Bemutatkozás

Biztosan hallottál már a lumbopelvicus ritmusról és annak kapcsolatáról a derékfájással. Anélkül, hogy ez lenne a derékfájás egyedüli oka, néha hozzájárulhat a krónikus derékfájás sokrétű okához. A lumbopelvicus ritmus leírja a derék és a medence közötti kapcsolatot előrehajlás és a felegyenesedés során. A legtöbben először a deréktájékon hajlanak, majd később a csípő is részt vesz a mozgásban, a medence elülső billenésével együtt. Felegyenesedéskor általában a csípő nyújtása és a medence hátradöntése történik meg, mielőtt a derék nyújtózna. Néha az emberek nagyobb mértékben használják a derék hajlítását az előrehajláshoz, és kevésbé a többi ízületet, például a csípőt és a térdízületet. Ezt a megváltozott mozgásmintát gyakran megfigyelik derékfájdalommal küzdőknél, és összefüggést találtak a funkcionális nehézségekkel. A cikk szerzői szerint, figyelembe véve a mozgásmintázat megváltozását és a funkcionális korlátokhoz való kapcsolódását, fontos lehet a megváltozott mintázat célzott kezelése a funkcionális tevékenységek során. Ezért végeztek egy tanulmányt, melyben összehasonlították a motoros készségfejlesztő tréninget, melynek célja a mozgásmintázat megváltoztatása, az erőnléti edzést és a nyújtó gyakorlatokat végző csoporttal.

Módszerek

Egy randomizált, kontrollált vizsgálatból származó kinematikai adatok felhasználásával 154, 18–60 év közötti krónikus derék fájdalommal küzdő személyt vontunk be ebbe a tanulmányba. A résztvevők legalább 1 éve derék fájdalommal küzdöttek, de nem akut fellángolásban voltak, és egyébként egészségesek voltak.

A résztvevőket randomizált módon motoros készségfejlesztő, illetve erősítő és nyújtó gyakorlatokat végző csoportba osztottuk. A képzés hat hétig tartott, heti egy alkalommal 6, egyórás foglalkozás keretében. A motoros készségfejlesztő programban résztvevők megtanulták, hogyan módosítsák a fájdalmat provokáló mozgásokat, és hogyan helyettesítsék azokat egy alternatív stratégiával.

„A kezelés fő célja az volt, hogy megtanítsuk a résztvevőt (1) csökkenteni a korai ágyéki gerinc szakasz mozgását a résztvevő derékfájás (LBP) besorolásához kapcsolódóan (pl. hajlítás), (2) növelni más ízületek (pl. térdek és csípők) mozgását és (3) elkerülni az ágyéki gerinc tartós véghelyzetű beállítását a résztvevő derékfájás (LBP) besorolásához kapcsolódó specifikus irányban.”

Például (lásd az alábbi képet): ha egy páciens derékfájdalmát "hajlítási" problémaként "sorolják be", akkor megpróbálják módosítani azokat a napi tevékenységeket, amelyek ezeket a hajlító mozgásokat foglalják magukban. Alapvetően megpróbálják elkerülni ezt a mozgást. Ugyanez igaz az összes többi irányra is.

Az erőnléti és hajlékonysági tréningcsoportban résztvevők speciális gyakorlatokat kaptak a törzsizomzatuk erősítésére (az American College of Sports Medicine irányelvei szerint), valamint a törzs és az alsó végtagok hajlékonyságának javítására minden irányban.

Az alapadatok, a 6 hetes és a 6 hónapos utánkövetés során kerültek rögzítésre, melyek tartalmazták a háromdimenziós koordinátákat, hogy elemezhessük a kinematikát egy funkcionális feladat – egy könnyű tárgy felvétele – közben.

Eredmények

A motoros képességfejlesztő csoportban résztvevők – nem meglepő módon – nagyobb térd- és csípőhajlítási szögeket, valamint kisebb ágyéki gerinc hajlítást mutattak tárgyak felvételekor, míg az erő- és hajlékonyság fejlesztő csoportban ez nem volt megfigyelhető. A motoros képességfejlesztő csoport résztvevőinek kifejezetten azt tanítottuk, hogy kerüljék az ágyéki gerinc előrehajlítását, és használják nagyobb mozgástartományban a csípőt és a térdet. Az erő- és hajlékonyság fejlesztő csoport, ahol nem helyeztünk hangsúlyt a mozgás stratégia megváltoztatására, nem kapott ilyen instrukciókat. Ezért ez az eredmény nagyon logikusnak tűnik.

