Kutatás
Térd
2022. szeptember 5
Osgood-Schlatter-kór: Mozgásmódosítás és térderősítés
Bemutatkozás
Az Osgood-Schlatter-kór egy állapot, mely 10 aktív serdülőből körülbelül 1-nél fordul elő, és elülső térdfájdalomként jelentkezik, melyet a térd terhelése súlyosbít. A fájdalom általában a sípcsonti tuberositas tapintásakor jelentkezik, és duzzanat jelei kísérhetik. Gyakran hosszú távú állapotként ismerik fel, és bizonyos esetekben nehéz lehet kezelni. Általában az Osgood-Schlatter-kór kezelése passzív megközelítésekből áll, ahol a pihenés és a fájdalmas tevékenységek kerülése a fő szempont. Ebben a tanulmányban egy aktív megközelítést részesítettek előnyben, mely tevékenységmódosítást és a térd erősítését is magában foglalta az Osgood-Schlatter-kór esetén.
Módszerek
Végeztünk egy prospektív kohort tanulmányt, amelybe 51, átlagosan 12,7 éves, Osgood-Schlatter-ben szenvedő serdülőt vontunk be. Aktívak voltak, amit az is mutat, hogy 92%-uk teljesítette a napi minimális testmozgásra vonatkozó ajánlásokat. A résztvevők több mint egyharmadát korábban már kezelték a térdfájdalmuk miatt, sikertelenül. Panaszaik átlagos időtartama 21 ± 12,5 hónap volt.
A fő szempont a 12. héten az Osgood-Schlatter tünetek önbevalláson alapuló javulása volt, 7-fokú skálán mérve, a sokkal rosszabbtól a sokkal jobbig. Sikeres eredménynek számított, ha javulás vagy jelentős javulás következett be. Egyéb eredmények: KOOS-skála, az elmúlt hét során tapasztalt legnagyobb fájdalom numerikus értékelő skálán mérve, és az EuroQol–5 dimenziók. Két teljesítménytesztet végeztünk: az egylábas függőleges és vízszintes ugrásokat.
A tanulmány során a testmozgást objektíven mértük, hogy lássuk, a módosításokat betartották-e. Ezeket az adatokat Actigraph-fal rögzítettük, ami a tevékenységekre fordított időt osztályozza, különböző intenzitással, mint például ülő, mérsékelt és erőteljes testmozgás. Végül, kézi dinamométerrel mértük az izometrikus csípő abductio és a térd nyújtás erejét.
Egy 12 hetes programban vettek részt, ami a tevékenység módosítására és a térdízület terhelésének fokozatos újbóli expozíciójára összpontosított. Ez a program a sportolás csökkentéséből és a fájdalmat súlyosbító tevékenységek elkerüléséből állt az első 4 hétben, majd ezt követően az aktivitási létra által vezérelt lassú visszatérés kezdődött. Ez az aktivitási létra 11 szintes, és a résztvevők akkor léphettek a következő szintre, ha nem volt fájdalmuk, vagy legfeljebb 2/10-es fájdalmuk volt a tevékenység közben vagy másnap reggel. A tünetek súlyosbodása esetén vissza kellett lépniük egyet a létrán. Követelmény volt, hogy az aktivitási létra tevékenységeinek végrehajtása mellett bizonyos erősítő gyakorlatokat is végezzenek. Ezek a gyakorlatok a következők voltak: hídgyakorlat, statikus térdnyújtás 3 szettben, 10 ismétléssel az 1-4. héten. Az 5. héttől kezdődően ezeket kiegészítették fali guggolásokkal, guggolásokkal és kitörésekkel, mindegyiknél progresszióval és regresszióval.
A sportba való visszatérés csak akkor lehetséges, ha elérted a tevékenységi létra 8. szintjét, és nem érezel fájdalmat (max. 2/10) a tevékenység során vagy másnap reggel. Ha két hétig fájdalom nélkül tudsz korlátozásmentesen edzeni, az sportoló visszatérhet a versenyzéshez.
Eredmények
Tizenkét héttel a tevékenységmódosítási protokoll követése és a terhelések fokozatos visszaállítása után 80%-uk sikeres eredményről számolt be. Az Osgood-Schlatter-térd erősítésének egy év elteltével ez az arány 90%-ra emelkedett.
A másodlagos eredmények azt mutatták, hogy a legmagasabb fájdalom mértéke az elmúlt héten a kiindulási 7/10-es mediánértékről 12 hét alatt 2/10-re csökkent. Másodlagos méréseink a tünetek és a működés javulását is kimutatták. Az eredményeket tovább támasztja a térd izomerejének 30%-os növekedése.
Kérdések és gondolatok
Az Osgood-Schlatter-kór a sportoló serdülők 10 százalékát érinti – engem is érintett ebben a korban. Még emlékszem, mennyire fájt a térdem, és vissza kellett fognom magam a sporttevékenységektől és a tornaóráktól az iskolában. Nem igazán értettem, miért fáj a térdem, ezért örülök, hogy ebben a tanulmányban a szülőket és a serdülőket is tájékoztatták erről az állapotról.
Egy 2019-es retrospektív tanulmány szerint, melyet Guldhammer és munkatársai végeztek, az ortopédiai osztályon Osgood-Schlatter-betegséggel diagnosztizáltak 60%-a még mindig fájdalomról számolt be átlagosan 4 év utánkövetés alatt, egy 6 éves perióduson belül. Ez jellemzi az állapot hosszan tartó jellegét. Ebben a tanulmányban 69% tért vissza a sporttevékenységeihez, de ez csak valamivel volt magasabb, mint 6 hónapnál (67%). Továbbá, minden negyedik sportoló elveszett az utánkövetés során, ami fontos információ, ami hiányzik az elemzésből.
A másodlagos eredmények a térdnyújtás (32%) és a csípő abductio (24%) izomerejében, valamint az egylábas vízszintes (14%) és függőleges ugrások (19%) során pozitív javulást mutattak.
Beszélj hozzám szakértőként
A tanulmány egyik nagy előnye, hogy objektív mérőeszközt használtak a tevékenységmódosítás mértékének számszerűsítésére. Ahelyett, hogy a betegeket megkérdezték volna, csökkentették-e a tevékenységüket (ami torzíthat), ebben a tanulmányban legalább 1 hétig aktigráfokat használtak. A kezdeti értékelést gyógytornászok végezték, és ahelyett, hogy rutinszerűen orvosi képalkotást alkalmaztak volna, a kiindulási értékeléskor nem készültek röntgenfelvételek. Ez elég pontosan tükrözi a klinikai gyakorlatot.
Fő üzenetek
A térd erősítése Osgood-Schlatter esetén 12 hét után javította a fájdalom pontszámokat. Ezt az erősítő programot a tevékenységek ideiglenes módosításával kombináltuk. A szerzők 2019-ben egy hasonló tanulmányt végeztek, patellofemorális fájdalom esetén, ugyanazzal a tevékenységmódosítással. Ha szeretnél erről többet megtudni, nézd meg a cikkünket itt
Tudj meg többet
Referencia
A VMO ÉS A QUADRICEPS SZEREPE A PFP ESETÉBEN
Nézd meg ezt a INGYENES, 2 RÉSZBŐL ÁLLÓ VIDEÓ ELŐADÁST Claire Robertson térdfájdalom szakértőtől, aki elemzi a témával kapcsolatos szakirodalmat és annak klinikai gyakorlatra gyakorolt hatását.
