Bevezetés

A nehéz, lassú terhelés (HSR) edzés az ínhüvelygyulladások kezelési lehetőségeként jelent meg. Míg az alsó végtagoknál rengeteg vizsgálat vizsgálja a HSR-edzés hatékonyságát, a felső végtagoknál kevés a bizonyíték. Ma egy kísérleti tanulmány eredményeit fogjuk megvizsgálni a lateralis epicondylalgia esetén végzett HSR-edzésről. Először erről a kísérleti vizsgálatról akartam írni valamit, hogy megismerjem a kísérleti vizsgálat előzetes eredményeit, és hogy milyen irányba haladnak a HSR-rel kapcsolatos bizonyítékok az lateralis epicondylalgia esetében. De amikor elolvastam a cikket, számos hiba és hiányosság derült ki, és rábukkantam egy másik tanulmányra, amely szintén a HSR megvalósíthatóságát vizsgálta ugyanebben az állapotban. Ezért áthelyeztem a hangsúlyt, hogy ezt a kutatási áttekintést egy kétrészes sorozat első részeként mutassam be. Ebben a kutatási áttekintés 1. részében egy olyan kísérleti tanulmányt vizsgálunk, amely a HSR hatékonyságát vizsgálja az lateralis epicondylalgia, vagyis a teniszkönyök esetében, kiindulópontként a felső végtagra vonatkozó edzés- és rehabilitációs módszerrel kapcsolatos bizonyítékok gyűjtéséhez. A cikk alapján azonban a módszertani hiányosságokat is megvitatjuk, és azt is, hogyan lehet elkerülni a gyakori kutatási buktatókat.

Módszerek

Ma a kísérleti tanulmányt fogjuk megvitatni Divya Mary et al. (2025), amely a HSR-edzés és a hagyományos edzés hatásait hasonlítja össze egyoldali lateralis epicondylalgiában szenvedő személyeknél. A kísérleti, randomizált, kontrollált vizsgálatot 2022 januárja és áprilisa között végezték az indiai Chennaiban. A fő cél az volt, hogy megállapítsák, hogy a HSR-edzés jobb-e a hagyományos edzésnél a lateralis epicondylalgia kezelésében.

A vizsgálatba 24 egyoldalú lateralis epicondylalgiában szenvedő személyt vontak be, akiket egy gyógytorna szakrendelésről toboroztak. A résztvevők 45-65 évesek voltak, és a lateralis epicondylalgia klinikai diagnózisát pozitív diagnózissal igazolták. Cozen és Mill's vizsgálatok, több mint egy évig tartó tünetekkel.

Egyszerű randomizált mintavételezéssel a résztvevőket egyenletesen két csoportra osztották: a nehéz, lassú terheléses edzéscsoportra (n=12) és a hagyományos edzéscsoportra. A beavatkozás 12 hétig tartott, heti három 30 perces edzéssel.

Az adatgyűjtés a beavatkozás előtti és utáni értékeléseket tartalmazta a 0. és a 12. héten, három elsődleges eredmény-mérő segítségével:

1. Betegek által értékelt Teniszkönyök-értékelési kérdőív (PRTEE): Egy 15 tételes önbevallásos kérdőív, amely az alkar fájdalmát (5 tétel) és a funkcionális korlátozottságot (10 tétel, specifikus és szokásos tevékenységekre bontva) értékeli, 0-10-es skálán értékelve. Az alacsonyabb pontszám kisebb fájdalmat és fogyatékosságot jelez.
2. Betegspecifikus funkcionális skála (PSFS)
3. Fájdalommentes fogásvizsgálat (PFGT): Kézi erőmérővel mérve, a három kísérlet közül a legjobbat a két teszt közötti legfeljebb 1 perces szünet után rögzítve. A PFGT-t klinikailag hatékonyabbnak tartják az lateralis epicondylalgia esetében, mint a maximális fogásvizsgálatot, mivel a fogás tipikus fájdalomkeltő tevékenység.

Eredmények

A vizsgálat 12 hét után mindkét csoportban statisztikailag szignifikáns javulást tapasztaltak, a HSR-csoport pedig jobb hatékonyságot mutatott.

