Korai nyújtás hamstring sérülések esetén

Bemutatkozás

Egy friss, 11 randomizált, kontrollált vizsgálatot tartalmazó áttekintés alapján az excentrikus gyakorlatok gyorsabb visszatérést és alacsonyabb újrasérülési arányt eredményeznek a sportban. Ez nagyon fontos felfedezés, mivel az akut hamstring sérülések jelentősen hozzájárulnak a sportból kiesett napokhoz, valamint a magas és gyakori újrasérülési arányokhoz. De mikor a legjobb bevezetni a nyújtó gyakorlatokat az akut hamstring sérülések rehabilitációjába? Ez a tanulmány az excentrikus gyakorlatok bevezetésének időzítését vizsgálta. Befolyásolhatja-e a korai nyújtás a hamstring sérüléseknél a sportba való visszatérés idejét?

Módszerek

Egyközpontú, párhuzamos csoportos vizsgálatot végeztünk az Aspetar Ortopédiai és Sportorvosi Kórházban. 18–50 év közötti férfi sportolók vehettek részt, akiknek akut, MRI-vel igazolt hamstring sérülésük volt. Nem vehettek részt azok, akiknek az elmúlt 6 hónapban volt hamstring sérülésük, krónikus (>2 hónap) hamstring problémájuk, vagy teljes ruptúrájuk/avulziójuk (Peetrons III. fokozatú besorolás).

Mindkét csoport egy szabványos, kritériumokon alapuló rehabilitációs programot követett, amely 6 szakaszból állt: 3 gyógytorna-alapú és 3 sportág-specifikus szakaszból. A csoportok a nyújtó gyakorlatok bevezetésének időzítésében különböztek. A korai nyújtó csoportban ezek a rehabilitáció első napján kezdődtek, míg a késleltetett csoportban a nyújtó gyakorlatokat csak azután vezettük be, hogy teljesítették a saját bevallásuk szerinti maximális sebesség több mint 70%-án történő futás feltételeit.

hamstring sérülések korai nyújtása — Forrás: Vermeulen és mtsai, Br J Sports Med (2022)

A nyújtó gyakorlatok a következők voltak: extender (naponta), diver (minden második napon) és slider (minden harmadik napon). Egyéb gyakorlatok: kétoldali és egyoldali guggolás és híd, hanyattfekvéses izometrikus sarokemelés, manuálisan ellenállt gyakorlatok, hasonfekvéses lábhajlítás és Nordic hamstring gyakorlatok. A tanulmány elsődleges eredménye a sportba való visszatérés ideje volt, melyet úgy határoztak meg, hogy „a sérüléstől a teljes korlátlan edzésig és/vagy mérkőzésig eltelt napok száma”.

Eredmények

Nyolcvannyolc résztvevőt vontunk be, egyenlően elosztva a korai és a késleltetett nyújtási csoportba. A korai csoport a rehabilitáció első napján kezdte meg a nyújtó gyakorlatokat, sérülés után átlagosan 5 nappal (3-6 nap). A késleltetett csoportban az első, nyújtó gyakorlatokkal végzett rehabilitációs ülésre csak 16 nappal a sérülés után került sor (átlagosan 11-23 nap), ami átlagosan 12 nappal a sérülés után volt (7-19 nap).

A sportba való visszatérés átlagosan 23 nap (16-35 nap) illetve 33 nap (23-40 nap) volt a korai és a késleltetett csoportban. A két csoport közötti különbség átlagosan 8 nap (0-14 nap) volt. Az sportba való visszatérés kumulatív valószínűsége az alábbiakban látható. Ahogy látható, nincs egyértelmű különbség a csoportok között, mivel a görbék nem különülnek el egymástól, és gyakran átfedik egymást.

Egy másodlagos elemzésben összehasonlítottuk az újrasérüléseket a korai és a késleltetett hamstring-nyújtó program között 2, 6 és 12 hónap elteltével. Az esélyhányadosok azonban nem érték el a szignifikancia szintjét.

