Bemutatkozás

A 2-es típusú diabetes mellitus egy krónikus állapot, melyet a magas vércukorszint jellemez. Ez a legelterjedtebb diabétesz típus, ami felnőttkorban jelentkezik. Ilyenkor a szervezet ellenáll az általa termelt inzulin hatásainak. Az inzulin egy hormon, mely lehetővé teszi, hogy a sejtek glükózt vegyenek fel a vérből energiaként, segítve ezzel a vércukorszint szabályozását. Inzulinrezisztencia akkor lép fel, ha a szervezet sejtjei nem reagálnak megfelelően az inzulinra, ami magas vércukorszinthez vezet. A 2-es típusú diabetes mellitus számos tényező kombinációjából alakul ki, beleértve a genetikai hajlamot, az életmódbeli döntéseket és az elhízást. A túlsúly vagy elhízás növeli a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázatát, mivel a felesleges testzsír zavarja az inzulin vércukorszint-szabályozó képességét. Kezelés nélkül számos következményhez vezethet, beleértve a szívbetegséget, a vesekárosodást, az idegkárosodást és a látászavarokat. Megfelelő ellátással, beleértve az életmódbeli változásokat, gyógyszeres kezelést és rendszeres ellenőrzést, a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedők egészséges és teljes életet élhetnek. A 2-es típusú diabetes mellitus esetén a mozgás fontos az állapot kezelésében és az általános egészségi állapot javításában.

• Mérsékelt és intenzív testmozgással javíthatod az inzulinérzékenységet, és segítheted a vércukorszint szabályozását, ha 2-es típusú cukorbetegséged van.
• A testsúly megőrzése szorosan összefügg a mozgással, beleértve a testmozgást és a mozgásszegény időt. A rendszeres testmozgás segíthet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek a testsúlyuk megtartásában vagy csökkentésében, ami elengedhetetlen az inzulinérzékenység és a cukorbetegség kezelésének javításához.
• A testmozgás növelésével és a tétlen idő csökkentésével javíthatod a szív- és érrendszeri egészséged. 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedőként nagyobb valószínűséggel tapasztalsz szív- és érrendszeri problémákat, például szívbetegséget és stroke-ot.

Vizsgálatunk célja a 24 órás mozgásmintázat elemzése különböző testsúlyú, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél. Elsőként vizsgáltuk a különbségeket különböző súlycsoportokba tartozó személyek között.

Módszerek

Ebben a keresztmetszeti tanulmányban egy nagyméretű, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőket vizsgáló kohorszadatokat használtunk fel. Ez egy dinamikus kohorsz, melyet 1996 óta prospektíven követünk. Ebben a kohorszban a 2-es típusú cukorbetegség nyomon követése érdekében évente háziorvosi viziten vesznek részt az emberek.

Csak 2-es típusú cukorbetegséggel küzdő résztvevőket vontunk be. Egy héten át, ébrenléti időszakban, csípőre szerelt gyorsulásmérővel rögzítettük a mozgásukat. Éjszaka nem viselték a gyorsulásmérőt. Az alváskövetéshez alvásnaplót használtunk. Mértük a testsúlyt, magasságot, derékbőséget, majd kiszámítottuk a BMI-t. A kardio-metabolikus értékeket éhgyomri vérvizsgálatból mértük. A következő paramétereket elemeztük:

• HbA1c
• Éhomi vércukorszint
• Összkoleszterin
• HDL- és LDL-koleszterin
• Trigliceridek

Ebben a tanulmányban az alvásidőtartamot, a könnyű testmozgást (LPA), a mérsékelt és erőteljes testmozgást (MVPA) és az ülő időt (ST) értékeltük. Ezeket gyorsulásmérővel és alvásnaplókkal mértük, hogy adatokat szerezzünk e szokásokról. Így minden viselkedés összehasonlítható a többivel. Arra törekedtünk, hogy kiderítsük, van-e változás a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők mozgásában, különböző testsúllyal. Ha jelentős eltéréseket találtunk, azokat varianciaanalízissel (ANOVA) állapítottuk meg.

