Bemutatkozás

A lumbális multifidus izmot gyakran vizsgálják derékfájdalommal összefüggésben, és krónikus derékfájdalom esetén az izom keresztmetszeti területének csökkenését figyelték meg. Ezeket a megfigyeléseket azonban laboratóriumi körülmények között, kis, homogén populációkban végezték, ami korlátozza az általánosíthatóságot más derékfájdalmas betegekre. Ezért ebben a tanulmányban a lumbális multifidus izmok funkcionális és morfológiai jellemzőit vizsgáljuk az alapellátásban, és összehasonlítjuk ezeket az izomjellemzőket különböző időtartamú derékfájdalom és egészséges kontrollcsoport esetén.

Módszerek

Ez a többközpontú keresztmetszeti vizsgálat eset-kontroll elrendezést alkalmazott. A pácienseket egy holland „Gerinchálózatból” válogatták, amely több mint 100 gyógytornászt foglal magában. A bevont páciensek 18 és 65 év közöttiek voltak, és nem specifikus derékfájdalmuk volt. Súlyos patológiák, radikuláris szindróma, korábbi hátműtét, terhesség, pszichiátriai rendellenességek és 30 feletti testtömegindex kizáró tényezők voltak. Egészséges kontrollszemélyeket (akiknek az elmúlt 6 hónapban nem volt derékfájdalmuk) a közösségi hálózatokon keresztül toboroztak.

A beleegyező nyilatkozatot aláíró pácienseket a négy gyógytorna központ egyikébe irányítottuk, ahol képzett gyógytornászok végezték el a méréseket. A derékfájásban szenvedő betegek izomjellemzőit vizsgáltuk: az izomműködést (felszíni EMG-vel), a lumbális multifidus morfológiáját (ultrahanggal) és a derék működését (3D-s kinematikai eszközzel).

A lumbális multifidus felszíni EMG-jét a Biering Sorensen-teszt során rögzítjük az izometrikus izomállóképesség felmérésére. Ehhez a teszthez a vizsgálóasztalon hason fekszel, és csak az alsó végtagod van rögzítve a padhoz. A tesztet úgy végezzük, hogy vízszintes pozícióba hozunk, felső végtagi megtámasztás nélkül. Ezt a pozíciót 60 másodpercig kell tartanod.

Ultrahanggal mértük a bal és jobb oldali musculus multifidust nyugalmi helyzetben és szubmaximális kontrakcióval. A lumbális lordózis csökkentésére szolgáló párnát helyeztünk a résztvevők hasa alá, a szubmaximális kontrakciót pedig a bal és jobb oldali kontralaterális kar emelési teszttel értük el 15 másodpercig.

Megvizsgáltuk a háromdimenziós kinematikát egy tehetetlenségi mérőeszközzel, amelyet a háti-ágyéki csomópontra helyeztünk. Arra kértük a résztvevőket, hogy maximálisan hajlítsák és nyújtsák a gerincet anélkül, hogy behajlítanák a térdeiket, illetve mozgatnák a csípőjüket. Mindkét oldalra maximális lateralis hajlítást végeztünk.

Másodlagos eredmények: személyes jellemzők, testtömegindex, fájdalom intenzitása (numerikus értékelési skála) és a korlátozottság (Oswestry Disability Index). A korlátozottságot 0-100-ig osztályoztuk, ahol 0-20 minimális, 21-40 mérsékelt, 41-60 nyilvánvaló, 61-80 nagymértékű, 81-100 pedig ágyhoz kötött betegekre utal.

Eredmények

Összesen 161 résztvevőt vontunk be. Az egészséges kontrollcsoport 50 résztvevőből állt. 52 résztvevő szubakut derékfájással, 59 pedig krónikus derékfájással rendelkezett. Átlagosan a kontrollcsoport résztvevőinek szignifikánsan alacsonyabb volt a testsúlya, mint mindkét derékfájós csoportnak. A derékfájós csoportok fájdalomszintje hasonló volt, de a krónikus derékfájás csoport korlátozottsági pontszámai magasabbak voltak, mint a szubakut csoportnak.