Kérdések és gondolatok

Szóval, mire következtetsz az eredmények alapján? Nem volt szignifikáns különbség a korai és a késleltetett hamstring nyújtó program között. Így a korai nyújtás hamstring sérülések esetén nem javította a sportba való visszatérés idejét a késleltetett kezdéshez képest. És a re-injury kockázatát sem csökkentette. A sportba való visszatérés idejének medián különbsége 8 nap volt, 0-14 napos tartományban, de ez nem volt szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy legrosszabb esetben a korai nyújtást végző résztvevők ugyanabban az időben térnek vissza, mint a nyújtást késleltetők, legjobb esetben pedig 14 nappal hamarabb. Mivel nem találtunk különbséget a re-injury arányokban a két csoport között, én inkább azonnal elkezdeném a nyújtó gyakorlatokat az akut hamstring sérüléseknél. A legjobb esetben hamarabb visszatér a sportoló, legrosszabb esetben pedig ugyanakkor. A nyújtó gyakorlatok korai elkezdése a rehabilitációban növelheti a sportoló bizalmát a nehezebb excentrikus gyakorlatok elvégzésében a későbbi progressziók során. Szóval, miért ne? Fontos még a következő is. Mindössze két nap (1-4 napos tartományban) volt a medián idő az MRI-ig a sérülés után, ami nagyon rövid idő. Ez nem minden klinikai környezetben lehetséges, mivel a várakozási idők gyakran sokkal hosszabbak. De ha a páciensed csak az MRI után jön be, ami sokkal később készül, mint a tanulmányban (gyakran hetekkel később), nem hiszem, hogy szükséges lenne tovább késleltetni az excentrikus extensio gyakorlatokat.

Beszélj hozzám szakértőként

A Cohen-féle d értéke a csoportok közötti 8 napos különbség mediánja esetében 0,39 volt, ami kis hatásméretet jelent. A hatásméret számítása az Aspetar kutatóközpont korábbi tanulmányaiban szereplő, akut hamstring sérüléssel rendelkező sportolók sportba való visszatérésének átlagos idején alapult (átlagosan 25,4 nap). A korábban elvégzett teljesítményszámításukban egy kis, 25%-os hatásméretet választottak, mivel ez körülbelül 6,6 napnak felel meg, ami a legtöbb sportágban egy plusz mérkőzést jelent. Ésszerűnek tűnik ebben az esetben egy kis hatásméretet választani, mivel a korábbi kutatásaikban a sportba való visszatérés átlagos ideje mindössze 25 nap volt. Reális időkereteket figyelembe véve, 25 nap átlagosan 25%-a ésszerű időkeretnek tűnik.

Előre meghatároztuk, hogy a jelentős kiindulási jellemzőket korrigáljuk, ha az eredményt több mint 10%-kal megváltoztatják. Mivel a „sérülés időpontja mérkőzés vagy edzés közben” jelentősen eltért a csoportok között, az elsődleges eredményelemzést korrigáltuk. A korrigálatlan elemzésben a kockázati arány 1,15 volt, a korrigált elemzés pedig 0,95-ös kockázati arányt mutatott, mindkettő jelentéktelen. Továbbá, ez a korrigált elemzés azt mutatta, hogy nincs különbség azok között a játékosok között, akik a mérkőzés elején sérültek meg, illetve azok között, akik a akut hamstring sérülést a játék későbbi szakaszában szenvedték el.

Az elsődleges elemzés során a kiesett résztvevőket cenzúráztuk. Viszont végeztünk egy szenzitivitás-vizsgálatot a kezelés hatásának tesztelésére. A szenzitivitás-vizsgálatot a legrosszabb forgatókönyv szem előtt tartásával végeztük; bárki, aki kiesett az utánkövetésből, lehet, hogy nem tért vissza a sporthoz. Ez az elemzés feltárta, hogy a kockázati arány 0,91-ről 0,82-re változott.

Sajnos, nem készült alcsoportos elemzés a sérülés súlyosságának eltéréseire vonatkozóan. Ezért nem tudunk ajánlásokat tenni. Érdekes lenne látni, hogy a súlyosabb hamstring sérülésekkel rendelkező betegek hasonlóan reagálnak-e a vizsgálati eljárásokra.

Fő üzenetek

Legrosszabb esetben nincs különbség a sportba való visszatérés idejében a hamstring sérülések korai megnyújtása után. Legjobb esetben a korai nyújtást végző sportoló 2 héttel korábban térhet vissza, mintha ezeket a gyakorlatokat késleltetné. Ezen gyakorlatok korai elkezdése nem befolyásolta a hamstring újrasérülését 2, 6 vagy 12 hónap elteltével.