Ezenkívül, post-hoc elemzésekkel hasonlítottuk össze a testsúlycsoportokat, hogy kiderítsük, van-e köztük lényeges eltérés. Ez segített meghatározni, mely testsúlycsoportoknál eltérő a mozgásminta.

Figyelembe vettünk egyéb, az eredményeket befolyásoló jellemzőket is, például az életkort, a nemet és a cukorbetegség időtartamát. Statisztikai modellekkel vizsgáltuk, hogy a mozgásbeli eltérések a fenti jellemzők figyelembevétele után is szignifikánsak maradnak-e.

A kutatók azt vizsgálták, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, eltérő BMI-vel rendelkező személyek mozgási szokásaiban vannak-e lényeges eltérések. Ezek az adatok segíthetnek az egészségügyi szakembereknek jobban megérteni, hogy a mozgás hogyan függ össze a cukorbetegség kezelésével, és célzott beavatkozásokat dolgozzanak ki a különböző súlycsoportok számára.

Eredmények

Összesen 1549, 2-es típusú cukorbetegséggel élő felnőtt vett részt a tanulmányban. Átlagéletkoruk 68,5 év, BMI-jük 29,5 kg/m2 volt. Több mint 80%-uk szedett vércukorszint-csökkentő gyógyszeres kezelést, 75%-uk pedig lipid- és vérnyomáscsökkentőt. A minta közel 30%-a inzulint használt.

A 2-es típusú cukorbetegséggel élő résztvevőket a BMI-jük alapján 3 csoportba soroltuk:

• Normál testsúly
• Túlsúly
• Elhízott

Megállapítottuk, hogy a csoportok 24 óra alatt eltérő mozgásviselkedést mutattak. 2-es típusú cukorbetegséggel és elhízással küzdőknél a 24 órás mozgásvizsgálat kimutatta, hogy egy nap alatt átlagosan 19 perccel kevesebbet aludtak és 31 perccel kevesebb könnyű testmozgást végeztek, mint a 2-es típusú cukorbetegek, akiknek normális a BMI-jük. Ráadásul 51 perccel többet töltöttek ülőmunkával 24 óra alatt.

A 2-es típusú cukorbetegséggel küzdő túlsúlyos csoporthoz képest az elhízott csoport 8 perccel kevesebbet aludt, 36 perccel többet töltött ülve, 26 perccel kevesebb könnyű testmozgást végzett, és 2 perccel kevesebb mérsékelt vagy intenzív tevékenységet végzett.

A 2-es típusú cukorbetegséggel és túlsúllyal küzdők csupán az alvásban különböztek a normál testsúlyúaktól: átlagosan 10 perccel kevesebbet aludtak.

A BMI, a derékméret, a HDL-koleszterin és a trigliceridek mind összefüggésben álltak a 24 órás viselkedéssel.

Mi történik a BMI-vel, ha a mozgásszegény életmódot testmozgásra cseréled?

Hogy értelmezzük ezeket az eredményeket, a szerzők azt vizsgálták, mi történik, ha akár 20 percet is áthelyezünk egy másik mozgásformába. És mit találtak a szerzők?

• Ha napi 20 perc ülőmunkát alvással váltasz ki, az alacsonyabb BMI-hez társul (-0,21 kg/m2).
• Ha áthelyezésre kerül LPA-ba, a BMI -0,25 kg/m2-rel csökken
• Ha a MVPA változtatja, a BMI értéke -0,32 kg/m2-rel csökken

Mi történik a derékbőséggel, ha 20 perc ülőmunkát vagy alvást váltunk ki?

