Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A mellrák a leggyakoribb, nőket érintő rákos megbetegedés. Az utóbbi évtizedekben jelentős túlélési arányokat értünk el a kezelés fejlődésének köszönhetően, de e kezelések mellékhatásai gyakoriak. A masztektómiával kezelt nők esetében gyakori mellékhatás a ragasztó kapszulitisz vagy a befagyott váll kialakulása. Primer (más néven idiopátiás) befagyott váll esetén a gyógytorna az aranystandard kezelés. Sokkal kevesebbet tudunk a masztektómia utáni befagyott váll konzervatív kezelési lehetőségeiről, ami a ragasztó kapszulitisz szerzett formája. Ezért ez a tanulmány célja a masztektómia utáni befagyott váll gyakorlatok hatékonyságával kapcsolatos ismereteink bővítése.
Ebben a randomizált, kontrollált vizsgálatban egyoldali, poszt-masztektómiás befagyott vállal rendelkező nők vettek részt. Mindannyian 40 és 60 év közöttiek voltak. Befagyott válluk a második (befagyott) fázisban volt. Vállfájdalmuk legalább 3 hónapja tartott, és a merevség a váll mozgástartományának korlátozásához vezetett hajlítás, abductio, valamint befelé és kifelé rotáció esetén legalább 50%-kal az egészséges vállhoz képest.
A vizsgálatba bevont nők masztektómia utáni befagyott vállra kaptak gyakorlatokat. Önök randomizáltan kerültek a hagyományos gyógytorna, vagy a Thera-band gyakorlatokból, lapocka stabilizációs gyakorlatokból és a hagyományos programból álló kísérleti csoportba. A kontroll csoport csak a hagyományos gyógytorna programot végezte. A szerzők a következőket foglalták bele ebbe a hagyományos gyógytornába:
A terápiás csoportban a hagyományos gyógytorna mellett fokozatos Thera-Band gyakorlatokat és lapocka stabilizációs gyakorlatokat végzünk.
Ezekkel a mastectomia utáni befagyott váll gyakorlatokkal javíthatod a váll mozgástartományát (ROM), az izomerőt és az általános életminőséget (QoL).
Az eredményeket a 8 hetes beavatkozás előtt és után értékeltük, beleértve:
Nem határoztunk meg különbséget az elsődleges és másodlagos eredményességi mutatók között.
Hetven résztvevőt vontunk be a vizsgálatba. A kiinduláskor a csoportok összehasonlíthatóak voltak.
Az elemzés az intervenció és az idő szignifikáns kölcsönhatását mutatta (F18,51=139.81, p=0.001,=0.98). Az idő (F18,51=1181.78, p=0.001,=0.99) és az intervenció (F18,51=35.59, p=0.001,=0.92) hatása is szignifikáns volt.
A csoportok összehasonlításakor a beavatkozási csoportban jelentősen javult a fájdalom, a DASH pontszám, a mozgástartomány (minden irányban) és az életminőség.
Mindkét csoportban jelentősen javult a mozgástartomány minden irányban. Azonban az átlagos különbség azt mutatta, hogy a beavatkozási csoportban lényegesen nagyobb mértékű javulás történt a mozgástartomány minden irányában.
Az SF-36-tal mért életminőség minden dimenziója jelentősen javult mindkét csoportban, de itt is az intervenciós csoport javult nagyobb mértékben.
Miért javult nagyobb mértékben a beavatkozó csoport? Feltételezem, hogy ennek kettős oka volt. Egyrészt a beavatkozó csoport kétszer annyi fizioterápiás kezelésben vett részt, mint a kontrollcsoport. A beavatkozó csoport legalább 90-100 perces foglalkozásokon vett részt, míg a kontrollcsoport csak 30-40 perces tréningen vett részt. Másrészt a hagyományos fizioterápiás program csupán passzív és aktív-passzív beavatkozást jelent, míg a kísérleti beavatkozási csoportnak kihívást jelentő erősítő és stabilizációs gyakorlatokat is el kellett végeznie. Az erősítés hatékonyságát a primer fagyott váll esetében már megállapították egy vizsgálatban, amelyet a Kumar et al. (2017). Összességében úgy értelmezem, hogy egy nagyobb kihívást jelentő, lényegesen hosszabb időtartamú edzésprogram nagyobb hatékonyságot eredményezne, ahogyan azt a beavatkozási csoportban kimutatták.
