csak három tanulmány mérte a hatásokat egy és két héttel az utolsó kezelés után. Ezért a neurális mobilizációk hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok többnyire rövid távúak. 

A hatásokban jelentős heterogenitást figyeltek meg, ami a vizsgálatok közötti nagyfokú eltérést utalja. Az eltérés több tényezőből adódhat, mint például a vizsgált betegpopuláció, a technikák alkalmazása, a beavatkozások időzítése stb. 

A neurális mobilizációk hatékonysága az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban a különböző osztályozási kritériumok (a beteg alcsoportok ebben a tanulmányban) között változhat. 

A 7 metaanalízisből 5-ben szignifikáns alcsoportelemzéseket találtak, ami azt jelzi, hogy az alkalmazott osztályozási kritériumok jelentős szerepet játszanak az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom esetén alkalmazott neurális mobilizációk hatékonyságában. Amikor a Wainner-klasztert használták, 14 vizsgálatból 13 kedvezőbb eredményt mutató neurális mobilizációt jelzett. A hatásméretek kis (fájdalom) és közepes (fogyatékosság) között voltak a trakcióval összehasonlítva, közepes (fájdalom és fogyatékosság) a csak standard gyógytorna összehasonlítva, és nagyok a kezelés nélküli kezeléssel (fájdalom és rokkant) és a testmozgással (rokkant) összehasonlítva. Ez összességében a neurális mobilizációk jobb hatékonyságát jelzi az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalomban szenvedők egy bizonyos alcsoportjánál, akik a Wainner-klaszteren pozitív pontszámot kaptak.

Tizenkét tanulmányt minősítettek magas torzítási kockázatúnak, ami a bevont tanulmányok közel felét jelenti. Tizenöt tanulmányt minősítettek "némi aggályosnak". A publikációs torzítást a nem publikált tanulmányok jegyzőkönyveit tartalmazó vizsgálati regiszterek segítségével vizsgálták, és négy regisztrált, de nem publikált vizsgálatot találtak. Az említett szerzőkkel felvettük a kapcsolatot, de nem kaptunk egyértelmű tájékoztatást a publikálás elmaradásának okairól. A szisztematikus áttekintések és metaanalízisek jelentős szerepet játszanak a döntéshozatalban a modern, bizonyítékokon alapuló klinikai gyakorlatban. A metaanalízisek az összes publikált RCT adatait egyesítik. A publikációs torzítás miatt azonban a végső elemzésből hiányozhatnak a nem publikált vagy elutasított negatív bizonyítékok, és ez hatással lehet a metaanalízisekből levont következtetésekre. 

A legfontosabb üzenetek

1. Neurális mobilizáció vs. Nincs kezelés: A neurális mobilizációk és a kezelés nélküli kezelés összehasonlításakor a neurális mobilizációk hatékonyabbnak bizonyultak mind a fájdalom, mind a fogyatékosság csökkentésében. A hatásméret nagy volt.
   • Gyakorlati alkalmazás: Az idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalommal küzdő betegek számára, akik egyébként nem részesülnének beavatkozásban, a neurális mobilizációk jó kiindulópontot jelentenek.
2. Neurális mobilizáció mint a standard gyógytorna kiegészítője: A neurális mobilizációk hozzáadása a standard gyógytorna programhoz növelte annak hatékonyságát mind a fájdalom, mind a rokkantás csökkentése tekintetében. Mérsékelt hatásméretet figyeltek meg.
   • Gyakorlati alkalmazás: Ha már standard gyógytorna nyújt, fontolja meg a neurális mobilizációs technikák beépítését. Úgy tűnik, hogy javítja az általános eredményt.
3. Neurális Mobilizáció vs. Gyakorlás: A rokkantok rehabilitációja tekintetében a neurális mobilizációk hatékonyabbnak bizonyultak, mint a testmozgás.
   • Gyakorlati alkalmazás: Ha a testmozgás önmagában nem hoz elegendő eredményt a rokkantok számára, a neurális mobilizációk hozzáadása vagy előtérbe helyezése előnyös lehet.
4. Neurális mobilizáció vs. Nyaki trakció: Érdekes módon a neurális mobilizációk nem bizonyultak hatékonyabbnak a nyaki trakciónál a fájdalom és a rokkantság csökkentése szempontjából.

