Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Sokat vitatkoztak már azon, hogy létezik-e ideális póz. A háti iskola manuális munkásoknak szóló beavatkozásaitól az irodai dolgozók testtartásjavító programjaiig, úgy tűnik, az ideális testtartás elérése és megtartása nagyon fontos. Mások nem hisznek az ideális testtartásban, és azt javasolják, hogy gyakran válts üléspozíciót, és oszd el a nehéz munkafeladatokat. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az aktív szünetek és a testtartás változtatása elősegítette az izom okozta kellemetlenségek felépülését. Hatásaikat azonban még nem vizsgálták a nyaki- és derékfájdalom felépülésére és visszatérésére vonatkozóan.
Egy 3 ágú, párhuzamos csoportos, klaszter randomizált vizsgálatot végeztünk az aktív szünetek és testtartásváltások hatékonyságának értékelésére irodai dolgozóknál, akiknél magas a nyak- vagy derékfájás kockázata. A nyaki fájdalom kockázatát a Neck Pain Risk Score for Office Workers (NROW) segítségével, a jövőbeli derékfájás kockázatát pedig a Back Pain Risk Score for Office Workers (BROW) segítségével vizsgáltuk.
12 hónapon keresztül követtük azokat a személyeket, akiknek a vizsgálat elején nem volt nyak- és derékfájdalmuk, és bevontuk azokat, akiknél az utánkövetés során nyak- vagy derékfájdalom jelentkezett. Hat csoportba randomizáltuk őket: két csoport A beavatkozást (aktív szünetek), két csoport B beavatkozást (testtartás váltás), két csoport pedig placebo beavatkozást kapott.
Az aktív szünet csoport egy egyedi tervezésű eszközt kapott, amely ülőpárnából, processzorból és okostelefonos alkalmazásból állt. A rendszer gyűjtötte és feldolgozta az ülésre és a szünetekre vonatkozó adatokat, valamint a testtartásváltások számát, hogy aktív szüneteket és testtartásváltásokat javasoljon minden személynek. Az aktív szünetekre vonatkozó utasításokat a résztvevők okostelefonjára küldtük a munkanap során. A processzor a testtartásváltásokra vonatkozó utasításokat az ülőpárnára küldte, és az eszköz fokozatosan levegőt pumpált a résztvevő feneke alá helyezett ülőpárna különböző részeibe. A kontrollcsoportban placebo ülőpárnát használtunk.
A vizsgálatba 193 irodai dolgozót vontunk be, és 174 főt 12 hónapig követtünk.
A nyaki- és derékfájdalomból való felépülés átlagosan 2 hónapot vett igénybe (1-8 hónap). 1, 2, illetve 8 hónap elteltével a panaszokból 43%, 68%, illetve 93% felépült. Szignifikáns különbség volt a felépülési időben az aktív szünet és a kontrollcsoport között, és ugyanez volt igaz a testtartásváltás és a kontrollcsoport összehasonlításakor. Az aktív szünet és a testtartásváltás csoport résztvevői körülbelül egy hónap alatt felépültek a nyaki- és derékfájdalmukból, míg a kontrollcsoport résztvevőinek 2 hónapra volt szükségük a felépüléshez. A szerzők azt is megállapították, hogy a magasabb kiindulási fájdalomszinttel rendelkező egyéneknek hosszabb volt a felépülési ideje.
A 12 hónapos utánkövetés során az aktív szünetet tartó csoportban a résztvevők 21%-a, a testtartásváltó csoportban 18%-a, a kontrollcsoportban pedig 44%-a számolt be a nyak- és derékfájdalom visszatéréséről. A kontrollcsoportban nagyobb volt a kiújulás kockázata, mint az aktív szünetet tartó és a testtartást váltogató csoportokban. Érdekes módon a kontrollcsoportokban a kiújulás gyorsabban következett be, mint az aktív szünetet tartó és a testtartást váltogató csoportokban, ahogy az az alábbi ábrán látható.
Kezdjük néhány kérdéssel. Vajon ezek az eredmények azt mutatják, hogy a gyakori testhelyzet váltás segíthet a nyak- és derékfájdalom felépülésében, vagy befolyásolhatja e panaszok kiújulását? Úgy tűnik, igen. Az eredmények szerint az aktív szünetek és a gyakori testhelyzet váltás gyorsabb felépüléshez és kevesebb kiújuláshoz vezet.
