Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A fájdalmat gyakran 0-10-es skálán vagy kérdőívekkel értékeljük. De próbáltad már számmal összefoglalni a fájdalmat? Nem olyan egyszerű, mi? Ez a tanulmány az ín terhelése és a nyújtási feladatok során fellépő fájdalmat, azaz a mozgás által kiváltott fájdalmat vizsgálta. Ez a tanulmány azt tűzte ki célul, hogy jellemezze a fájdalmat az Achilles-ín terhelésének és nyújtásának változó intenzitású feladatai során, a nyugalmi fájdalomhoz képest.
Ezt a másodlagos elemzést Chimenti és munkatársai tanulmánya alapján végeztük. (2023), hogy feltárjuk a 2 különböző típusú oktatás plusz gyakorlat hatásait a krónikus Achilles-íngyulladásban szenvedő betegek fájdalmára és funkciójára. Arra a következtetésre jutottak, hogy a biopszichoszociális alapú oktatás hozzáadása az Achilles-íngyulladásra alkalmazott gyakorlatokhoz nem javította a fájdalmat és a funkciót a biomedikailag alapú oktatáshoz képest. A múlt héten áttekintettük ezt a cikket, és az eredményekből arra következtethetünk, hogy nem számított, hogyan magyaráztuk az Achilles-íngyulladást. Fontos hozzátenni, hogy mindkét csoportban a magyarázatot egy progresszív edzésprogrammal kombinálták. Nézd meg a kutatási áttekintőnket, ha többet szeretnél megtudni róla.
Ebben a másodlagos elemzésben a szerzők az Achilles-ín terhelése és nyújtása során a mozgás által kiváltott fájdalom mintázatát kívánták jellemezni, valamint áttekinteni a mozgás által kiváltott fájdalom, az Achilles-íngyulladás típusa, a biomechanikai és a fájdalommal kapcsolatos pszichológiai változók közötti összefüggést.
Achilles-íngyulladás esetén (középső vagy eredési ponton) a fájdalom fő helyszíne az Achilles-ín legyen. A tüneteknek súlyterhelés hatására kell kiváltódniuk, és járás, sarokemelés vagy ugrálás közben el kell érniük legalább a 3/10-es erősséget.
Kérdezzük a résztvevőket a nyugalmi (ülő helyzetben) fájdalmukról, valamint 2 ínterheléses (gyors gyaloglás és egylábas vádliemelés állóképességi teszt) és 2 íntenyújtó gyakorlat (egyenlő súlyelosztással állás mindkét lábon és álló vádli nyújtás) közben tapasztalt fájdalomról. A mozgás által kiváltott fájdalom mértékének számszerűsítéséhez NRS-sel mérjük a fájdalmat közvetlenül az egyes feladatok elvégzése után.
Minimum 3 járásciklus kinematikai adatait gyűjtöttük, mérve a boka csúcs dorsiflexióját, a térd csúcs nyújtását és a csípő csúcs nyújtását a támaszkodási fázis végén. A boka csúcsteljesítményét inverz dinamikával, a nettó boka nyomaték és a boka szögsebességének szorzataként számítottuk ki. Végül a boka csúcs dorsiflexiós szögét álló tüdőzés közben értékeltük, behajlított és teljesen nyújtott térddel. Minden egyes pozíciót 3-5 másodpercig tartottunk.
A fájdalommal összefüggő pszichológiai változók feltérképezéséhez használtuk a Tampa Kineziofóbia Skálát (TSK-17), valamint a Fájdalomkatasztrófizálás Skálát (PCS-13).
Két modellt dolgoztunk ki, hogy jellemezzük a mozgás kiváltotta fájdalom mértékét az Achilles-ín terhelése és nyújtása során.
Az Achilles-ín terheléséből eredő fájdalom esetén, a nyugalmi állapothoz viszonyítva, a modell akkor mutatta a legjobb illeszkedést, amikor tartalmazta a boka dorsalflexió csúcsértékét járás közben, a TSK-17 pontszámot és az ín reggeli merevségének időtartamát, a feladathoz (nyugalmi állapot, járás, sarokemelés) tartozó kifejezésen túl. Ez a modell a 3 feladat során a fájdalom intenzitásának varianciájának 47%-át magyarázta meg. Nem volt különbség a beillesztési vagy középső Achilles-íngyulladásban szenvedő alanyok között.
A boka maximális teljesítménye nem függött a terhelési feladatoktól, míg a dorsiflexió szöge igen. Ez mutatta a legerősebb összefüggést a fájdalom intenzitásának változásaival a feladatok során.