• Gyakorlati alkalmazás: Ez azt sugallja, hogy mindkét beavatkozás életképes lehetőség lehet, és az Ön választása függhet a beteg preferenciájától, a felszerelés rendelkezésre állásától, vagy az Ön klinikai érvelésétől a konkrét esetek esetében.

Az alcsoportok közötti különbségek kulcsfontosságúak: A felülvizsgálat következetesen megállapította, hogy a neurális mobilizációk hatékonysága különbözött a betegek alcsoportjai között: 

• Wainner-klaszteres betegek: A neurális mobilizációk következetesen hatékonyabbak voltak, mint a az összes alternatív beavatkozásoknál (kezelés nélküli kezelés, húzás, testmozgás és standard gyógytorna önmagában) azoknál a betegeknél, akik megfeleltek a Wainner-klaszter kritériumainak. 
  • Gyakorlati alkalmazás: Ha az Ön betegénél idegekkel kapcsolatos cervicobrachialis fájdalom jelentkezik, és teljesülnek a Wainner-klaszter kritériumai, a neurális mobilizációt erősen figyelembe kell venni a kezelési tervben. A bizonyítékok azt sugallják, hogy ez különösen előnyös erre az alcsoportra.
• "Egyéb" alcsoportba tartozó betegek: Az "egyéb" kategóriába sorolt betegek esetében (azaz nem tartoztak a nyaki radikuláris szindróma vagy a Hall/Elvey csoportokba) az eredmények kevésbé voltak egyértelműek és változatosak. A neurális mobilizáció némi előnyt mutatott a fájdalomra, de nem a rokkantásra nézve, ha nem volt kezelés, és nem volt hatásos, ha a standard gyógytorna mellé adták. 
  • Gyakorlati alkalmazás: Ezeknél a betegeknél a neurális mobilizációk kevésbé következetesen hatékonyak lehetnek, és szükség lehet más beavatkozások vagy kombinációk feltárására.
• Nyaki Radikuláris Szindróma (vezetési veszteséggel): Az áttekintés kiemelte, hogy a neurális mobilizációk a legkevésbé nyaki radikuláris szindrómának minősített betegeknél (azaz olyan betegeknél, akiknél a vezetésvesztés jelei, mint a dermatomális szenzoros veszteség, myotomális gyengeség vagy hiporeflexia, jelentkeztek) a legkevésbé hatékonyak; ez azonban csak 1 vizsgálaton alapult.
  • Gyakorlati alkalmazás: Ha a páciensnél egyértelmű, nyaki radikuláris szindrómára utaló neurológiai hiányosságok jelentkeznek, a mobilizáció nem feltétlenül a leghatékonyabb önálló kezelés. Fontolja meg más modalitások alkalmazását, és összpontosítson az idegfunkció más eszközökkel történő javítására.

Bár ez a metaanalízis értékes betekintést nyújt, fontos megjegyezni, hogy néhány bevont tanulmány olyan beavatkozásokat tartalmazott, mint az interferenciális terápia, a meleg csomagok és az ultrahang, amelyek nem feltétlenül igazodnak a világ számos részén a jelenlegi bizonyítékokon alapuló gyógytorna szabványokhoz. Az ilyen, korlátozottan bizonyított hatékonyságú kezeléseket alkalmazó vizsgálatok jelenléte valószínűleg hozzájárul a megfigyelt jelentős heterogenitáshoz, és óvatos megfontolást igényel az általános eredmények értelmezésekor. Az optimális kezelési megközelítések megértése szempontjából előnyös lenne, ha a jövőbeni kutatásokban a neurális mobilizációt más, már bevált, bizonyítékokon alapuló technikákkal hasonlítanák össze.

Referencia

Lascurain-Aguirrebeña I, Dominguez L, Villanueva-Ruiz I, Ballesteros J, Rueda-Etxeberria M, Rueda JR, Casado-Zumeta X, Araolaza-Arrieta M, Arbillaga-Etxarri A, Tampin B. Ideg- és ideg-szalag fájdalom kezelésének hatékonysága: egy rendszeresített, szubcsoport-meta-analízis. Fájdalom. 2024 Mar 1;165(3):537-549. doi: 10.1097/j.pain.0000000000003071. Epub 2023 Oct 23. PMID: 37870223.