Kérdések és gondolatok

Ebből a cikkből világossá válik, miért a motoros készségfejlesztésre összpontosítanak a derékfájós betegeknél megfigyelt, funkcionális tevékenységek során tapasztalt, megváltozott mozgásmintázat kezelésére. Bár mindenkinek eltérő mozgásstratégiái lehetnek, és véleményem szerint nincs "rossz" stratégia, megértem, hogy bizonyos esetekben szükséges lehet megtanítani a "optimálisabb" mozgást, például a provokatív struktúrák ideiglenes tehermentesítése érdekében.A kiegészítő adatok alapján nekem személy szerint az a problémám ezzel a cikkel, hogy rengeteg nocebo információt tartalmaz (például: "ne hajolj, csavarj vagy told el a derekad"), és a komplex mozgásokat különböző lépésekre bontja, ami kissé robotikussá teheti azt (lásd az alábbi képeket).

Jó eredménynek tekinthető-e az a tény, hogy az ágyéki gerinc csökkent hajlításának ez a mintázata 6 hónapig fennmaradt? Személy szerint nem hiszem. Gerincünk erős ízületekből áll, és képes előre hajolni. Miért ne mozdulhatna egy olyan irányba egy olyan ízülettel, amelyet erre a mozgásra terveztek? Be tudod hajlítani a térdeidet, és szükség esetén használod is őket. Azzal, hogy más mozgásmintát használjunk egy bizonyos terület átmeneti tehermentesítésére, természetesen egyetértek. De egy bizonyos mozgás elkerülése a mindennapi életben és ennek az elkerülésnek a fenntartása félelemkerülést vagy kinesiofóbiát idézhet elő, ami szintén nagyon gyakran megfigyelhető krónikus (derékfájós) emberekben. Ezért azt javaslom, hogy ne bizonyos mozgások elkerülésére összpontosítsunk, hanem inkább megpróbálnám optimalizálni az erőt az adott mozgás során és a mozgás feletti kontrollt. 

Beszélj hozzám szakértőként

Ez a tanulmány egy nagyobb kontrollált vizsgálatban résztvevők kinematikai adatainak tervezett másodlagos elemzése volt. A statisztikai hatásvizsgálat a nagyobb vizsgálat elsődleges eredményén alapult, nem a jelenlegi tanulmány eredményén. A mintanagyságot a módosított Oswestry Korlátozottság Kérdőív minimális, klinikailag fontos, 6 pontos különbségének kimutatására számították ki. Itt a kinematikai adatokhoz nem számítottak mintanagyságot. Tehát ez a tanulmány a nagyobb RCT-jükből származó betegek egy részhalmazát használta fel egy előre megtervezett másodlagos elemzésben, de a kinematika tanulmányozása nem volt elsődleges cél, ezért óvatosan kell értelmezni.

Fő üzenetek

A funkcionális feladatokhoz az emberek gyakran eltérő mozgásstratégiákat alkalmaznak, és ez teljesen rendben van! Ám derékfájás esetén a megváltozott mozgásmintázat, mely csupán ágyéki gerinc hajlítást használ, fájdalmat okozhat, mivel az ágyéki gerinc feszítői sokszor túl gyengék ahhoz, hogy excentrikusan szabályozzák a törzs mozgását. Az ebben a cikkben bemutatott stratégiákkal történő ideiglenes tehermentesítés segíthet. De megkérdőjelezem, hogy ezen mozgások kerülése és e megváltozott, kerülő mozgásmintázat hosszú távon mennyire releváns. Bár érdekes olvasmány, inkább a krónikus hátfájdalommal küzdő emberek erősítését és képessé tételét javaslom, mint azt, hogy megtanítsuk nekik az ágyéki gerinc hajlításának elkerülését.

Referencia

Hooker, Q. L., Lanier, V. M., Roles, K., & van Dillen, L. R. (2022). Krónikus derékfájdalom esetén: motoros készségfejlesztés kontra izomerő- és hajlékonyságfokozó gyakorlatok. Funkcionális tevékenység közbeni kinematikai hatások előre megtervezett elemzése. Clinical Biomechanics, 92, 105570.