Az egészséges kontrollcsoportban a törzs mozgástartománya minden irányban nagyobb volt, mint a derékfájdalommal küzdő résztvevőknél, kivéve a jobb oldali lateralis hajlítást. Az egészséges kontrollszemélyek ágyéki multifidus izmai vastagabbak voltak, kivéve a jobb oldalon, nyugalmi állapotban. Az ágyéki multifidus izmok az egészséges kontrollcsoportban voltak a legvastagabbak, és a krónikus derékfájdalom csoportban a legvékonyabbak. Ami az ágyéki multifidus izmok állóképességét illeti, a felszíni EMG nem mutatott különbségeket a csoportok között. Az adatok jelentős heterogenitást mutattak, ezért óvatosság szükséges. abstract_small_text

Kérdések és gondolatok

A csoportok jelentősen különböztek az összes résztvevői jellemző eredményében, kivéve a testmagasságot. Ez azt jelenti, hogy ezek a csoportok nem voltak összehasonlíthatóak a kiinduláskor. Azonban a nem, az életkor és a testsúly, mint zavaró tényezők kapcsolatának elemzése csak kis hatást mutatott az elsődleges eredményekre.

Nem találtunk csoportkülönbségeket a felületi EMG-vel mért izomállóképesség tekintetében. Azonban csak 130 résztvevőt vontunk be az elemzésbe, mivel 21-en nem érték el a 60 másodperces tartást a Biering Sorensen teszten. Érdekes módon az egészséges kontrollcsoportban 50 résztvevőből csak 1, a szubakut csoportban 52-ből 13, a krónikus derékfájás csoportban pedig 59-ből 17 vallott kudarcot. Ez arra utal, hogy az izomállóképességben különbség lehet a csoportok között, ha az állóképességi teszt rövidebb ideig tartott volna, lehetővé téve minden résztvevő számára a teszt elvégzését. Mivel azonban ez egy állóképességi teszt, elegendő időt kell vizsgálni, és a szerzők a 60 másodperces tartást egy olyan tanulmányra alapozták, amely kimutatta, hogy a panaszokra nagy kockázatot jelentő betegek átlagosan kevesebb, mint 58 másodpercig bírják.

A legnagyobb izomvastagság-csökkenést a derékfájdalom megjelenését követő első 12 hétben tapasztaltuk (különbség az egészséges kontrollcsoport és a szubakut derékfájdalom csoport között). A szerzők szerint ez a lumbális multifidus izom derékfájdalom miatti inaktivitásával magyarázható. Ezt az atrófiát a derékfájdalom első epizódjában más tanulmányok is kimutatták. Érdekes lehet ezen izmok célzott kezelése a krónikussá válás prevenciójában, bár erre vonatkozóan még nincs bizonyíték.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány erősségei közé tartozik az érvényesített eszközök (Gyko 3D kinematika) és eljárások (felszíni EMG) alkalmazása, szabványos körülmények között. Mindössze 5 adatpont hiányzott, ezeket Monte Carlo Markov-lánc módszerrel pótoltuk. Megvizsgáltuk a nem, testsúly és életkor összefüggését az elsődleges eredményekkel, mint lehetséges zavaró tényezőket. Úgy gondoljuk, hogy ennél több zavaró változó is felmerülhetett volna. Gondolj például a szabadidős vagy foglalkozási testmozgás szintjére.

Bizonyos szempontok veszélyeztetik a következtetéseket. A szerzők szerint a mintanagyság számítása nem volt lehetséges. Ehelyett egy “általános számítást” alkalmaztak, és csoportonként 50 résztvevőt vontak be. Hivatkoznak egy cikkre az eljárásuk alátámasztására; azonban a felülvizsgálat során kiderült, hogy ez a cikk egy teljesen eltérő területen (gyermek neuropszichológia) vizsgálja a mintanagyság számítását. Ennek eredményeként az 50 alany csoportonkénti feltételezése nem tűnik alátámasztottnak a vizsgált területen belüli tudományos forrásból, ezért ez potenciális korlátozás.

Fő üzenetek

Egy derékfájással foglalkozó tanulmány szerint a derékfájós betegek mozgástartománya kisebb, és az ágyéki multifidus izmok vastagsága is kisebb, mint az egészséges kontrollcsoporté. A hajlítási mozgástartomány 15°-kal, a nyújtás és a lateralis hajlítási mozgástartomány 5°-kal csökkent. Az izomvastagság különbsége körülbelül 1 cm volt, ami az egészséges kontrollcsoport izomvastagságának közel egyharmada. A krónikus derékfájásban szenvedő betegek korlátozottsága nagyobb volt, mint a szubakut derékfájásban szenvedő betegeké.

Referencia

Hofste, A., Soer, R., Groen, G. J., van der Palen, J., Geerdink, F. J., Oosterveld, F. G., … & Hermens, H. (2021). Funkcionális és morfológiai jellemzők a musculus multifidus lumborumban a derékfájással küzdő alcsoportokban az alapellátásban. Musculoskeletal Science and Practice, 55, 102429.