• 0,6 cm-es csökkenést tapasztalhatsz, ha az alvással pótolod
• Ha LPA-ba helyezed át, a derékbőséged -0,7 cm-rel csökken
• MVPA-val helyettesítve 1,44 cm-rel csökkent a derékkörfogat
• Ha 20 perccel kevesebbet alszol, és ezt az időt MVPA-ra fordítod, a derékbőséged -0,84 cm-rel csökken
• Ha 20 perc ülőmunkát vagy alváshiányt LPA-val vagy MVPA-val váltasz ki, azzal javíthatod a HDL-koleszterin és a trigliceridek szintjét.

Vannak különbségek a rövid és hosszú alvók között?

• Rövid-átlagos (n=502, 7,7 óra/éj) és hosszú alvók (n=499, 9,3 óra/éj) rétegzett elemzései mindkét csoportban szignifikáns összefüggéseket mutattak ki. Ha 20 percnyi ülőidőt alvásra fordítasz, az jót tesz a BMI-nek (-0,37 kg/m2 [-0,54;-0,20]) és a derékbőségnek is (-0,84 cm [-1,44;-0,23]) a rövid-átlagos alvók esetében.
• Ezzel szemben, csak a sokat alvóknál tapasztaltunk nagyobb egészségügyi hatást a WC esetében (-1,55 cm [-2,9;-0,18]) és a HDL-koleszterin esetében (0,04 mmol/l [0,01;0,07]), amikor az alvásidőt több MVPA-ba helyeztük át, összehasonlítva a teljes csoportban végzett elemzésekkel.

Kérdések és gondolatok

Az eredmények jobb megértéséhez idő-átcsoportosítást alkalmaztunk. Ezek az átcsoportosítások azonban csak elméletiek, mivel egy konkrét elemzésből származnak. Ez a tanulmány nem egy előtte-utána vizsgálat volt, amelyben például a derékbőséget 20 perc alvás előtt és után mérték, és 24 óránként egy aktív viselkedéshez rendelték hozzá. Mivel a súly és a testösszetétel nem változik gyorsan, ez egyértelmű módszer az eredmények értelmezésére. De az eredmények megerősítéséhez többhetes előtte-utána vizsgálatra lenne szükség. Azonban nem minden nap egyforma, és szerintem ezt nagyon nehéz lenne előtte-utána vizsgálatban tanulmányozni, ezért az idő elméleti átcsoportosításának lehetősége meggyőző módszernek tűnik.

A résztvevők alvási időszakának mediánját vettük alapul a csoport rövid és hosszú alvókra osztásához. A mediánt azonban nem mutattuk ki. A csoportot hosszú alvókra osztottuk, akik átlagosan 9,3 órát aludtak éjszakánként, a rövid-közepes alvók pedig 7,7 órát. Így a medián valahol a kettő között volt, de nem lehetett pontosan tudni, hol. Világos volt, hogy a résztvevők 94%-ának több mint 7 óra volt az alvásideje. Tehát az alvási adatok valószínűleg torzultak. A medián gyakran a preferált központi tendencia mértéke ferde eloszlások vagy kiugró értékek esetén, mert jobban ellenáll a kiugró értékeknek, mint az átlag.

A résztvevők gyógyszeres kezelést kaptak a kardiometabolikus profiljuk szabályozására, ami jól sikerült. A szerzők rámutattak, hogy ez okozhatta a kardiometabolikus eredményekkel való összefüggések hiányát. De bár a résztvevők kardiometabolikus profilja jól szabályozott volt, a tanulmány mégis összefüggéseket talált a mozgásviselkedés változásai, valamint a BMI, a derékbőség, a HDL-koleszterin és a trigliceridek között, ami azt mutatja, hogy egyetlen napon belüli kis mozgásváltozások is számítanak.

A keresztmetszeti adatok miatt nem feltételezhetünk ok-okozati összefüggést.