A modell szerint a vádli nyújtásakor a boka dorsiflexió szöge járás közben és a vádli nyújtási szöge befolyásolja a fájdalom intenzitását. A szerzők majdnem 1 pontos fájdalomintenzitás-különbséget találtak a beékelődött Achilles-íngyulladásban szenvedőknél ezen feladatok során. Ez a modell a fájdalomintenzitás változásának 53%-át magyarázza a három nyújtási feladat során.
Mit mutat ez a tanulmány? Azt mutatja, hogy a fájdalom a mozgások intenzitásának növekedésével fokozódik. Természetesen a gyors séta és a sarokemelés megerőltetőbb, mint a pihenés. Ez nem újdonság. Az ín terhelési feladatok fájdalmasabbak voltak alacsonyabb csúcs dorsiflexióval és magasabb kineziofóbiával vagy 50 perc reggeli merevséggel.
Ez azt jelentheti, hogy fontos tájékoztatni az Achilles-íngyulladásban szenvedőket, hogy ha félnek egy tevékenységtől, az fájdalmasabbá válhat. Reggeli merevség esetén azt tanácsoljuk, hogy napközben óvatosan növelje az Achilles-ín terhelését. Talán egy gyengéd bemelegítés ébredés előtt befolyásolhatja a reggeli merevséget és csökkentheti a fájdalmat. A dorsalflexió javítása ésszerűnek tűnik, de talán ne nyújtással, mivel ez is növeli a fájdalmat. Az excentrikus gyakorlatok tűnnek a legmegfelelőbbnek.
A triggerpont-nyújtás során a fájdalom intenzitása körülbelül 1 ponttal nőtt járás közben, és közel 3 ponttal egy vádli-nyújtás közben. Itt sincs semmi újdonság. Az volt itt a különleges, hogy a járás közbeni alacsonyabb dorsiflexió majdnem 3 ponttal növelte a fájdalmat, míg a nyújtás közbeni nagyobb dorsiflexiós mozgástartomány átlagosan 1 ponttal növelte a fájdalmat. Úgy tűnik, hogy a funkcionális dorsiflexiós tartomány nagyobb mértékű használata járás közben előnyös lehet. Ezzel szemben a dorsiflexió nyújtással történő javítása nem tűnik túl hatékonynak.
Ebben a tanulmányban megvizsgáltuk a változók és a mozgás által kiváltott fájdalom intenzitása közötti összefüggéseket. Nem tér ki arra, hogy milyen tényezők okozzák a fájdalom megélésében tapasztalható különbségeket. A fájdalomtól való félelem például befolyásolhatja a feladat közben érzett fájdalom intenzitását. A jelenlegi tanulmányban a mozgástól való félelem inkább a dinamikus, mint a statikus feladatokkal függött össze, így a mozgás érzékelt “fenyegetése” szerepet játszhat a fájdalom megélésében.
A járás közbeni, közepes boka dorsiflexió gyakoribb használata kevésbé súlyos, mozgás által kiváltott fájdalommal járt, mind az ín terhelése, mind a nyújtási feladatok során, ami arra utal, hogy a boka dorsiflexiós szögének korlátozott funkcionális használata súlyosabb fájdalommal jár. A járás normalizálása befolyásolhatja a fájdalom intenzitását. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a csökkent dorsiflexió fájdalmat okoz. Lehet, hogy az izomvédekezés, amely a fájdalom előrejelzésére adott válaszként korlátozza a mozgástartományt, okozza a fájdalom fokozódását.
Az Achilles-íngyulladás egy olyan állapot, amelyben a fájdalom általában a terhelés növekedésével fokozódik, ahogy azt ez a tanulmány is bemutatta. Ezzel szemben, egy régebben áttekintett tanulmányban Sancho és munkatársai (2023) azt találták, hogy a fájdalom nem függ össze a növekvő terheléssel. A tanulmányból azt a következtetést vontuk le, hogy csoportszinten a fájdalom nem a terhelési feladatok mutatója, így a terhelés a rehabilitáció korai szakaszában növelhető, miközben a fájdalom fokozódásától nem kell tartani. abstract_small_text
Ez a tanulmány összefüggéseket talált az ín terhelése, az Achilles-ín nyújtása és a mozgás által kiváltott fájdalom között. A fájdalom a növekvő igényekkel fokozódott, de a biomechanikai és pszichológiai változók is beépültek a fájdalom növekvő szintjébe. Tehát úgy tűnik, hogy a beavatkozásoknak a fájdalom enyhítésén kívül más összetevőkre is összpontosítaniuk kell. A mozgástól való félelem összefüggött az Achilles-ín terhelése során érzett fájdalommal.
Nézd meg ezt az INGYENES videó előadást a Táplálkozásról és a Központi Szenzibilizációról Európa #1 krónikus fájdalom kutatójától, Jo Nijs-től! Meg fogsz lepődni, mely ételeket kell kerülniük a pácienseknek!