Bemutatkozás

A javasolt aktivitási szintek eléréséhez elsőként a testmozgás javasolt a tünetek és a funkciók javítására. Kanavaki és mtsai. (2017) tanulmánya szerint az ízületi fájdalom akadályoz a testmozgásban, és sokan nehezen találják meg a testmozgás optimális szintjét. Ez azt jelzi, hogy sokaknak van szüksége iránymutatásra a megfelelő testmozgás eléréséhez. Mivel az Osteoarthritis egy krónikus, gyógyíthatatlan állapot, az önmenedzsment előnyösebb, mint az intenzív, költséges egyéni tanácsadás. Mercer és mtsai. (2016) azt találták, hogy a hordható eszközök használata viselkedésváltozáshoz és a testmozgás javulásához vezethet. Ezt a koncepciót vettük át ebben a tanulmányban, hogy megnézzük, az Osteoarthritis-szel élők is javíthatnak-e a testmozgásukon egy hordható aktivitásmérő viselésével. Tehát a jelenlegi tanulmány célja a testmozgás önellenőrzésének hatásának vizsgálata Osteoarthritis esetén.

Módszerek

Egy 2020-ban megjelent, randomizált, kontrollált vizsgálat másodlagos elemzésében a szerzők részletesebben megvizsgálták az észlelt ízületi funkció és az egészséggel kapcsolatos életminőség eredményeit, és megpróbálták feltárni, hogy az osteoarthritisben a testmozgás önellenőrzésének hozzáadása javíthatja-e ezeket az eredményeket.

18 és 67 év közötti csípő- és/vagy térd Osteoarthritis-szel küzdő jelentkezőket várunk. Legalább 50%-ban foglalkoztatottnak kell lenned és képesnek kell lenned a testmozgásra.

Két csoportot hasonlítottunk össze:

1. Résztvevők a Támogatott Osteoarthritis Önképző Programban (SOASP)
2. SOASP résztvevői, akik viselhető aktivitásmérőt kaptak

A csoportban viselhető aktivitásmérőt kaptál, melyet ébredéstől lefekvésig, 12 egymást követő héten át kell hordanod. Eszközünk úgy van programozva, hogy minden résztvevő 7000 lépés/nap céllal kezdje meg a vizsgálatot.

Szociodemográfiai változókat gyűjtöttünk, és a vélt ízületi funkciót a Hip Disability and Osteoarthritis Outcome Score (HOOS) vagy a Knee Injury and Osteoarthrits Outcome Score (KOOS) segítségével értékeltük, attól függően, hogy melyik ízület érintett leginkább. A pontszámok 0-100 között mozognak, ahol az alacsonyabb pontszámok rosszabb eredményeket jelentenek.

Az egészséggel kapcsolatos, önértékelt életminőséget az Euroqol EQ-5D-3L kérdőívvel mértük. Ez a pontszám 0-100 között van, ahol az alacsonyabb pontszám rosszabb eredményeket jelez. Ez a kérdőív 5 területet fed le: mobilitás, önellátás, szokásos tevékenységek, fájdalom/kellemetlenség és szorongás/depresszió.

Az eredményeket a kiinduláskor, 3, 6 és 12 hónap múlva értékeltük.

Eredmények

Összesen 124 résztvevő: 50-et a kontrollcsoportban, 74-et pedig az intervenciós csoportban vizsgáltunk. A résztvevők többsége női volt (87%). A résztvevők életkora 38 és 65 év között mozgott, átlagosan 55,8 év volt. A térd volt a leginkább érintett ízület.

Az elemzés nem mutatott ki statisztikailag szignifikáns interakciós hatást a HOOS vagy KOOS alskálák egyikénél sem, sem az EQ-5D-3L esetében. Csak csekély javulás volt tapasztalható az idő múlásával, függetlenül a csoportbeosztástól, különösen a fájdalom és a tünetek alskálák esetében. Az EQ-5D-3L esetében nem figyeltek meg javulást az idő múlásával. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az Osteoarthritis esetén nincs előnye a testmozgás önellenőrzésének.