Beszélj hozzám szakértőként

Tanulmányunk egyik korlátja, hogy a résztvevők közel egyharmadának csípőgyorsulásmérő adatai nem voltak érvényesek. A probléma kezelésére kizártuk azokat, akiknek legalább 5 napig nem volt érvényes adatuk. Ezzel biztosítottuk, hogy a kapott adatok megbízhatóak legyenek. Képzeld el, ha valaki elfelejti viselni a mérőt napi több aktív órán keresztül! Ez azt eredményezné, hogy a kutató azt hinné, több időt töltöttél ülve.

Alvását alvásnaplóval mérték. Cél az volt, hogy minden nap kitöltsék, ami jó megoldás, mert csökkenti az emlékezeti torzítás problémáját. Azonban nem említettek semmit arról, hogy ezt kontrollálták-e. Lehet, hogy néhány résztvevő pontosan töltötte ki a naplót, míg mások nem. Azonban semmi nem esik szóba arról, hogy az alvási adatokat mikor továbbították a kutatóknak. Egy napi rendszeres napló megbízhatóbb lett volna, mint például egy 7 hetes napló. Az alvásnapló korlátja, hogy az emberek beírják, mikor fekszenek le, de még órákig ébren feküdhetnek, amit aztán “alvásidőnek” számítanak. Egy éjszaka viselt gyorsulásmérő jobb választás lett volna.

Ebben a tanulmányban a résztvevők egyhetes étrendjét nem regisztráltuk. Ezért az étrendet nem vontuk be a zavaró változóként való elemzésbe.

Nagy kohortból származó, nagyméretű minta bevonása növeli az eredmények általánosíthatóságát. Az eredmények értelmezésekor viszont figyelembe kell venni a kohort eredetét. Például befolyásolhatja a testmozgásban való részvételt. Gondoljunk bele, mennyi testmozgást végez valaki egy meleg, illetve egy hideg országban. Ugyanez vonatkozik arra az évszakra, amikor a résztvevőket követték. Vannak, akik nagyobb valószínűséggel sportolnak jobb időben, és ez befolyásolhatja az eredményeket.

A mért hatásméretek többnyire kicsik voltak, de összhangban vannak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők testösszetételét vizsgáló egyéb kutatásokkal.

Fő üzenetek

Ebben a tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy a különböző mozgásformák hogyan befolyásolják a 2-es típusú cukorbetegséggel élő, különböző súlyú személyeket. 2-es típusú cukorbetegektől gyűjtöttünk adatokat: mértük az alváshosszukat, a könnyű sétáik gyakoriságát, a mérsékelt/megerőltető testmozgásuk mértékét és az ülve töltött időt.

• A 2-es típusú cukorbetegséggel élő, elhízott felnőttek napjuk nagyobb részét töltik inaktívan, kevesebb időt töltenek könnyű és mérsékelttől erőteljes fizikai aktivitással, és kevesebbet alszanak, mint a normál súlyú vagy túlsúlyos, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők.
• A testsúlytól függetlenül, a napi tevékenységekre fordított idő befolyásolja a vérnyomást, a HDL-koleszterint, a triglicerideket és a derékbőséget.
• Testsúlytól függetlenül, 2-es típusú cukorbetegség esetén, napi életmódváltással növelheted a mérsékelt vagy intenzív testmozgást, és csökkentheted az ülő tevékenységekre fordított időt.
• Ha sokat alszol (>9 óra/éj), az egészségedre válik, ha a pihenés helyett inkább a testmozgásra koncentrálsz, de ez nem igaz arra, aki keveset vagy átlagosan (7.7 óra/éj) alszik. Viszont, ha keveset vagy átlagosan alszol, az jót tesz neked, ha a mozgásszegény idő helyett inkább alszol.

Referencia

I. Willems, V. Verbestel, D. Dumuid, és mtsai, Keresztmetszeti összefüggések a 24 órás mozgásviselkedés és a kettes típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek szív- és anyagcsere-egészsége között: összehasonlítás a súlyállapot szerint, Journal of Science and Medicine in Sport (2023).