Kormányzati és magáncégekből hat szervezetből választottunk ki irodai dolgozókat. Bár a dolgozókat véletlenszerűen osztottuk be a csoportokba, a kényelmi mintavétel miatt nehéz statisztikai következtetéseket levonni. A kényelmi mintavétel egy technika, amellyel kísérleti tanulmányokat végezhetünk, melyek eredményeit szigorúbb tervekben tesztelhetjük. A szelekciós torzítás megjelenhet a mintavételben, mivel az érdeklődő egyének nagyobb valószínűséggel vesznek részt a tanulmányban. Ezért a tanulmányban alkalmazott mintavételi technika megakadályozza a határozott következtetések levonását.
Kezdjük a tanulmány pozitívumaival. A vizsgálatot előre regisztrálták, és említést tettek az eredeti tervtől való eltérésről. A résztvevők randomizáltak voltak, az eredményeket pedig „kezelési szándék szerinti” elemzéssel értékelték. Megkérték a résztvevőket, hogy a szabadidős testmozgásukat ne változtassák meg, de ezt a változót nem kontrollálták. A szerzők 45 lehetséges kovariánst vettek figyelembe (bár nem részletezték azokat) a többváltozós elemzésben. Az azonos beavatkozásba sorolt résztvevőket ugyanazon irodákba csoportosították. Ez jónak tekinthető – mivel nem fordulhat elő a beavatkozások szennyeződése. Másrészt, mivel az emberek csoportokba vannak rendezve, könnyebben befolyásolhatják őket mások tapasztalatai.
A COVID-19 miatt sokan otthonról dolgoztak, és nem mindenki vitte haza az ülőpárnát, ami korlátozó tényező. Ezt próbáltuk kiküszöbölni az otthoni munkavégzés zavaró tényezőként való bevonásával. Azonban nem tudjuk, hogy hányan folytatták otthon a programot, így csak tapogatózunk a sötétben. Ugyanez igaz a napi ülőmunkával töltött időre, amit nem követtünk, és arra, hogy a résztvevők mennyire tartották be az előírtakat.
A résztvevők a három csoportban a következő változókban különböztek a kiindulási állapotban: életkor, BMI, iskolai végzettség, a munkaviszony időtartama, a munka fizikai megterhelése, szociális támogatás, a munkaórák száma és a munkahely biztonsága. Ez fontos szerepet játszhatott az elemzésben, és nem részletezték, hogy ez kontrollált volt-e.
Fontos korlát, hogy a vizsgálat nyak- és derékfájdalomra hajlamos irodai dolgozókat vont be, így az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók minden irodai dolgozóra. Érdemes megjegyezni, hogyan határozták meg az irodai dolgozók nyak- vagy derékfájdalom kockázatát. Az NROW és BROW kérdőívek használata azt jelenti, hogy a kockázatot szubjektív mérőeszköz alapján értékelték. Továbbá, 48%-os specificitással és 29%-os pozitív prediktív értékkel (NROW), valamint 68%-os specificitással és 16%-os pozitív prediktív értékkel (BROW) úgy tűnik, hogy e kérdőívek nem voltak képesek meghatározni, mely irodai dolgozók vannak kitéve e tünetek kockázatának. Végül, de nem utolsósorban, a felépülési arány értékelésénél az egyenlőtlen utánkövetési időtartamok befolyásolhatták a szerzők következtetéseit.
A munka közbeni aktív szünetek és a gyakori testhelyzet változtatás ígéretesnek tűnik az irodai dolgozók nyak- és derékfájdalmainak felépülésében és kiújulásának megelőzésében. Bár a szerzők állítják, hogy az beavatkozások előnyösek, az eredményeket óvatosan kell értelmezni, mivel számos módszertani kérdés befolyásolhatta az eredményeket. Mivel az aktív szünetek és a testtartás váltogatása nem igényel sok plusz erőfeszítést, ígéretes stratégia lehet a hosszú munkanap megszakítására. Tehát a tanulmány eredményeinek óvatos értelmezése ellenére is javasoljuk a rendszeres aktív szüneteket, mivel ez a plusz testmozgás a nyak- és hátfájáson kívül is jótékony hatású lehet.
5 létfontosságú lecke, melyet az egyetemen nem tanulsz meg, de azonnal javíthatod a derékfájdalmas betegek ellátását, egyetlen fillér nélkül