Bemutatkozás

A fejfájás jelentősen befolyásolhatja a mindennapi életedet. A felső nyaki gerinc mozgásszervi összetevői érintettek lehetnek, ahol a diszfunkciók cervikogén fejfájáshoz vezethetnek. A fájdalom általában ipsilaterális, és az occipitalis területről a frontális felé sugározhat. A nyaki mozgástartomány többnyire beszűkült, a nyak mozgatása kiválthatja vagy reprodukálhatja a tüneteidet. A legújabb irányelvek, mint például a Nyaki Fájdalom: A Blanpied és munkatársai által készített 2017-es felülvizsgált klinikai gyakorlati irányelv manuális terápiát és gyakorlatokat javasol a szubakut nyaki fájdalommal és fejfájással küzdő betegeknek, de ez túl általános megfogalmazás. Azt, hogy pontosan mit is foglal magában a manuális terápia, egyelőre nem tisztázott. Roenz és munkatársai szisztematikus áttekintésében (2018) megállapították, hogy a manipulációt részesítették előnyben a mobilizációval szemben derék- és nyaki fájdalom esetén, ha a vizsgálat előíró megközelítést alkalmazott, de ezek a különbségek nem voltak megfigyelhetők, amikor pragmatikus kezelési megközelítést alkalmaztak. Egy pragmatikus tanulmány célja a valós klinikai környezet lehető legpontosabb leképezése. Mivel még nem publikáltak pragmatikus vizsgálatokat a manipuláció és a mobilizáció hatékonyságának összehasonlítására cervikogén fejfájásban szenvedő populációban, a jelen tanulmány megtette.

Módszerek

Ebben a randomizált, kontrollált vizsgálatban 18 és 65 év közötti, elsődlegesen fejfájással jelentkező betegeket szűrtünk alkalmassági szempontból. Vészjosló jelek, trauma, nyaki gerinccsatorna szűkület, idegrendszeri érintettség vagy ideggyöki kompresszió kizárása után cervikogén fejfájást diagnosztizáltunk, ha a betegeknél nyaki fájdalommal összefüggő, egyoldali fejfájás jelentkezett, melyet a nyaki póz vagy mozgás súlyosbított, valamint a felső nyaki gerinc manuális tapintásával érzékenység volt kimutatható. Továbbá, a betegeknek az elmúlt hónapban legalább két fejfájásról kellett beszámolniuk, a Neck Disability Index (NDI) pontszámuknak legalább 20%-nak vagy annál többnek kellett lennie, és a Numeric Pain Rating Scale (NPRS) szerinti fájdalomintenzitásuknak legalább 2/10-nek kellett lennie.

A fő eredmény a nyaki korlátozottság felmérése volt a kiinduláskor, a második vizit alkalmával (kb. 2 napon belül), a távozáskor és az 1 hónapos utánkövetéskor.

A résztvevőket randomizáltan osztottuk be a felső nyaki gerinc mobilizációs vagy manipulációs kezelésére. Mindkét csoport kapott egy kiegészítő, 4 gyakorlatból álló otthoni edzésprogramot.

Hasonfekvésben a gyógytornász a páciens tövisnyúlványára központi posterior-anterior irányú erőt fejt ki C2 és C3 szinten. Ezt követően egyoldali posterior-anterior irányú erőt alkalmazunk a C2 és C3 ízületi oszlopára vagy a lamina testére, valamint a C1 lateralis tömegére, hogy reprodukáljuk a páciens tüneteit. Miután a terapeuta azonosította a specifikus szintet és helyet, 30 másodpercig mobilizáljuk azt a szegmenst. Ezt a mobilizációt kétszer ismételjük, sima/ritmikus oszcillációkkal. A szegmens meghatározásának menete a manipulációs csoportban is azonos volt, de a mobilizálás helyett a terapeuta vagy lokális nyaki rotációs manipulációt, vagy longitudinális cephalad C1 és C2 manipulációt végzett. Mivel az RCT egy pragmatikus vizsgálat volt, a kezelő klinikus kiválaszthatta a manipulációs technikát (manipulációs csoport), amely az egyéni beteg számára a legmegfelelőbbnek tűnt a klinikai kép alapján.