Kérdések és gondolatok

Miért olyan nehéz valódi változásokat elérni az Osteoarthritis-ben szenvedőknél? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a HOOS és KOOS kérdőívek nem alkalmasak a konzervatív kezelésben részesülők változásainak rögzítésére. De kritikával élhetünk a felhasznált beavatkozással kapcsolatban is. A 2022-es vizsgálat során hasonlóképpen nem figyeltek meg előnyöket a beavatkozási és a kontrollcsoport között a munkaképesség outcome-jában. A beavatkozási programot is kritikusan felül kell vizsgálnunk. Az egyéneket egy hordható eszközzel egészítették ki. Ezek az emberek azonban már mérsékelten aktívak voltak, mégis a napi alaplépésszámot 7000-re csökkentették. Talán a program egyszerűen nem volt elég intenzív ahhoz, hogy valódi különbségeket generáljon. Ráadásul mindenkinek más a kiindulási szintje, ezért a finomhangolás nagyon fontosnak tűnik, mégis egyetlen, mindenki számára megfelelő megközelítést alkalmaztak. Végtére is, a gyakorlatban sem adsz mindenkinek ugyanazt a kezdőcsomagot, igaz?

Ha megvizsgáljuk a SOASP program összetevőit, a tanulmány a Thorstensson et al. (2015), amikor a program neve még Better Management of Patients with Osteoarthritis (BOA) volt. Érdekes, hogy ez a program tartalmaz egy opcionális edzéskomponenst. A tanulmány megemlíti: "Az elméleti foglalkozások célja az volt, hogy elmagyarázzuk a speciális gyakorlatok lehetséges előnyei mögött álló mechanizmusokat, és növeljük a páciensek motivációját a testmozgásra. A betegek azonban dönthettek úgy, hogy elutasítják a testmozgást, ha nem voltak motiváltak az adott időpontban." Sajnos a jelenlegi tanulmányban nem adtak ilyen információt, és azt sem említették, hogy az emberek visszautasították-e a testmozgást. Ez lehet az egyik fő tényező, amiért nem észleltek releváns javulást.

Az eredmények nagyon kiábrándítóak. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgálatban résztvevők már a kiinduláskor is aktívak voltak, és jelentős részük már rendszeresen használt hordható aktivitásmérőt. Lehetséges, hogy ez a minta emiatt nem volt igazán alkalmas erre az RCT-re. Egy egészségügyi ellátáshoz korlátozottan hozzáférő, alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályokból származó, inaktív résztvevőkből álló minta talán alkalmasabb lett volna.

Beszélj hozzám szakértőként

Fontos tudnod, ez a tanulmány egy korábbi RCT másodlagos elemzése volt. A korábbi vizsgálat nem talált érdemi különbséget a hordható aktivitásmérővel rendelkezők és nem rendelkezők között. Jogosan merül fel a kérdés, miért végezték el ezt az elemzést..

A másodlagos jelleget leszámítva, ami korlátozza az eredményeket, mivel az eredeti RCT nem erre az elemzésre készült, nem merült fel komoly módszertani probléma. A jelenlegi vizsgálati populáció nem feltétlenül ideális a tanulmány céljára, de érdekes lehet megvizsgálni, hogyan segíthetik a viselhető aktivitásmérők azokat, akiknek nagyobb szükségük van rá, például az alacsony aktivitású, korlátozott egészségügyi ellátáshoz jutó vagy alacsony egészségügyi műveltséggel rendelkező egyéneket.

Főbb üzenetek

Az osteoarthritisben végzett testmozgás önellenőrzése nem vezetett az ízületi funkciók és az egészséggel kapcsolatos életminőség javulásához ebben a már aktív, hordható aktivitásmérőkkel és edzéssel ismerkedő egyénekből álló mintában.

Referencia

Östlind E, Eek F, Stigmar K, Ekvall Hansson E. A viselhető aktivitásmérőkkel végzett, önellenőrzött testmozgás hatásai az észlelt ízületi működésre és az egészséggel kapcsolatos életminőségre csípő- és térd Osteoarthritis esetén: klaszter-randomizált klinikai vizsgálat másodlagos elemzése. BMC Musculoskelet Disord. 2025 Jan 9;26(1):33. doi: 10.1186/s12891-024-08238-8. PMID: 39789623; PMCID: PMC11715198.