Bemutatkozás

A gerincmanipuláció gyakori kezelési lehetőség a manuálterapeutáknál derékfájós pácienseknél. A klinikai gyakorlati irányelvekben a manipulációk alkalmazása gyakran másodlagos beavatkozásként ajánlott, a gyakorlatok és az oktatás mellett. Általában pragmatikus döntést hozunk a gerincmanipulációval kezelendő terület meghatározásakor: a legfájdalmasabb vagy legmerevebb szegmens. Korábbi vizsgálatok már tanulmányozták a gerincmanipulációt követő eredményeket, de a hatások kicsik és rövid távúak voltak. E tanulmány célja az volt, hogy a szegmentális biomechanika és a fájdalomérzékenység normalizálása megmagyarázhatja a manipulációt követő fájdalomcsillapítást. Bizonytalan volt azonban, hogy a gerincmanipuláció hatásai javíthatók-e, ha merevségre vagy fájdalomra összpontosítunk. Ezért ez a randomizált vizsgálat összehasonlította, hogy a merev vagy fájdalmas szegmensek manipulálása hatékonyabb-e a derékfájdalom intenzitásának csökkentésében.

Módszerek

18-60 év közötti, krónikus derékfájással (3 hónapnál hosszabb ideje) küzdő pácienseket vontunk be ebbe a tanulmányba. A sebészeti beavatkozást igénylő derékfájás, a vizsgálat előtti 4 hétben végzett gerincmanipuláció, napi 40 mg-ot meghaladó morfin- vagy azzal egyenértékű opioid szedése, vagy 35 feletti BMI kizáró ok volt.

A derékfájás intenzitását a validált Derékfájdalom Értékelő Skálával mértük, mely 3 darab 11 pontos numerikus értékelő skálából áll, melyekkel a derékfájás átlagos, legrosszabb és jelenlegi intenzitását tudjuk mérni. A gerincszakaszokat ultrahang segítségével jelöltük meg a hasonfekvésben lévő betegen. A gerinc merevségét egy VerteTrack nevű eszközzel mértük, amely egy potenciométer segítségével méri a gerincszövetek függőleges elmozdulását. A fájdalom nyomási küszöbéhez nyomás-algométert használtunk.

A kezelés során a merev vagy fájdalmas szakaszokat manipuláltuk. Itt 2 további csoportot hoztunk létre. Minden résztvevőnél a legmerevebb vagy legfájdalmasabb szakaszt határoztuk meg a kiinduláskor. A résztvevőket ezután az A csoportba soroltuk, ahol a legmerevebb szakaszt kezeltük, vagy a B csoportba, ahol a manipulációkat a legfájdalmasabb szakaszra irányítottuk. A fő érdeklődési körünk a betegek által jelentett derékfájdalom intenzitása volt a kezelés után.

A fájdalmas vagy merev szakaszok oldalra fektetett helyzetben történő standardizált manipulációja során a kis amplitúdójú, nagy sebességű lökés hátulról előre irányult. A fájdalmas vagy merev szakaszok manipulálására maximum 3 kísérlet volt engedélyezett, és a terapeuta döntötte el, hogy a manipuláció sikeres volt-e. A sikeres manipulációhoz nem volt szükség kavitációs hangra.

Eredmények

Összesen 132 krónikus derékfájással küzdő résztvevő vett részt, közülük 123-an fejezték be a vizsgálatot. A kiindulási állapotban a derékfájás átlagos intenzitása 6/10 volt. A résztvevőket véletlenszerűen osztottuk be A vagy B csoportba, ahol a legmerevebb, illetve a legfájdalmasabb szegmenst kezeltük. Az elemzés nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között az elsődleges eredményt tekintve, a merev vagy fájdalmas szegmensek manipulációját követően. Minden csoporton belül kis, szignifikáns különbségeket figyeltünk meg, de ezek kicsik és valószínűleg klinikailag nem relevánsak.