Eredmények

Negyvenöt cervikogén fejfájásban szenvedő beteget (átlagéletkor 47,8 ± SD 16,9 év) véletlenszerűen osztottunk be manipulációs vagy mobilizációs kezelésre. Kiinduláskor mindkét csoport hasonló volt. Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét csoport fejlődött, és az idő múlásával nem volt jelentős különbség a csoportok között. Mindkét csoportban a javulás meghaladta az NDI-n elért 5,5 pontos minimális kimutatható változást, ami a cervikogén fejfájásban szenvedő egyének küszöbértéke. Úgy tűnik, hogy a manipuláció és a mobilizáció hatékonysága között nincs különbség, ha a technikákat pragmatikusan választjuk meg.

Kérdések és gondolatok

A mobilizáció vagy manipuláció mellett mindkét csoport résztvevői kiegészítő otthoni gyakorlat programot is kaptak. A szerzők leírták, hogy a programhoz való ragaszkodást figyelemmel kísérték. Sajnos a programhoz való ragaszkodásra vonatkozóan nem adtak meg adatokat. Bár ennek a tanulmánynak az elsődleges célja a manipuláció és a mobilizáció hatékonyságának összehasonlítása volt, érdekes lett volna látni, hogy vannak-e különbségek az otthoni gyakorlat programot betartó és a be nem tartó betegek között. Talán a hatások nagyobbak voltak azokban a csoportokban, ahol többen betartották, és talán a gyakorlat programnak fontos hatásai voltak az NDI csökkenésére.

A manipuláció és a mobilizáció hatékonyságát vizsgáltuk, de nem volt valódi kontrollcsoport. Ezért nem világos, hogy az eredmények kizárólag a vizsgálati eljárásokon és a placebohatáson alapulnak-e, vagy a természetes lefolyás okozta-e a korlátozottság különbségeit.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány előnyei közé tartozik a regisztráció és az előzetes mintaszámítás. A kezelő terapeuták képzést kaptak a tanulmány eljárásainak végrehajtására és a standardizált lebonyolításra. A résztvevők csoportokba osztása rejtve történt, a terapeuta nem ismerte a kiindulási értékeket, mivel azokat egy másik vizsgáló mérte.

A vizsgálat Blanpied és munkatársai klinikai gyakorlati irányelvére hivatkozott a manuális terápia alkalmazásának indoklásához. Ugyanakkor ez az irányelv a C1-C2 ön-SNAG gyakorlatok alkalmazását is javasolja, melyek nem szerepeltek az otthoni gyakorlat programban. Azonban a klinikai gyakorlatban érdekes lehet a passzív manuális terápia mellett egy önkezelési technikát is adni a pácienseknek, ahogy azt ebben a tanulmányban alkalmaztuk.

0,2-es hatásméretet használtunk a mintanagyság számításához, ami alacsonynak tűnhet. Viszont valószínű, mivel egyik kezeléstől sem várható jelentős javulás a másikhoz képest. Csoportonként 24 főre volt szükség, de csak a mobilizációs csoport felelt meg ennek. A manipulációs csoport csak 21 főből állt, de mivel a tanulmány nem talált szignifikáns eredményeket, valószínűtlen, hogy további 3 fő lényeges különbséget jelentett volna.

Fő üzenetek

Nem észleltünk különbséget a manipuláció és a mobilizáció hatékonysága között. Tehát mindkét technika alkalmazható cervikogén fejfájásban szenvedő betegek kezelésére a klinikai gyakorlatban. A manipulációk és a mobilizációk egyaránt hatékonyan csökkentették a korlátozottságot a Neck Disability Index alapján, de mivel nem volt valódi kontrollcsoport a vizsgálatban, nem vagyunk biztosak abban, hogy a megfigyelt hatások kizárólag az alkalmazott manuálterápiás technikáknak tulajdoníthatók-e. Ezt tovább kell vizsgálnunk annak kizárására, hogy a hatásokat a placebo és/vagy az állapot természetes lefolyása befolyásolta-e.

Referencia

Lerner-Lentz, A., O’Halloran, B., Donaldson, M., & Cleland, J. A. (2021). Manipuláció kontra mobilizáció pragmatikus alkalmazása a nyaki gerinc felső szegmensein, kiegészítve gyakorlatokkal a cervikogén fejfájás kezelésére: egy randomizált klinikai vizsgálat. Journal of Manual & Manipulative Therapy, 29(5), 267-275.