A gyógytornászok fokozatos Thera-Band gyakorlatokat és lapocka stabilizációs gyakorlatokat építhetnek be a mastectomia utáni AC-betegek rehabilitációs programjaiba a váll funkciójának és az életminőségnek javítása érdekében. A vizsgálat során nem tapasztaltak semmilyen mellékhatást, ezért ezek a gyakorlatok biztonságosan kiegészíthetik a hagyományos terápiás megközelítést.
Az eredmények hasonló populációkra általánosíthatók masztektómián átesett és befagyott vállat tapasztaló betegeknél, mivel az alkalmazott gyakorlatok széles körben alkalmazhatók. A rákkezelés állapotáról azonban nem közöltek részleteket, ezért nem tudjuk megmondani, hogy ezek a nők még részesültek-e kezelésben vagy sem. Ez korlátozza az általánosíthatóságot.
A tanulmány módszertana, beleértve a randomizációt és az átfogó eredményméréseket, biztosítja a megbízható eredményeket. Azonban a kezelés során a vakítás hiánya és a hosszú távú utánkövetés hiánya korlátot jelent.
A lapocka stabilitását célzó gyakorlatok a lapocka helyzetének és mozgásának javítására irányultak. Sajnálatos módon ezt nem mértük. Vajon azért történt, mert a lapocka jobban mozgott, vagy a lapockát körülvevő izmok erősödtek meg?
Fontos korlát volt, hogy nem határoztunk meg elsődleges eredményt. A jegyzőkönyvben az elsődleges eredmény a váll mozgástartománya, a DASH-sal mért fizikai funkció és az SF-36-tal mért életminőség volt. Az izomerő és a fájdalom másodlagos eredménynek számított. A Bonferroni-korrekció alacsonyabb p-értéket állapított meg az összehasonlításhoz.
Ebben a randomizált vizsgálatban a hagyományos gyógytornát hasonlítottuk össze egy kísérleti terápiával, mely a Thera-Band gyakorlatokból és a lapocka-stabilizációs gyakorlatokból állt, kiegészítve a hagyományos gyógytornát. Mindkét csoport jelentős javulást mutatott a váll mozgástartományában, az izomerőben, a fájdalomcsillapításban és az életminőségben. Azonban a kísérleti csoport szignifikánsan nagyobb javulást mutatott a kontrollcsoporthoz képest.
A beavatkozási csoport alacsonyabb VAS- és DASH-pontszámokat ért el a kezelés után, ami kevesebb fájdalmat és jobb vállfunkciót jelez. Jelentős javulást tapasztaltunk a váll hajlításában, abductiojában, befelé- és kifelé rotációjában, valamint az izomerőben a beavatkozási csoportban. Az életminőség minden aspektusa, beleértve a fizikai funkciókat, a szerep funkcióit, a testi fájdalmat, az általános egészséget, a vitalitást, a szociális egészséget, az érzelmi egészséget és a mentális egészséget, jelentősen javult a beavatkozási csoportban.
A Thera-Band erősítéssel és a lapocka stabilizációs gyakorlatokkal jelentősen javíthatod a vállfunkciót és az életminőséget masztektómia utáni befagyott váll esetén. Érdemes kiegészíteni a hagyományos gyógytorna programokat.
Nézd meg ezt az INGYENES videó előadást a Táplálkozásról és a Központi Szenzibilizációról Európa #1 krónikus fájdalom kutatójától, Jo Nijs-től! Meg fogsz lepődni, mely ételeket kell kerülniük a pácienseknek!