Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Meniszkusz szakadás miatti műtéten áteső felnőtteknél gyakran jelentkeznek klinikai panaszok és funkcionális nehézségek a mindennapi tevékenységeik során. Skou et al. 2018-ban megállapította, hogy fiatal felnőtteknél a mechanikai tünetek voltak a leggyakoribb, a műtéthez vezető, betegek által jelzett tünetek egyike. A mechanikai tünetek a beakadás/blokkolás tünetei, vagy a térd teljes kinyújtásának képtelensége. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsa a korai műtétet a gyakorlatokkal és az oktatással a betegek által jelentett mechanikai meniszkusz szakadás tüneteinek enyhítésére. Szóval melyik a jobb, a műtét vagy a gyakorlat a meniszkusz szakadás kezelésére?
Ez a RCT a Skou és munkatársai által 2022-ben végzett DREAM vizsgálat másodlagos elemzése volt. Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy a korai meniscus műtét nem előnyösebb a fiatal, aktív felnőttek esetében, akiknek meniscus sérülésük van, mint a későbbi műtét lehetősége a gyakorlatokkal és az oktatással szemben. Azt találták, hogy mindkét csoportnál klinikailag jelentős javulás következett be a fájdalomban, a funkcióban és az életminőségben 12 hónap elteltével.
A másodlagos elemzésünkben a mechanikai meniszkusz szakadás tüneteit jelentő betegeket vizsgáltuk részletesen. A műtét vagy a gyakorlatok segíthetnek enyhíteni a beakadást és a reteszelési tüneteket, vagy javíthatják a térd teljes nyújtási mozgástartományát? Mi a preferált meniszkusz szakadás kezelési lehetőség a betegek ezen alcsoportja számára?
A kérdés megválaszolásához a DREAM vizsgálat adatait használtuk fel. Röviden, az eredeti vizsgálatban 121, MRI-vel igazolt meniscus szakadással rendelkező, 18 és 40 év közötti résztvevő vett részt. Ők vagy korai műtétet kaptak, vagy egy gyakorlatból és oktatásból álló protokollra randomizálták őket. A gyakorlatcsoportok egy 12 hetes, felügyelt programon vettek részt, amely 60-90 perces neuromuszkuláris és erősítő gyakorlatokat tartalmazott, hetente kétszer. Ezt két oktatási ülés egészítette ki, egy a gyakorlatprogram elején és egy a végén.
A program edzései bemelegítéssel (5 perc szobabiciklin), nyolc neuromuszkuláris és négy alsó végtagra fókuszáló erősítő gyakorlattal, valamint levezetéssel (5 perc) zajlottak. Szükség esetén két kiegészítő gyakorlatot adunk hozzá, amelyek a duzzanat csökkentésére és a mozgástartomány növelésére összpontosítanak. A neuromuszkuláris gyakorlatok közé tartozott a térdhajlítás, medenceemelés, plank, oldalsó plank, lépcsőzés, külső- és belső comb gyakorlatok gumiszalaggal, oldalirányú csúszó gyakorlat és oldalsó kitörés. Ezeket egyénileg, 2-6 nehézségi szinten, 2-3 sorozatban, 10-15 ismétléssel végeztük. Az erősítő gyakorlatok egy lábas térdnyomás, egy lábas térdnyújtás, egy lábas térdhajlítás és kettlebell swing voltak.
Ebben a másodlagos elemzésben a fő eredmény a mechanikai térdtünetek jelenléte vagy hiánya volt. Ezt 3, 6 és 12 hónap elteltével értékeltük.
Ebben a másodlagos elemzésben csak azok a résztvevők szerepeltek, akik a vizsgálat kezdetekor mechanikai tünetekről számoltak be. A műtéti és a mozgásterápiás csoportban 33, illetve 30 résztvevő számolt be ezekről a tünetekről.
12 hónapos utánkövetéskor a műtéti csoport 35%-a, a gyakorlatcsoport 69%-a számolt be mechanikai meniszkusz szakadás tüneteiről. Ez 8,77-es esélyhányadost eredményez arra, hogy a gyakorlatcsoportban résztvevőknél mechanikai tünetek jelentkeznek a műtéti csoporthoz képest. A relatív kockázat 1,83 volt (95% CI 0,98–2,70).
A vizsgálat szerint a résztvevők 69%-a számolt be mechanikai tünetekről 12 hónappal a meniszkusz szakadása miatt végzett gyógytorna után. Kiemelkedő különbségek voltak a résztvevők között a vizsgálati karok kiindulási értékeiben. Például a tünetek kezdete, azok időtartama és a szakadás mintázata. Köztudott, hogy a meniszkusz szakadás mintázata eltérő tünetekhez vezethet. Továbbá, a tünetek kezdetének és időtartamának különbségei a heterogén mintacsoportra utalhatnak.
A szerzők emellett a mechanikai tünetek időbeli változékonyságáról is beszámolnak. Ez megerősíti a Sihvonen és munkatársai által 2016-ban végzett tanulmány megállapításait. Ezért azt javasoljuk, hogy ez alapján senki ne döntsön a műtét mellett. Inkább azt tanácsoljuk, hogy idővel kövesd nyomon ezeket a tüneteket, mielőtt ez alapján döntenél a műtétről.
A tanulmány eredményei egy másodlagos elemzésből származnak. Ne feledd, a tanulmányt nem kifejezetten erre a kérdésre tervezték! Ez a tanulmány betekintést nyújthat a mechanikai symptom és az beavatkozások közötti kapcsolatba, de ezt tovább kell vizsgálni a szilárd eredmény érdekében. A korlátozott mintaszám és a jelentős számú résztvevő hiányzó adatai a mechanikai symptom tekintetében több időpontban, különösen a műtét csoportban korlátot jelenthetnek.
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a korai műtét hatékonyabban csökkentette a mechanikai meniszkusz szakadás tüneteit, mint a gyakorlatok és az oktatás. Viszont ez a kutatás egy korábbi RCT szekunder elemzése volt, ami kimutatta, hogy a korai meniszkuszműtét nem volt előnyösebb a gyakorlatokhoz és az oktatáshoz képest, opcionális késleltetett műtéttel fiatal, aktív felnőtteknél, akik meniszkusz sérüléseket szenvedtek. Az eredeti RCT-ben mindkét csoport klinikailag jelentős javulást ért el a fájdalomban, a funkciókban és az életminőségben 12 hónap elteltével. A jelenlegi tanulmány viszont részletesebben megvizsgálta a mechanikai tünetekről beszámoló betegeket, hogy megtudja, másképp reagálnak-e ezekre a kezelésekre. Itt úgy tűnik, hogy a mechanikai tünetekkel rendelkezők esetében a műtét jobb. Ha a páciens fő panasza ez, érdekes lehet ortopéd sebészhez irányítani. Ha a páciensnek nincsenek mechanikai tünetei, a gyakorlatok oktatással kombinálva ugyanazokat az eredményeket érhetik el a fájdalom, a funkciók és az életminőség tekintetében, mint a műtét.
Iratkozz fel erre az INGYENES webináriumra, ahol az ACL rehabilitáció vezető szakértője, Bart Dingenen megmutatja, hogyan javíthatod az ACL rehabilitációt és a sportba való visszatérésről szóló döntéseket