• PRTEE pontszámok: A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a PRTEE-teszt előtti pontszámokban. Míg a teszt utáni eredményekben statisztikailag szignifikáns különbség mutatkozott, a HSR csoportban a tünetek nagyobb mértékű csökkenését tapasztalták. A csoportok közötti hatásméret (Cohen d) a PRTEE poszt-teszt eredményei között -1,49 volt, ami utal arra, hogy nagy hatást a HSR-gyakorlatok javára, ami lényegesen hatékonyabb tünetcsökkentésre utal.
• Betegspecifikus tevékenység pontozási rendszer (PSFS): A teszt utáni eredmények statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak a csoportok között. A hatás nagysága (Cohen d) -0,11 volt, ami azt jelzi, hogy a kis hatást a HSR-csoport javára, ami a CE-hez képest csak kis mértékben javulást jelent a páciensspecifikus funkcionális tevékenységek terén.
• Fogóerő: A HSR-csoport a CE-csoporthoz képest magasabb átlagértékeket mutatott a teszt után, a HSR-csoportban szignifikáns növekedést tapasztaltak. A hatásméret (Cohen d) a fogóerőre vonatkozóan 0,33 volt, ami egy kis-közepes javulást a HSR-csoport esetében.
• Klinikai jelentőség (NNT): A PRTEE-pontszám javulása alapján a HSR NNT értéke 5 volt. Ez azt jelenti, hogy minden 5 HSR-rel kezelt beteg után egy további betegnél jelentős klinikai javulás következik be a CE-hez képest, ami kiemeli a HSR erős gyakorlati hatását.

Kérdések és gondolatok

Az Egészségügyi Ellátás című folyóirat, amelyben ez a cikk megjelent, új, és még nem rendelkezik Journal Impact Factor rangsorral. Kíváncsi vagyok, hogyan jelent meg ez a cikk, de feltételezem, hogy a viszonylag új Journal miatt, amely gyakran akar publikálni. Már a tanulmány címe is tartalmaz egy elírást, ami talán jelentéktelennek tűnik, de a "hagyományos" szót "konvektív" helyett "konvektív" szóval írták, ami teljesen más jelentést ad. A cikk további részében a szerző újra és újra ugyanazt a szöveget ismétli, és a cikk nehezen olvasható, ahogy az alábbi két részletben is látható. 

A cikkben hibák vannak, 35,21% + 45,05% egyenlő 80,26% és nem 100%. Ez arra enged következtetni, hogy az alanyokat szándékosan kizárták az adatelemzésekből.

Az Epicondylalgia HSR-képzése feltételezi a, mi van a névben, nehéz Terhelés-protokoll. Bár a szerzők célja a nagy súly, a résztvevőknek 3×15 ismétlést engedtek végrehajtani, ami utal arra, hogy kisebb súlyt használtak. Ez érvényteleníti a HSR képzési protokollt, amely a kutatás célja volt. 

Továbbá a szöveg furcsa magyarázatokat tartalmaz a gyakorlatokról, például:

• Az anatómiai terminológia és a tájékozódási pontok használata javítaná az olvashatóságot. Ehelyett a szerzők furcsa nyelven írják le a mozgásokat és a pozíciókat:
  • "derékszögben a könyök behajlítva."
  • "A könyök egyenes szögben behajlítva, a kéz tenyérrel felfelé kifelé nyújtva, a csukló pedig befelé, a test felé hajlítva...".
• A nehéz, lassú terhelés koncepciójának semmi köze az életkorhoz és a lassabb gyakorlatok elvégzéséhez.
  • "A lassú edzésmódszer alkalmazása nagyon hatékony stratégia a középkorú és idősebb egyének számára az izomerő fokozására."

Beszélj hozzám szakértőként

Van mit megvitatni a Divya Mary et al. (2025) közzététel. 

Először is, a tanulmány nem említi a vizsgálat regisztrációját, és nem ad meg regisztrációs számot. Ez jelentős mulasztás, mivel a vizsgálatok regisztrálása alapvető fontosságú az átláthatóság, a szelektív jelentéskészítés megelőzése és a publikációs torzítás csökkentése szempontjából.

Másodszor, bár az absztrakt és a vita megemlíti, hogy a vakvágási eljárások megvoltak, a tanulmány nem határozza meg, hogy ki volt vakon (pl. résztvevők, terapeuták, eredményértékelők), vagy hogy a vakvágást hogyan hajtották végre. 

Harmadszor, a tanulmányból hiányzik egy részletes folyamatábra, amely az egyes szakaszokban részt vevők számát szemlélteti. Míg egy alapvető diagram szerint n=24-et randomizáltak két 12 fős csoportba, hiányzik belőle a résztvevők toborzásának kezdeti szakasza, beleértve azt is, hogy hányan voltak szűrve, jogosultak és kizárva konkrét okokkal. Ez a hiányzó információ megakadályozza a minta reprezentativitásának és a lehetséges szelekciós torzításnak a világos megértését. Az 1. táblázatban a HSR-csoportban 12, a hagyományos csoportban 12 résztvevő szerepel, és a teljes vizsgálati populáció 36 résztvevőre adódik össze, ami azt jelzi, hogy a szelektív toborzás során esetleges torzítás történt.

Negyedszer, a minta méretének kiszámítására és indoklására vonatkozó magyarázat némileg ellentmondásos és nem egyértelmű. 