Kérdések és gondolatok

A pácienseket egy speciális gerincközpontból toboroztuk, ahová más egészségügyi szakemberek utalták be őket. Feltételezhetjük tehát, hogy a jelen tanulmányba bevont pácienseket a derékfájás jobban érintette, mint az a szokásos gyógytorna gyakorlatban megjelenő pácienseknél várható. Ez részben megmagyarázhatja, hogy miért nem figyeltek meg klinikailag releváns különbséget. A krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél gyakran több tényező befolyásolja a tüneteket, és nem reagálnak arra a kezelésre, amely feltételezhetően elsősorban a biomechanikai rendellenességeket korrigálja anélkül, hogy a további pszichoszociális komorbiditásokkal foglalkozna.

Regisztráltuk a mellékhatásokat, és megjegyeztük, hogy „A beavatkozást elvégző résztvevők 69%-a számolt be kisebb mellékhatásokról.” Ezek a kisebb mellékhatások a helyi izomfájdalom és merevség fokozódását foglalták magukban. De az olyan mellékhatások, mint a fejfájás, a lábfájdalom súlyosbodása és a hányinger, szintén felmerültek, felvetik a kérdést, hogy ezek a hatások valóban kisebb mellékhatásnak tekinthetők-e. Az a tény, hogy távoli helyen (a lábon) vagy a célterülettől eltérő helyen (fejfájás) jelentkeznek, legalábbis felvonja a szemöldökünket.

Ebben a tanulmányban a szabványosított eljárások és eszközök használata nagyon hasznos volt. Azonban az itt használt mérőeszközök nem állnak rendszeresen rendelkezésre a gyógytorna gyakorlatban.

Beszélj hozzám szakértőként

Jó szempont, hogy a tanulmány módszertani részében szerepel a protokoll regisztrációja és a protokoll áttekintésének bemutatása a cikkben. Statisztikust vontunk be az elemzésekbe, és a merevségi adatokban lévő hibákat eltávolítottuk az elemzésekből, de ezek minimálisak voltak. Nem volt színlelt beavatkozás, ami azt jelenti, hogy nem állítható, hogy a megfigyelt eredmények valóban a gerinc manipulációjának tulajdoníthatók pusztán a merev vagy fájdalmas szegmensekben, de ez nem volt a jelen tanulmány célja. A mintanagyságot előre meghatároztuk a derékfájdalom intenzitásában várt kis, 10%-os csoportkülönbség alapján a merev és a fájdalmas csoport között. A másodlagos eredményeket leírtuk, de nem hangsúlyoztuk túl, ami jó, mivel a mintanagyság számítása kizárólag az elsődleges eredményen alapul.

A fájdalomnyomás küszöbérték mérésekor először egy távoli helyet tesztelünk, hogy a páciens megismerje a vizsgálati eljárást, és a szegmenseket véletlenszerű sorrendben teszteljük. Az ilyen fájdalomnyomás küszöbérték mérések használata kiváló, mivel korábban kimutattuk, hogy kiváló értékelőn belüli megbízhatóságot mutat a derékfájdalmas populációkban. A vizsgálatok elvégzéséért csak 1 értékelő volt felelős. A kezelőorvos nem tudta, mit jelentenek az A és B csoportok, az értékelő nem tudott a randomizációs elosztásról, és a páciens sem tudott egyikről sem.

Fő üzenetek

Gerincmanipulációt végezzünk merev vagy fájdalmas szegmenseken? Nem feltétlenül. A tanulmány nem mutatott különbséget a derékfájdalom intenzitásában a legfájdalmasabb vagy merev szegmensben manipulációt kapó csoportok között. Ezért a gerincmanipulációs terápia alkalmazása nem korlátozódhat a fájdalom provokációra vagy a merevség felmérésére. Inkább, mivel mindkét csoportban enyhe csökkenést tapasztaltunk a derékfájdalom intenzitásában, a manuális terápia kiegészítő kezelésként való alkalmazásának lehetősége megfontolandó.

Referencia

Nim, C. G., Kawchuk, G. N., Schiøttz-Christensen, B., & O’Neill, S. (2020). Hogyan befolyásolja a gerincmanipuláció a klinikai eredményeket, ha a merevséget vagy a fájdalom-szenzitivitást célozzuk meg: egy randomizált klinikai vizsgálat. Scientific Reports, 10(1), 14615.