• A tanulmány megállapítja: "A korábban közzétett jelentés alapján úgy becsülték, hogy minden csoportban 15 beteg elegendő ahhoz, hogy 80%-os teljesítmény mellett p<0,05 mellett 40%-os különbséget észleljenek a testmozgás hatásában és a pontszám javulásában az elő- és utócsoportok között". Ezután megemlíti: "De mi 24 beteg mintát használtunk, ami több mint elegendő volt. A mintanagyságot is kiszámították a képlet segítségével... és 0,80-as teljesítményt találtak."
• Bár állításuk szerint 24 beteggel 0,80-as teljesítményt értek el, a pontos delta (különbség), amelyet ezzel a mintanagysággal kívántak kimutatni a minden egyes (PRTEE, PSFS, fogóerő) nem adták meg kifejezetten. A "40%-os különbségről" szóló kijelentés egy korábbi tanulmányra utal, nem feltétlenül a 24 résztvevőre vonatkozó saját számításukra.
• Azt állítják, hogy 24 beteg "több mint elegendő", ami arra utal, hogy talán másra törekedtek, mint amire végül jutottak. Itt hiányzik a tisztánlátás.

Ötödször, ami a kiindulási adatokat illeti, az 1. táblázat szignifikáns különbséget mutat a csoportok között az életkor tekintetében, ami utalás a hogy a randomizáció nem eredményezett összehasonlítható csoportokat a kiindulási szinten. A 2. táblázat a demográfiai adatokat a teljes minta százalékos arányában tünteti fel, nem pedig külön-külön az egyes csoportok esetében, így nem lehet megerősíteni, hogy más fontos kiindulási jellemzők összehasonlíthatóak voltak-e. A csoportok közötti korkülönbség érvényteleníti a megállapításokat, mivel ez az egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a "HSR jobb" következtetést nagymértékben befolyásolhatja, hogy a HSR-csoport lényegesen fiatalabb, és valószínűleg a beavatkozástól függetlenül jobb felépülési potenciállal rendelkezik.

Hatodszor, nincs említés arról, hogyan követték nyomon az edzési protokollok betartását egyik csoport esetében sem, ami kulcsfontosságú egy 12 hetes otthoni komponens esetében, és megnehezíti a bizalmat abban, hogy a beavatkozást a szándéknak megfelelően hajtották végre. Egy 12 hetes otthoni komponens esetében (amelyet a "a nap bármely szakszerű időpontjában, szakmai felügyelet nélkül elvégezhető" kifejezés sugall) a betartás kulcsfontosságú, és ennek hiánya miatt nehéz bízni abban, hogy a beavatkozást a szándéknak megfelelően hajtották végre.

Hetedszer, a cikk nem számol be semmilyen nemkívánatos eseményről vagy ártalomról, amelyet a résztvevők bármelyik csoportban tapasztaltak. Bár ez egy kísérleti vizsgálat, a biztonság és az általánosíthatóság szempontjából fontos, hogy minden kellemetlenséget, a fájdalom súlyosbodását vagy más negatív eredményt jelentsenek.

Végül, bár a vita elismeri az egyetlen intézményben végzett vizsgálat korlátját, a két csoport közötti súlyos életkori egyensúlyhiány sokkal nagyobb veszélyt jelent az általánosíthatóságra, és azt jelenti, hogy a következtetést nagyban befolyásolhatja, hogy a HSR-csoport jelentősen fiatalabb. Ezt a veszélyt azonban nem tekintik korlátozásnak.

A legfontosabb üzenetek

Összefoglalva, míg a Divya Mary et al. (2025) megkísérli összehasonlítani a két edzésmódszert, és pozitív eredményeket mutat be a Heavy Slow Resistance edzésre vonatkozóan az oldalsó epicondylalgia esetében, a CONSORT-irányelvek betartása gyenge vagy nem létezik, különösen a randomizáció sikeressége, a részletes vakítás és az alapjellemzők és a toborzási áramlás átfogó jelentése tekintetében. A csoportok közötti jelentős korkülönbség, amelyet nem kezeltek korlátozásként, jelentős módszertani hiba, amely veszélyezteti az eredmények validitását és értelmezhetőségét. Jövő héten egy másik kísérleti tanulmányt fogunk megvitatni a HSR edzés hatásáról a lateralis epicondylalgia esetében, és arról, hogyan kell kutatást végezni!

Referencia

Divya Mary SM, Paul J, Hema Suresh V, Senthil P. A nehéz lassú terhelés hatása vs. Konvektív gyakorlat lateralisis epicondylitisben - kísérleti tanulmány. Egészségügyi ellátás 2025 Mar 30;4(2):71-81. doi: 10.1002/hcs2.70004. PMID: 40241983; PMCID: PMC11997458.

Tudj meg többet

Teniszkönyök (lateralis könyök íngyulladás) kezelése: áttekintés